Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-10-07 / 40. szám

XXI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 10'— K Fél évre ' . 5'— K negyedévre 2 50 K Egyes 5Z. ára 0 20 K Nyilttér soronkint I kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOSutca 58. szám. Keszthely, 1917. szeptember 155. KESZTHELY, HEVIZ S AZ E0ESZ BALATONKORNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ TÁRSADALMI HETILAP. 39. szám. Kéziratokat a szerkesztőség cimére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 15. Sajtóvasárnap. (Október 7=én.) Az erkölcstelen, léha és keresztényellenes sajtóval nem küzdhet meg senki, a nemzet javaiban folyó irtózatos pusztítást nem állíthatja meg semmiféle földi hatalom — csupán egy : az elterjedt s mindenfelé olvasott kath. sajtó. Ennek támogatására hívta föl a híveket gyönyörű, szívből jövő és szívhez szóló szózatában Prohászka püspök. Ennek a sajtónak akarunk előfizetőket és olvasókat szerezni s e sajtó javára teszi kiki adományát ma, a templomok gyüjtőperselyébe. Anyagi támogatás kell a keresztény sajtónak, a gazdag, a hatalmas keresztényellenes sajtóval szemben, mely felhasznál minden eszközt amannak legyűrésére s mely még attól sem riad vissza, hogv a keresztény sajtó munkásait magasabb fizetéssel magához csábítsa s így a keresztény sajtó fennmaradását lehetetlenné t

egye. Ugyan fölnyilnak-e szemeink s kinyílnak-e erszényeink ? Azt hisszük, már minden keresztény ember érzi, hogy végre is, ha nem akarunk nyomorultan tönkre menni, tennünk kell valamit. A kezdet csak a tisztességes sajtó lábraállitása lehet. Ennek a nagy és egyelőre legszükségesebb műnek megalkotásához járul hozzá mindenki, aki a sajtóvasárnapokon leteszi adományát a kath. Sajtóegvesületnek a templomok bejáratánál elhelyezett asztalára, amely e napon a magyar kereszténység áldozati oltáráv á"' változik, hogy megtudjuk védeni a nagy harcok idején azt a másik oltárt, amely a szentélyben áll. A sajtóvasárnap pontosan megfogja mutatni, hogy mennyi bennünk az öntudat, mekkora a szomorú helyzetnek felismerése s e felismerés nyomán -mennyi még bennünk az életrevalóság ? Most, amikor a hit és erkíMcs annyira meglazult, amikor a zavarosban halászok száma annyira megszaporodott, amikor az aranyborjú imádása lett egy nagy sokaság hitvallása, akiknek lelkéből kihalt minden jó érzés s az erények helyébe a bűn, az önös érdek lépett, akik nem ismernek szépet, nemeset és üdvöset s akik önző céljaik' megvalósításában nem riadnák vissza semmi féle eszköztől sem, — százszorosan, szükség van a becsületes sajtóra, mely leleplezi a bűnt, ostorozza a bűnöst, mely elrettent s mely megóvja az ártatlant, a jót, a tisztát, a becsületeset ! Ez a célja a tisztességes, becsületes és komoly sajtónak s mely nemes feladata teljesithetése végett megérdemli a támogatást 1 A dohány mizériáról. Európát lángba boriló világháború a testi és lelki bajoknak olyan fajtáit zúdította az emberiségre, hogy a régi emberiség, de még a költői képzelet sem álmodta meg ezek bekövetkezhetőségét. Ilyen szomorú betegség tünetei jelentkeznek városunkban. Ezen betegség az u. n. dohánydüh. Kezdetben ezen kór a szabadságon levő katonákon — őrmestertől lefelé — volt észlelhető, később átcsapott a munkásosztályra, mig a legközelebbi múltban már azokra a jobbkabátos urakra is, a kiknek egyedüli foglalkozása a séta és a saját drága énjök ápolása. E betegség diagnózisa : Káromkodás, indítvány a trafik felrobbantására és különféle 'fenyegetés. Gyógymód : Az igényelt dohány és szivar téladagokban való kiszolgáltatása, mely után a baj megszűnik. Mint a legközelebbről érdekelt fél, természetesen igyekszem a kellemetlenségeket elkerülni s megfelelni a dohányárusoknak kiadott utasítás ama rendelkezésének, miszerint : »a fogyasztó közönség dohányszükségletének egyenletes kielégítésére törekedjenek* Mindaddig azonban, mig a város dohányzó közönsége kizárólag a nagy tőzsdében akarja szükségletét beszerezni, addig fizikai lehetetlenség ezen rendelkezésnek eleget tenni. De van szerintem egy eljárási mód, hogy mindezen anomáliák megszűnjenek, minden dohányzó könnyen hozzájusson az őt megillető mennyiséghez s ha ezen menynyiség nem is lesz annyi, amennyit képes lenne és szeretne elfüstölni, de megnyugodhatik benne, hogy háború lévén, redukálni kénytelen igényeit és szívesen teszi, ha látja, hogy egyenletesen osztatik fel a rendelkezésre álló mennyiség. Hogy az általam kontemplált elárusitási módozat keresztülvihető legyen, mindenekelőtt szükséges a pénzügyigazgatóság jóváhagyása s a városi hatóság részéről személyes támogatás. Eziuöszerint Keszthely lakossága 7000 lélek. Hogy mennyi ebből a dohányzó lérfi, az pontosan nem jegyeztetett föl ; de hozzáértők szerint semmi esetre sem több, mint 1500. Tervem alapja az, hogy ha ezen 1500 férfi comingentálódik a városban levő 34 kistőzsdére, de ha még ezen 34-ből kettőt mentesítünk a katonák részére, ha tehát mondom 32 kistőzsdébe utaltatik név és lakás szerint ez az 1500 dohányos, akkor minden kisárus könnyen és a lehetőségig megelégedésre szolgálhatja ki a hozzá utalt 50—60 dohányost, akkor midőn mást, mint a jegyzékében feltüntetett s a trafikjához legközelebbi rayonban lakó egyéneken kivül kiszolgálni nem köteles. Hogy ez simán és békésen lebonyolittassék, az eljárást következőkép gondolom : A nagytőzsde értesiti a község elöljáróságát, hogy melyik kistrafikos mikor és mennyi dohány árut kap elárusitás céljából. Az elöljáróság kijelöl egy-egy elöljárót, lehetőleg olyant, aki az illető dohányárus közelében lakik s aki ismeri azon környékbeli lokosokat. A városi kiküldött gondoskodik róla, hogy a dohányáruda külső ajtaján jól láthatóan jelezve legyen az elárusitásra kijelölt félnap s akkor a dohány és szivar az ő felügyelete mellett osztassák el egyenletesen a jelentkezőknek. A következőkben bemutatom, hogy szeptember havában mennyi értékű dohány és szivar adatott ki a keszthelyi kisárusoknak : Antal Jenő 172 80, Auer József 154-35, Bognár János 144 90, Briszler Károly 177 30, Fizáry Viktor 223 20, Fodor Miksáné 141 -30, Goldmann Zsófia 133 20, ifj. Helbek Józsefné, Hermán Lajosné, özv. Horváth Antalné 573 30, Kaufer Béla 19395, Kohn Géza 157-95, Kölgyessi Gvula 274 05, Krausz Zsigmond 239-40, Krug János 195-30, László Erzsébet 98.10, Lendvai Antal 216, Marton Jakabné 140 40, Méreiignác 177-30, Nagy Mór 123*30, özv. Neumark Adolfné 170 10, Nett Soma 182-25, Neumark Henrik 179-10, Pollák Dávid 178-20, Riersch József 121 50, Rosenberg Ernő 170-10, Rechnitzer Gyula 171-90, Sujánszky József 146 70, Stern Erzsi 189, Treffler Ferenc 249 75, Ungár Andor 246-15, Vermes Gyula 180, Weisz Ignác 144-90, Weisz Sándor 153 K- Ez kitesz összesen: 6343-95 koronát. Ha ezen összeghez hozzávesszük azt a , contingenst, melyet a nagytrafiknak kicsinyben eladni szabad, világosan látható, hogy ha ezen mennyiség a helybeli fogyasztók részére csorbítatlanul kiadaíik, akkor Keszthelyen dohányinségről nem Iehet sz

ó- ' Faragó. Szívesen adtunk helyet lapunkban Faragó ur fenti cikkének s az abban felvetett eszmét ugy a zalaegerszegi pénzügyigazgatóság, mint a községi elöljáróság szives figyelmébe ajánljuk. Az eszme megvalósításától ha a dohánymizéria teljes megszüntetését nem is várjuk ; de a jelenlegi helyzet javításához kétségtelenül hozzá fog járulni. 5zerk. Követésre méltó példa. Gyönyörű, követésre méltó példáját adta az igaz, önzetlen hazaszeretetnek Péczely Attila tart. hadnagy, a keszthelyi főgimnázium volt tanulója. Példát mutatott, nem azoknak, akik vele együtt egészségüket, testi épségüket és ifjú éíetüket áldozzák a hazáért, hanem azoknak, akik a háborús konjunktúráknak reájuk kedvező alakulása folytán — véráldozattól, testi és lelki szenvedésektől mentesen — egyebet sem tettek a háború kiütése óta. mint gazdagodtak. Az ifjú hős igazán véres verejtékkel szerzett s önmegtagadással összerakosgatott filléreit teszi a haza oltárára. Mennyivel inkább kivehetnék a részüket ily nemes cselekedetek gyakorlásából azok, akik minden szevedés és minden kockázat nélkül harácsoltak össze százezreket és milliókat ! Csakhogy az ő lelkükhöz nem férhét a hadi özvegyek és árvák panaszos hangja és jajkiáltása, mert szivüket a féktelen önzés és közöny kérge olyan vastag páncélként veszi körül, melyen keresztül nem hatolhat talán még az ágyú golyó sem. De hadd szóljon maga a levél, melyet az ifjú hős Berkes Ottó főgimn. igazgatóhoz intézett :