Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-07-01 / 26. szám

XXI. évfolyam. Keszthely, 1917. augusztus 12. 101. szám. Előfizetési ár: Egész évre 10 — K Fél évre . 5-- K Negyedévre 250 K Egyes 5z. ára 0 20 K. Nyilttér soronkint I kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOS utca 58. szám. KESZTHELY. HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKORNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ T ÁRSAÜALMI HETILAP. Kéziratokat a szerkesztőség cimére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatalt Interurbán : 15 Szomorú tapasztalatok. A mult hó 20-án d. e. 10 órakor ültünk fel a Budapestről jövő személyvonatra Lepsényben, hpgy haza, Keszthelyre utazzunk. A vonat minden osztálya zsúfolásig tömve volt Lttassal. Csak egy röpke tekintet az utasokra és néhány elleseti szó az ajkukról és kétséget kizáró módon konstatálhattuk, hogy az utasok legnagyobb része az idei szezon balatonparti fürdövendége. Mint a héring a hordóban, ugy voltunk összepréselve a vasúti kocsikban. Ember emberhátán tolongott és boldog volt, aki ebben a nagy tumultusban egy kis szük ülőhelyet biztosithatott magának. Az utazó közönség jó része a folyosókra szorult s alig győzte homlokáról törölni a nagv hőség okozta verejtékcseppeket Szinte fellélegeztünk, mikor Aligánál megpillantottuk a Balatont és homlokon csókolt bennünket az envhetadó, t'riss balatoni szellő. A kabinokból is kitódult a kiváncsi közönség az amúgy is zsúfolt folyosókra. Az arcokon a boldog öröm érzése tükröződött, a kiszáradt torkok mohón szívták a felhevült s eltikkadt tüdőkbe a páradús levegőt, az ajkokon pedig egy önkéntelen örömkiáltás hallatszott : — A Balaton ! S a Balaton csendes nyugalommal, méltóságteljesen terült el sóvár szemeink előtt s a lágy zefirfuvalom által apró barázdákba ráncolt homloka mintha milliárdnyi drágakövei lett volna kirakva,ugy csillogott-villogotta verőfényes napsugaraktól ; csobogó hullámai pedig, amint a parthoz ütődlek, édes, andalitó zenét zengtek füleinkbe és hivogatólag intettek felénk. — Aliga! Hallatszott a kalauz érces hangja, mrtforavonat megállott. Egy csomó utas hagyta el a vonat forró levegőjű szakaszait és megkönnyebbülve, mint aki az óhajtva-óhajtott célhoz ért, b ldogságtól sugárzó arccal lépett a Magyar Tenger istenáldotta, árnyas ligetekkel, zöld pázsittal és tarka virágokkal koszorúzott partjára. Siófok valósággal megfelezte az utasok számát Csak ugy özönlött ki a sok fürdővendég a vasúti kocsikból s pár pillanat alatt összevegyült a vasulállomáson várakozó közönséggel, mely tarka, festői csoportokban hullámzott fel s alá a perronon, részint szórakozásból és időtöltésből, részint pedig a most érkező hozzátartozóikat fogadandó. Szántódon, Balatonföldváron, Szemesen, Lellén, Bogláron, Fonyódon hasonló jelenetek. Mindenütt pezsgő, mozgalmas élet. Fonyódon aztán kiürült a vonat és Balatonkereszturon és Balatonszentgyörgyön már nem szállott ki egy árva lélek sem. Szinte elszorult a lelkem ennek a szomorú ténynek a konstatálásakor. Hát Keszthely ilyen elhagyatott, árva gyermeke a Balatonnak ? Ugyan miért ? E kérdésre még Földváron megadta a választ két utas következő párbeszéde : — Hova, hova barátom ? Bizonynyal Keszthelyre ! — Szó sincs róla ! Boglárra ! — Hogyan V Hiszen ön már hoszszu évek óta valóságos bálványozója, imádója, törzsvendége volt Keszthelynek — Ugyan hagyjon fel vele ! Keszthelyen most lehetetlen állapotok vannak ! Itt aztán egy szomorú litánia következett, melyet pirulva, némán, szó nélkül kellett végighallgatnom, de melynek minden szava megcáfolhatatlan arany igazság volt s melyet saját érdekünkben e helyen nem reprodukálhatok* Csak a lelkem sajog s a szivem fáj ezeknek a szomorú tapasztalatoknak a birtokában. . . 41.500 korona a Balaton i Muzeumnak. A minden fehünést kerülő, zajtalanul és csendesen működő Balatoni Muzeum-Egyesületet, mely annyi üres feiü és sivár lelkű embernek szokott gunytárgya lenni, a mult hét folyamán nagy öröm érte. Negyvenegyezer ötsza'z koronát kapott a kultuszminisztériumtól, mely nagyszabású adomány legfelsőbb és illetékes helyről való elismerése a muzeumi elnök és titkár önzetlen és ernyedetlen szorgalmú,közhasznú tevékenységének. A nagyszabású és a nevezett kulturális intézmény továbbfejlesztésére nagy és üdvös hatással birö adományra vonatkozó 98% 1917. számú miniszteri leirat utasítja a keszthelyi m. kir. adóhivatalt, hogy a keszthelyi Balatoni Muzeum gyűjteményeinek gyarapítására egyezerötszáz koronát, — a muzeum épületének felépítésére megállapított 150.000 korona rendkívüli államsegély 6-ik részlete fejében tízezer koronát, — a muzeumtelek bővítésére pedig harmincezer koronát a B. M. E. elnökségének hivatalos nyugtájára fizessen ki. Tán mondanunk sem kell, hogy a Balatoni Muzeum ügye ezzel az adománnyal nagy lépéssel haladt kitűzött, szép, nemes és üdvös célja felé ! Zár alá vették a termés!. Hét kilogramm liszt a havi fejkvóta. A hivalos lap közli az 1917. évi buza-, rozs-, kétszeres-, köles-, árpa- és zabtermés zár alá vételről szóló kormányrendeletet. A lábon álló gabona már zár alá vétetett. A termelő köteles a zár alá vett termést learatni és kicsépeltetni és mindaddig, amíg a Haditermény részvénytársaságrak át nem adatik, a gazda előrelátásával megőrizni. A cséplés megkezdését a községi elöljáróságnál előre be kell jelenteni, amely köteles arról a törvényhatóság első tisztviselőjének 24 órán belül jelentést tenni. Termelőnek tekintetik a termelő gazdán kivül mindenki, aki haszonbér, munkabér, aratórész, cséplőrész, konvenció, vagy hasonló címen részt kap a termésből, vagy bármely más munka, vagy szolgáltatás (például párbér kötelezettség) ellenértéke fejében kapott terményrészt, amelyre szintén kiterjed a zár alá vétel. A cséplés eredményének bejelentése. A termelő a kicsépelt gabonamennyiséget írásban, az e célra kiadott űrlapokon tartozik bejelenteni a községi elöljáróságnál. A bejelentést a cséplés befejeztével, hogy ha ez tovább tart, hetenkint kell eszközölni. A termést a feloldott mennyiség kivételével a Haditermény Részvénytársaságnak kell átadni. Ha termelő rászorul arra, hogy a termésből bizonyos mennyiséget még az átvevő bizottság helyszíni eljárása előtt fel használjon, köteles erről pontos feljegyzést készíteni. A termelőnek joga van egyik gazdaságának terméséből más törvényhatóság területén levő gazdasága számára szükség esetén megfelelő mennyiségű terményének feloldását kérni. A termés átvétele. A Haditerménynek való átadás céljából átvevő-bizottságok alakitandók, amelyek egy hivatalos kiküldöttből, a Haditermény megbízottjából és a szükséges segédszemélyzetből állanak, a bizottság köteles a termelő házi és gazdasági szükségletére kellő terménymennyiséget megállapítani s azt a zár alól feloldani, annak hatósági árát készpénzben azonnal kifizetni s az átvétel iránt intézkedni. Aki maga nem termelő, jogosítva van annak a községnek a területén, ahol az illető lakik, a Haditerménytől szemes gabonát vásárolni. E vétel után a Haditermény, illetve bizományosa jutalékot nem számithat fel. A helyhezkötött jogosultságot a Közélelmezési Hivatal elnöke a járás, esetleg a törvényhatóság területére kiterjesztheti. A házi, vagy gazdasági célokra felodott nagy mennyiségek csak ezen célokra használhatók fel. Ha a Haditermény a lefoglalt menynyiséget a termelőnél visszahagyja, köteles őrzési és raktározási dijat fizetni, amelynek nagyságát a földmivélésügyi miniszter álla-' pitjá meg. A Haditermény köteles járásonkint legalább egv gyüjtőraktárról gondoskodni. A nem termelők. Aki a fenti intézkedések alapján gabonával ellátva nincsen, azt a házi szükségletének fedezésére szükséges liszttel a rendes közélelme-zési hatóság látja el. A szükséges lisztmennyiséget, a Haditermeny bocsátja a törvényhatóságok rendelkezésére a Közélelmezési Hivatal által me.<rállanitott mennvisétr-