Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-04-08 / 14. szám

2 1917 április 8. volt az elnyomatás kora, a pusztulás nyomán uj, szebb, jobb és nemesebb élet fakadott. E reménységben élünk most is a harmadik há­borús húsvét ünnepén és várjuk a béke haj­nalhasadását. CSERTA JÁNOS. Maximálni kell a gyertya árát, A városházán a legutóbbi »cédula­osztás* alkalmával azt az értesítést vettük, hogy — felsőbb rendeletre — szeptemberig nem kapunk petrólemot. Zúgolódás nélkül vettük tudomásul e szomorú hirt, mert hiszen három év óta már hozzászoktunk a nélkülözésekhez, melyeket >a háborúnak sikeres befejezése érdekében* szenvedünk ; azért nem is szándékozunk azo­kat a? anvagi hátrányokat felsorolni, melye­ket a petróleumnak, e legszélesebb körben és különösen a szegényebb néposztály köré­ben kizárólagos használatban levő világítási eszköznek elvonása következtében egyesek, sőt egész osztályok (iparos osztály) szenved­nek, csak felakarjuk az illetékes körök fi­gyelmét hívni azokra a visszaélésekre, me­lyeket a petróleumot helyettesítő gyertya körül elkövetnek azok, akik a háborút esz­köznek tekintik a fogyasztó közönség kizsák­mányolására s önmaguk szertelen, mértéket és tisztességes határt nem ismerő s igy jog­talan gazdagodásukra. Hogy minő anyagból készül ez a gyer­tyának csúfolt, zöldes szinü micsoda, azt mi nem tudjuk ; csak azt tudjuk, hogy a lehető legrosszabb minőségű, mert lobogva, nagy, de fénytelen lánggal ég, fele a tartóba fo­lyik és néhány perc múlva akkora füst-felhőt csinál, akár egy harminc és feles ágyú, az elsülése pillanatában. Tehát rontja a szemet, a tüdőt és az összes légzőszerveket s igy kártékony az egészségre s e mellett szörnyű drága. Hogy mily horribilis drága ez a »gyer­tya«, az felülmúl minden képzeletet. Egy ak­kora szál belőle, mint azelőtt a 12 filléres milly-gyertya volt : 1 korona. S ez az 1 K gyertya nem tart fele annyi időig, mint a régi, jó milly-gyertva tartott. Ez az 1 korona azonban azt hisszük, még nem végleges ár s hogy a sróf, melyet oly kitűnően megtanultak hajtani a kunjunk­turás vitézek, még tovább szorul. Ennek az ujabbi uzsorának gátat kellene szabni a gyertya árának maximálásával s egyszersmint szigorúan ellenőrizni, hogy az az egészségre ártalmas anyagból ne ké­szüljön. Ütemes mély dal muzsikál a vérbe, A sziv öröme szilái, forró, zengő : Hogy megáldott a jóságos Teremtő 1 Ugy-e, ugy-e szép volt e kicsiny élet ? Tavasz derűje szállt dalolva véled, És hogy a napod éjbe mult feletted : Te elvégezted : szerettél s szerettek ! . . . Aludjál: a te álmod ébredés, Te elmúlásod zsendülő vetés. Aludj, aludj : te vagy az áldott buza, Ki a földet arannyal koszorúzza. Kincses vetőmag a te drága véred, Ki százezer kalászban újra éled. Te vagy az üdv, te vagy az áldás, Te vagy a béke, a megváltás. Hulló csillag, ki múltjában ragyog. Népek halottja : veled egy vagyok 1 A nap birkózik zord felhősereggel, A csatatérre földereng a reggel. A Krisztuskép bus távolokba néz, Lábánál alszik egv ifiu vitéz : A borjú feje alá igazítva, Szöghaja homlokáról kisimítva, Testét betakargatja véres ponyva, Két hideg keze imádságra fonva. — A hófúvás félig belepte már, S hogy rájalejt az első napsugár : Arca mosolygós, szelid, szomorú . . . Mellén egy tépett papirkoszoru . . . Sratlertné Martini Hilda. A tűzi anyagok kérdéséhez. A háború évei alatt tapasztalhattuk, hogy a tüzianyag beszerzése sok esetben igen nagy fáradtsággal járt, dacára annak, hogy a fa és szén árak 2-3-szorta drágáb­bak, mint a háború előtt voltak. Hoov mi ennek az oka, az könnyen o J kitalálható, ha figyelembe vesszük a megfo­gyott kézi- és igáserőt, mert ezek a főoko­zói a szén- és fahiánynak egyaránt. Keszthely város talán nem érezte oly nagy mérvben a szén és tűzifa hiányt, mint sok alföldi város, mert környékén van erdő ciéü bőven, sui íiidváiiUK i\cs/. uici \ Vdl OS közbirtokosságának is van körülbelül 600 kath. holdas erdeje. Azonban a munkaerő hiányát mutatja ezen 600 holdas erdő évi kitermelése is, mert mig azelőtt január hó­ban már a facédulák ki lettek osztva és mindenkinek a fajárandósága az udvaron volt, ma, április hó elején az évi termelés nagy része részint a munkás kéz, részint az igás és lófogatok hiánya miatt még mindig az erdőn van. Ma már talán helyesebb volna az egész fatermését a közbirtokossági erdőnek árve­résen eladni, oly formán, hogy a vevő tar­tozik a megfelelő méretű tűzifát saját költsé­gén vágatni s a termelt tűzifáért pedig az ölenkénti tőárat, a melyet az árverés ered­ményezett, megfizetni. A régi divatú fát felosztó eljárás helyett ma sokkal célravezetőbb a pénzt-felosztó el­járás, mert az oly közbirtokossági erdőré­szes, kinek igás fogata nincs, a legnagyobb fáradtság és igen magas fuvarbér mellett is alig képes a reá eső farészét hazaszállitatni. Mig ha az egy kihasználóé volna, az eleve gondoskodnék fogatokról s a fa mégis ol­csóbban lenne Keszthelyre befuvarozva, mint a mily áron sok erdőrészes ma azt beszállít­hatja. Azért ezen kérdés megfontolását melegen ajánljuk a közbirtokosság vezetősé­gének becses figyelmébe. EGY HÁZTULAJDONOS. Az igények leszállítása, a takarékosság ma a legfotosabb hazafias kötelesség. Mindkét tulajdonság a háború sikeres befejezhetésének s a háború után a földúlt financiális viszonyok helyre­állításának hatalmas erótényezője. Aki segí­teni akar, hogy mindvégig, a győzelmes be­fejezésig katonai s gazdasági erővel álljuk a harcot s majdan utánna hozzákezdhessünk a hiányok pótlásához, annak lelkéhez kell szo­rítani azt az életelvet, hogy nem költ s nem fogyaszt többet, mint amennyi múlhatatlan szükséges. A súlyos megpróbáltatás szomorú nap­jaival kirívó ellentétbe szökött a kapitalisták visszafojthatallan élvezetvágya s ízléstelen fényűzése. Sajnos, azok egy részére is rá­illik az időszerűtlen élnivágyás, az oktalan pazarlás vádja, akik harctéren küzdő kenyér­keresőink után az állam terhes segítségéből szerezhettek gondtalanabb életet. Soha szó­rakozóhelyeknek, divatszalonoknak, jobb ke­resetük nem volt, mint e háború alatt. Olt láttuk ezeket a repülő pénzű em­bereket mindenütt, ahol csak könnyelmű vásárlással drágítani lehetett. Ahol mások lélekszorulva türtőztették szükség ébresztette vágyakozásukat s fojtó sóhajtással edzőttek a lemondásban, ott a pazarul, meggondolat­lanul költekezők hivalkodva vetélkedtek az árdrágításban. S igy akárhányszor bebizo­nyult, hogy nem egyedül a kevesebb termés, nemcsak a szállítási bajok, hanem a fékez­hetetlen igényesség s a takarékosság hiányai is okozói a drágaságnak Aki pazar módon költ, az fölöslegesen vásárol s rossz indulattal fokozza a keresle­teket. Amikor pedig a kínálatot, a termés eléséges voltát el nem hárítható okok úgyis kedvezőtlenül befolyásolják, akkor a kereslet indokolatlan, sőt oktalan tulfeszitése közgaz­dasági veszedelmet jelent, mert — mint egy külföldi revüben olvassuk — >a megfonto­latlan, szükségtelen vásárlás a termelés és fogyasztás között felbomlott egyensúlyt te­szi még bizonytalanabbá s minden meggon­dolatlan vétel c§ak az eladót bátorítja.* Ragadjuk meg tehát a takarékosságot, mint hatalmas közgazdasági lendítő erőt s tőkenevelő, segítő tényezőt. A gazdagok is, a parvenütőkék uj felcseperedettjei is mutas­sanak erre való péidát. Ne legyenek árdrá­gítók föluslejjes költekezésükkel, ne növelje­nek jogos alapot a súlyos ítéletre élvhajhá­szó, igényeskedő pénzbőségükkel. Forrjanak össze a többiekkel abban a nagy s komoly elhatározásban s tudatban, hogy gazdasági erő is kell a végső diadalhoz, a gazdasági erőnek pedig egyik legbiztosabb tényezője a takarékosság. H I R K í v'. — Felkérjük az igen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy ugy a mult évi hátra­lékaikat, mint a már esedékes ez évi elő­fizetési dijaikat is a következő cimen ad­ják postára : dr. Csák Árpád szerkesztő és kiadó Keszthely. — Festetics hercegné ő főméltó­sága a Keresztény Sociális misszió Társulat keszthelyi fiókjának fővédnökségét elfogadta s annak céljaira ötszáz koronát adományozott. — Jótékonyság. Herceg Festetics Tassilo őfőméltósága a „Mária kórház" se­besült katonáinak húsvéti ajándékul 100 ko­íonát volt kegyes adományozni. — Rott Nándor esztergomi ka= nonok — az uj veszprémi püspök. A »Somogyi Hírlapi közli, hogy egészen meg­bízható értesülése szerint a Hornig Károly báró halálával megüresedett veszprémegyház­megyei püspöki széket Rott Nándor dr. pá­pai prelátus, esztergomi kanonokkal, a bu­dapesti papnevelő intézet igazgatóiával töl­tik be. — A keszthelyi Szociális misszió társulat védnökségét, — mint értesülünk — herceg Festetics Tassiloné ő főméltósága el­fogadta s egyenlőre 500 koronát küldött a társulatnak segélyezési célokra. A társulat nővédelmi és szegényügyi osztálya húsvét után következő első szerdán délelőtt kezdi meg a tényleges működését a Katholikus Legényegylet által rendelkezésére bocsátott ideiglenes helyiségében, ahol mindazok jelent­kezhetnek, akiknek akár erkölcsi, akár anyagi tekintetben támogatásra van szükségük. — Szívből üdvözöljük a társulat tagjait és sok sikert kívánunk nekik nemes működésükhöz. — Hősihalál. A háború molochja megint egy derék áldozatot követelt társa­dalmunkból : Kunz Károly sármelléki tanító 48-as zászlós, a bronz vitézségi érem tulaj­donosa, Bukarestben, láblövés következtében meghált. — Kitüntetés. A király Nagy Sándor 20-as honvéd századost, Nagy István volt városbíró unokaöccsét a 111. oszt. katonai érdemkereszttel tüntette ki. — Jönnek a fürdősök. Elérkezett húsvét. A nyaralni szándékozók most már napról-napra többen és többen jönnek le a Balaton mellé lakásnézőbe. Nekünk keszthe­lyieknek is számolni kell ezzel. Utcáinkat, tereinket rendbe kell hoznunk, mindenütt tisztaságot kell teremtenünk. A Balatonpart­ján, a szállodák körül, a szigetfürdőn s a parkban szintén sok a teendő, melyet mielőbb el kell végeznünk, nehogy ugy járjunk, mint a múltban, mikor az árviz által elpusztított sétány ép a fürdőévad végére készült el igy­amugy. A kényes fővárosi közönség a ren­detlenségek láttára elijed és más fürdőbe

Next

/
Thumbnails
Contents