Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-07-01 / 26. szám

XXI. évfolyam. Keszthely, 1917. augusztus 12. 101. szám. Előfizetési ár: Egész évre 10 — K Fél évre . 5-- K Negyedévre 250 K Egyes 5z. ára 0 20 K. Nyilttér soronkint I kor. Szerkesztőség és kiadóhi­vatal KOSSUTH LAJOS utca 58. szám. KESZTHELY. HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKORNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ T ÁRSAÜALMI HETILAP. Kéziratokat a szer­kesztőség cimére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatá­sokat és reklamáció­kat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó­hivatalt Interurbán : 15 Szomorú tapasztalatok. A mult hó 20-án d. e. 10 órakor ültünk fel a Budapestről jövő személy­vonatra Lepsényben, hpgy haza, Keszt­helyre utazzunk. A vonat minden osztálya zsúfolá­sig tömve volt Lttassal. Csak egy röpke tekintet az utasokra és néhány elleseti szó az ajkukról és kétséget kizáró módon konstatálhattuk, hogy az uta­sok legnagyobb része az idei szezon balatonparti fürdövendége. Mint a héring a hordóban, ugy voltunk összepréselve a vasúti kocsik­ban. Ember emberhátán tolongott és boldog volt, aki ebben a nagy tumul­tusban egy kis szük ülőhelyet biztosit­hatott magának. Az utazó közönség jó része a folyosókra szorult s alig győzte homlokáról törölni a nagv hő­ség okozta verejtékcseppeket Szinte fellélegeztünk, mikor Ali­gánál megpillantottuk a Balatont és homlokon csókolt bennünket az env­hetadó, t'riss balatoni szellő. A kabinokból is kitódult a kiváncsi közönség az amúgy is zsúfolt folyo­sókra. Az arcokon a boldog öröm ér­zése tükröződött, a kiszáradt torkok mohón szívták a felhevült s eltikkadt tüdőkbe a páradús levegőt, az ajkokon pedig egy önkéntelen örömkiáltás hal­latszott : — A Balaton ! S a Balaton csendes nyugalom­mal, méltóságteljesen terült el sóvár szemeink előtt s a lágy zefirfuvalom által apró barázdákba ráncolt homloka mintha milliárdnyi drágakövei lett volna kirakva,ugy csillogott-villogotta verőfé­nyes napsugaraktól ; csobogó hullámai pedig, amint a parthoz ütődlek, édes, andalitó zenét zengtek füleinkbe és hivogatólag intettek felénk. — Aliga! Hallatszott a kalauz érces hangja, mrtforavonat megállott. Egy csomó utas hagyta el a vo­nat forró levegőjű szakaszait és meg­könnyebbülve, mint aki az óhajtva-óhaj­tott célhoz ért, b ldogságtól sugárzó arccal lépett a Magyar Tenger isten­áldotta, árnyas ligetekkel, zöld pázsit­tal és tarka virágokkal koszorúzott partjára. Siófok valósággal megfelezte az utasok számát Csak ugy özönlött ki a sok fürdővendég a vasúti kocsikból s pár pillanat alatt összevegyült a vasulállomáson várakozó közönséggel, mely tarka, festői csoportokban hullám­zott fel s alá a perronon, részint szó­rakozásból és időtöltésből, részint pe­dig a most érkező hozzátartozóikat fogadandó. Szántódon, Balatonföldváron, Sze­mesen, Lellén, Bogláron, Fonyódon hasonló jelenetek. Mindenütt pezsgő, mozgalmas élet. Fonyódon aztán ki­ürült a vonat és Balatonkereszturon és Balatonszentgyörgyön már nem szállott ki egy árva lélek sem. Szinte elszorult a lelkem ennek a szomorú ténynek a konstatálásakor. Hát Keszthely ilyen elhagyatott, árva gyermeke a Balatonnak ? Ugyan miért ? E kérdésre még Földváron meg­adta a választ két utas következő pár­beszéde : — Hova, hova barátom ? Bizony­nyal Keszthelyre ! — Szó sincs róla ! Boglárra ! — Hogyan V Hiszen ön már hosz­szu évek óta valóságos bálványozója, imádója, törzsvendége volt Keszthelynek — Ugyan hagyjon fel vele ! Keszt­helyen most lehetetlen állapotok vannak ! Itt aztán egy szomorú litánia kö­vetkezett, melyet pirulva, némán, szó nélkül kellett végighallgatnom, de mely­nek minden szava megcáfolhatatlan arany igazság volt s melyet saját érde­künkben e helyen nem reprodukál­hatok* Csak a lelkem sajog s a szivem fáj ezeknek a szomorú tapasztalatoknak a birtokában. . . 41.500 korona a Balaton i Muzeumnak. A minden fehünést kerülő, zajtalanul és csendesen működő Balatoni Muzeum-Egyesü­letet, mely annyi üres feiü és sivár lelkű embernek szokott gunytárgya lenni, a mult hét folyamán nagy öröm érte. Negyvenegyezer ötsza'z koronát kapott a kultuszminisztérium­tól, mely nagyszabású adomány legfelsőbb és illetékes helyről való elismerése a muze­umi elnök és titkár önzetlen és ernyedetlen szorgalmú,közhasznú tevékenységének. A nagyszabású és a nevezett kulturális intézmény továbbfejlesztésére nagy és üdvös hatással birö adományra vonatkozó 98% ­1917. számú miniszteri leirat utasítja a keszt­helyi m. kir. adóhivatalt, hogy a keszthelyi Balatoni Muzeum gyűjteményeinek gyarapí­tására egyezerötszáz koronát, — a muzeum épületének felépítésére megállapított 150.000 korona rendkívüli államsegély 6-ik részlete fejében tízezer koronát, — a muzeumtelek bővítésére pedig harmincezer koronát a B. M. E. elnökségének hivatalos nyugtájára fi­zessen ki. Tán mondanunk sem kell, hogy a Bala­toni Muzeum ügye ezzel az adománnyal nagy lépéssel haladt kitűzött, szép, nemes és üd­vös célja felé ! Zár alá vették a termés!. Hét kilogramm liszt a havi fejkvóta. A hivalos lap közli az 1917. évi buza-, rozs-, kétszeres-, köles-, árpa- és zabtermés zár alá vételről szóló kormányrendeletet. A lábon álló gabona már zár alá vé­tetett. A termelő köteles a zár alá vett ter­mést learatni és kicsépeltetni és mindaddig, amíg a Haditermény részvénytársaságrak át nem adatik, a gazda előrelátásával megőrizni. A cséplés megkezdését a községi elöljáró­ságnál előre be kell jelenteni, amely köteles arról a törvényhatóság első tisztviselőjének 24 órán belül jelentést tenni. Termelőnek tekintetik a termelő gazdán kivül mindenki, aki haszonbér, munkabér, aratórész, cséplőrész, konvenció, vagy ha­sonló címen részt kap a termésből, vagy bármely más munka, vagy szolgáltatás (pél­dául párbér kötelezettség) ellenértéke fejében kapott terményrészt, amelyre szintén kiterjed a zár alá vétel. A cséplés eredményének bejelentése. A termelő a kicsépelt gabonamennyi­séget írásban, az e célra kiadott űrlapokon tartozik bejelenteni a községi elöljáróságnál. A bejelentést a cséplés befejeztével, hogy ha ez tovább tart, hetenkint kell eszközölni. A termést a feloldott mennyiség kivé­telével a Haditermény Részvénytársaságnak kell átadni. Ha termelő rászorul arra, hogy a termésből bizonyos mennyiséget még az átvevő bizottság helyszíni eljárása előtt fel használjon, köteles erről pontos feljegyzést készíteni. A termelőnek joga van egyik gaz­daságának terméséből más törvényhatóság területén levő gazdasága számára szükség esetén megfelelő mennyiségű terményének fel­oldását kérni. A termés átvétele. A Haditerménynek való átadás céljából átvevő-bizottságok alakitandók, amelyek egy hivatalos kiküldöttből, a Haditermény megbí­zottjából és a szükséges segédszemélyzetből állanak, a bizottság köteles a termelő házi és gazdasági szükségletére kellő termény­mennyiséget megállapítani s azt a zár alól feloldani, annak hatósági árát készpénzben azonnal kifizetni s az átvétel iránt intézkedni. Aki maga nem termelő, jogosítva van annak a községnek a területén, ahol az il­lető lakik, a Haditerménytől szemes gabonát vásárolni. E vétel után a Haditermény, illetve bizományosa jutalékot nem számithat fel. A helyhezkötött jogosultságot a Köz­élelmezési Hivatal elnöke a járás, esetleg a törvényhatóság területére kiterjesztheti. A házi, vagy gazdasági célokra felodott nagy mennyiségek csak ezen célokra hasz­nálhatók fel. Ha a Haditermény a lefoglalt meny­nyiséget a termelőnél visszahagyja, köteles őrzési és raktározási dijat fizetni, amelynek nagyságát a földmivélésügyi miniszter álla-' pitjá meg. A Haditermény köteles járásonkint legalább egv gyüjtőraktárról gondoskodni. A nem termelők. Aki a fenti intézkedések alapján gabo­nával ellátva nincsen, azt a házi szükségle­tének fedezésére szükséges liszttel a rendes közélelme-zési hatóság látja el. A szükséges lisztmennyiséget, a Haditermeny bocsátja a törvényhatóságok rendelkezésére a Közélel­mezési Hivatal által me.<rállanitott mennvisétr-

Next

/
Thumbnails
Contents