Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-21 / 21. szám

2. BÁLATOTs VIDÉK _1_9_16. május 21 meg is kezete ; hála' és köszönet pe­dig^a hercegi uradalmat, hogy mezei vasutját e célra a városnak átengedte, továbbá Bacsinszky Vladimírnak, aki a keszthelyi és tapolcai állomásokon felhalmozódott köszénsalakot ingyen rendelkezésre bocsátotta. A feltöltendö vízpartnak erős kőfallal leendő biztosítása szintén elen­gedhetetlen kö< .íelmény. A magas 'állás miatt gondos­kodni keli megfelelő számú kosa­rakról is, mert a sziget körül több, mint 2 méter a viz magassága, mely­ben fürödni életveszély nélkül nem lehet. ­De ez még mind nem elég. Az élelmezési viszonyokkal is számolni kell. A multak szomorú tapasztalatai­ból tudjuk, hogy a közeli falvak la­kossága nem viselkedik e tekintetben olyan módon, mint az kívánatos volna. Nem elégszik meg a tisztességes pol­gári haszonnal, hanem a végletekig felhajtja az élelmicikkek árát. Egy­szerre nem is két, hanem három bőrt akar lehúzni a városi emberről s a für­dővendégről. Az elöljáróság tehát gondoljon ki valami módot arra, hogy ennek a visszaélésnek eleje vétessék s a für­dővendégek kiuzsorázása és kiszipo­lyozása megakadályoztassák. A helybeli háztulajdonosokhoz is van egy-két szavunk. Ne kövessék a fa'usi nép példáját, hanem bölcs mér­séklet vezesse őket a lakások bér­összegének megszabásánál. Ne csak a jelenre gondoljanak, hanam a jövőre is; ne felejtkezzenek meg arról a régi és sokszor bevált közmondásról, hogy: jobb a sürü ga­ras, mint a ritka forint. Ha fürdőnket rendbehozzuk, ha tisztességes és méltányos lakbéreket szabunk," ha gondoskodunk a fürdő­vendégeknek a mai nehéz viszonyok­hoz mért kellő és mérsékelt áru élelme­zéséről, akkor nyert ügyünk van, akkor számithatunk jó fürdöszezonra és mi is kiakaszthatjuk városunk falaira a „Megtelt" jelzésű táblákat. De csak igy és nem máskép! Dr. Csák Árpád. A Vörös Kereszt Egylet Hadi Délutánja. A helybeli fiókegylet folyó hó 16-án, kedden délután 5 órakor a sebesült katonák szórakoztatására erkölcsileg és anyagilag is jól sikerült hadi délutánt rendezett. Ott láttuk a helybeli intelligencia szine-java mellett a kivezényelt sebesült hősöket is, kik hálásan, lelki örömmel élvezték a kétségtelen jól ren­dezett matinét. Illés Ignác dr. a vigalmi bizottság el­nöke konferálta az egyes művészi számokat. Horváth György, főgimn. tanár mon­dotta a megnyitót, amely poétikus felépíté­sével, mély gondolataival a közönség szűnni nem akaró tapsait válto'ta ki. Horváth Györgyöt már több izben volt alkalmunk hallgatni, kiben egy gyakorlott, jó megjele­nésű, kellemes organumú szónokot üdvözöl­hetünk. A Vöröskereszt jelvény — úgymond nem csupán jelvény, hanem figyelmeztető kötelességekre, hogy beleépíthessük lelkeinket az értünk küzdő harcosok szivébe. Mert nehéz dolog elmenni virágos vo­o> o nattal, marssal a harctérre, de nehezebb visszatérni a vöröskeresztes vonaton, a kór­házi ágyig ; — de legnehezebb haza jönni sebesülten, rokkantam Ha elnézi azokat a bicegő katonákat, amint sokszor topron­gyosan járnak-kelnek, micsoda erős hangot, energiát zúgnak felénk? Ezek az emberek hőskölteményeket irnak, eposzokat zengenek, amelynek hexametereit a vér diktálja, vers­mértékeit az ágyuk dörgése, fegyverek kat­togása állapítja meg- Még nincs ezeknek a hősi daloknak rendezője, rapszodosza, csak a hazaszeretet Homérosza illeszti őket egybe. S ha ezt a jelen katonáját a valósághan hősnek, vitéznek látom, annak mutatja a mult, a nemzeti erő, amely magyarságunkna k harci jellege. Szól a volgamelléki pogány harcos ősi energiájáról, az ősmagyar vitézségéről szt. Gallen előtt, hol a magyar vitézság bámula­tot kelt, de emberi érzést is, legalább Heri­bald esete ezt mutatja. A törökvilág katona — költői Tinodiak, Balassák, Zri nyi Miklósok a magyarság hő­siességét, a ne bántsd a magyart zúgják felénk. A tárogató öblögető hangjából pedig a nyalka kuruc lelki viládga harsanik felénk, hol Csínom Palkók, Tyukodi pajtások a harci kedvet, vzeérek imádását, —. hetykeségét énekét. A napoleoni küzdelmek alatt Amadék, Gradányi, Órczyak a magyar katona sza­lonképességét mutatják. Az első néphadsereg korában, mikor a szabadságért rohannak Petőfiek a tömegsír felé, egy szózat hang­zik : »Tiszteljétek a közkatonákat, Nagyob­bak ők , mint a hadvezérek.« Nagyobbak-e a jelen vitézeinél is, kik lengyel mezőkön, tábortűz mellett rohannak. S itt Gyóni ver­sei és Molnár F. Fehér felhő alapján rajzolja a mai magyar katona érzületét, kik a • fő­dért* a becsületért haltak meg. Kell-e — fejezi be — költőibb, poeti­kusabb, mint ezeket a magyar katonákat szeretni? Avagy méltóbb prólogus, mint sziveinket, lelkeinket megnyitni ? Csak emberi érzéseinkbe helyezkedjünk bele, a lelkek mé­lyéből előtörő energiákba, amelyeket a há­ború tőlünk követel, akkor megtaláltuk a méltó megnyitót. Nyissuk meg sziveinket szeretve, nyissuk meg lelkeinket a sebesültek tiszteletére, akkor szivből szólunk és szivekre Kimutatja, hogy ez a legelőnyösebben van eloszolva a vizben. De épp ilyen jól oszlik meg a hő is benne, mely nem haladja meg a test természetes hőmérsékletét S éppen ez külömbözteti meg a többi fürdőktől, me­lyek nála hidegebbek vagy melegebbek, mert a hidegebb viz a test lyukacsait összehúzza, a melegebb pedig eltompítja befogadó képes­ségét, melyre nagy szükség van a gyógyító ereiü elemek befogadásánál : akár külsőleg a testen, akár belsőleg, ha isszák. Ez a kitűnő viz balzsamként hat a különféle bőrbajoknál, daganatoknál, máj- és vesebajoknál. Sőt olyan bajokat eltüntet, -amelynek a gutautést, az inak lankadságát, »viz­kórság«-ot, lábak daganatát, a szemek elhomá­lyosodását, podagrát és más efféle nyavalyá­kat okozzák. Tudták már a régiek is, milyen hasz­nos a testnek az okosan alkalmazott füidés. Nem várták azok a betegséget, inkább útját vágták neki a fürdéssel. Már Plinius is di­cséri a fürdőket a régi római világban s utána több tudós orvos teszi ezt. Hévízben sok az u. n. >aer fixus«, könnyű tehát belőle savanyúvizet csinálni. De ez itt mellékes cél lehet " csak, első az egészség. Ez az »aer fixus« meggyógyítja a »rohadt patétsos hideglelés«-t is (pestis). 1790. és 1791-ben a török háború után a somogymegyei Babócsán és Berzencén az említett betegség elterjedt a török szélekről jött katonaság átvonulásakor. Ennek az >aer fixust-nak köszönhették életüket azok a sze­gény jobbágyok, kik megbetegedtek és kiket Babocsai vett kezelés alá. Ha tehát ez az »aer fixus* oly nagy­mennyiségben van a Hévízben, akkor ereje megfizethetetlen. Ez a ^hasznos levegő* el­tünteti a testből a bágyadtságot; aki meg­issza, annak nemcsak az emésztése javul, hanem arcának szine is, inegujul tőle az egész ember. Ha sótartalmát tekintjük a viznek, azt látjuk, az is nagy és ez igen fokozza gyó­gyító hatását. >Ha hát már — írja Babocsai -— egyéb ereji nem volnának is ezen Keszt­helyi Vizednek Boldog Zala Vármegye, tsak azért is méltán ditsértetnél, mert lábat, ke­zet, szemet, nyelvet és egész ép testet adni, Isteni erő, Nagy méltóság !< Még egyszer dicsérettel halmozza el az iró Festetics György grófot, kinek kegyes­ségéből készült ez a keszthelyi fürdő és aki gondoskodott a fürdővendégek kényelméről, testi-lelki jólétéről. »Igy tehát — fejezi be a buzgó orvos — már egyéb Tekintetes Zala Vármegye ! nintsen hátra, a' init véled ezúttal közölhet­nék, hanem hogy ismét Boldognak mondja­lak. Számtalan napokig — Áldani fogják sokan Földedet, a' melyből ezen hasznos Keszthelyi Hév-Vizednek forrása olly vastag­sággal foly, és fakad, hogy minden időben leg-tisztábban (a' mely nagy tulajdonság) bé­fogadod bé-szálló beteges Vendégeidet. Bi­zonnyára még ezek közül lesznek olyanok is, a' kik mankóikat, fa lábaikat és nyoszo­lyáikat örök emlékezetül az Partodon hagy­ják ; haza térvén pedig ezek nélkül, Pászto­ros daliokkal fognak ditsérni és a kellemetes Zefirusok által nem tsak a' közel lévő Szomszéd Vármegyékre, hanem még azon is tul a' Pásztoros dallokból ki-ragadván, ezen Keszthelvi hasznos Vizedről tett ditséretes szót szélivel hordják, és mondani fogják, hogy Boldog vagy!« Igy beszél a lelkes hazafi. Kiket Héviz közelebbről érdekel, tanulhatnak tőle ügy­bozgóságot, emberszeretetet. . . Elsárgultak már e füzetke lapjai s egy árnyalattal homályosabbak lettek betiii, de a sziv, mely több, mint egy századdal ez előtt a szent ügyért dobogott, újra ver, lüktet a sorok között. Mikor e könyvecske kezembe akadt a sok porlepte fóliáns között, szerény külsejéről nem mertem volna következtetni tüzes soraira. Hej! ha most látná Hévizet Babocsai ! Eljár az idő. Az ingovány madárda­los csalitja édenné változik : illatos rózsák, kaktuszok, pompázó őszirózsák lepik el a táját és a csalogány énekével versenyre kel a cigány muzsikájának édes-bús zenéje s jótékony álomba ringatja a szenvedők ezreit, kik messze-földről jöttek gyógyulást keresni a lótuszos, csillogó, barna viz bűvös, csoda­tevő hullámaiban. Csak azok a dombok, azok a suttogó tölgyek látták, csak azok tudják még, mi volt itt száz évvel ezelőtt. . . !!Besz@reziietők!! /. SUJÁNSZKY JÓZSEF .\ könyv- és papirkereskedésében Keszthelyen, Kossuth Lajos-utca

Next

/
Thumbnails
Contents