Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-02-04 / 5. szám

XXI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 10-— K Fél évre 5 — K negyedévre 250 K Egyes sz ára 0 20 K Nyilttér soronkint I kor. Szerkesztőség és kiadóhi­vatal KOSSUTH LAJOS­utca 58. szám. Keszthely, 1917. március 5. KESZTHELY, HEVIZ S AZ EGrESZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ POLITIKAI HETILAP. 10. szám. Kéziratokat a szer­kesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízatá­sokat és reklamáció­kat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó­hivatali Interurbán : 13. Csecsemővédelmi intézményt! (Kérelem hölgyeinkhez.) Magyarországon átlag 640.000 gyermek született a háborút megelőző években. A háború óta természetesen sokkal kevesebb. Ebből 140.000 cse­csemő nem érte el az első évet. A háború óta még nagyobb a halálozási arány. A csecsemőhalandóságnak egyik szomorú oka abban rejlik, hogy gyak­ran már a szülök sem egészségesek, a százféle betegség csiráitól megméte­lyezettek, aminek természetes követ­kezménye, hogy a csecsemő sem élet­képes, hogy a legcsekélyebb betegség erőt vesz rajta, vele dacolni nem ké­pes, megemészti s ez által ijesztő mére­tekre terjed a nemzetpusztulás. A csecsemőhalandóságnak gyak­ran a nyomorgó sors az oka. Az anyának napestig a munkában kell ál­lania, ami természetesen .a csecsemő gondozásának rovására történik A szegénység sem engedi ugy élni, táp­lálkozni az anyát, amint azt a csecse­mő gondozása megkívánná. Kétszere­sen nehéz a helyzete a mindennapi keresetéből élő anyának most, midőn a fökenyérkeresö, a féri a családtól távol, katonai és hazafiúi kötelességei­nek kénytelen eleget tenni, vagy ami még borzasztóbb : hősi halált hal, ár­vára hagyva apró, neveletlen gyerme­keit. A csecsemőhalandóságnak egyik további oka : az anyai szeretet hiánya, az anya gondatlansága s az anya tu­datlansága. Ezek az okok is nem egy sírhelyet ásnak meg a nemzet erejé­nek nagy veszteségére. Bizony sok szegény munkásasz­szonynak nagy nyűg a gyermek. Nap­pal nem hagyja dolgozni, éjjel nem engedi pihenni. — Szomorúan komi­kus, hogy az uri anyák, akiknek pe­dig elég fölös idejük van, a mai raci­onális csecsemőápolás mellett alig érzik, hogy kis gyermek van a háznál. Legtöbb esetben nem is maga táplálja, hanem dajkát fogad neki. Így aztán a kis csecsemő egészen a cseléd gonja­ira marad s annak becsületességétől függ a sorsa. Nem egy uri csecsemő pusztulj már el az anyai kötelességtu­dás és a szoptatós dajka gondosságának hiánya miatt szintén a nemzeti erő ro­vására, Az anya tudatlansága is nagy szerepet játszik a gyermekhalandóság­ban. Némely anya már a szoptatás időszakában tele tömi a csecsemőt ka­láccsal, jó zsiros főzelékkel, gyümölcs­csel, söt töltött káposztával is. E ko­rán alkalmazott, tehát természetellenes tápszerek aztán bélhurutot idéznek elő s a csecsemő halálát okozzák. Sok-sok okát lehetne még felso­rolni a gyermekhalandóságnak, melyek közé tartoznak ; a célszerűtlen ruhá­zás, a friss levegő hiánya, a nedves, fülledt lakások stb. De ezeknek az okoknak felsorolása nem célja jelen cikkünknek. Jelen cikkünk célja : reáirányitani figyelmét az ahhoz értő, arra alkal­mas, jó szivü és tettrekész hölgyeknek a csecsemövédelemre. Szép és nemes hivatás: szegény, nyomorgó embertársaink segélyezése, szép és nemes hivatás a szerencsétlen hadiözvegyek támogatása; de szebb, nemesebb s a jelen körülmények kö­zött a nemzet jövendő sorsára nézve hasznosabb és szükségesebb tevékeny­ség nincs a csecsemövédelemnél. A nemzet je'enlegi ereje, úgyszól­ván szine-virága a harctereken pusz­tul, jövendő oszlopa, reménye pedig itthon veszik. Ezeknek a megmentése egy a nemzetmentéssel. Ugy hallottuk,hogy az olyan jól be­vált és szép eredménnyel működő in­gyentej-intézmény rövid idő múlva megszűnik. Megszűnésének okául sok mindent emlegetnek. Azt mondják, hogy a megszűnés okai között szerepelne a hagyományos'' magyar szalmatüz is. Nem keressük, nem kutatjuk az oko­kat, csak sajnálatunknak adunk kifeje­zést a megszűnés fölött ; mert azok az okok, melyek e szükséges és hasz­nos intézményt létrehozták, ha nem is mind, de nagyrészben tovább is fenn­maradnak. De ha való a hir, akkor kétsze­res kötelessége városunk nemeslelkü és tettrekész hölgyeinek, hogy az itt felszabadulandó idejüket, erejüket és tevékenységüket ne hagyják parlagon hevertetni, hanem szenteljék azt a cse­csemövédelem nemzetmentő munká­jának. Ehhez az államénál sokkal na­gyobb erőre, a gyengéd női szivre van szükség, mely ha megmozdul s a háborúban tanúsított eddigi rajongó viselkedésével magához öleli a szegény, elhagyatott csecsemők védelmét is, ön­maga teszi eddig kifejtett tevékenysé­gére a koronát, melynek fénye glóriát von homloka köré. Akiknek az anyagi mód és a nyugalmas élet biztonsága megadatott, azok foglalják sziveikbe e szivböl fa­kadó és szivhez szóló kérelmünket ! Még több szigorúságot az árdrágítókkal szemben. A belügyminiszter ujabb rendelete. A belügyminiszter most harmadízben hívja fel a törvényhatóságok fejeit, hogy az árdrágítókkal szemben a lehető legkérlelhe­tetlenebb szigorúságot alkalmazzák, valamint éppúgy azokkal szemben is, akikről kiderül, hogy a most befejezett rekvirálás elől elrej­tették készleteiket. A Zalavármegye alispán­jához érkezett rendelet szószerint igy hangzik: A hadviselés sikerének egyik legfonto­sabb előföltétele, hogy a hadsereg épp ugy, mint a polgári lakosság a közszükségleti cik­kekben ne szenvedjen hiányt. Ez teszi elke­rülhetetlenné az elsőrendű közszükségleti cik­kek igénybevételét (rekvirálását), az azokkal űzhető árdrágító visszaélések lehető megaka­dályozását és azt, hogy az említett cikkek egy részének megfelelő elosztásáról a ható­ság gondoskodjék. Az igénybevett dolgoknak lelkiismere­tes bejelentése és beszolgáltatása, továbbá az árdrágítás meggátlására irányuló rendel­.kezések érvényesülése ehhez képest a had­viselés érdekei szempontjából elsőrendű fon­tosságú és igy a hatóságoknak nemcsak hi­vatali, hanem hazafias kötelességük is, hogy az emiitett rendelkezések pontos foganatosí­tását szigorúan ellenőrizzék és azoknak min­den kijátszását, vagy megsértését kíméletle­nül megtorolják. A több oldalról hallható panaszok azon­ban arra engednek következtetni, hogy sok helyütt a rekvirálási és az árdrágítás meg­gátlására irányuló rendelkezések eme nagy­fontosságát sem a közönség nem ismeri föl, sem az a körül tapasztalt mulasztások, vagy visszaélések súlyát a hatóságok nem mérlege­lik az azokhoz fűződő hátrányos következ­mények nagyságához méltóan. Az előbbit, a rekvirálási és az árdrá­gítás megakadályozására irányuló rendelke­zések ellen elkövetett nagyszabású kihágás, az utóbbit pedig az a tapasztalat igazolja, hogy a rendőri büntető bíróságok e/cket a kihágásokat túlságosan enyhén bírálják meg és a visszaélések súlyos következményeivel, illetőleg az árdrágítás utján elért, vagy elér­hető jogtalan nyereség értékével arányban egyáltalán nem álló csekély büntetésekkel sújtják ; a vád képviselői pedig az ilyen enyhe büntetésekben többnyire megnyu­gosznak. Amikor ennélfogva a rekviráló és az árdrágítás meggátlását célzó rendelkezések­nek a hadviselés érdekeire és sikereire ki­ható nagy fontosságát ismételten is nyoma­tékosan hangsúlyozom, figyelmébe ajánlom a kihágások megtorlására hivatott rendőri bün­tető bíróságoknak is, annak kiemelésével, hogy hivatali és hazafiúi kötelességeiket egy­aránt megsértik, ha a rekvirálások és az árdrágítások körül tapasztalt visszaéléseknek, amelyek a hadviselés érdekeit oly messzeme­nőleg veszélyeztetik, valódi súlyúknál sokkalta csekélyebb jelentőséget tulajdonítanak a meg­torlásukra megállapított pénzbüntetéseket, amelyeknek visszariasztó hatásuknak is kel­lene lenniök, cselekmény fontosságával arány­ban nem álló alacsony mértékben szabják ki. Fölhívom ennélfogva alispán urat, em­lékeztesse az első fokon eljárni hivatott rend­őri büntető bíróságokat a rekvirálási és ár­drágítás megakadályozását célzó rendelkezé-

Next

/
Thumbnails
Contents