Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-04-15 / 15. szám

2 BALATONVIDÉK 1917 április 15. sonló állapot, midőn nemcsak egész községek állattenyésztése ment teljesen tönkre a magas vízállás folytán elborított rétek és legelők megsemmisülése által, nemcsak a íüloxera által elpusztított Balatonvidéki szőllők helyett telepitett homoki szőlők pusztultak ki, hanem virágzó fürdőtelepek állanak elhagyatva és üresen, miután a víz a milliókra rugó építkezéseket teljesen tönkre tette. A segítségre sürgős szükségünk van, különösen a Balaton környékét alkotó rét és legelő területek szempontjából, a melyek a talaj mély tőzegrétegeit (5—7 m.) tekintve, a magas víznyomás következtében máris 40—50 cm. sülyedtek, ugy, hogy ha a vízállás hamarosan le nem szállíttatik, ezen területek még jobban lesüllyednek, miáltal azok teljesen értéktelenekké válhatnak. Balatonhidvég, 1917. április 10. Reischl Richárd. A tisztviselő-kérdés és a közönség. A tisztviselőkérdés elérkezett oda, a hova immár a félszázados kapkodásnak, rendszertelenségnek azt teljes bizonyossággal el kellett vezetnie : a gátszakadás állapotába. Az évtizedek óta felgyülemlett bajokhoz csatlakoztak a háború által teremtett állapotok, a tisztviselők,— mondjuk ki őszintén a minisztertől le a Xl-ik díjosztályig kétségbeesett harcot kénytelenek vivni életük fentartásáért, éhség, nyomor fészkelte meg magát azok háztartásában. Az államnak ezen a frontmögötti bajon éppen ugy kötelessége segíteni, amint kötelessége ellátni a fronton harcoló katonaságot. Minden rokonszenvünkkel, emberi érzésünk teljes melegével sürgetjük a tisztviselők számára a gyors és az igazi segítséget, mert lehetetlen, hogy a magyar állam igazságszolgáltatási és közigazgatási ímperiuma azok által kezeltessék, a kik éheznek, fáznak, nyomorognak, mert ha a magyar állam ezt megtűri, meg fog születni halálos bizonyossággal a magyar csinovnik, aki elveszi az államtól a kevés fizetést s annak a megélhetési kiegészítését a kezeiben levő hatalomnál fogva be fogja szedni a közönségtől. Itt, ezen a ponton van a gátszakadás; az államnak, anyagi erejének utolsó megfeszítésével is gondoskodni kell arról, hogy az anyagi ekszisztencia feltételeinek a megadásával biztosítsa tisztviselői számára a függetlenséget, a hozzáférhetetlenséget, mert ezek nélkül közigazgatásunk és igazságszolgáltatásunknak a csődje elkerülhetetlen. A gátszakadásnak ezt a romboló munkáját bizonyára meg fogja akadályozni az állam, a mely semmi esetre sem engedi meg azt, hogy épen a háború alatt, majd a béke elkövetkeztével, a mikor leginkább lesz szükségünk az ép, erőteljes, minden oldalról hozzáférhetlen közigazgatásra, minden polgár meg nem találja védelmét a becsületes, a gyors és ahhoz értő állami szervezetben. A tisztviselőkérdés anyagi oldalának a rendezése a polgárok terhét fogja képezni. Az egyenes és közvetett adók hozamának az emelkedése képezi ennek fedezetét : minden adófizető hozzájárul tehát ahhoz, hogy az állami tisztviselők helyzete javíttassák. És egészen természetes, hogy az adófizetők öszszesége ezekért az áldozatokért ellenszolgáltatást is követel. Jobbnak, gyorsabbnak, a polgárok érdekeivel inkább törődőnek kell lenni annak a közigazgatásnak, a melynek felfokozott terheit a polgárság vállalja. Ezt meg kell hozni a tisztviselőkérdés köszöbön álló rendezésének, amiből egyszeire kell kifakadni a magyar állam közigazgatásának a szó magasabb értelmében és az állami tisztviselőikar jólétének. Ezek elodázhatatlan kapcsolatban vannak egymással. — Meghívó. A keszthelyi ipartestület 19t7. évi április hó 22-én délelőtt fél 11 órakor a városháza tanácstermében tartja XXXII. rendes évi közgyűlését. A tárgysorozatról jövő számunkban bővebben. Dr. Harmy Ödön | Egy tevékeny, eredményében áldásos, szorgalomban ernyedetlen és a végsőkig kitartó munkásságu élet fonala szakadt ketté dr. Hanny Ödön keszthelyi járási-, hercegi- és zalavári apátsági urodalmi orvosnak folyó hó 10-én, reggel l órakor történt elhalálozásával. A legszebb pályák egyikén működött, életét, tudományát, ambícióját a betegek gyógyításának szentelvén s bár élete gyökerét már hosszabb idő óta halálos betegség emésztette, mely erős szervezetét csakhamar tönkretette s bár anyagilag nem volt ráutalva, hogy az egészséges embert is kifárasztó és megviselő nehéz orvosi pályán tovább működjék,— azért betegsége dacára is az utolsó percig kitartott, amig csak a halálthozó kór végleg ágyba nem döntötte. Szeretett nejét már korán elvesztette. Két fiatal leányát rövid időközökben ragadta el tőle a kérlelhetetlen halál. Meghalt édes atyja is s ez idő óta csak jó, öreg édesanyjának és egyetlen fiának, — meg a betegeknek élt. Ugy látszik a munkában keresett balzsamot és némi enyhülést azokra a fájó sebekre, melyeket a sors kíméletlen csapásai ejtettek szivén. A világháború forgataga magával ragadta egyetlen, szeretett fiát : dr. Hanny Andor ügyvédet is s míg az édesatya itthon a halállal vívódott, teste a kínzó fájdalmaktól vonaglott, szerető atyai szivének és lelkének epedő, bus sóhajai pedig a messze idegenbe repültek, — addig az egyetlen, a szerető és szeretett fiu az édes atya betegágyától távol, a harctéren volt kénytelen hazája iránti kötelességét teljesíteni. És dr. Hanny Ödönnek,— aki egész életében csak jót tett — nem adta meg a sors, hogy mielőtt lelke elszáll muló földi porhüvelyéből, utolsó tekintete fián csüngjön és lehanyatló atyai kezét áldolag emelje annak feje fölé. Halálhíre nem jött váratlanul, mert már hónapok óta betegeskedett és felgyógyulásához nem volt remény ; de azért mindenki mélyen megilletődött a szomorú hir hallatára. Vele a keszthelyi orvosi kar egyik erős oszlopa dőlt a sirba Lengjen sok ezer meggyógyult betegének elismerése és hálája a munkás férfiú sirja fölött ! Temetése folyó hó 13-án délután 4 órakor ment végbe, nagy részvét mellett. Családja a következő gyászjelentést adta ki : Dr. Hanny Andor ugy a maga, mint alulírottak, valamint az összes rokonság nevében is mélyen szomorodott szívvel jelenti, hogy felejthetetlen jó édes apja dr. Hanny Ödön főorvos folyó hó 10-én reggel 2 órakor, életének 62. évében, hosszú és kinos szenvedés után nemes lelkét Teremtőjének vissza adta. A drága halott hűlt teteme f. hó 13-án délután 4 órakor fog beszenteltetni s a Szent Miklósról nevezett temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő Szt.mise áldozat ugyaneznap reggel fél 9 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Keszthely, 1917. április hó 10. - Áldás és béke hamvaira. — Hanny József, Kelemen Ferencné, Hanny Kata, özv. Sebestény Lajosné, Hanny Marianne testvérei Özv. Hanny Andorné édesanyja. Kelemen Ferenc, Lehrman Ferenc, Kayser Lajos, Kayser Vilmos sógorai, Hanny Józsefné Appel Ilona, özv. Hanny Elekné Dedinszky Ilona sógornői. — A gazdasági szükséglet címén visszatartható burgonya. A burgonya kötelező bejelentésére és rekvirálására vonatkozó eddigi rendelkezésekkel szemben, — mint a hivatalos lap 4-ik száma közli — ezentúl gazdasági szükséglet cimén csakis annyi burgonya tartható vissza, amennyi a gazdaság vitele és az állatállomány föntartása érdekében feltétlenül szükséges. Ezt a mennyiséget a rekviráló-bizottság állapítja meg. A fényűző hölgyek. A fényűzés ellen paragrafusokat kértek nemes úrasszonyok, akik ugylátszik, nem túlságosan tudják, hol kezdjék ki és hol fogják meg ezt a nehéz problémát. A hölgyek ruhája ma több szövetet emészt föl, mint más időkben. Ez az ostoba és időszerűtlen divat a posztógyárak mai küzdelmes erőfeszítése mellett nem csak meggondolatlanság, de hazafiatlan fényűzés is. Fényűzés az is, hogy a nők egy része a legdrágább kalaptollakat, legfeltűnőbb ékszereket éppen a háborús nélkülözések korszakában kezdték el hordani. Széltében divatos lett az egész selyem ruha, melyhez a kelmét svájci vasúton Franciaországból hozzák. Fényűzés a magasszáru cipő bőrszükség idején. Ezeknek a hölgyeknek, akiknél az ostoba divat majmolása mindennél előbbrevaló, aligha fogja fényűző kedvét mérsékelni a hatósági beavatkozás. A lelkükben van a fényűzés ; kedélyük, temperamentumuk az, ami nem simul a mai nehéz időkhöz. Lépjenek föl személyes bátorsággal a nemes úrasszonyok e felcicomázott divatbábok ellen ugy, mint az egyetemi ifjak azon a bizonyos estén, amikor Kussuth Lajos temetésére készültek. Szóllitsák meg a fényűző asszonyokat, leányokat a korzón s mondják meg nekik, értessék meg velük, hogy háború van, hogy millió az éhező és szenvedő emberek száma, száz és százezerre rug a hadiözvegyeké és árváké s ha anyagi jólétüknek külsőleg is kifejezést kívánnak adni, van erre a hadijótékonyságnak ezer és ezer módja és nem kell a gazdagságnak ép a bő selyemszoknyákban, a hosszúszárú cipőkben és a structollas kalapokban nyilvánulnia. A megszégyenítés talán fogna rajtuk jobban, mint a törvény és a paragrafus. A szénliiány és a tavaszi szántás. Rendelet jelent meg, hogy minden területet be kell vetni. Az őszi buzavetés sikerült is ; a háború előtti években sem vetettek el több őszi búzát, mint a mult ősszel. Ez azonban még a legjobb eredmény mellett sem pótol mindent. Most elérkezett a tavaszi vetés ideje, A legsürgősebben fel kell használni a kedvező időjárást a tavaszi vetésekre. El kell mielőbb vetni a tavaszi búzát, tengerit, burgonyát, hüvelyeseket stb. A vidéki gazdák egy része azonban bajban van, mert gazdasági szerszámai kijavításával nem készült el előre. Elégnek tartották, ha a régi szokáshoz híven ekéiket, boronáikat most javíttatják ki a kovácsnál. A kovácsok azonban nem képesek a munkálatokat elvégezni, mert soknak nincs szene. A kovácsmühelyek tüze kialudt a műhely fujtató helye kihűlt. A nép pedig százszámra hordja hozzájuk az ekéket, amelyek élezés nélkül nem törik fel a földet. A szegény kovácsiparosok pedig futnak fühöz-fához, elpocsékolják a drága időt, a föld pedig ott hever szántatlanul, vetetlenül s a tavaszi nap kicsalja rajta a gyomot, burjánt. A kovácsok számára a szén megszerzése nagyon fontos gazdasági érdek.