Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-02-25 / 8. szám

XXI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 10'— K Fél évre . 5 — K Negyed évre 2 50 K Egyes sz. ára 0 20 K Nyilttér soronkint I kor. Szerkesztőség és kiadóhi­vatal KOSSUTH LAJOS­utca 58. szám. Keszthely, 1917. március 29. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ POLITIKAI HETILAP. 10. szám. Kéziratokat a szer­kesztőség címére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatá­sokat és reklamáció­kat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó­hivatali Interurbán : 15. A vásárok uj rendje. Zalamegye törvényhatósága leg­utóbb szabályrendeletet alkotott, mely a zalamegyei vásárok (országos-, heti­és napi-vásárok) uj rendjét szabá­lyozza. Ennek az uj szabályrendeletnek lényegesebb pontjai a következők : Zalamegye területén a vásárok április—szeptember hónapokban reg­gel 6 órakor, október—március hóna­pokban reggel 7 órakor kezdődnek és este 7, illetve 5 órakor végződnek. Az árusítási helyeknek és árusí­tási helyek sorrendjének megállapítása a községi elöljáróság hatásköréhez tartozik. A heti és'napi vásárokon sertést, szalonnát, zsírt, baromfit, ipari feldol­gozás, vagy továbbeladás végett ápri­lis 1-töl október l-ig reggel 8 óra, október 1-töl április l-ig pedig 9 óra előtt vásárolni tilos. Tilos továbbá ezeknek az árucikkeknek vásár idején a vásártérül ki nem jelölt helyeken való adásvétele. Kihágást követ el az is, aki a piacra hozott életszükségleti cikkeket szállító eladót útközben feltartóztatja s tő-le a cikket megveszi s a cikkekért a szokásos árnál magasabb árt kínál. Hasonlókép büntetendő, aki porté­káját vásárra menet házról-házra áru­sítja, vagy a kereskedő, aki ily módon szükségleteit beszerzi, mert ez az el­járás a közélelmezés rovására történik. Aki a felsorolt kihágások valame­lyikét elköveti, két hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Talán mondanunk is felesleges, hogy ennél üdvösebb szabályrendele­tet mostanában nem alkottak a vár­megyeház ódon épületében. Mi ugyanis egyik legfőbb oka annak, hogy napi- és hetivásárainkon alig van kosaras piac ? S ha be is vetődik néha napján egy-két falusi asz­szony, azt annyira megrohanják és terményeinek árát annyira felhajtják, hogy talán Prsemisl körülkerítése ide­jében sem voltak magasabb árak a körülkerített városban. Mi ennek az oka ? Az, hogy a háború idején meggazdagodottak köz­vetítők utján szerzik be életszükségle­teiket Hogy egy liter tej 80 fillérbe, egy tojás 40—50 fillérbe, egy liter tejföl 2 K 60 fillérbe kerül, azzal ők nem törődnek, hiszen a háborús nye­reségből bőven kitellik az ekként tá­madt árkülönbözet, nem is számítva, hogy a közvetítők, akik ezen az uton szép pénzt keresnek, a házhoz szállít­ják az életszükségleti cikkeket, ami bizony nagy kényelmet nyújt a gazdag vevőnek s ami maga is megéri azt az árkülönbözetet, ami a közvetlen vélel és közvetített vétel között mutatkozik. És hogyan szerzik be ezek a közvetítők az élelmi cikkeket ? Akként, hogy már korán reggel kimennek a gyenesi, a cserszegi és páhoki útra, sőt a vasúti állomásra is és a piacra hozott élelmi szükségleti cikkeket szál­lító termelöket feltartóztatják utjukban, tőlük a cikkeket a maximális, vagy szokásos árnál jóval magasabb áron veszik meg, melyet aztán a gazdag fogyasztóknak nyereségre eladnak. Azért nincs kosaras piacunk, mely Keszthely város lakosságát a kellő mennyiségű élelmi cikkekkel ellátná s azért szenved a szegényebb fogyasztó közönség, mert a gazdagabbal versenyt nem tarthat. Egy fix fizetésből élő hi­vatalnokra nézve ugyanis nem közöm­bös, hogy 50, vagy 80 fillérért jut egy liter tejhez, 24, vagy 40 fillérért egy tojáshoz. Ennek a szomorú állapotnak a megszüntetését célozza az uj vásári rendtartás. Az eddigi visszaéléseknek a köz­ségelöljáróság, a föszoigabiróság, a csendőrség és rendőrség könnyű szer­rel véget vethet ! Csak tessék a gye­nesdiási, a cserszegi, a páhoki utakra egy-egy csendőrt, vagy rendőrt kive­zényelni s azoknak feladatává tenni, hogy ezeket a közvetítőket, de magu­kat a saját szükségletükre vásárlókat is a városon kívüli élelmiszer beszer­zésétől eltiltsák s illetve abban meg­akadályozzák. Majd akkor lesz kosaras piacunk, lesz kellő mennyiségű élelmi­szerünk, a maximális, vagy a szokásos áron és nem fo£ szenvedni a szegé­<' o nyebb néposztály, mely ép ugy ki ve-* szi részét a háborús állapot okozta ter­hes kötelességek gyakorlásából, vagy talán jobban, mint a vagyonos nép­osztály. Műkedvelő előadás a zárdában. Érdekes és élvezetes műkedvelő elő­adásban volt része a keszthelyi közönségnek folyó hó 18-án délután 5 órakor, az irgal­mas nővérek zárdájában. A műkedvelő előadásban a zárdabeli növendékek s a jótékony célra való tekin­tettel öt helybeli urleány vett részt. A műsor első száma : Tisztelet a hő­söknek, allegorikus kép volt szavalattal ének­kel és tánccal. Hungáriát Bacsy Ilona, a győzelem angyalát Wolf Anna, a vértanúság angyalát Szűcs Ilona, a történelmet Farkas Anna, a müvészletet Pillmayer Piroska, a költészetet Lőke Margit személyesítette megfelelő, gyö­nyörű jelmezekben. Dalnemtő: Katzenbach Blanka, Pers Anna, Koltay Irma és Szabó Margit volt; virágárus leány pedig László Magdolna és Kamarás Erzsi. Az önkénteseket Magyar Mária, a hon­védeket Stocker Klára, a huszárokat Lukács Ilona, a tüzéreket Szakovits Teréz, a népfel­kelőket Fritz Emilia, a tengerészeket László Róza, a pilótákat Szűcs Vilma, az összes katonaságot Sikos E., az orvosokat és lel­készeket Jakab Erzsébet dicsőitették, hangu­latos és szépen előadott versekben. Egy felnőtt falusi leány szerepében Árvay Matild, egy 6 — 8 éves falusi leány szerepében pedig Erdélyi Jolán játszott szép készültséggel. Két magyar menyecskét Papp M. és Pongrátz Ottilia személyesítette, mind­kettő gyönyörű magyar nemzeti viseletben. Ezt az allegorikus képet, mely ugy az összeállítás ügyessége, mint a szavalatok és énekek precíz előadása s a jelmezek gazdag szinpompája miatt nagy élvezetet nynjtott a közönségnek, a két szakácsnő tréfás duett követte, melyet Maróczy Ilona és Tóth Ág nes adott elő ügyesen, állandóan lekötve a kö­zönség figyelmét. Végül: Madarak dalversenye tréfás daljáték következett, melyben a csalogány, a szarka, a holló, a kakukk és papagály sze­repében öt helybeli urleány aratott babért, állandó derültségben tartva a közönséget. Az álarcok és jelmezek a fentebb emiitett ma­darak formáját utánozták. • Az énekeket és daljátékokat Sziklay Mária és özv. dr. Csák Máténé intézeti zon­gora-tanitónők kisérték zongorán. A minden tekintetben sikerült műked­velői előadást, mely méltóan sorakozik az idei farsangi jótékonycélu előadások közé, 19-én közkívánatra megismételték. A legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznünk a rendezésben résztvett kedves főnöknőrő! és kedves nővérekről is, kik fáradságot nem ismerő buzgalommal biz­tosították az előadás sikerét. Kié legyen az eladó föld? A háború következtében eladásra ke­rülő magyar földek ne legyenek bárkiké, akik meg tudnák vásárolni, hanem elsősor­ban azoké, akik vérük hullásával az orosz és oláh ellen megvédelmezték azokat. Ez a lényege Somogyvármegye köz­gyűlési határozatának, amelyet e kiváló vár­megye törvényhatósága gróf Széchenyi Ala­dár nagybirtokos, főrendiházi tag inditványára egyhangúlag hozott nem régen s amelyre vonatkozólag elhatározta, hogy hasonló ha­tározathozatal végett az ország összes vár­megyéinek megküldi, a melyek azután felira­tok alakjában az ország törvényhozása elé kerüljenek megvalósítás végett. Ez a vármegyei indítvány sokkal fon­tosabb, mint az első pillanatra látszik. A földművelő Magyarország jövendőjéről van benne szó, amely meg akarja akadályozni, hogy a háború következtében elárvult, vagy egyéb okok miatt eladásra kerülő kis és nagybirtokok idegen kezekre kerüljenek, fő­leg olyan merkantil! és bankkörökére, ame-

Next

/
Thumbnails
Contents