Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-11-04 / 44. szám

2 BALATONVIDÉK 1917 november 4. 7 anyának adtunk szülési esetben 30—30 Ksegélyt, 4 esetben pedig a szülésnőt is fizettük 10—10 koronával. Nemescélu mozgalmunkat a n. m. belügyminiszter ur is tamogatta olyképen, hogy folyamodásomra 1000 K- segélyt utalt ki. Működésünket néhány számadattal akarom megvilágítani. Összes bevételünk volt a mindenkor nyilvánosan nyuktázott adományokból 1916. nov. 1 — 1917. okt. 31-ig 10245 K- 50 fii 1. Összes kiadásunk 5986 K71 fill. Kiosztottunk 10917 liter tejet 5973 Kértékben. Pénztári készletünk 4258 K- 79 f. Tekintettel arra, hogy a tél folyamán a tej megszerzése esetleg nagyobb nehézségbe ütközik, beszereztünk aszalt gyümölcsöt és lekvárt is. Örömmel állapithatom meg, hogy a kis mustármagból terebélyes fa lett és erős a reményem, hogy az Önök lelkes ügybuzgalma segítségével e fa a jelen évben még terebélyesebb leszen. E reménvemben bizva, hivtam össze ma önöket újra, hogy a közeledő tél alkalmából és az eddiginél is súlyosabban fenyegető sokféle ínség enyhítésére az önök kipróbált munkásságát és jóságos szivüknek tanácsait a gyermekvédelem magasztos müvében segítségül hívjam. Bizalommal és kérő szavammal | hívom segítségül munkánkhoz városunk lelkes, fiatal leányait is, mert lehetetlen, hogy az ő szivük és lelkes ideálizmusuk meg ne értse a gyermeki nyomort és fiatal lelkük meg ne találná a gyermekmemés ezerféle formáját. Mint a kemény pörölycsapás sujt reánk már 4-ik esztendeje Istennek büntető keze, de áld is, mert ez a kemény csapás zúzta össze büszkeségünket, elbizakodottságunkat és a megkeményedett szivekből k csiszolta a szeretet tüzét. Ez a nagy látogatás pattantotta fel a szivek kincses ládájának záriát és abból olyan mesés gazdagság áradt széjjel, amilyenről a béke napjaiban magunk sem tudtunk. Feltárult különösen a magyar nők lelkének egész nagysága, mélysége, szépsége, és érvényesült a jótékonyság ezer formájában. Válasszuk a jelen alkalommal ismét a gyermekeket munkánk célpontjául, hisz ők leginkább szorulnak segítségre. Miért hadakozunk és hozzuk a rengetek áldozatokat? A jövőért. Kiké ez a jövő? A következő nemzedéké, a gyermekeké. A háború gyümölcseit ők fogják aratni, nekünk kell segítségükre jönni, hogy az aratás előtt a fagyasztó dér el ne pusztítsa őket. Nemzetét szereti az, aki szereti a gyermeket és ha él bennünk nemzetünk szeretete, a gyermekmentés eszméjét fel kell karolnunk. Társadalmi kötelességünk ez minden törvény nélkül is főkép most, e nehéz napokban, midőn az értünk — a mi javunkért — folyó küzdelmek elvonják a kenyérkeresőt, leküzdhetetlen gondokat raknak az anyák gyenge vállaira és megvonják az éltető táplálékot, az egészséget óvó ruházatot a gyermektől. Ahol a szegénység honol, ott tág tere van a halálnak, mi pedig most, mikor már legjobbjaink százezreinek vére hullott ki a csatatéreken, mikor már, ha nem is törve, de megfogyva él nemzet e hazán, nem adhatunk könnyelműen egyetlen gyermeket sem a halálnak. Országszerte hallatszik a nemzet szava : Küzdenünk kell a szegény gyermekek javáért. Az a küzdelem, melyet a szegénységgel és hozzáteszem, a tudatlansággal megvívunk, fogja megmenteni gyermekeinket. Amit a belénk oltott isteni szikra parancsol, azt megszenteli a hazafiúi érzés, a hon iránti kötelességünk. Szép célunkat azonban puszta jóindulattal meg nem valósíthatjuk, ezzel magával sem tejet osztani, sem élelmet nyújtani, sem cipőt húzni a fázó lábra és meleg ruhába takarni a didergő testet nem lehet. Bizom, hogy az önök buzgósága megfogja most is teremteni a szükséges anyagi segélyeket, hogy csecsemőink és apróbb gyermekeink továbbra is részesülhessenek az ingyentej áldásaiban, nagyobb gyermekeinknek biztosíttassák a tél folyamán is az iskolába járás lehetősége, mindnyájan pedig megmeneküljünk a járványoknak minden gyermekszobába bekopogtató rémétől. Jöjjenek • velem mindnyájan uj köveket hordani, az uj Magyarország alapj.ihoz! A lelkes éljenzés után, mely e >;\önyörü beszédet követte, a bizottság újból megalakult, kinek—kinek kiosztatván szerepe a gyermekmentés szép és nemes munkájában. • • • • • Rovás. • • • • • Keszthely nevezetességei. Keszthely valamikor atról volt nevezetes, hogy volt egy templomja (a mostani plébániatemplom) torony nélkül és egy tornya (a kastély előtt) templom nélkül. A haladás törvényének Keszthely is alávetve levén, ma már sokkal több nevezetessége van, mint a múltban volt. Lássuk csak : Van gabonaplakátja, de gabonája — nincs. Van burgonyajegye, de burgonyája — nincs. Van sok piaci és bolti uzsorása, de hatósága, mely a vakmerő bátorsággal és szemérmetlenül űzött uzsorának végetvetne — nincs. Van sok mészárszéke és hentesüzlete; van a húsra és zsirra maximális ára is; de azért a hust és zsirt minden üzletben más és más áron adják, mert hatósága, mely e káptelen állapotnak véget vetne és saját rendeletének érvényt szerezne, az — nincs. Van egy egész utca susztere és csizmadiája (Hajdu-utca), de czipője és csi/.mája — nincs. Van 22 koronás cérnája is, de hatósága, mely a lelketlen' árdrágítók nyakába hurkot vetne — nincs. Van számos kéménye, de kéményseprője — nincs. Van szép számmal tüze is, (ház és kéménytüzeket értünk), de tűzoltója — nincs. Van ^Balatoni fürdőbizottság« — a is, de tevékenysége annak — nincs. Van balatoni parkja, melyben fa és bokor maholnap — nincs, mert szabad prédája mindenkinek. Van templomtornya és a toronyban két kis harangja is, de a harangszó csak alig hallatszik le hozzánk, mert gyenge hangját elnyomja a rakoncátlan, facér utcakölykek éktelen zsivaja, lármája. Van a toronyban egy óra is, egy j>bomlott óra«, mely vagy üt, vagy nem üt s ha üt, akkor sincs köszönet benne, mert vagy többet, vagy kevesebbet üt, mint kellene s mint amennyit a mutatója mutat. (Felhívjuk erre a két utóbbi nevezetességre Hajdú János templomatya ur becses figyelmét.) Van egy szerencsétlen közönsége, mely csak sopánkodni és jajgatni tud, de melynek akarata és tettereje — nincs. Végül van egy helyi hírlapja, melyben meg is tudják, meg is merik mondani az igazságot. melyért sokan szeretnék betörni a fejét; de igazmondásának foganatja az előbbi pontban, emiitett okból — nincs. • • • • • Hírek. • • • • • — Felkérjük az igen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy ugy a mult évi hátralékaikat, mint a már esedékes ez évi előfizetési dijaikat is a következő cimen adjak postára : dr. Csák Árpád szerkezstő és kiadó Keszthely. — Adomány az ingyentej javára. Egy magát megnevezni nem akaró gyermekbarát 10 koronát volt szives szerkesztőségünkhöz juttatni, melyet átadtunk Berkes O. főg. igazgató urnák, az ingyentej bizottság elnökének. — Halottak estéje. Keszthely város közönsége halottak napján az idén is kegyelettel áUozott elhunytjai emlékének, bár a kivilágítás érthető okokból nem volt oly fényes, mint máskor. A főgimnázium ifjúsága a tanári kar vezetése mellett vonult ki a temetőbe és Vaszary Kolos sírjánál Szalay László, 8. oszt. tanuló, Galdon volt sármelléki plébánosnak, mint a főgimnázium jótevőjének sírjánál pedig Kopácsy Miklós, 8. oszt. tanuló mondott megható gyászbeszédet Az ifjúsági énekkar mindkét helyen, Eckhard Antal karnagy vezetése mellett gyászdaiokat énekelt. — Előadás a fiatalkorú bünősök= ről. Dr. Mutschenbacher Ervin, nagykanizsai kir. törv. biró október hó 26-án d. u. igen tartalmas és tanulságos szabad előadást tartott a főgimnázium tornatermében, a bünbeesett fiatal korúak érdekében kifejtendő társadalmi akcióról. Az előadó a fiatalkorúak bűnözésének feltűnő mérvű emelkedéséből indult ki, aminek okául azt jelezte, hogy a fiatalkorúak bíróságáról szóló törvény által létesített intézmények — melyek a fiatalkorúak züllésének megakadályozására hivatvák — kiépítetlenek. Igy a Patronage intézmény is. Önkéntes társadalmi pártfogói nincsenek. Ily irányú tevékenységre buzdítja különös|n a nőket, kifejtve erre való különös hivatottságukat és képességüket. A hallgatóság nem csak tanult, henem valóságos műélvezettel hallgatta végig a stiláris szépség bájától s a lírai elmélyedés értékétől teljes előadást. Bár eredménye is lenne! — A Szociális Missió keszthelyi szervezete f. hó 28-án, a Zárda tornatermében tattotta meg október havi munkaóráját. — A konferenciát ez alkalommal Gerstner Béla káplán tartota a szép számmal egybegyűlt hallgatóságnak. ,,A munkáról" értekezett tartalmasan és érdekesen. Előadása mindvégig lekötötte a jelenlevők figyelmét. — Azután folyó ügyeket intéztek el. Nagy Margit ,,A Nővédelmi hivatal" vezetője részletesen ismertette A Szociális Missió Orsz. kongreszszusának értékes, magas nívójú programját, a keszthelyi szervezetet az elnökség fogja képviselni a nov. 9 —12 napjaiban Budapesten tartandó Orsz. kongresszuson. — Megbeszélés tárgyát képezte a vidéki élelmiszer gyűjtés tervezete is. — Reischl Imréné a kibocsátott gyűjtő ivek eredményéről számol be, Örömmel jelenti, hogy beteg anyák részére kb. 600 ebédet ajánlottak fel. Kéri a munka társakat s a tagokat, hogy ne adományaikkal, de tényleges munkájukkal vegyenek részt a gyermek ápolás és védelem nemes munkájában. — — A titkár 3 uj tag belépését jelentette. — A munkaóra Dr. Dunst Ferencz záró szavaival ért véget. — Jótékonyság. Néhai özv. Lőke Samuné nemes lelke által sugalt, — még életében kifejezett óhaja a következő jótékony intézményeknek juttatott kegyes adományokat : A Vörös kereszt egyletnek 100 kor. t ; A jótékony Nőegyletnek, — Az ingyentejnek, — a Krajcár egyletnek, a város szegényeinek 50—50 Koronát. A szegények áldása legyen a nemes szivü urnő emlékén !