Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-07-15 / 28. szám

XXI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 10'— K Fél évre . 5'— K Megyed évre 2 50 K Egyes sz. ára 0 20 K Nyilttér soronkint 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOS utca 58. szám. Keszthely, 1917. augusztus 12. KESZTHELY. HÉYIZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK' 7 ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ TÁRSADALMI H E T I L A P. 28. szám. Kéziratokat a szerkesztőség címére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóliivaíali Interurbán : 15. A községek az irgalom szolgálatában. Az emberi sziv legszebb virágai : a részvét és a könyörületesség, akkor nyílnak legszebben, amikor patakokban omló könnyek öntözik azokat. Fájdalom : ma a vérrel versenyt fut a könny s igy a részvétnek és a könyörületességnek legtöbb alkalma nyílik íönséges hivatásának gyakorlására. Az emberi sziv szeretetének külső nyilvánítására ezekben a vészes időkben oly sok és oly különleges leleményesség nyilik, hogy hol mosolygunk, hol meg könnyezünk azoknak olvasásán s hallatán. Beáll a magyar genius mindenféle kalmárnak, hony a könnyet fölszáritsa, a sebeket behegessze s a hősi halált haltak lelkét a magyar pantheonba bevezesse és beiktassa. Sok mód és alkalom kínálkozott eddig kisebb-nagyobb városokban ^ fronton küzdő, a kórházakban küzködö hazánkfiai vigasztalására s az özvegyek s elárvult családtagok íölsegélyezésére : legyünk azon, hogy lehetőleg minden magyar község, falu tőkét gyűjtsön, akár a szó, akár a tett bárminemű ügyes felhasználásával azok részére, akik férjükben kenyérkeresöjüH • ket, gvermekeikben támaszukat veszítették el. A hazafiság eme gyönyörű tevékenységében ismét csak a vallás apostolaira, a lelkészkedő papságra s a nemzet napszámosaira : a mindig hivatása magaslatán álló s minden hazafias munkában készséges tanítói karra gondolunk ! Erős a hitünk, szent a reménységünk, hogy a kezükbe vett ügyet a legteljesebb erkölcsi és anyagi siker fogja koronázni. Belegondolom magamat abba a helyzetbe, amikor a falu lelkésze, maga is az eszme fönségétől áthatva, könnyezve hívja föl hiveit a szép eszme fölkarolására, — szinte érzem, hogy minő melegséggel szorongatja meg az ősz földműves a falu tanítójának kezét; milyen áhítattal tekint a serdülő fiu és lányka arra a jóságos arcra, amelynek tulajdonosa nem elégszik meg a tudás alapismereteinek közlésével, hanem lelkesült szívvel beáll vezérnek mindannyiszor, ahányszor nemzeti ügyről van szó. Alázatos véleménvem az : facsarjunk tökét ma az érzékeny szivekből, ma amikor minden gondolatunk könynyet facsaró, facsarjunk ki tökét még a kőszivekböl is, amikor manapság a köböl is vérünk facsarodik ki Ha majd a-31-es honvéd.. — Irta NAGY QYULA. — • Ha majd a 31-es honvéd Hazatér abba a kis családba, Amelyet itt hagyott két éve, S amelyre ott gondolt csatázva; Bár nem hajolt meg ellenségnek, Ha látja nejét öt kis fiával: Fegyvert elhányva, cserágat letéve Csak őt köszönti hódolatával : Feléd hajtom meg lobogómat A harcok multán, fiaimnak anyja. Neked adom a csei falombot, Mely sebzett homlokomat takarja. Téged iilet minden dicsőség, Mert téged is kínzott a csatatér. Neked jutottak a rémes aggodalmak. Neked két évig a könny, a seb, a vér. Te sem alhattál akkor, édes, Mikor ránk a poklok szakadtak. (Öt kis fiam. öt magyar igéret) Féltél ugy-e, hogy árván maradnak ? Ott gránát robbant. Nálad a mécs riadt. Elsápadt a hold és arca a honvédnak > Ott tarack bömbölt, itt az eb vonyított, A Karszt viperái is elaléltak. Sziklák nem voltak elég erősek, De mi vérezve, íagyva tűrtünk. ÁUtu nk, dacoltunk a halállal S nektek vigasztaló szót küldtünk. Ha tán nálunk a vihar elmúlt, S hetekig pihent a tábor, Akkor is álmodban fölsikoltottál A rám leselkedő haláltól, így néztél szembe több halállal, Amennyit hősök valaha láttak S a szörnyű pörben. tusakodásban Rád szünetek sohase vártak. Neked sebem is könnyű dicsősség, Örök fény lenne hősi halálom, De rád töviskoszoru várt, várt, Mint egy fekete, szomorú álom. Amit én birtam. erős férfi, Te is szenvedted, gyönge asszony. Tudva könnyedet, szenvedésedet A sebeimet nem is panaszlom. Hozzád kiáltott a föld, az üzlet. Rád várt a gyermek minden gondja. Mit ketten is roskadozva hordtunk, Egyedül gyenge válladat nvomta. Jött éhség réme, ruhátlanság. A koldusos pirulás, jött a szégyen ; S te elviselted, hogy fiaimnak Kenyerük légyen. Ellened faunok és kísértők, A kis családra ragályok törtek S az ablakon bevigyorgó Léha mulatók is gyötörtek. . . De te hős voltál, magyar asszony ! S ha én hü voltam a zászlóhoz, Te is hü voltál mindhalálig Hozzám és kicsi családomhoz. Egymásé lettünk újra, örökre. Megvédtünk mindent hiven, épen : Én a hazát szép fiaimnak, Te fiaimat hazámnak s nékem. Jól imádkoztál. A boldog Isten Minden gyötrelmet örömre váltott, Tartsunk minden községben az özvegyek, az elárvultak fölsegélyezésére a télen felolvasásokat, estélyeket, kisebb szinielőadásokat stb., amint azt az otthonmaradottak száma szellemi rátermettsége és niveauja megengedi, — de ne táncvigalmakat, mert ha sirvavigad is a magyar : hazánk géniusza most mély .gvászban van Omoljanak le a részvét s a könyörületesség közös akciójában a választó falak : lelkes példával járjon elő az intelligencia, vegye kezébe a rendezést minden téren, meggondolva azt, hogy az a kenyérkaréj, amelyet ö maga szel, ha nem is nagyobb, de sokkal ízletesebb, mint amelyet az állam nyújt 'kegyadományként. S ha több nem jutna is a tőkéből, mint egy szerény koszorú az idegenben, vagy a honi földben hamvadó hősök sírjára : eleget tettünk soha ki nem alvó hazafias áldozatkészségünknek, kegyeletünknek. Tölcséry Ferenc A .BALATONVIDÉK' EGYES SZÁMAI KAPHATÓK : NÁDAI IQNACZ KÖNYV- S PAPIRKERESKEDÉSÉBEN Köztünk sírunkig az ő szent neve Ezért a percért legyen áldott. Feléd hajtom meg győztes lobogómat A harcok multán fiaimnak anyja. Neked adom a cserfalombot, Mely sebzett homlokomat takarja. Téged illet miden dicsősség, Mert téged is kínzott a csatatér. Neked jutottak a rémes aggodalmak, Neked a könny, a seb, a vér . . . Legyen a tied is minden szál babér. Fenn a Síiypa völgyben. Fenn a Strypa völgyben havas zord éjszakán, Golyó ütött sebet egy magyar katonán. Száraz nefelejts volt a blúzába varrva, Oltalmazón nyugszik rajta átlőtt karja. Halkan zugnak-bugnak a sötét fenyvesek . . A fakoporsóra a göröngyök esnek Kip-kop,kip-kop,kip-kop csöndesen maradjunk Hogy e hős fiúnak álmát ne zavarjuk. Álmodik : Az erdő csöndes gyalogutján, Nefelejts csokorral jön egy ifjú lány. A kis kék virágot a sirhantra teszi, Hogy ki ne száradjon, — könnyével öntözi. Százados fejüket meghajtják a fenyők, Csendben, némán szállnak el a; sötét felhők Ott az orosz erdő fagyos magányában Tovább álmodozik egy honvéd sírjában. BARTÓK ANTAL.