Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-26 / 48. szám

XX. évfolyám. Előfizetési ár: Egész évre 10'— K Fél évre . 5'— K Negyedévre 250 K Egye? sz. ára 0 20 K Nyilttér soronkint 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOS utca 58. szára. Keszthely, 1916. november 12. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ POLITIKAI HETILAP. szám. 46. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóh<atali Interurbán : 15. 1 *» I. Ferenc József ö császári és apostoli királyi felsége 1. Ferenc József, folyó hó 21-én este 9 órakor, a schönbrunni kastélyban csendesen elhunyt. Egy tettekben, küzdelmekben, megpróbáltatásokban és szenvedésekben gazdag és hosszú élet lassan kialvó mécsese lobbant utolján a mult kedden este 9 órakor a schönbrunni kastély csendes hálószobájában; egy nemesszivü, jóságos lelkű ember s egy nagy uralkodó tér végre a rég nélkülözött és rég óhajtott pihenőre, ősei és szerető hitvestársa, a boldog emlékű Erzsébet királyné, a mi nagyasszonyunk és egyetlen fia, reménye, trónjának várományosa, Rezső trónörökös mellé, a bécsi kapucinusok zárdája alatt levő sírboltba. Fáradt, öreg ember volt, de a sorscsapások által oly kíméletlenül sújtott s oly nagyon meggyötört öreg ember, a 86 éves aggastyán azért, mint egy fiatal, élet- és tetterős katona a poszton, a hideg, a csillagtalan, a sötét és viharos éjszakában, ugy állott őrt népei fölött rendületlen kitartással, szilárdsággal és kötelességtudással. A súlyos megpróbáltatások közepett a munka volt éltető eleme, vigasztalója és szórakoztatója. A munkaasztaltól lépett halálos ágyába meghalni. Különös és szomorú véletlene a sorsnak, hogy fegyverek ropogása, ágyuk dörgése, sebesültek jajkiáltása és haldoklók hörgése töltötte be a levegőt és hangzott feléje a csataterekről, midőn, mint igen ifjú ember a trónra lépett s most is ég, vérzik, szenved és pusztul a világ, mikor mint 86 éves galambfehér aggastyán, a békegalamb olajága nélkül, vigasztalanul lép le trónjáról s az élet szinpadáról. Életünk legnagyobb megpróbáltatása idejében s annak is a legsúlyosabb szakában hagyott magunkra bennünket. Hatvannyolc évig uralkodott. Halála feloldja a történelmi kritika kötelékeit. Ferenc József kora, ez a 68 uralkodási esztendő tehát szabaddá vált a történelmi megítélés számára ; de azért most, halála után, amikor a király személyének sérthetetlenségéről szóló törvény már nem védi, — sem mondhatunk róla mást, mint azt, hogy jó ember és nagy fejedelem volt. Ö oldotta meg a magyar nemzet és a Habsburg-dinasztia évszázados viaskodásait. 1867. junius 8-ika volt az a nap, mely az áldatlan harcok keserű emlékeit eltemette s melyen az uralkodó és a nemzet között a béke helyreállt, az alkotmányos élet megkezdődött és az évek óta egymással szemben álló erők a viribus unitis jegyében haladtak előre a nemzeti feladatok uj utjain. A béke embere volt. A sors szeszéje, hogy a béke fejedelme aggastyán korban volt kénytelen háborút üzenni. Nem adatott meg neki, hogy a béke visszatérését üdvözölhesse s annak áldásában részesülhessen, de az megadatott neki, hogy a magyar nemzet csodálatos erőkifejtését láthassa. Ebből a csodálatos erőkifejtésből, az uralkodóház s a király személye iránti hűség, a ragaszkodás, áldozatkészség és szeretet megnyilatkozásának eme ujabbi példájából fakadt fel és szilárdult meg a reményünk, hogy a háború dicsösségteljes bevégzése után uj, s a múltnál szebb jövő hajnala virrad erre a sok megpróbáltatáson keresztül ment és sokat szenvedett magyar hazára. Reményünk az ő tiszteletet parancsoló patriarcha-alakja, az ö kipróbált uralkodói bölcsessége és jó szive felé lövelte sugarát. Hogy mit vesztettünk benne, azt ebben az órában, amikor a fájdalom erőt vesz a sziveken s a keserűség első rohama meggátolja a nyugodt szemlélődést, nem lehet méltatni. Szebb szavakkal nem lehet öt, mint embert s mint uralkodót jellemezni s elparentálni, szentebb fogadást nem lehet ravatalánál tenni, mint amit a Wiener Zeitungban olvastunk. „Emlékét a legértékesebb hagyatékként fogjuk tisztelni, bölcsességének, jóságának, lelki nagyságának, férfiúi erényeinek, lovagiasságának és gyöngédségének, kegyességének, az Istenben való bizalmának és a legnehezebb napokban tanúsított állhatatosságának emléke minden házban, minden szívben tovább fog élni a legtávolibb időkig. Nemes, megdicsőült lelke, amely fénylő magasságokba suhan el körünkből, min védő szellem, fog őrködni háza és országai fölött. Hü népei pedig, akiknek szentelte egész nagy szeretetét és élete fáradalmait, a végzet ez órájában, szorosabban, mit valaha seregeijenek a trón körül és mélységesen megiudult szivvel, de mégis erős érzéssel ujitsák meg régi hüségesküjöket az uralkodóház iránt és változatlanul szálljanak sikra a korona ragyogásáért, a monarkia fennálásáért, dicsösségéért és nagyságáért." ^^ Temetése nagy pompával megy végbe. Holt-tetemét Schönbrunnban ravatalozták fel, hol e hó 27-ik napjának esti 10 órájáig áll a ravatal. Hétfőn este megfelelő pompával a Hofburgba szállítják. A közönség 28-ikán és 29-ikén egész nap és 30-ikán déli tizenkét óráig megtekintheti a Burgban felállítandó ravatalon. Harmadikán délután 1 órakor indul el a gyászmenet a Burgból a Szent István templom elé. Ott lesz a beszentelés. „ Károly, az uj király nem vesz részt a menetben. 0 a királynéval együtt a templomban várja meg a menetet. Onnnan az uj uralkodó és a templomban összegyűlt előkelőségek elkísérik a halottat a kapucinusok sírboltjába. A beszentelést Piffl hercegérsek, a temetési szertartást pedig az olmützi érsek fogja végezni A temetéskor az elhunyt uralkodó magyar apostoli királyi jellege a paritásnak megfelelőleg kifejezésre fog jutni. A magyar törvényhozás tagjai részt fognak venni a temetésen. A főrendiház és a képviselőház külön-külön koszorúzza meg a koporsót. — Az uj királyt valószínűleg még ez évben megkoronázzák. I