Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-19 / 12. szám

XX. évfolyam. Keszthely, 1916. március 19. 12. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — 5 Fél évre . . • 5 K — f Negyed évre 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f Nvilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében . KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ I

> OLITI Ii V I HE rr I I_j A. 1*. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 51. A hadsereg és a gazdálkodó nép. Akinek csak némi kis érzéke van a mezőgazdálkodás iránt, s aki ismeri a mezőgazdaság jelentőségét ugy a békés, mint a háborús időben, szinte tágult kebellel olvashatta Hazay báró honvédelmi miniszternek legutóbb kibocsájtott rendeletét, amelyben azt teszi közismertté, hogv a hadvezető7 o J séggel egyetértésben, mily mértékben fogja a mezőgazdasági munkálatok elvégzésére a katonaságot ott, ahol szükséges, rendelkezésre bocsáitani. Ebben a rendeletben valóban le van fektetve az a régóta ismert, de vajmi ritkán hangoztatott elv, hogy a magyar mezőgazdaság ügye, a honvédelem ügye. A hon védőinek tehát erkölcsi kötelességük segítségére jönni a mostoha helyzetben levő mezőgazdaságnak. Lényege a rendeletnek az, hogy minden olvan katona, akinek mezőgazda hivatása van és nincsen a legszélső harcoló fronton, a tavaszi és nyári gazdasági munkák végzésére igényt tarthat szabadságra, de csak ugy, ha önmaga is erkölcsi kötelességének tartja ezt a szabadságidőt kizárólag sajátmaga, falubeli gazdatársai, esetleg más falubeli gazdaemberek földjének megmivelésére fordítani. Azt mondja tehát a miniszter, adok embert, sőt igásállatot is a föld megmiveléséhez, de föltétlenül szükséges, hogy ezek az emberek idejüket a nagy cél elérésére fordítsák. Amelyik katona nem erre fogja felhasználni a szabadságát, azzal majd katonásan el is fognak bánni. Itt van tehát a rendeletnek az a ! bizonyos sarokpontja, amelv a rendeletnek értékét hihetetlenül nagyra tudja emelni. A földmivelés céljaira rendelkezésre bocsájtott munkáskezeket iránvitani kell. Ha a honvédelmi miniszternek módja volna minden katona mellé ugy a szakasz, mint a századparancsnokát odavezényelni, akkor több, mint bizonyos, hogy a mezőgazdasági munkák fennakadás nélkül folynának és a szabadságolt katona becsülettel el is végezné a maga munkáját, amiből nemcsak önmagának, de a köznek is nagy haszna van. Arról van tehát szó, nőin' a mezöffazdasár iránt nagv éro ov o; zékkel biró hadvezetőség által olyan bőkezűséggel rendelkezésre bocsájtott munkaerő el ne fecséreltessék. S vájjon van-e erre mód?. .. Van igen is. — Egy korábban kibocsájtott kormányrendelet életre hivta a vármegyei, járási és helyi munkabizottságokat s ezeknek messzemenő iogot adott. Korlátlan beleszólást a mezőgazdasági munkák irányításába. Bizonyos mértékig a gazdatársadalmi szervezeteket is felruházta ezzel a joggal a kormány. Csakis ezen a munkabizottságok utján lehet katonai lovakat, hadifoglyokat kapni, egyszóval a kormány amikor a hadsereg nélkülözhető erejét a mezőgazdaság szolgálatába állította, már eleve számított arra, hogy a munkánál az irányítást a társadalom veszi a kezébe. Most már tehát itt a legfőbb ideje, hogy ezek a bizottságok a kibocsájtott rendelet szellemében megkezdjék a munkájukat, nyissák ki a szemüket, s ahol csak egy parányi bevetetlen föld, vagy megmunkálatlan van, ne hagyják azt parlagon. Okos munkabeosztással arra törekedjenek, hogy minden gazda, de különösen azok, ahol igazán nincs itthonmaradt munkaerő, segítséget kapjon. A társadalomnak és hadseregnek ez a közös együttműködése minden körülmények között meg fogja teremni a maga gyümölcseit. — A IS évesek sorozása. Az 1898-ban született, tehát 18 éves népfelkelőket április l-ig össze kell irni. A bemutató szemlék (sorozások) április 14-én kezdődnek és május hó 3-án érnek véget. A bevonulás ideje még nincs megállapítva. A BALATONVIDEK TARCAJA Tollharcok a Nyugat körül... Irta : NAGY BARNA. Most, mikor a magyar ismét megvillogtatta csatabárdját kelet kapujában, mikor a külföld is kezd bennünket Aáge Madelung szemével nézni, mikor Gyóni Géza kötetét németre fordítva, szerte olvassák Nagy-Németországban, mikor elközelgetett az idők teljessége, kell, hogy végig hordozzuk tekintetünket a magyar irodalom és a napi sajtó fajszeretetének megnyilvánulásán. Nem rég, még a háború előtt, nagy zaj volt a Parnasszuson s a nagy lármából kihallatszott egy-egy fülsértő hang, melyre fölhangzott mindig a magyar szivek élénk tiltakozása. De igazában csak most kezdenek foglalkozni nálunk a »nyugatos hazafiság«-gal. Megmozdultak a föld sarkai s e világrengés iszonyú lelki megrendüléssel is járt. Ily nagy istenitélet kellett ahhoz, hogy a magyar lélek ismét ráismerjen jobb énjére, arra az ősi, tiszta magyarságra, mely nem ismeri a körmönfontságot a melynek hangja egyszerű, mint a puszták harangja. . . Végre elérkezett a visszahatás kora az irodalomban. A nyugatimádók bálványa ledőlt, papjai végsőt vonaglanak. És ez a vonaglás oly kinos, oly visszataszító. Nem akarok a háború előtti küzdelmekre visszamenni, hisz azok csak reklámot csaptak a harcias nyugatosoknak. Csak a háború alatt történtekre mutatok rá, mert ezek a hajszák fájtak legjobban Adynak is — amint megírta kolozsvári levelében. AZ első vágást Gyóni adta a Nyugatnak »Levél nyugatra* c. költeményével. Le is szólták érte a nyugatosok e »földszagú magyar«-t, ki szerintük nem is költő s ha van is valami jó költészetében, az is tőlük való. De evvel nem v íltoztattak a helyzeten. A költemény elhangzott s hangja nem halt el a pusztaságban. Rákosi Jenőnek, a józan magyar írók típusának ajánlta költeményét és nála meghallgattatásra is talált. •if. Gyóni büszkén kiáltja a Nyugat felé : *Hol vagytok most?« És ez a kérdés hangzik végesvégig a költeményen. Hol vagytok gúnyos mosolygók, ideálra, honra, magyart és multai szánva nézdelők ? A vihar földjén csak egyet is lássak. De hol vagytok haj! Merre csak szemem lát„ Vasizmú hősök verik a gyehennát. Mely odvaiból zúgva tör elő. Kiknek a magyar paraszt egyszerűsége nem tetszik, kik csak élvezni és szidni tudják a »magyar ugar«-t, ezeknek mondja a költő : E földet s mit rajt teremt a zseni, Paraszterönek kell megvédeni. Mert elsodorja véres áradat, Ki vérengzők közt védtelen marad És hova kéne, hogy elbújjatok, Ha idevárnánk azt a nyugatot. S a dekadencia híveinek büszkén hirdeti : Akik megtartják néktek a világot: Erkölcsben tiszták, harcban óriások, Összes harcteri térképek MBeszerezhetők!! SUJÁNSZKY JÓZSEF könyv- és papirkereskedésében Keszthelyen, Kossuth Lajos-utca.