Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-26 / 48. szám

1916 november 26. BALATONVIDÉK 3 — Dr. Vutskits Györgyné felolvasása a mult hétfőn, a főgimn. tornatermében, az ingyentej javára, minden tekintetben fényesen sikerült. „Az ezüstsarkantyú" cimü novelláját, mely meséje érdekességénél és finom kidolgozásánál fogva helyet foglalhatna a legelőkelőbb szépirodalmi lapokban is, — a nagyszámú közönség mindvégig a legnagyobb figyelemmel hallgatta s a felolvasás végén a felolvasónőt élénk éljenzéssel honorálta. — Felolvasás. Holnap, folyó hó 27-én, délután 6 órakor a főgimn. tornatermében dr. Lovassy Sándor gazd. akad. tanár, „A modern szobanövények és ápolásuk" cimen az ingyentej javára felolvasást tart. Belépődíj 30 fillér. — A Balaton ügyében a minap a belügyminisztnriuinban ankét volt a miniszter személyes elnöklete alatt. Az értekezleten vármegyénk _ részéről dr. sipeki Bálás Béla főispán és Árvay Lajos alispán jelentek meg. Az ankét tárgya a Balaton rendezése, a partvédelem és Balatonfüred nagyarányú fejlesztése volt. — Értesítés. Az ipartestület elöljárósága ez uton is értesiti mindazon iparosokat, akik az Unterberger-alap kamataiból való részesedésre igényt tartanak, hogy az ipartestület hivatalos helyiségében naponkint délelőtt 11 —12 óráig jelentkezhetnek, a hol kérelmükről jegyzőkönyv fog felvétetni. — Készítsünk szalmacipőt a ka= tonáknak. A hadvezetőség a hideg idők beálltával azzal a kérelemmel fordult az ország közönségéhez, hogy a katonaság részére minél nagyobb mennyiségben készítsenek az idén is szalmacipőket. Igen ám, de ki oktat be bennünket a készítésre és honnét vesszük a petróleumot a világításhoz ? Ezekben a rövid téli napokban az ember a maga dolgát sem képes bevégezni a nappali órákban. Az esti világításhoz pedig nincs petróleum. - Nagy tüz Csáktornyán. Borzalmas tüz pusztított Csáktornyán, illetőleg annak külvárosában, Csáktornya-Búzáson. Leégett 4 lakóház, 10 pajta és istálló és 4 sertésól, a pajtákban rengeteg széna, több kazal szalma s a górékban száz métermázsát meghaladó csöves kukorica. A tüzet a gyermekek játéka idézte elő. — Villámlás és dörgés novem= ber 2i=én. Folyó hó 21-én, délben szokatlan természeti tüneménynek voltunk szem és fültanúi Keszthelyen. Az előző napi hideg idő hirtelen enyhére változott és langy-meleg nyári zápor mellett villámlott és dörgött. A babonás emberek természetesen a háborúval hozzák kapcsolatba az ily időszakban mindenesetre szokatlan természeti jelenséget. — Rekvirálják a réztetőket. A hivatalos lap min. rendeletet közöl, mely szerint az épületek fedésére felhasznált vörösréz anyagot (réztetők, kupolák, tetőpárkányok, lefolyó csatornák) továbbá a villámhárítók vörösréz anyagát, amennyiben ezek az anyagok a törv. hatóságok, községek, testületek és magánosok tulajdonát képezik, a rendelet hadicélokra igénybevetteknek jelenti ki. Az igénybevett rézanyagot sem elidegeníteni, sem feldolgozni nem szabad, de annak az ingatlannal együtt való elidegenítése korlátozás alá nem esik. Az állam és egyházak tulajdonában levő épületek vörösréz anyagára vonatkozólag külön intézkedés történik. — Maximálták a szapan árát. Eső után megint kaptunk egy ujabb köpönyeget. Mikor a szappangyárosok teljesen kiuzsoráztak bennünket, maximálták a szappan árát. A forgalmi eladásnál fél kiló ára 2 K 08 f, nyolcadrésze pedig 52 f. Most csak az a kérdés, hogy hol és merre vásárolhatunk szappant a megállapított áron ? — A tizenhetedik gyermek. A világháború nagy szenzációinak idején is feljegyzést érdemel egy csikmegyei menekült székely góbénak igénytelen személye, aki azzal szerzett érdemet a nyomdafestékre, hogy feleségének a napokban, Kiskanizsán a tizenhetedik gyermeke született. Pusztuj Józsefnek hívják a boldog apát, aki Gvergyóborszéken famunkás és jelenleg 55 éves. Mind a 17 gyermeke él és közülök 6 leánya : már férjnél van. — Cukorjegy=rendszer Nagyka= nizsán. Nagykanizsán rövid idő múlva életbelép a cukorjegy-rendszer. A magyar Alta lános Hitelbank havi 320 métermázsa cukrot utal ki a város lakossága részére. — Az uj egykoronás bankjegyek. Karácsonyra — mint értesülünk — megérkeznek az uj egykoronás bankjegyek is, amelyekre az aprópénzhiány miatt már olyan nagy szükség van. — Nem maximálják a bor árát. Széltében-hosszában bejárta az országot a hir, hogy maximálni fogják a bor árát. Ez a hir csak álhir 'és azok szokták terjeszteni, akik olcsón akarnak összevásárolni, hogy aztán minél nagyobb nyereséggel adhassák tovább. — Hadiözvegyeink és árváink javára utolsó közléseink óta a következő adományok érkeztek be pénztárunknál: Vida Mariska persely gyűjtése mindenszentek és halottak napjáról 6 K 39 f, özv. Melcsók Lajosné 4 K, dr. Simon Sándorné 10 K, N. N. 2 K, özv. Bottka Mihályné Karmacs 5 K, dr. Illés Ignácné 25 K, Radó Géza Budapest 50 K- Összesen 102 K 39 f, melyhez hozzáadva a folyó hó 4-én kimutatott 15877 K 64 f, gyüitésünk végeredménye a mai napig 15979 K 64 f. (Folyt, köv.) — A városok és községek pet= róleum szükséglete. A petróleum mizériák enyhítése érdekében most talán mégis történik valami. Hir szerint Petróleum-Központ létesítését tervezik a készletek egyenletes és igazságos eiosztása érdekében. Állítólag a kereskedelmi minisztérium magának tartja fönn a készletek elosztásának irányítását, elsősorban arra fektetvén súlyt, hogy a városok és községek kapjanak petróleumot. — A „Vasárnapi Újság" minden száma gazdag tartalommal jelenik meg. A „Vasárnapi Újság" előfizetési ára negyedévre 5 korona, — a „Világ-krónikával" együtt 6 korona. - - Megrendelhető a „Vasárnapi Újság" kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utca 4. szám). Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap", a legolcsóbb újság a magyar nép számára félévre 2 korona 40 fill. — Az „Élet" szépirodalmi és művészeti hetilap, (szerkeszti Andor József) gazdag tartalom, és aktuális képek egészítik ki. A kitűnő lapot melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, I. Fehérvári-ut 15. Előfizetési ár félévre 10 korona. Mutatványszámot készséggel küld a kiadóhivatal. Laptulajdono; : BOMTZ JÓZSEF Felelős szerkesztő és kiadó : Dr. CSRK RRPÁD. A Keszthelyi Takarékpénztár Részvénytársulat mint hivatalos aláírási hely, az ötödik 6°'<> adómentes magyar hadikölcsönre és az 5V2% adómentes magyar állami törlesztéses kölcsönre 3EEYZÉ5EKET elfogad. I szeretetről, mely különben majdnem minden keleti népnek sajátsága, de legyen elég Lisznyai Kálmán, a palócköltő „Magyar vendégszeretet" c. versére rámutatnpm, melynek kezdő szaka így festi ezt a szép magyar jellemvonást: „Eltört a kerekem ! node sebaj, itt van Egy ismerős háznép, ebben a faluban. S volna bár idegen, mindegy, az se patvar, Otthonnak tekintem, mihelyt magyar udvar. Hát ebbe a gólyás házba hogy ne mennék, Hol a tüzterepen örökké parázs ég, Vendégszeretetről hires, nevezetes, Hol még a kutya is vendéget vár és les, Rád csóválja a farkát, nyalja térded, inad, A küszöbig kisér s örömében ugat". A magyar vendégszeretetet s a magyar gazda páratlan jó szivét ecseteli Arany János a „Családi kör" c. bájos idill e soraiban : ,,De vajon ki zörget ? „nézz ki fiam, Sára": Valami szegény kér helyet éjszakára : Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, Mennyit szenved .úgyis, sok bezárt kilincsen'. Hát Aranynak „Nyalka huszár" c. versében, meg Petőfi ,.Alku"-jában milyen tiszteletreméltó jellemvonásai vannak kidomborítva a magyar legényeknek ! A hadnagy háromszáz jó forintot kinál a huszár vezeték lováért, de semmire sem megy vele, mert a vitéz egy uj tisztnek szánta a paripát ingyen. Az úrfi is hiába mutogatja kövér erszényét a szegény juhászlegénynek, mert babáját magáért ezért a nagy világért sem adná másnak. Micsoda szép, emelkedett, eszményi vonások ezek népünk jellemében ! De hát, kérdezhetné valaki, csupa fény, csupa ragyogás a magyar jellem ? Nem a világért sem ! Hisz vannak fogyatkozások mint a napban, mint a holdban, feleljük a lantos Zrínyivel, miért ne lennének a magyar jellemben is ? De az bizonyos, hogy álnokság, gyávaság, haszonlesés, kalmárszellem nincs egy parányi a magyar jellem vonásai között. Sajnos, nagy mértékben ki van bennünk fejlődve a kényelem- és pompaszeretet s a komoly munkával bizon sokszor ugy vagyunk, mint a cigány a buzavetéssel. Nem csoda, hogy Vörösmarty Mihály a mult század derekán látva a sok szép magyar erő tétlen pangását, igy irt : Bort megissza magyar ember, Jól teszi ! Okkall-móddal meg nem árthat A szeszi ; Nagyot iszik a hazáért S felsivit : Csakhogy egvszer tenne is már Valamit !" Mindenesetre nagy bajunk, hogy sokan vagyunk Pató Pálok s egyre csak azt hajtogatjuk : Ejh „ráérünk arra még 1" A magyar faj hibáit szeretetreméltó gúnnyal ostorozza Árany „Magyar Misi"-je is, melyből kénytelen vagyok néhány strófát idézni, hisz közönségünk a nyírott bajusz korában úgyis vajmi ritkán olvassa a mi édes nyelvű klasszikusainkat. „Ki a legény a csárdában !" Misi felkiált, Szereti ő mutogatni erejét s magát ; Más különben áldott ember, a légynek se vét, De ne próbáld kisebbitni a becsületét. Egy az, amit szive érez s a mit szája mond; Rászedi őt, megcsalja őt akármi bolond; Agyon ütne, ha elvennél tőle egy kocát: De egy szóért oda adja legszebbik lovát. Katonának háborúba menni vágya nincs, De ha egyszer belekapott, bizony párja sincs, „Hadnagy uram!" igy kiált fel magyar [miskásan : , Vágjuk le mind s menjünk haza, kérem alássan!' Térjünk vissza oda, ahonnan kiindultunk : nemzetünknek a nagy némettel való viszonyára. A mi sajátságos helyzetünk a legújabb idők kivételével, valami engesztelhetetlen német gyűlöletet szított bennünk s meg kell vallanunk," a németek is hasonló érzelmeket tápláltak irányunkban. Kliónak ezt az' évszázad alatt meggyökeresedett meggyőződést meg kell másítania. A két vitéz nemzet, a német és magyar Anovistus és Árpád unokái hosszú keresés után egymásra találtak ! Reméljük, Csontos Szigfrid meg a buzogányos Toldi a nagy világrengés végén elmondhatják a lelkes Vörösmartyval : „Ez jó mulatság, férfimunka volt !" — Vége. —