Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-23 / 17. szám

XX. évfolyam. Keszthely, 1916. április 30. 18. szám. Előfizetési ár : Egész évre . .10 K Fél évre . . . 5 K — í Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f Syilttér soronkint 1 korona. Nzerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében . Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ JP OLITIKA I 31 a: rr 1 I , A P. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 51. Húsvét."A keresztény vallás egyik legékesebb alapköve : a föltámadásba vetett hit. A földi lét gyarlóságai fölé emeli az emberi lelket, Ígérvén neki ujabb, szebb, nemesebb életet, melyben megtisztul va, a test szenvedélyei és gyengeségei teljesen megszűnnek. A teljes megsemmisülés iszonyú gondolatát misem oszlathatja el alaposabban, mint a feltámadás hite. Elveszettszeretteinkért érzettfáidalmunkat csak a túlvilágon való viszontlátás reménye enyhítheti. A feltámadás ünnepe tehát minden igaz keresztény szivének legrejtettebb húrjait pengeti meg. Legyen az élet bárminő viharos és érdekhajhászó, a nagy ünnep kell, hogy emlékeztesse az embereket, hogy a köznapi munkán, a fentartási ösztönön ki íl magasztosabb célok betöltésére vannak hivatva. A feltámadásban való hit megparancsolja, hogy a köznapi munka izzasztó hevében se felejtkezzünk meg a Mindenhatóról, aki egykor tévedés nélkül, abszolút igazsággal fogja megbírálni cselekedeteinket. Húsvét ünnepe arra való, hogy önmagunk előtt beszámoljunk ténykedésünkről, bírálgassuk, hogy jó és Istennek tetsző életet éltünk-e? s ha majd üt egykoron a föltámadás órája, érdemesek leszünk-e arra, hogy lelkünk az örök boldogság hónába szállhasson ? Mert föltámadunk s ha iól és Istennek tetszöen éltük le földi életünket, az örök boldogság hónába jutunk, hol nincs földi szenvedés. Az ur Jézus is föltámadott, de előbb végigszenvedte Golgoíha összes Kálváriáit. Mi is szenvedünk, szenvedjük a most duló világháború összes kinjait, gyötrelmeit, megpróbáltatásait. De ha szenvedünk is, ne felejtsük, hogy mily nemes önmegtagadással tűrte szenvedéseit az Ur, mily bizalommal várta testének megkinoztatása alatt a föltámadást! És ha a nagycsütörtök óta elnémult harangok kondulását Húsvét napján ismét halljátok, kulcsoljátok össze kezeiteket imára és fohászkodjatok Hozzá, hogv adjon erőt és kitartást a földi lét szenvedéseinek eltűréséhez, lágyítsa meg szivét azoknak, akik a duló háborút okozták, annak összes borzalmait reánk zúdították s akiktől függ, hogv áz embriség földi életét egyedül boldogító és mindnyájunk által oly hőn óhajtott és epedve várt béke mielőbb helyreállhasson! A D. K- E. Veszprémben. Az egész Dunántul területét és a nagy nemzeti feladatok egész tömegét felkarold Dunántuli Közművelődési Egyesület, mint ismeretes XXV. jubiláris nagygyűlésének helyéül Veszprém városát szemelte ki. A diszgyülés május hó 21-én vasárnap fog lefolyni a városi színházban és annak fővédi nöke Bárd Hornig Károly bibornok püspökünk lesz, aki engedve a hozzá intézett kérelemre, nemcsak élére áll annak a mozgalomnak, hogy egyik legnagyobb kulturai fórumnak jubilleuma az ő aegisze alatt tartassák meg, hanem a közgyűlés vendégeinek ellátását is nagylelkűen magára vállalta, amellett az ünnepi megnyitót is ö Eminenciája mondja. A magyar társadalom mindig támogatta az államot nagy nemzeti feladatainak megoldásában. Hogy minő nagy feladatok várnak a nemzet társadalmára a nemzeti kultura terjesztésében, a háború utáni időkben azt a díszülés szónokai, a magyarságnak legkiválóbb apostolai fogják Veszprémben hirdetni, amennyiben gróf Apponyi Albert, Berzeviczy Albert és Rákosi Jenő, kik áldásos életüket a magyarság nagy ügyének szolgálatában töltik el, — fognak rámutatni a j nemzeti közművelődés jövőjére. A magyarság dicső és szent ügyét szolgálja a í). K- E. lelkesedéssel és áldozatkészséggel, a nemzet vezéreinek lejelesebbjei élén Széli Kálmánnal irányították ezen idő alatt törekv seit s mostani határállomáshoz érve, bizonyára még fokozottabb mértékben fogja a D. K- E. a magyar kultura és a közművelődés ügyét előbbre vinni, mert ehhez nemzeti és állami életünk létfeltétele van kötve. A diszülést megelőzőleg május 20-án Széli Kálmánnak a D. K- E. megteremtőjének és egyik legnagyobb magyar államférfiunk szoboremléke javára a színházba esti kilenc órakor díszhangverseny lesz, amelyen Sándor Erzsi a m. kir> operaház illusztris koloratur primadonnája is résztvesz. Május 21-én délelőtt 11 órakor lesz a színházban a díszülés a kormány és az ország területén működő társegyesületek képviselőinek jelenlétében. Az iilés nyilvános s azon belépődíj nélkül bárki részt vehet. A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA .Hangolj a magánkból. Irta .- NAGY BARNA. Kolostori csendben, zárdai magányba' Rá-rá gondolok a múló ifjúságra, Muló ifjúságra, baráti szivekre, Kikre a sors súlyos gondokat ereszte Próbáitatásképpen. Elvonul fölöttünk az idők viharja S körülöttünk a port mélyen fölkavarja És mi nem is sejtjük ebben a homályba', Mi vár még e sokat szenvedett hazára, Sok derék fiára. Kolostori csendben, zárdai magányba' Rágondolok néhány régi jóbaráira: Ez a vérét ontja, azt sújtja az élet.. . Hej ! mikor jutnak már révbe a szegények, Csendes vizű révbe? Botond unokája.*) (Népmonda.) Irta: KOZMA IMRE. Élt valamikor, réges-régen a Balaton partján egy világszép pásztorleány. Csecse volt a neve. Szép volt, jó volt ez a leány, mint a parti nádas jóságos tündérei. De annál rosszabb volt a mostohája, Csoroszlya. Szegény Csecse sokat szenvedett mellette. Reggel'") Kozma Imre földinknek, rumai tanítónak, a Balatonvidók régi munkatársának a »JÓ PAJTÁS" cimű képes gyermeklapban megjelent kedves kis népmondája. Kozma Imre jelenleg balatoni vonatkozású regékot, népmondákat és gyermekmeséket ir, ezzel is hathatósan ápolva a Balaton-kultuszt. tői napestig megállás nélkül dolgoznia kellett. Ha néha-néha jókedvében dalra nyílt az aka, mostohája már ütötte-verte. Irigyelte tőle még a jókedvét is. Történt egyszer, egy csodaszép napsütéses tavaszi délután, hogy Csoroszlya kiküldte mostoha leányát a Balaton partjára libákat őrizni. Csecse felhajtotta libáit a Szent Mihály hegy tetejére. S mig a kis libák jóizüen tépdesték a friss, selymes füvet, Csecse elmerengve nézte a lábai előtt elterülő csodás csillogásu tó tükrét. Az enyhe tavaszi szellő balzsamos virágillatot hozott a vonyarci erdőből. A tiszta, kék égen pacsirtaszd örült a természet pompájának. Oly szép volt minden. Csecs túláradd jókedvében vig nótázásba kezdett. De nem sokáig tartott a jó kedve. Csoroszlya ugyanis kijött utána leskelődni s amikor látta, hogy Csecse mily víg kedvében van, észrevétlenül ellopott két libát és elvitte haza. Rosszra fordult szegény Csecse jókedve, amikor észrevette, hogy két liba hiányzik. Kereste, hívogatta őket kétségbeesve, de biz azok nem jöttek elő. Szomorúan ült le egy útszéli kőre és keservesen sirt. Félt, hogy mostohája Összes harctéri térkép HBeszerezhetők!! SUJÁNSZKY JÓZSEF .\ könyv- és papirkereskedésében Keszthelyen, Kossuth Lajos-utca