Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-02-11 / 6. szám

2 BALATONVIDÉK 1917 február 11. olyan bestia, aki e sorsdöntő napokban honfitársai szükségét és szorult helyzetét a maga hasznára fordítja ? Van-e még olyan szörnyeteg, aki a végitélet e rettentő napjaiban a kufár harácsolás felé sandit? Van-e aki még most is visszaélni, csalni, eldugni, árat felhajtani, hizni, dőzsölni akar ? Van-e aki még mindig ürügyeket keres és Talál arra nézve, hogy hadikötelezettsége alól szabaduljon ? Van-e aki nem akar hallani kényelmetlenségről, szerénységről, lemondásról, áldozathozatalról ? Ha van, a harctérre vele! Mindenkinek részt kell venni e gigászi küzdelemben ! Mindenkinek embernek kel! lenni a talpán ! Mindenki ugy álljon meg mindnyájunkért és önmagáért, hogy a győzelem a mienk legyen ! Mert ha most elbukunk, akkor elbuktunk örökre ! A keszthelyi közs. elemi isk. tanitótestülete a hadiárvákórt. Anyagilag és erkölcsileg fényesen sikerült gyermek-előadást rendezett a háborúban elesett hősök árváinak javára a keszthelyi közs. elemi iskola agilis tanitótestülete f hó 2-án, d. u. 5 órakor az Amazon-szálló zsúfolásig megtelt nagytermében. A gazdag és választékos műsorszámokat az ügyes kis Domonkos Jóska V. o. t. conferálta. Szerepében sok tapsot aratott jutalmul. Az 1. és 2. szám élőképekből állt. Valóságos kis tündérország mesegyerekei élénkültek meg képzeletünkben a diszes pompában és tényben tündöklő kis apróságok láttára. ! Az igazi gyermekkori kedves játékok boldog játszói vezettek bennünket a visszaemlékezés szárnyain egykori kedves játékszereinkhez s kedves foglalkozásainkhoz. Az élőképek után kuruc, americaine, diaboló s fátyol táncokat ügyesen lejtő párocskákban gyönyörködtünk. Betanításuk Sefcsik József ur ügyességét dicséri. A kuruc és americaine táncokhoz Szerdahelyi Károly tanító, a diaboló és fátyol táncokhoz özv. Ley Józsefné játszott Kálmán Imre : Csárdáskirálynő c. operettből kiváló precizitással. Antal Juci szép háborús verset szavalt meleg érzéssel. Berényi Dórika III. o. t. Behr : »In Zigeunerlager« zongorajátékával vonta magára a figyelmet. Alig 7 hónapi zongoratanulás után, egy kis művésznő babérait aratta ; kiváló zeneérzéke mellett meglátszik rajta, hogy Leyné iskolájában tanul. Szerdahelyi Károly maradandó emléket szerzett magának a szinfonikus zenekar betanításával. »A víg szánkózásában bő alkalma volt zenei rátermettségét fényesen bebizonyítani. E szám volt az előadás kiemelkedő része. Zongora, hegedű, trombita, castagnette, dob, triangel, fésű, ostor s egyebek alkották a hangszereket, melyekből csodálatraméltó sziníonia alakult ki. Cséby Edith és Bichler Qizi remek négykezese, Szeless Jani és Rosenberg Laci szép hegedüjátékai tökéletesítették a mély benyomást. Nagy sikere volt Baum Károly VIII. o. tanulónak a dobos szerepében ; Tomka Dittuka szerepkörét jól töltötte be a castagnettel. A prológot Szent-Qály Magduska mondta a színpadon tőle már megszokott otthonias kedvességgel. Szép vol a koronázási allegorikus kép a »Dicsőség< — »Szabadság« - »Egyetértés« — »Honszerelem« és Vallás* Qeniusaival. Helyes volt Antal Jnci a tót atyafi szerepében. Neumark Sanyi »Petőfi lelke* c. költeményt szavalta el szépen. Berkes Ottó, főgimn. igazgató ur, mint az elemi iskola elnöke, hálás köszönetét fejezte ki a felejthetetlen, kedves est rendezőinek, a tanítótestületnek s különösen Szerdahelyi Károlynak, kinek oroszlánrésze volt a fényes sikerben, úgyszintén a szülőknek, kik áldozatot nem kiméivé működtek közre gyermekeikben a szép eszme valóraváltásában. Magasan szárnyaló, szívhez szóló beszédben emlékezett meg az elesett hősökről, kik árváikban tovább élnek köztünk s az irántuk való kötelességeinkről. A Hymnus éneklésével véget ért a szép gyermekelőadás, melyet folyó hó 1-én a katonáknak mutattak be ingyen s 3-án d. u. 5 órakor megismételtek félhelyárakkal. íme az »árvalányhaj kultusz«-a tüzet fogott a szeretet hevében, mert nagy Géni usz a becsület mezején halálrasebzett hősök párolgó vérével iró Kiid vési azt az emberek szivébe ! CASTOR. egy rémitő sejtés szállott meg, hogy én is ily fiatalon, tüdővészben fogok meghalni. S ez a borzasztó gondolat azóta folyton gyötör .. . Néha tompa, száraz köhögés hagyja el ajkamat s ilyenkor mindig azt gondolom, hogy már itt van az a szörnyű pillanat. Azóta a végzetes nap óta minden melegebb érzést elaltattam szivemben, mert nem akartam senkit boldogtalanná tenni. S ez sikerült is a tegnapi napig . . . Száraz, tompa köhögés szakította meg beszédét. Majd szóhoz jutva és kezeit összekulcsolva, könyörgő hangon kérdezte : Sándor ! . . . Megtud-e nekem bocsájtani, hogy egy rövidke pillanatra megfeledkeztem magamról . . . elfeledtem, hogy nekem nem szabad boldognak lennem. .. Egész testében megremegett . . a viszszafojlott könnyek előtörtek szemeiből . . . kimerülten hanyatlott a festő vállára, . . majd ajka a férfi tüzes ajkára tévedt, ki gyönyörrel szivta arról a soha nem érzett boldogságot s azzal a mérget, a halált . . . Ezután is mindennap találkoztak. Boldogok voltak. Nem gondoltak többé a halálra. De amikor távol egymástól, magukban voltak, kétszeres erővel gyötörte őket a halál gondolata. * Az idő már egészen ősziesre vált. A sűrűen hulló esőcseppek folytonos, egyhangú zenéje az ablaküvegen, türelmetlenné, idegessé teszik a nagybeteg Zalaváry Irént, aki lehunyt szemmel, halálsápadtan, mozdulatlanul fekszik a puha, fehér párnák között. Az ajtónyílásra összerezzent és amikor tekintete a festőével találkozott, boldog mosolygással nyújtotta összeaszott kis kezeit feléje. — Sándor, ma oly nehezen vártam érkezését — Miért ? Kérdezte az ifjú festő, bensőségteljes és kíváncsi hangon, ajkához emelve a leány kezét. — Mert azt hiszen, elérkezett az a borzasztó pillanat, melytől közös és kölcsönös boldogságunk első percétől fogva ugy féltem s amelyet akkor önnek is emiitettem. E szavak hallatára a festőt is valami megnevezhetetlen rémület szállotta meg. Leroskadt az ágy elé, vad szenvedéllyel karolta át azt a törékeny kis virágot, mintha valaki elakarná rabolni tőle. . . s aztán odatapasztá ajkát annak láztól forró ajkára. Sokáig voltak igy. Egyszer mintha a távolból csengett volna fülébe a leányka könyörgése : »Bocsásson meg Sándor«, de azt gondolta képzelődik. Csak akkor tért magához, mikor az a megsanyargatott kis test hidegülni kezdett. Eleresztette karjaiból s az arcába tekintett, melyen akkor már megmerevedett a kedves mosolygás. . . Halott volt. Az ifjú szivettépő fájdalommal és tántorgó léptekkel távozott a szobából. Ajkát most először hagyta el egy tompa köhögés, mely már nem rémitette el, sőt visszatekintve a kedves halottra, boldog mosollyal suttogta feléje : — Nem sokáig kell várnod Irénkém ! Rövidesen én is utánnad megyek ! A viszontlátásig ! CS. ELLA Hadi özvegyeink és árváink segélyezése. Hadi özvegyeink és árváink segélyezésére utolsó közléseink óta pénztárunknál a következő adományok folytak be : Borostyán Gyula (Newyork) 10 K Trsztyánszky Ödön 50 K, Práger Tivadar 25 K, Kovács Gyuláné (Mocsonok, Nyitramegye) 10 K, Borostyán Gyula (Newyork) 10 K, Szalay Ignácné gyűjtése révén: dr. Szentes Anselm (Zirc) 10 K és Szabó Ottomár (Zirc) 10 K. Izraelita templom persely gyűjtése 10 K, Neumark Jakab 10 K, Práger I ivadar 50 K. Borostyán Gyula (Newyork) 10 l(, Schleiffer Izidor 30 K, dr. Lakatos Vince főgimn. tanár névnapja alkalmával a főgimn. VI. osztályú tanuló ifjúsága 30 K, Stieder Kálmán 50 K, Hitelszövetkezeti perselygyüjtés révén 57 45 K Hoffmanné Vertheimer Rózsi 9 K- Összesen befolyt: 381-45 K, mely összeghez hozzáadva a mult év november hó 23-án kimutatott 15979 64 K-t, gyűjtésünk végeredménye február hó 5-ikével lezárva: 16361 09 KEzeken a pénzbeli adományokon kivül adományozott még : Hoffmann Béla 2000 kg. aprított tüzelőfát, Berényi Bela 25 q és Hoffmann Samu 18 q szenet. Ez a fa és szén mennyiség a család nagyságához mérten 50 és 100 kg-os kvantumban nyert elosztást. Végül egy ismeretlen jó sziv 30 darab tojást juttatott révünkön hadi özvegyeink árváinak. Mindezekért a kegyes adományokért a Hitelszövetkezet igazgatósága ezen az uton mond hálás köszönetet, a jövőre nézve pedig azzal a kéréssel fordul városunk nagy közönségéhez, hogy most, amikor a megélhetési viszonyok napról-napra még nehezebbek, még válságosabbak lesznek, ne vonja meg támogatását ezután sem e!esett hőseink hátramaradott özvegyei és gyermekeitől. A hadi özvegyek és árvák védelmére alakult gazdasági és jogsegélyző bizottságának összkimutatását az 1916. évről a Hitelszövetkezet igazgatósága a következőkben állította össze. Bevétel : Készpénzadományokból . 16114 64 K Előleg visszatérítésből . 30-— K Cipő eladásból .... 350 8 j K Összes bevétel tehát 16495 47 K A cipőeladásból befolyt összegre vonatkozólag közöljük, hogy a Győri Bőriparosok Termelő szövetkezetétől hozatott mennyiségből megkeresés folytán 18 párt a helybeli Jótékony Nőegyletnek engedtünk át. Kiadás : Élelmezésre 4326 58 K Cipő és ruhára .... 1006 46 K Készpénzsegélvre 14-— K Készpénzelőlegre 50-— K Világításra 6 78 K Postaköltségre .... L05 K Adományra 50'— K Beruházásra .... 29 90 K Összes kiadás: 5484-77 K aminek folytán 1)16. december 31-én öszvagyon : I 1010 70 KTalán nem lesz érdektelen annak leközlése is, hogy a fenti kiadások első két tétele, illetve az élelmezésre, ruha és cipő szükségletre kiadott 5333 korona és 4 fillér, milyen bevásárlásokból keletkezik.—Tehát: Bevásárlás révén adományoztatott : Kenyérliszt 2620-85 kg. Főzőliszt 1459-30 kg. Dara 5 75 kg. Cukor 69-50 kg. Szalonna 7-— kg. Zsir 10-50 kg. Burgonya 1543 50 kg. Bab 218 — liter Szappan 83 — db. Cipő 68-— pár