Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-20 / 8. szám

XX. évfolyam. Keszthely, 1916. február 20. 8. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f L p §P 1 ás;-: w i Kéziratokat a szerkesztőség ciir.ére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhiva­talba kérünk. Nvilttér soronkint 1 koron Szerkesztőség és kiadóhiva­tal a «volt Gazdasági Tan­intézet épületében . a. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEST ELŐMOZDÍTÓ P O L I T K Ii A 1 II K T 1 L A I>. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó­hivat'ali Interurbán: 51. Festetics Tassilo herceg üdülőháza. Nem dicshimnuszt akarok zengeni. Egyéniségem, tollam sokkal szerényebb, hogysem azt tehetném. A jótett külön­ben is önmagában hordja a dicsére­tet. Csak mint e város egyszerű kró­nikása, tényeket akarok feljegyezni s az utókor számára megörökíteni. Akkor, amikor a magvar törté­nelmi nevek viselőinek fejére egyesek a közelmúltban, — pártpolitikai szenve­délyüktől elragadtatva, vagy önmaguk mentségére-, az élet profán küzdelmei­nek porát-sarát igyekeztek reáhinteni és reákenni; amikor azt akarták be­igazolni, hogv e történelmi nevek vi­selői sem külömbek a Deákné vászná­nál, mert bankok, gyárak és ipari vállalatok részvényesei, igazgatósági tagjai, vagy vezérigazgatói, akik szint­úgy igyekeznek a világháború által felkavart zavaros vizekben halászni s a háború teremtette kivételes helyze­teket és álFalrnakat a maguk önző érdeke szempontjából és anyagi elő­nyére kizsákmányolni, mint ők; — mondom ilyen körülmények között jól esik nekem, az egyszerű krónikásnak, ha olyan eseményeket és cselekmé­nyeket vehetek tollamra, amelyek kö­vetésre méltó például szolgálnak ha­sonló nemes cselekedetek véghezvite­lére, — és jól esik lelkemnek, ha te­kintetemet oly egyénekre irányithatom, akik a világháború forgatagában, az emberi profán küzdelmek felett oly magasan állanak, hogy e küzdelmek porából még egy szemernyi sem juthat fel hozzájuk!... IQl4. évi szeptember hó 18-án nyilott meg az irgalmas nővérek zár­dájában, a háborúban megsebesült és megbetegedett katonák részére a ..Má­ria-kórház", melyet Festetics Tassilo herceg ur őfőméltósága alapított saját költségén, 40 ágygyal, 40 katona számára. A kórház azóta állandóan nyitva van és teljesiti nagylelkű alapítója ál­tal kitűzött "nemes hivatását. A 17 hónap óta 277 sebesült és 100 beteg katona, összesen tehát 377 egyén ré­szesült benne a gyógykezelés és ápo­lás áldásaiban, kik közül gyógyultan elbocsátottak 337-et, kezelés alatt van 40. A gyógyultan való elbocsátás foly­tán támadó üres helyek uj sebesültek és betegek által töltetnek be. Az ápo­lási napok összege már meghala$fá a 19.000-et. — A hercegi család itthonléte idején naponkint meglátogatja a kór­ház betegeit; a nemesszivü hercegnő és Ella komtesse soha nem lépnek oda be üres kézzel és nem egyszer látják el a szegény szenvedő katonákat gazdag ajándékokkal és nemes lelkűk­ből fakadó vigasztaló szavaikkal igye­keznek enyhíteni bánatukat, szomorú­sávúkat, fájdalmukat. Az orvosi teendőket Illés Ignác dr. törzsorvos, kórház-parancsnok végzi nagy ambícióval és ügyszeretet­tel. A betegápolásban és a kötözés­nél Parecco Eugénia főnöknönek a nővérek, továbbá Nagy Margit és Párkányi Margit úrhölgyek segédkez­nek önfeláldozóan. A betegek felügye­letét Viktória nővér teljesiti, a gazda­sági teendőket pedig Friez Vilma urnö látja el. Voltak már a kórháznak magas vendégei is. Igy megtisztelték azt lá­togatásukkal: Csekonics Endre gróf, a vörös kereszt egyesület elnöke. — Eszterházy Mihály gróf, Festetics Vilmos gróf, Prohászka Ottokár és Kohl Medárd püspökök, Sschmidt Károly hadtestparancsnok, Berényi dr. főtörzsorvos, Süking Alfréd vezér­törzsorvos, gróf Bátthiány Béla őr­nagy és még többen. Kinszky Margit comtesse pedig, mint a hercegi család rokona és vendége, nem egyszer sze­mélyesen is résztvett a sebesültek kötözésében. Szomorúan, a kiállott szenvedé­sektől lezsaroltan érkeznek meg a katonák a kórházba és mindenik ar­cán a halál sápadtsága ül; és több heti ittlétei után vigan, felbokrétázva, da­lolva, kövéren, üde, pirospozsgás arccal távoznak az „üdülőből", örök hálával szivükben jótevőik iránt. Festetics Tassilo herceg, midőn e nemes cselekedetével követendő példát mutat másoknak, egyszersmind nagynevű ősének méltó utódaként is jelentkezik. A nagy Festetics György gróf alapkő volt a magyar mezőgazdaság, a nemzeti közszellem s a magyarnyelv ujjáébresztésének épületében; Festetics Tassilo herceg élő példája a hazafias kötelességtudásnak s az emberbaráti szeretetnek. Mig mások, —a történelmi neyek ócsárlói, — vagyongyűjtésre használ­ják fel a háborút, ezreket szerezvén ^L^eti spekulációkkal, addig ö ezreket doz a hazát védő hősökre, bőkezűen szórva a felebaráti szeretet virágait a szenvedő emberiségre !... Róla is elmondhatjuk, mint Ber­zsenyi Dániel mondta valamikor nagy nevü őséről, a Georgikon halhatatlan alapitójáról, hogy: ,,Akkor irigylem fejedelmi kincsed, Amidőn áldó kezeid kiszórják, Akkor, óh akkor vetekedve törnék Véled az égre. Mint te, oly gazdag vagyok én magamnak, S 1 mint te, oly forrón szeretem hazámat, Ámde nincs kincsem s csak ezen betiikben Ömledez a sziv!" Községi jég-gyárat! Most már alig lehet reményünk arra, hogy a tél hátralevő egypár hetében a hő­mérő a fagypot alá süllyedjen és természetes jéghez juthassunk. Pedig a jégvemek üresen állanak. A möjégről való gondoskodás tehát elsőrend ü feladatát kell, hogy képezze az elöljáróságnak és közegészségügyi szempont­ból talán a főszolgabiróságnak is ; mert jég nélkül, — különösen- a háborús viszonyok szülte kivételes helyzetre való tekintettel, —­a város nem maradhat. Százszámra feküsznek nálunk a sebesült katonák ; a gyógyultak helyett ujak jönnek s bár katonai közegészségügyi szervezetünk kitűnő s a legmesszebb menő óvintézkedése­ket teszi meg a járvány, vagy ragály tova­hurcolása szempontjából, azért a veszély teljesen még sincs kizárva. Az Isten óvjon bennünket a járványos, vagy ragályos betegségektől; de tegyük fel,, hogyha csak tífusz is lép fel városunkban, mit fogunk csinálni jég nélkül ? Az élelmi cikkekkel takarékosan kell bánnunk. Mikor minden háztartás kény­telen a romlandó élelmi cikkekből is készle­teket tartani, akkor nem várhatjuk a nyári meleget üres jégvermekkel és jégszekré­nyekkel. Soha sem volt akkora szükségünk a jégre, mint most, a háború idején s éppen most nem lesz jegünk. Minthogy magánvállalkozók nem igye­keznek a kedvezőnek ígérkező konjunktúrá­kat felhasználni s minthogy részvénytársaság alakulásáról sem hallottunk hirt, —a város­nak kellene házi kezelésben jéggyárat felállí­tani és fentartani. Üzleti szempontból is ki kell a vállalatnak magát fizetni, mert van fogyasztó piaca nálunk a jégnek. Itt vannak a községi és katonai kór­házak, a korcsmai és kávéházi üzletek, a mészárszékek és hentes üzletek, a cukrászdák s a magánfogyasztók egész tömege. Hiszen ma már minden nagyobb háztartásban a jég napi fogyasztási cikk és minden jobb háznál van jégszekrény. !!Be szerezhetők!! SUJÁNSZKY JÓZSEF könpv, és papirkereskedósóbeii Keszthelyen Kossuth Lajos-utca.

Next

/
Thumbnails
Contents