Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-02 / 14. szám

BALATONVIDEK í916, április 2 ség a test életképességét akadályozza s igen sokszor halált okozó súlyos testisértés, mert a tönkretett egészség a halál magvát érleli meg. Való igaz ugyan, hogy a büntető igaz­ságszolgáltatásnak humánusnak kell lennie, mert a bűnözések tényei számtalan lelki motivum összejátszásából tevődnek össze s az esetek túlnyomó százalékban szociális eredetűek. Hiszen különben nem is az igaz­ságszolgáltatás a hibás. Mind n a terminológi­ától függ. Hogy hogyan n -siti a törvény az eseteket. És legalább :urcsa, hogy az élelmiszerhamisitás nem is bűntett, nem is vétség, hanem általában csak kihágás. Mi az élelmiszer hamisítást egészen másképen minősítenénk. Az élelmiszerhamisitó nem hirtelen felindulásból cselekszik, mint a korcsmai verekedés késelője, nem atavisztikus hajlamok kényszere alatt, mint a megrögzött gonosztevő. Ezeknek van mentségük a cse­lekedeteiket üldöző körülményekben. Az élelmiszer hamisító mellett azonban semmiféle mentség nem szól. 0 hideg, szá­mító üzleti alapon cselekszik, annak föltétlen tudatában, hogy amit tesz, nemcsak hogy nem szabad, de — ami fő — száz és száz gyanútlan ember egészségét, sőt életét veszé­lyezteti. Tehát tudva cselekszi a rosszat, em­bertársai legdrágább kincsének, egészségének megkárosítását. Hatalmas emberi eivetemedettség kell valóban ilyen cselekedet végrehajtásához s igazán furcsán érezzük magunkat, valahány­szor hallunk róla, hogy ezt, vagy amazt az élelmiszerhamisitót 20—50—100 koronára büntették meg. Istenem 1 az emberek annyi gonddal és aggodalommal védett egészsége csakugyan nem érne többet 20- 50, vagy 100 koronánál?! A föntebb közölt nagykanizsai hir sze­rint az ottani egyik katonai kórházban, a ka­tonák részére szállított tejben 40 százalék vi­zet találtak. Nem enyhe pénzbüntetést, hanem lega­lább is súlyos és hosszantartó börtönt érde­melne íiZ az emberi szörnyeteg, aki ezt a gazságot elkövette, a2ok ellen a mindnyájunk hálájára érdemes hősök ellen, akik érettünk — a tejhamisitóért is — egészségét, testi épségét áldozta fel, sőt az életét tette koc­kára. A haza legerőteljesebb, legértékesebb emberanyaga a csatatéren pusztul, vagy. válik nyomorékká s akik közülük hazakerülnek, hogy a nagy küzdelmek és szenvedések árjá­ban megfogyott erejüket helyreállítsák, azok 40"; „ vizet kapnak a tejben, melytől erejük pótlását várja az orvos és a gondos ápolónő ! De nem csak a hazáért küzdő hősök számára vindikálhatjuk azt, hogy jó minő­ségű élelmiszert kaphassunk, hanem az itthon levő fiatal, fejlődésben levő generátió és kü­lönösen a gyermekek részére is, akiknek jó táplálékra van szükségük, hogy erős, egész­séges emberré nevelhessük őket. Ha valamikor, ugy most kétszeres kö­telessége a hatóságoknak az élelmiszerek ellen­őrzése s e téren való fokozott tevékenységük kifejtése. Minden városban, sőt minden nagyköz­ségben kellene egy—egy vegyészt alkalmazni, aki aztán kérlelhetetlen üldözője lenne a lel­ketlen élelmiszerhamisitóknak és megakadá­lyozná bűnös, embertelen manipulációjukat! A SZERKESZTŐSÉG KÉRELME. A „Balatonvidék" szerkesztősége azzal a kéréssel fordul a igen t. szülőkhöz, kiknek fiai hadi kitün= tetésben részesültek, kejyesked= jenek ezt a jó ügy érdekében a szerkesztőség tudomására hozni. Zsirhiány. A husevésről már régen lemondottunk. Lemondottunk sok másról is, ami a háború előtt rendes és természetes táplálékunkat ké­pezte. Most azonban olyan veszedelem fenye­get bennünket, amely éreztetni fogja hatását fizikai egyedünk fenntartásában. Nincs zsír! Nem kapni drága pénzért sem. A hentesek már napok óta nem ölnek s a közönség nem juthat a háztartásban nél­külözhetetlen zsírhoz. Pedig zsir nélkül nem lehet főzni, kel az még a rántott leveshez is. És mi az oka a a zsirhiánynak ? Egyik főoka az, hogy a termelők olyan horribilis árakat követelnek az élő sertésekért, ami felülmúl minden képzeletet. Mikor a hentes­nek, mészárosnak magának is 5—6 koron-á­ban van az élő állat kilogramja, akkor alig lehet tőle kívánni, hogy az olvasztott disznó­zsírt 5 K 70 fillérért, a hájat és olvasztatlan zsirt 5 K- 40 fillérért, a nyers szalonnát 5 koronáért, a sertéshúst pedig 3 korona 10 fillérért adja. Mert ez március hó 16-ikától fogva a hivatalos ár. A hentesek és mészárosok több helyen most azon fáradoznak, hogy az élő sertés árát maximálja a kormány. Ha a hentesek és mészárosok olcsóbban tudnának hozzá­jutni vágható állatokhoz, ők is olcsóbban árulhatnák a sertéshúst és akkor lenne ele­gendő zsir is. A belügyminiszter külömben fölhívta a városok figyelmét arra, hogy most a Hadi­termény-részvénytársaság utján nagyobb meny­nyiségü zsirt és szalonnát lehet venni. A haditermény részvénytársaság ugyanis a kor­mány ajánlására megvásárolta több nagyvágó fölhalmozott készletét, összesen 600 vvaggont. Nagyvárad városa 20 waggon zsirt vásárolt a város lakossága közt leendő kiosztás végett a Haditermény- részvénytársaságtól. Üdvös volna, ha Keszthely város elöl­járósága is reá irányítaná figyelmét erre a fontos dologra ; összeírná a lakosság zsír­szükségletét, azt meghozatná az említett rész­vénytársaságtól és az előre befizetendő összeg ellenében kiosztaná a lakosság között a ki ki által jegyzett mennyiséget. kellett jönni a mezőgazdaságnak, mert külöm­ben a szántóföld nem tudott volna megfe­lelni a feladatának. Az érdekelt tényezők, különösen a hadvezetőség és a honvédelmi minisztérium nem is tagadta meg a segítsé­get. A gazdasági munkákra — mint ahogy az ipari munkákra volt, mindig lesz az idén bőven katonai munkaerő. Talán nem annyi mint kellene, de ha egyrészt a gazda társa­dalom, másrészt maguk a szabadságolt ka­tonák feladatuk magaslatán fognak ájlni, a magyar mezőgazdaság nem marad szégyen­ben, teljesítő képessége az idén is érvényre fog jutni. Egy dologra azonban okvetlenül szük­ség van, nevezetesen, hogy a legközvetle­nebbül érdekelt gazda-társadalom ugyanazzal az intentiólckal legyen eltelve, minta millyenek­kel eltelt a hadvezetőség a mikor a katona­ságot a mezőgazdaság szolgálatába allitotta. Éppen azért, mert a szabadságolt és szabad­ságolandó katonák maguk nem elégségesek minden gazdasági munka elvégzésére, az itt­hon maradottak teljes és odaadó segítségére is szükség van. É részben nem csupán az itthonmaradt öregeket és asszony népséget aposztrofáljuk, hanem különösen azokat, akik­nek tágabb a látókörük, azokat, akik látják, hogy hol van sok megmüveletien, de könnyű szerrel hasznosítható föld, akiknek érzékük van aziránt is, hogy a reudelkezésünkre álló munkaerőt, hogy lehet a leggazdaságosabban kihasználni, hogy lehet a nagy cél szolgála­tába állítani ugy, hogy a célt valóban elér­hessük. Egyetértő, öntudatos munkára lesz szükség és főleg bölcs irányításra, a mit ha esetleg a közigazgatás nem tud prbdukálni, azoktól az egyénektől várjuk, akik a társa­dalmi munka mezején már eddig is érdeme­ket szereztek s bebizonyították, hogy tudják pótolni nemcsak a közigazgatás, de minden más egyéb állami administráció gyakran ta­pasztalható s elég nagy hiányait. A harcoló és a dolgozó katonaság. A percről-percre változó nagy esemé­nyek során már is meggyőződtünk arról, hogy a gazdasági munkát végző, dolgozó katona­ságnak ugyanaz a jelentősége van, mint a harcoló csapattesteknek. Ha itthon nincs srap­nel-gyártás, nincs vetés és aratás, akkor a lövészárokbeli katonának is kiesik a kezéből a fegyver. Nem szabad tehát gunyosan le­nézni minden itthon maradt embert, főleg azo­kat nem, akik helyt állnának a lövészárokban is, de mégis itthon vannak, mert a háború gazdasági feladatait is végezni kell. Ide is tetőtől-talpig emberek kellenek, bármennyire dicsőítsük ugyanis a magyar nő két dolgos kezét, de az itthon maradt asszonyok legfel­jebb segíteni tudnak, hanem a fronton belüli minden háborús munkát el nem tudják vé­gezni. Most a mezőgazdasági munka lett aktu­ális. Itt van ugyanis a legfőbb ideje annak, hogy a jövő esztendei kenyérről godoskod­junk. A mezőgazdák szine-java a harctéren van, vagy legalább is katonai szolgálatot tel­jesít. Csakis az asszonyokra s öreg emberekre számithatnánk a gazdasági munkák végrehajtá­tásánál, annak dacára, hogy a mezőgazdaság iránt ma mindenki fokozottabb követelést támaszt, mint régente. Valamiképen tehát se­gíteni kellett a mostoha helyzeten. Segítségére II rC — Személyi hir. Festetics Tassilo her­ceg a mult kedden este Berzencéről, a her­cegné, továbbá leányaik : Piirstenberg her­cegné és Lila grófnő a mult csütörtökön Bécsből keszthelyi palotájukba érkeztek. A Keszthelyi Csónakázó- és Kor­csolyázó gylet Tálasz mányi ülése. A Keszt­helyi Csónakázó- és Korcsolyázó Egylet f. hó 27-én délután fél 3 órakor, a városház tanácstermébe" választmányi ülést tartott, melyen a tisztviselői kar önmagát ideiglene­sen kiegészítette és pedig : Matekovich Lajos pénztáros, Gőtzy Mihály dr. jegyző és Hor­váth Antal Tibor parancsnok személyében. A Balaton által megse.Timisitett kikötőhely ideig­lenes helyreállítását a választmány szüksé­gesnek találta s ennek végrehajtásával Mate­kovich Lajos és Horváth Antal Tibor urakat bízta meg. Az egylet szorult anyagi viszonyai folytán a tagdijak beszedése s uj tagok gyűj­tése mondatott ki szükségesnek, hogy az egy­let felvirágozzék s újra elfoglalhassa helyét Keszthely város azon intézményei sorozatá­ban, amelyek életet s elevenséget vannak hi­vatva teremteni helyi társadalmunkban. A ta­gok részére előnyök nyújtása — mint a be­lépés egyik szükséges feltétele — a 8—10 nap múlva újra összeülő választmányi ülés tanácskozásainak lesz egyik tárgya. A felső Hancókrét kerti müvelés alatt. Berényi Béla a már korábban házhelyeknek fölparcellázott felső Hancók-rétet a nagy drága­ságra, továbbá a nehéz megélhetési viszo­nyokra való tekintettel parcellánkint bérbe adta. Egy-egy parcellától — nagyság szerint — 25 — 30—40 korona bért fizetnek a bérbe­vevők. A kerti munkálatokat a bérlők már meg is kezdték és csak ugy nyüzsög most a sok munkástól a máskor olyan csöndben, Összes harcteri térkép MBeszerezlietők!! SUJÁNSZKY JÓZSEF könyv- és papirkereskedésében Keszthelyen, Kossuth Lajos-utca

Next

/
Thumbnails
Contents