Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-13 / 7. szám
XX. évfolyam. Keszthely, 1916. február 13: 7. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — í Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f Szerkesztőség és kiadóhivatal a «vo!t Gazdasági Tanintézet épületében . Kéziratokat a szerkesztőség cirnére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Nyiittér soronkint i korona. KESZTHELY, HEVIZ S AZ EGESZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ P OLI rX" I Ii A I II K T I X A I*. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. A kenyér és lisztjegy. Az uj esztendő érdekes meglepetést hozott: a kenyér és liszt utalványok alakjában. Furcsa dolog is elképzelni egy vérbeli magyarnak, hogy bemegy a pékhez, vagy a vendéglőbe s ott kenyeret kér s bár készpénzzel akar fizetni, addig nem adják oda neki, amig a hatósági utalványt is át nem adja. A kenyér ára szinte másodrendűnek tűnik fel, a fődolog a kenyérjegy, vagy lisztjegy. Erre van szüksége most gazdagnak és szegénynek egyaránt. Bőségesebb termés esetén talán elkerülhettük volna ezeket a kényelmetlen rendszabályokat. Ámde ha már itt vannak, nincs más segítség, mint beletörődni, és levonni belőlük a tanulságokat. Mert mindennek meg van a maga tanulsága, s különösen sokat tanulhatunk a magyar természetnek, gondolkodásmódnak olyannyira szokatlan kenyér és lisztjegyekből. . Az egyik és legfőbb tanulság, hogy takarékoskodnunk kell a legteljesebb mértékben. A szántóföld termése a mai viszonyok közt nem elégséges a folyton szaporodó igények kielégítésére. A háború méretei eddig folyton csak növekedtek s ki tudia, meddig fognak nőni. Már pedig a háborúban az úgynevezett központi hatalmak első sorban a magyar föld termésére '.annak ráutalva. Az észszerű, sőt fösvénységig menő takarékosság rendkívül kívánatos. Ne egyék senki két darab kenyeret, ha eggyel is beéri. A másik s nézetünk szerint most már mindenki előtt igazságszámba menő tanulság az, hogy a mezőgazdaságnak meg kell adni minden lehető támogatást, hogy háborús feladatainak meg tudjon felelni. Ha azt mondják, hogv a mezőgazdaság is tulajdonképpen ipar, mi azt mondjuk, hogy a mezőgazdaság kiváltképpen háborús ipar. A kenyér van oly tényező, mint a srapnell. Meg keli tehát adni a mezőgazdaságnak is pénzben, munkaerőben, szállítási és anyagbeszerzési előnyökben mindazt, ami produktívvá, teherbíróvá, fejlődővé teszi. A föld ős ereje, a mag csiraképessége, az eső és napfény nem elégségesek az eredményhez. A kenyér és lisztjegyekbe bele fogunk törődni, mint sok más háborús mizériába és hasznunk is lesz belőle, főleg ha a tanulságokat is levonjuk. Hasznunk lesz belötc azért is* mert bizonyos fegyelmezettséget tanulhatunk. Lám Németország az ö aránvlag kisebb készleteit mily #pompásan és arányosan szét tudta osztani. — 1 Ott a drágaság még annyira se tudott elfajulni, mint minálunk— éppen ezért. A kenyér- és lisztjegy tehát a takarékosságot célozza, hogy a háború , tartama alatt meg ne szoruljunk, ki ne fogyjunk legfőbb táplálékunkból. Csak egyet nem értünk. A mult évben a kenyérlisztet kukoricával kellett keverni — takarékosságból. Most meg szabadon süthet-fözhet bárki, bármilyen lisztből bármit, a legfinomabb, úgynevezett nullás lisztből még kenyeret is. Sőt sok családot a rendelet erre a tékozlásra egyenesen reá kényszeríti. A rendelet szerint ugyanis akinek lisztkeszlete van, azt tartozik bevallani s addig, amig ez a készlete tart, sem kenyér-, sem lisztcédulára nem tarthat igényt. Sok család azonban nem sütött otthon kenyeret; a péktől hordta azt, mert a pék-kenyér kielégítette igényét s e mellett folyton friss kenyeret fogyaszthatott. Kenyérlisztet tehát nem szerzett be. hanem csak a finomabb minőségű főzölisztet. Most tehát kenyérliszt hiányában a rendelet folytán, amig ez a készlete tart, ebből a finom lisztkészletéből kénytelen kenyeret is sütni. Ez pedig nem gazdaság, nem takarékosság, sőt egyenesen pazarlás. Jó volna a miniszter figyelmét a rendeletnek erre a fogyatékosságára felhívni, hogy egy hirtelenében kibocsátandó ujabb rendelettel ezt a hibát kiköszörülje. A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA Levelek Csehországból. Lakatos Vince dr. tanár urnák írogatja Beér Gyula bakaönkéntes. Ugy lett, ahogy egyszer, még a nyáron megírtam a Balatonvidékben, — mikor egyeseknek már nagyon fájt, hogy én még mindig otthon vagyok, — hogv egyszer majd újra dobolni fognak, az uccasarkokra uj plakátokat ragasztanak ki, — és akkor majd elmegyek én is. . . Hát már itt vagyok, kedves jó tanár Ur, kicsit talán nagyon is messze a szép Balatontól. De igy van ez jól, így illik ez máma, mikor az egész világ mundérban jár ! Ezt az óriás sakkpartiét nem lehet végig gibiceim, — ahogyan Lányi Viktor mondta, mikor együtt berukkoltunk, — valamit, kinek többet, kinek kevesebbet, de valamit játszani kell itt mindenkinek. Szürke ruhában, komoly játékot! . . De e komoly játék közben akad itt-ott egy-egy humoros dolog is, megmosolyogni való, elvétve, kicsillogón belőle, mint a szürke ruhánkon a fénves gombok. . . Forgatom a naplómat : „Dondlowetz, 915. december 22. Öt perc múlva hat óra. Ennyit mutat a kis óra, mely az érmelegitőm fölé, a csuklómra van csatolva. Sietve fizetek (két pohár sörért összevissza egy hatost) és megyek az —- iskolába"! . . Iskolába mentem, kedves tanár Ur, december 22-én, mint azelőtt is, meg utána is még körülbelül egy hétig minden este hat órakor, mig be nem vittek minket Dondlowetzről Pilsenbe az önkéntes-Abteilungba. Iskola ! Istenem, de régen jártam már iskolába, az utóbbi években már igazán csak elvétve. De, mondhatom, nem bántam meg. Érdekesebb előadásokat a méltóságos professzorok sem tartanak oda fenn Pesten. És ezek a professzor urak hiába méltóságosak, hiába volt egyik másik miniszter a múltban, azért ők még sem olyan nagy urak tanítványaik szemében, mint Zugsführer úr Fartig az ő regrutái előtt, akiknek nap-nap után iskolát tart. Mindjárt az első órán megtudtuk, hogy mi bizony itt nagyon kis pontok vagyunk. Nekünk számtalan felebbvalónk van, kezdve a Herr Qefreitertől felfelé, de annyi ám, hogy a Feldmarschall-leutnanton túl már mag'a Zugsführer úr Fartig is belezavarodott. Minden, ilyen felebbvalónak megvan a maga titulusa és a megkülönböztető jelvénye. Hát először gyün, mint már emiitettem, a Herr Qefreiter, melynek kiejtése: Herge Freiter, ennek egy csillagja van, a Herr Korporalnak kettő, akinek pedig már három csillagja van, az a Herr Zugsführer. 01 van, mint én ! — mondja és hozzáteszi: Aztán' el ne hagyjátok, hogy : Herr, mert anélkül nem ér ám semmit ! A szoba — a Zimmer — tisztántartására mindennap más két-két ember van kirendelve. Ezeknek hivatatos nevük : „címeresek." — Először azt hittem, hogy a magyar cimer szóból ered talán az elnevezés, de sehogy sem birtam hozzá megtalálni az értelmét, hát próbáltam valami főlényes altiszti gúnyolódásra gondolni, pl., hogy egy Zugsführer nem tarthat többet egy porosfülü regruta tehetsége felől, mint amennyit általában az említett jelzővel ellátott igavoÖsszes harctéri térkepek1; Beszerezhetők!! SUJÁNSZKY JÓZSEF /. könpy-, és papirfeereskedésében Keszthelyen Kossuth Lajos-utca