Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-18 / 25. szám

z. BALATONVIDEK 1916, junius 18 eladási ára 3—3-20 korona, de ez is csak korlátolt mennyiségben kapható, mert a gyáros nyersanyag beszerzésének hiányában, csak korlátolt mennyiséget ad, hogy összes vevőinek igényeit némileg kielégíthesse. A nyomó-iparnak Ausztria és Magyarországban napi termelése 18—20 ezer vég (á 40 mtr.) volt, holott ma talán 5—6 száz vég (á 40 mtr.) Svájci nyersanyag felhasználva drága pénzért, nagy valuta ráfizetéssel jő forgalomba. Béke időben a kék-festő gyáros a legjobb nyersanyagért fizetett 32 fillért, ma szívesen fizet 2-40—2-50 koronát, de sajnos, dacára a felkínált nagy árnak, igényei csak szűk korlátok között lesznek kielégítve. A festék áruk, bevitel hiányában, majdnem 500 %-al emelkedtek. — Gyapjúszövet, melynek ára méterenként a háború előtt 10—11 korona volt, ma ezen szövetekhez csak nagy nehezen lehet jutni 35—36 koronás ár mellett. A hadvezetőség ugy a gyapjú, ugy a gyapjufonál, valamint a nyers pamutfonál és szöveteket saját céljaira lefoglalta és a legmagasabb árakat fizeti a gyárosoknak, a minek illusztrálására felhozom, hogy a háború előtt a hadvezetőség egy garnitur alsó-ruháért fizetett 2-20—2-40 'koronát és ma ugyanazon garnitúráért fizet 7—8 koronát. No már pedig, ha a hadvezetőség, mely a háború alatt a legmagasabb és tegerősebb hatalom az országban, megfizeti, belenyugszik és beletörődik a mai viszonyok foltytán alakult tul magas árakba, ugy a fogyasztó közönségnek is bele kell nyugodni gyűlölet és harag nélkül, a jelenlegi háború okozta áraknak méreteibe. Igen 1 nézzen bele az illetékes ármegáUapitó hatóság és az érdekelt fogyasztó közönség most a számlákba. Erre kérni fogjuk, mert kérni fogjuk majd akkor is, ha Isten segítségével a béke bekövetkezik és ha százezrekre menő raktár-áruink, a béke következtében 30, 40 sőt 50 %-kal devalválódták, hogy a most zúgolódó fogyasztó közönség, adjon majd akkor tisztességes hasznot, a beszerzési értékre. Kérdezem cikk iró urat, mit fog a fogyasztó közönség ekkor majd kérésünkre válaszolni. Én már tudom s már előre jelezhetem, hogy a válasz mindenkor állandó és egytartalmu lesz : »mi közöm a maga számlájához, mi közöm a maga beszerzési árához ? a cikknek ma más napi ára van, többet nem adok, elmegyek a szomszédjához, aki most szerezte be áruját az nekem most olcsóbban s a napi árért adja. Igen t. cikk iró ur! Isten segítségével ezeket az állapotokat meg fogjuk érni s akkor szívesen, minden zúgolódás nélkül vissza fogjuk adni, talán még duplán is, azt a megirigyelt conjucturális háborús hasznot, mely csak íictió, beálló veszteségek tartaléka, mely ideiglenesen, átmenetileg marad a zsebben. Minden kereskedő bele fog illeszkedni majd az uj viszonyokba és lépést fog tartani a napi árakkal, még a haszna rovására is és veszteséget fog szenvedni csak azért is, hogy üzletének fennállása és tovább folytatása veszélyeztetve ne legyen, a majd beálló verseny következtében. Miért fordul a t, cikkíró ur cikkével egyedül a kereskedők ellen, hisz mások is élvezték és élvezik is a háború által okozott abnormális conjucturális hasznot, például a gazdák, kik a már élvezett hasznot raktár hiányában még a háború után sem fogják visszaadni. Mondja t. cikk iró ur, a termelő annyiért adja el a termékét most, amely a tisztességes haszon fogalmával megegyezik ? nem alkalmazkodik-e a termelő is a napi és piaci árakhoz ? nem élvezi-e spekuláció folytán például a bornak jelenlegi magas árát? melyet ha szüretkor odaadott volna, legfeljebb 50 fillért kapott volna, de mert volt kedve és merészsége spekulálni, eladta most a borát 1 korona 30 fillér napi árért, holott már az 50 filléres árnál is a termelési költségen felüli tisztességes haszon bizonyára bennfoglaltatott s mit szól a fogyasztó közönség ahoz, hogy egy öl fának az ára Keszthelyen 100—120 korona, holott a fának termelési költségei a háború folytán csak 30—40 százalékkal emelkedtek, vagy szívesen látja-e a fogyasztó közönség, hogy a húsnak az ára Keszthelyen 8 korona, ezért sem szidják a gazdát, illetve a termelő hanem a mészároson húznak egyet, n. ' a gazda semmiről sem tehet, a hasznot a i.icszáros dugja zsebre s mit tehet róla a gazda, hogy ha egy 5 hetes szopós malacért 50—60 koronát kap. Minden habozás nélkül elfogadja az összeget, mert hát a születési és neveltetési költsége a malacnak a háború alatt 500 százalékkal emelkedett. (?) Ugye t. cikk iró ur ezek az abnormális magas árak és magas hasznok legalisak és a viszonyoknak természetes kialakulása és ezen árak a tisztességes haszon fogalmát megütik. Ezen árakat a közönségnek nyugodtan és zúgolódás nélkül tűrnie kell, mert a gazda Magyarországon a »nebántsvirág« pedig ezen cikkek az élet fenntartásához feltétlen szükségesek ; — de a kereskedők által forgalomba hozott ruházkodási és fényűzési cikkek nem élelmezési cikkek, ezekre nincsen feltétlen szükség és ha a fogyasztó közönség az árakkal nincs kibékülve, takarékoskodjék a háború alatt és csak vegye azt, amire feltétlen szüksége van s amit egyáltalán nélkülözni nem tud. Szives közléséért fogadja köszönetemet és maradtam, a t. Szerkesztő urnák tisztelője Egy keszthelyi kereskedő. Igen tisztelt kereskedő ur! A cikk azokra a kereskedőkre vonatkozott, akik még a háború előtt olcsón beszerzett és nagymennyiségben felhalmozott készleteiket a háború szelének első érintésekor a fogyasztó közönségtől elvonták, ez által az árakat mesterségesen felhajtották és csak mikor már az árak túlhaladták a Csimborasszó magasságot, — bocsátották azokat a megszorult fogyasztók rendelkezésére, ezreket, százezreket, milliókat vágva zsebre azoktól a nyomorultaktól is, akiknek férjeik és apáik a harctéren a hazáért s ő érettük is ezer és ezer gyötrelmet álltak ki, örökre nyomorékokká és keresetképtelenné lettek, sőt hősi halált szenvedtek! Ha tehát ilyen lelketlen spekulánsok a keszthelyi kereskedők között is voltak, a kérdéses cikk azokra is vonatkozott. Az igaz, hogy az árakat a kereslet és kinálat szabályozza, de a kínálatot felfüggeszteni csak azért, hogy a fogyasztókat kiéheztessük s hogy aztán velük" kényünkkedvünk szerint bánhassunk el, — ez az eljárás bizonyára nem üti meg a tisztességes kereskedelem mértékét. Hogy a Hadvezetőség »a legmagasabb árakat fizeti« — az nagyon természetes, azért, mert kénytelen fizetni, mert olcsóbbért nem kapja szükségletét. A katonaság nem várhat, mert annak a tél dermesztő hidege ellen ruhára van szüksége és a száját sem akaszthatja a szegre. Hogy a Hadvezetőség »a háború előtt egy garnitúra alsó ruháért 2 korona 20 fillért fizetett, most pedig ugyanazon garnitúráért 7 — 8 koronát kénytelen fizetni* ennek azt hiszem, hogy nem a Hadvezetőség az oka és nem az ő rovására irandó. A papirtalpu cipőkről s a pókhálószövetekről ne is beszéljünk. Teljesen megbízható forrásból hallottam, hogy egy helybeli kereskedő 1700 koronát adott egy tehénért, melyet 2400 koronáért adott el a katonaságnak. Ezen az egyetlen hitvány tehénen tehát egy huszonnégy óra alatt 700 koronát nyert. Kérdezem: Tisztességes haszon ez? . . A célt s hogy hova és kinek kellett a tehén ? nem is említem. Nem féltem én a t. kereskedő urakat attól, hogy a háború után majd >a százezrekre menő raktár-áruik 30, 40 sőt 50 százalékkal devalválódnak és ez által veszteséget szenvednek.* Nem féltem azért, mert árukészletük nagy része a béke idejéből való, melynek a beszerzési ára normális volt s igy a háború után beálló (ha ugyan egyhamar beáll) normális árak mellett még mindig meg lesz a tisztességes haszon. Persze nem 300, vagy még ennél is több százalék. A háború alatt magasabb áron' beszerzett csekély portékájukon pedig majd csak túladnak valahogyan még a háború alatt. Ekkora kereskedelmi szellemet és élelmességet feltételezek felőlük. Egyébként is a t. kereskedő ur fentebbi cikkében maga is beismeri, hogy : »a gyárak nem kínálják most az árut, hogy a gyáraknak 80 százaléka nyersanyag hiányában teljesen beszüntette az üzemet, hogy a normális időben túlzsúfolt raktárak most üresek s ha 10 vég vásznat kér a kereskedő, nagy könyörgésre csak egy vég vásznat ad a gyár.* No hát kérdem szeretettel, ily viszonyok mellett hogyan lehetett mégis »százezrekre menő áruraktárak«-at beszerezni, ha csak nem a háború előtt ? s ebbén az esetben nem kell nekük, szegény fogyasztóknak kétségbeesnünk a miatt, hogy a t. kereskedő urak a háború után majd ezeken az olcsón beszerzett árukészleteken százezreket fognak veszíteni és tönkremenni. A gazda, a termelő ? A t. kereskedő ur szerint íNebántsvirág.« Az igaz, hogy a máskor 50—60 filléres borát most 1 korona 1 korona 20 fillérért adja. De ne tessék számításon kivül hagyni, hogy az előtt egy napszám 2 korona volt s hogy most 6 korona, hogy egy kiló rézgálic az előtt 60 fillér volt, most pedig 4 — 5 korona. De csak volna ezért a pénzért is elegendő. De nincs, aminek következtében a termés fele része elpusztul, a munka, a kiadás pedig megvan. Sok érvet lehetne még felhozni, de minek szaporítsuk a szót ? Majd a jövő megmutatja, hogy kinek volt igaza ? Az alapcikk irója csak a tisztességtelen kereskedelem ellen kelt ki s épen a tisztességes kereskedőket óhajtotta megvédeni a tisztességtelenek túlkapásaiból származó ódium ellen. Mert tetszik tudni, hogy a kereskedelem terén is vannak túlkapások és fattyuhajtások ép ugy, mint minden téren. Ezeknek a tulkapásoknak a megakadályozása és a fattyuhajtásoknak a nyesegetése a hirlapiró szép és nemes feladata. Egyébként béke velünk ! Szerkesztő. — A tanulók előleges felvétele a főgimnáziumba. A helybeli kath. főgimnáziumba a tanulóknak előleges felvétele főkép az alsóbb osztályokba julius 3. és 4-én délelőtt 9 órátő lesz az igazgatói irodában. Az uj tanulók felvételéhez okvetlenül szükséges az iskolai, születési és ujraoltási bizonyítvány. A fizetendő felvételi díj 10 korona. Reg kékfestő gyár fest minden ATI CflAKOrAI

1 szövetet, bármily színre. VllOp^l gVl Feketét 24 óra alatt.