Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-03-11 / 10. szám

2 BALATONVIDÉK 1917 március 1 1. gyűlés, hogy a már régen tervbe vett telepítési és parcellázási törvényjavaslat a háború tanulságainak figyelembevetelével mielőbb elkészittesék, törvényerőre emeltessék és ezen törvény keretében gondoskodjék a kormány a harctérről visszatérő, valamint a rokkant katonák földhözjuttatásáról. Beismerjük, hogy jogosak a gazdák panaszai és kétségtelennek tartjuk, hogy a kormány a legnagyobb jóakarattal veszi azokat 'tudomásul és minden erejével azon lesz, hogy a gazdák jogos igényeit kielégítse. Igaz, hogy a háború nagy terheket ró a kormányra, sok a gondja a vezető államférfiaknak, de reméljük, hogy nehéz gondjaik között nem feledkeznek meg a gazdatársadalom bajainak mielőbbi orvoslásáról, hisz ha az Isten győzelemre segit bennünket, az első sorban bizonyára vitéz és bátor harcosaink érdeme lesz, de másodsorban biztosan a magyar gazdatársadalomé, amely emberi és igaerőben msgfogyva, megfeszített erővel műveli a háború alatt is a földet és gondoskodik róla, hogy harcosainknak, polgárainknak, de még szövetségeseinknek is előteremtse a mindennapi kenyeret. Arany János emléke. Háborús viszonyok miatt, lapunk mult száma zártakor (hasábjaink rég ki voltak szedve), csak ma emlékezhetünk meg arról a szépen rendezett és sikerült ünnepélyről, amelyet a keszthelyi főgimn. Helikon (melynek ugyancsak százéves évfordulóját ünnepeljük) önképzőköre a mult számunkban jelzett műsor szerint Arany emlékének f. hó 2-án d. e. rendezett. Örömmel léptünk az intézetbe, melynek, ormán ott lengett a nemzeti színű lobogó, mely hazafias ünnepélyre szólított. A tornateremben, hol a babérkoszoruzta nemzeti színű szalag keretében Arany — Barabás rajzolta kép — hívott matinéra, melyen városunk szine-java jelent meg. A hódoló sokaságnak kicsiny volt az intézet terme. A közönség lelkesen dalolt Himnusza után ünnepi szózatra emelkedett beszédeiben sokszor csodált Horváth György, a főgimn. lelkes, szimpatikus tanárja, ki mai szavaival — melyek esztétikai, bölcseleti — de legfőkép nyelvmüvészeti szempontból, háborús vonatkozásaiban is öregbítették érdemeit, amelyet a nagyközönség előtt mindenkor aratott. A csengő hangú előadó egy mélységes fogalomhoz vezette hallgatóit : A természet és költészet kapcsolatát, velünk érzését keresi, amelyet a szeretetreméltó Poverello himnuszában talál először, ki fioretti dallamaiban a messor lo frate sole-val édes testvér urát, a napot magasztalja. A magyarság lelkének ezt a tükrözését az ősz fejezi ki leghívebben, mert a visszaemlékezés volt fajiságunk igazi megértője. »Ősszel tűnik fel az a sírhant, amely előtt egy nemzet könnyezett, mely előtt egy ország sírt. S mily megkapó az ellentét! Az ébredés, a megújhodás, a zsendülés — a a tavasz havában jelenik meg emlékező lelkemben az a kép, amikor ma száz éve egy anya sirta el örömkönnyét — amikor egy nádfödeles, mestergerendás kunyhóban egy parasztcsalád ringatott egy bölcsőt könnycseppek ontása mellett. Ott egy nemzet könnyontása, — itt egy anya örömkönny pergése — ott egy ország fájdalma, itt egy anya nagy reménye. ^ Bölcső és sir — vég és kezdet! S e kettő közt egy fenséges pálya! Gyönyörű átmenetei után rajzolja a költői pálya gyermekkori állomását : Szalontát, melyhez »egy vándorcipő : a tékozló fiu regéje* visz. Majd Bolond Istók II. éneke alapján ecsetelte vándorkorszak után festi a csendes kört, amelyből egy társaság aranya s az igaz barátság emléke emeli ki a szalontai jegyzőt. Élénken vetiti elénk a szabadságharcot, a barátjáért aggódó Aranyt, mesteri vonásokban jeleníti meg a pusztulás, az ossziani hangulatot, amely egy nemzet töredékes képe balladákban. Phidiasi sorok emelik ki Buda halálában azt a megváltó gondolatot. A művészi megértés és meglátás igazi ecsetvonásaival rajzolja az öreg Arany lelki állapotát, az őszikék alapján : »Ezentúl a ligetbe, Dunaszigetére megy az öreg tamburás ur, kapcsos könyvével* (Gyulai) s a terebélyes tölgyek alatt »őszikék-et jegyez— s mint a Lear bohóca eljátsza ifjú korát. A hegedős elzengi kobzán a gyászos, véres jelemből a mult verőfényébe, a daliás időkbe menekülő költői képzeletet — Toldi szerelmét. Az öreg ur »kopott ember« előveszi régi gitárját. Régi nóták, régi dalok akkordjain eltűnődve, elmélázik s a lantot szorítja kebléhez, hol »bus elméje vigaszt talál«. Elénekli hattyúdalát : Az élet útját megjárta, — adott címet, hírnevet — de nyugalmat — csöndes fészket »zöld lomb árnyán*, azt halasztá — pedig mint a régi hellénvilág papja sokszor merengett a levelek suttogásán, édes sugalmakra figyelve. Egy nyugalmat vár csak — a végsőt, melyet egy sirkövön olvasott : > Fuit«. Arany nem volt többé.« Gyönyörű volt kapcsolata a háborúhoz, vájjon ünnepelhet-e a nemzet ma »mikor tetemrehivások, öldöklő angyalok* járnak, kelnek ? Fényes beszédét végül igy fejezi be : »Ma, születésed napján a muzeumkerti ércszobrod azt mondja nekem : Nézd mellettem Piroskát, a béke tölgykoszorujával, a népköltészet, a nemzeti érő szimbólumával s ott a tetterős Toldit, »mintha barna éjfél volna szemepillantása*, kezében a legyőzött ellenség fejével a mult, az eposz »régi dicsőségünk* a nemzeti hit erejével s alattunk a huliározó turul madár. Zughat Kriemhild csatája, Csaba lelke minket ma is vezet. S megszólal a távolba merengő vates: Kozmopolita volt az ország, nemzetközi a költészet, de áld azt a bölcsőt, mely téged magyarnak ringatott. Nézd gondolataimat a békekongresszusról : »Az ember tiszte, hogy legyen békében, harcban ember* . . Láttam én is béna hadfiakat a családi esti körben, láttam rokkant vitezeket koldus éneket dalolva, küszöbről-küszöbre járni, láttam didergő árvákat . . . S láttam a honvéd özvegyét. . . Fiam ! »Remélj, remélj egy szebb hazát !« Benne a magyar kultura, energia diadalát. A fájdalom vigasztal: Nép, mely dicsőt, magasztost ugy magasztal, van abban élni, hit, jog és erő !* Igen véreim I Reméljetek Aranytól egy szebb hazát s benne a megszületett béke diadalát !« A kitörő tapsvihar után kellemesen lepett meg Lakatos Vince dr. betanította énekkar, amely Arany dallamait preciz módon énkelte. A pianoktól a fortéig a legcsodálatosabb összhangban dalolt az a 20—30 gyermek, amely a vezető tanár baritonjától' kisérve, művészi módon, kellő éneklési átértéssel adta elő az öreg gitáros, magyaros ritmusu melódiáit. Jól festett a kis elsős Szűcs szavalata, ki Arany nyalka huszárát ügyesen tagozottan adja elő. A hegedű számok, amelyek Haydn: menuett-jét és Lavotta első siralmát zokogták el, igazi színezéssel, összevágó játékkal, szép, vonó tartással emelték az ünnepély fényét. Petőfi Honfidala, A nemzeti zászló és Fohászkodás cimü énekszámok csak egyre jobban, mutatták a kongr. énekkar fentebb vázolt működését, amely mindenhogyan méltót nyújtott a műértő fülnek. Radó VI. o. tanuló szavalata pedig, gyermek szavaló erejét meghaladó tökéletességgel szavalja Arany : Honvéd özvegyét, melyben a szellemlátomást, az emberiség legrégibb babonás hitét, nagy tapintattal, elragadó módon alkalmazta. Méltóan rekeszti be az egész műsort Szekeres VI. o. t. Fiamnak c. vers előadása, amely a kétségtelenül jól rendezett, művészi módon betanított ünnepély alaphangját: a szebb haza remélését domborította ki. Jól esett ez a meleghangú ünnepély akkor, mikor a szalontai ünnep országszertei ünneplését a háború akadályozta meg. Dicsőségét hirdeti a Helikon kör vezetőinek, dicséretét az irodalmat pártoló közönségnek, de legnagyobb tisztelgését az ifjúságnak, a nagy Arany emlékezetének. H I R E K. — Felkérjük az igen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy ugy a mult évi hátralékaikat, mint a már esedékes ez évi előfizetési dijaikat is a következő cimen adják postára : dr. Csák Árpád szerkesztő és kiadó Keszthely. — Rendkívüli megyei közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 1i. napján d. e. 1 1 órakor Bálás Béla főispán elnöklete alatt, Zalaegerszegen, a vármegye házában, rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgysorozata a következő : 1 A m. kir. pénzügyminiszter rendelete alapján a jövedelemadó elsőfokú megállapitásara alakítandó adóíelszóllamlási bizottságok tagjainak és póttagjainak megválasztása. 2. A zalamegyei molnárszövetségnek kérelme, a vámőrlési dij és a porzási százalék felemelése iránt. — Az állandó választmányi ülés ugyanazon napon d. e. fél 11 órakor fog a jelzett tárgyakban megtartatni. — Szurmay Sándor üdvözlése. Az uj honvédelmi miniszter, Szurmay Sándor, mint ezredes, két évig állt a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred élén. Abból az alkalomból, hogy a hős katonát és a diadalmas hadvezért a király honvédelmi miniszterré nevezte ki, dr. Sabján Gyula, Nagykanizsa város polgármestere rendkívül meleghangú táviratban üdvözölte. — Hadnagyi kinevezés. Tomka János zászlóst, Tomka Kálmán hercegi urad. erdőmester kisebbik fiát a király hadnaggyá nevezte ki. Gratulálunk a jól megérdemelt kinevezéshez. — Meghivó. A Vöröskereszt Egylet keszthelyi fiókja folyó hó 17-én délután 5 órakor a városháza tanácstermében közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. 1916. évi jelentés, 2. Számadások felülvizsgálása, 3. 1917. évi költségelőirányzat, 4. 10 választmányi tag választása, 5. Indítványok. — - Halálozás. Igaz részvéttel értesültünk, hogy özv. Funovics Sándorné szül. Bokán Mária, f. hó 4-én éjjel, két heti betegség után 74 éves korában tüdőgyulladásban elhunyt. Szorgalmas és vallásos nő volt, aki kis vagyonát, melyből elég kényelmes életet tudott magának biztosítani, saját kezemunkájával szerezte. Mint nagyon ügyes varrónő, bejáratos volt a legelőkelőbb uriházakhoz és a régi világban, amikor még háború nélkül, gondtalanul éltek az emberek és az Amazon nagytermében egymást érték a farsangi mulatságok, nem egv báliruha került ki ügyes kezei alól, dicsérve alkotója művészetét. Az utóbbi időben már teljes visszavonultságban élt, de azért nem mehetett be házába senki, akár kulturális, akár jótékonysági kérelemmel, hogy az illetőt üres kézzel eresztette volna el. — Nem régiben elhunyt testvérje után egy kis örökséghez is jutott, melyet azonban, közbejött váratlan halála miatt, már nem élvezhetett. Mint hirlik, végrendeletet is hagyott hátra, melyben a közcélokról sem feledkezett meg. Temetése f. hó 6-án, d. u. 3 órakor ment végbe, elég szép részvétnyivánulás mellett. — Nyugodjék békében ! — Kertiföld a keszthelyi állami tisztviselőknek. Báró Kürthy Lajos üdvös rendelete már hozzánk is elérkezett. A keszthelyi tényleges és nyudgijas állami tisztviselők is részesülnek bizonyos térmértékű szántóföldekben, melyeket aztán a szükséghez képest a megfelelő konyhacikkekkel elveteményezhetnek. A főszolgabírói hivatalnál kell a tisztviselőknek jelentkezni s mint halljuk, már eddig is elég szép számmal jelentkeztek. A közélelmezési hivatal az elrakáshoz szükséges burgonya, tengeri, bab, cukorborsó és ugorka maggal elfogja látni az illetőket.