Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-08-12 / 32. szám

2 BALATONVIDÉK 1917 augusztu

s 12. ez a »szabadfürdő«, mely nélkülöz minden hatósági felügyeletet és ellenőrzést. Mi azt 'hisszük, hogy a szegényebb néposztály számára »kijelölt« eme területen is kötelessége volna a tisztelt közigazgatásnak néha-néha körülnézni s az ott tapasztalt s a közegészségre ártalmas és kártékony befolyású állapotokat megszüntetni. Mi ugv hisszük, hogv ezen a »szabadfürdő«-nek nevezett területen nem volna szabad megengedni a tehéncsordák és sertésfalkák itatását, a vizbehajtását, az egészséges lovak mosását s a beteg lovak fürösztését ; mert eltekintve attól, hogy a jszabadfürdő« közönsége a nyakára hajtott nagy mennyiségű állatállomány által fürdésében molesztálva van ; eltekintve továbbá attól, hogy a fürdőzők parton hagyott ruhájának épsége és tisztasága a vizbe menő és vizből kijövő állatoktól veszélyeztetve van ; eltekintve végül attól is, hogy a fürdőző közönség az áliati hulladékoktól bemocskitott parton tiszta öltöző és vetkőző helyet nem talál: még mindenféle undort keltő, sőt fertőző betegséget is kaphat a beteg, tisztátlan és fertőzött állatok által beszennyezett fürdőviztől. A szabadfürdőt a köz- és magántisztviselők , továbbá a szerényebb viszonyok közt élő iparosok családtagjai használják, akiknek ebben a rettenetes drágaságban nincs módjukban - mint a hadseregszállitóknak és kuniunkturás hősöknek — Siófokon nyaralni, vagy a keszthelyi szigetfürdő «-ben fürödni. De joga van használni a Balaton e részét fürdőzés céliából az 522 háztulajdonosból álló közbirtokosságnak is, az úrbéri szerződés értelmében s e jog gyakorlásában őt senki sem háborgathatja. Méltóztassék a t. főszolgabíró ur egvszer, alkalomadtán, — teszem horgászat közben —, ezekről a most felsorolt botrányos és az egészségre felette ártalmas és sok undort keltő betegség (rüh, kosz, stb.) csiráját magában hordó állapotokról személyesen is meggyőződni s egy erélyes és szigorú hangú rendelettel annak végét vetni s 1000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtani azt, aki a közönség fürdésére »kiielölt« területen bármiféle állatot itatás, deleltetés, mosás, vagy fürösztés céljából a Balaton vizébe hajt s azt beszennyezve nem csak a fürdésre alkalmatlanná, hanem az egészségre nézve ártalmassá is teszi. A t. főszolgabíró ur 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja azt, aki a szabadfürdőül »kijelölt; területen tul (akár csak egy meternyire is) merészkedik fürödni. Ez az uradalmi érdekek védelme s mi készséggel elismerjük a rendelet jogosságát, (bár az úrbéri szerződés másként beszél) ; de akkor elvárjuk a t főszolgabíró úrtól azt is, hogy a közönség jogait is megvédje a kanászok, kocsisok és csordások túlkapásaitól. B. A piacon sem látunk semmi intézkedést, mely az ott Iábrakapott botrányos állapotoknak véget vetne Pedig már többször fölemeltük kérő szavunkat e tárgyban s ez érdemben ; de ugy látszik, szavunk a pusztában kiáltónak szava volt csak ; mert maradt minden a régiben. A/, élelmi szerekkel való uzsoráskodás s a szegényebb sorsú fogyasztó közönség kiszipolyozása és a teljes vagyoni tönk szélére juttatása akadálytalanul folyik tovább. C. Nem csak a háztulajdonosok, de maguk a bérlők is, szóval az egész közönség ezer félelem és rettegés közt van már a kéményseprő segédszemélyzet és a kéményseprés hiánya miatt. Az egyik mesternek egyetlen egy segédje sincs, a másik pedig egyetlen egy fiatal segéddel dolgoztat. Ha az ember hozzájuk küld seprés, vagy égetés végett, tagadó választ kap s azzal védekeznek, hogy nincs munkaerő, bevitték katonai szolgáltra. Hát szabad ennek ekkora városban,hol milliók forognak veszedelemben, előfordulni? Mi ugy tudjuk, hogy a tűzrendészet első és legfőbb őre a főszolgabíró s ugy tudjuk, hogy van megelőző tűzrendészet is. A város lakosságának és veszélyben levő vagyonuknak megvédelmezése érdekében kérjük a főszolgabíró urat, vesse latba hivatalos hatalmának és erejének minden porcikáját és tegye lehetővé, hogy a kéményseprő mesterek behívott segédei mielőbb szabadságoltassanak s itthon teljesíthessék kötelességüket ; mert mi nem akarunk Qyöngyös és Nagymegyer községek szomorú sorsáfa jutni! D. Általános a panasz a miatt is, hogy a pöcegödrök sok házban már annyira megteltek, hogy azok kiürítése a közegészségszempontjából elodázhatatlan s égető szükség. S ha e végett az ember a gyepmesterhez fordul, ugyanazt az elutasító választ kapja, ugyanazzal az indokolással, mint a kéményseprő mesterektől. Érre a botrányos és közegészségügyünket veszélyeztető állapotra is felhívjuk a t. főszólgabiró ur becses figyelmét és sürgős intézkedést kérünk ! Megszivlelés végett bátrak vagyunk ide iktatni a belügyminiszternek alábbi rendeletét, mely szoros öszefüggésben van a D pontban érintett botrányos állapottal. — Védekezés a kolera ellen. A belügyminisztérium körrendeletet küldött a törvényhatóságok első tisztviselőjének a kolera elleni védekezésről. A rendelet hangoztatja, hogy ázsiai kolera Magyarországon nem fordult elő még ez évben, de tekintettel arra, hogv a mostani rendkívüli viszonyok a kolera fellépésére és terjedésére alkalmat adhatnak, indokolt, hogy a betegség esetleges behurcolásának megakadályozására és terjedésének meggátlására szolgáló intézkedések végrehajtassanak. Felhívja ennélfogva az alispápokat, illetve polgármestereket, intézkedjenek haladéktalanul, hogy az idevonatkozó rendeletben foglalt intézkedések a törvényhatóságuk területén a folyó évben is a kellő pontossággal és gondossággal foganatosíttassanak. Ábécénk a D-betiivel még nem ért véget, de egyelőre legyen elég ennyi, a jó gazdával együtt azt tartván : »Markolj csak keveset, de azt jól megszorítsd ! Ne a földet, hanem a munkát szaporítsd !«. A Magyar Társadalomhoz ! A katonának egyszerűségével, a hazafinak biztos hitével, szólok ahhoz a magyar társadalomhoz, amely kezdettől fogva harcoló hőseihez méltóan állja itthon a háború minden megpróbáltatását, teljesíti a hazaszeretet minden kötelességét. Egy nagylelkű adakozó önkéntes elhatározásából egy fél milliót ajánlott fel a honvédség, népfölkelés és csendőrség rokkant tisztjei-, lelkészei-, tisztviselői- és zászlósainak. valamint a honvéd, népfölkelő és csendőr tisztek, lelkészek, tisztviselők és zászlósok özvegyei és árváinak segélyezésére. A7 adakozó azon kívánságát fejezte ki, hogy az ezen összeg-által létesítendő alap örök időkre a jSzurmay Sándor-alap« nevet viselje. Érzem, hogy e kívánság teljesítése elől nem térheted ki. Jelen felhívással tehát készségesen állítom a rokkant, özvegyek és árvák szolgálatába nevemet. Megbántanám a magyar társadalmat, ha az ékesszólás eszközeivel rajzolnám a rokkant tiszt képét, a hátramaradt özvegyek és árvák veszteségét, fájdalmát. A világháború három esztendő óta mindennap elmondja a maga félelmetesen nagyszerű nyelvén, hogy mit köszönhet a társadalom és a haza a honvéd tisztikarnak Mindenki erezheti, hogy nem elég leborulni előttük, nem elég a hősök hantjait virággal borítani ; a megcsonkult kart takaró zubbony ujja, a szenvedésnek az özvegyek és árvák arcába rajzolt nyomai a szivekre mutatnak : »Adósok, meg ne feledkezzetek !« . . . Dicső honvédeink nevében, a kárpáti csaták legszentebb szenvedéseinek emlékezetében arra kérek mindenkit, aki szivének lóságában, kötelességének megértésében ada,' kozhat, juttasa adományát és gyűjtésének I eredményét a postatakarékpénztár, vagy a fáradhatatlan magyar sajtó utján, a Szurmay Sándor-alapra ! Ezen alap fölött a mindenkori honvédelmi miniszter rendelkezik. A befolyó összegekről nyilvános leszámolás fog időnként közzététetni. Budapest, 1917. évi augusztus havában. Szurmay Sándor s. k. H I H E K. — Felkérjük az igen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy ugy a mult évi hátralékaikat, mint a már esedékes ez évi előfizetési dijaikat is a kővetkező cimen adják postára : dr. Esák Árpád szerkesztő és kiadó Keszthely. Református istentisztelet. Kár dár Lajos nagykanizsai ref. lelkész augusztus hó 15-én, szerdán délelőtt 10 órakor Keszthelyen, a községi ovoda helyiségében urvacsora-osztással egybekötött istentiszteletet tart, amelyre a református egyháztagok és a szives érdeklődők ez uton is tisztelettel meghivatnak. — A király öccse a balatonsza= badi gyermekszanatórium felavatá= sán. Siófok szomszédságában, Balatonszabadin épült fel a hadiárvák első nagy és rendeltetésének mintaszerűen megfelelő gyermekszanatórium 225 ággyal, mely védőszárnyai alá veszi a beteg hadiárvákat., Az intézet Szent István napján lesz fölavatva és azon a királyt, a kabinetiroda értesitése szerint öccse, M i k s a főherceg fogja képviselni. A fölavatásra külön vonat viszi a vendégeket, akiknek sorában a szövetséges államok hygienikus intézeteinek képviselői is jelen lesznek. A kesztheiyi hadimuzeum gyarapodása. Döbrőssy Endre hadnagy egy olasz bádogsisakot, fakulacsot és egy nyomtatványt, Berkes Ottó főgimn. igazgató két nyomtatványt és néhány przemvsly emléktárgyat, Csathó Alajos„ takarékpénztári főpénztárnok pedig öt darab lejárt s az oroszok betörése által sújtott sárosi nép felsegélyezésére rendezett >-Sárosi sorsjegy «-et volt szives a keszthelyi hadimuzeumnak ajándékozni. A szives ajándékokért köszönetet mond : dr. Csák Árpád, a hadimuzeum létesítője. — halálozás. A nagy idők egy tanuja, a dicső szabadságharc egy tevékeny részese költözött el ismét legendás hirü társaihoz a mult jiapokban. Izmay Nándor volt zsidi körjegyző halt meg f. hó 3-án, 88 éves korában. A valamikor jobb napokat élt öreg ur rövid szenvedés után hagyta itt ezt a felfordult, szomorú világot, a melyben már csak küzdelem és" szenvedés volt az élete. Valóságos megváltás volt reá a halál. Temetése ép a zsidi bucsu napján, a mult vasárnap ment végbe, gyér részvét mellett. Hia ! Tempóra mutantur, et nos mutamu, in illis ! Ki gondolna ma a 48-as hős honvédekre és ki fog gondolni 50 év múlva a most folyó világháborúban elesett magyar hősökre ? 1 Tán a milliomos posztócsalók és hadseregszállítók ?! A szegény öreg Izmay bácsit, az egykor daliás honvédet hozzátartozóin és néhány jóakaróján kivül, még életben levő két keszthelyi volt bajtársa : a 86 éves Mitterstiller és a 89 éves Persovics bácsi kisérte ki nyugvó helyére, a szent Miklós temetőbe. Nyugodjék békében ! Nincs hal a keszthelyi piacon. Már több, mint egy hét óta egy darab hal sincs a keszthelyi piacon. Pedig egy kis ócska keszeg (melynek kilója most 2 K 50 f.) s egy kis kárász (melynek kilója 3—5 kor.) elkelne néha-napján, ebben az istentelen drága világban. Azt mondják, hogy a halhiánynak az az oka, hogy a halászok sztrájkba léptek s igy a halászati felügyelőség nem tud halásztatni. No, annál vígabban halásznak az orvhalászok. — Piaci árak. A mult pénteken egy kiló szőlőt 5 koronáért, a közepes nagyságú őszibarackot.pedig 20—30 fillérért árultak a keszthelyi piacon !