Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-30 / 5. szám

XX. évfolyam. Keszthely. 1916. január 30. 5. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — í Fél évre . . . 5 K - i Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f Nviittér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épiiletében>. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ P OLIT I KAI H E rr 1 I P. Kéziratokat a szerkesztőség cirr.ére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 51. Football helyett konyhakertészet. A közoktatásügyi miniszter az Országos Testnevelési Tanáes javaslatára rendeletet intézett valamennyi tankerületi főigazgatóhoz, melyben elrendelte. hogv az állam közvetlen vezetése és rendelkezése alatt álló mindazokban a középiskolákban, amelyekben az 1915—16. tanévben a rendes testgyakorlati oktatás a háború miatt szünetel és az ifjúságnak katonai szolgálatra való előkészítése sem lehetséges, az összes osztályok, — ott pedig ahol az ifjúság katonai szolgálatra való előkészítése a VI—VIII. osztályban folyik, az I—V. osztályok lehetőleg rendszeres tanévközi kirándulásokban vegyenek részt. Ezek a kirándulások csak ott és akkor maradhatnak el, ahol és amikor erre saiát intézeti, vagy más intézeti alkalmas tanerők hiányoznak. Az ifjúság 40—50 tanulóból álló csoportokban, mindan csoport havonta legfeljebb két izben, egy-egy délutánon át, egy tanár vezetése mellett rándulhat ki. Az ifjúság az évszakoknak és időjárásnak megfelelően, alkalmas játékokkal is foglalkoztatható. Az intézeteknek bé kell mutatniok J a kirándulások tervezetét. Igy szól a miniszteri rendelet. Hát iszen szép, üdvös és dicséretre méltó dolog most, a mikor a nemzet itjusága, szine, virága a harctéren hősi halált hal, vagy munkaképtelen nyomorékká válik, — a férfierőben megfogyatkozott nemzet jövendő emberanyagát a mostani serdülő ifjúság testi ápolásával, fejlesztésével, edzéséve némileg pótolni; de szerény véleményünk szerint a fentebb közölt miniszteri rendelet nem egészen alkalmas eszközt jelöl meg ! a kitűzött cél eléréséré. Két hetenkint egv-egy rövid dél--, utánt igénybevevő kirándulás, vagy" j séta s a szabad levegőn való tartózkodás kétségtelenül ió hatással leend a sok elméleti tudománnyal túlterhelt ifjúság szellemére, kedélyére és fizikai szervezetére, de ezek a kéthetenkinti, rövid, néhány órás kirándulások oly távol fognak esni az ifjúság fizikumának rendszeres fejlesztéséhez és edzéséhez, mint amily íavoi esik Makó Jeruzsálemtől. A miniszter ugy látszik maga is elégtelennek látja a puszta kirándulásokat, vagy sétákat az ifjúság testi nevelésére, mert megengedi, hogy az ifiuság a kirándulások helvett, vagy ö J ' CyJ , mellett, az évszakoknak és időjárásnak megfelelően: „alkalmas játékokkal is foglalkoztatható legyen." No és miből állnak ezek az alkalmas játékok ? — A közelmúltból merített tapaszlalásunk szerint, majdnem kizárólag abból az ostoba és nem a magyar ember természetéhez és vérmérsékletéhez való s azon kivül még veszélyes sőt életveszélyes footballjátékból. Eszünk ágában sincs kétségbevonni a kultuszkormány szándékának komolyságát a tanuló ifjúság testi nevelésére vonatkozólag; csak aggályunknak adunk itt kifejezést az iránt, hogy a szándékolt cél a rendeletben megjelölt módon és eszközökkel el nem érhető. A tanuló ifjúság fizikumának fejlesztésére és edzésére sokkal alkalmasabb módot és eszközt ajánlanánk, amely ebben a háborús világban előállott nehéz megélhetési viszonyainkon is segitene némileg, tehát közdazdasági szempontból is megszívlelésre méltó. Nem régen olvastuk a földművelésügyi kormánynak, egv a gazdaközönséghez intézett felhívását, mely szerint a termelés fokozása s ez által a megélhetési nehéz viszonyainkon való könnyítés szempontjából minden nélkülözhető és alkalmas földet be kell vetni. A földmivelésügyi miniszternek A BALATONVIDEK TÁRCÁJA Szepessy a magyarságért! Irodalmi hangok a kivándorlásról. Irta : Nagy Barna. Elhangzottak Prohászka püspölc magas szárnyalású szavai, de nemcsak Keszthely, nemcsak Zala és Somogy közönségéhez szóltak, hanem az egész ország szivéhez. Szavainak hallatára megdobban, ujjong a szivünk. Szózata a magyarság kultuszának hangos hirdetője. Hallottuk a lángajku püspök ajkáról a magyarság erejének két megölőjét: az amerikai kivándorlást és a gyakori gyermekhalandóságot. Én az előbbiről szeretnék röviden megemlékezni, bár kissé irodaimi bekeretezésben. * Szepessy László, ez a fanatikus magyar poéta jut eszembe, ki még nem rég harci dalaival rohamra buzdította századát s akinek tüzes szava örökre elnémult a doberdói fennsíkon. Nem volt világrengető tehetség, de hazafias ésvallásos ünnepélyeken szerte szavalták alkalmi költeményeit. Hit és Haza. Ez a címe egyik kötetének. De én többbet mondok : ez a két szó jelezte életének két vezető elvét is. Ifjú költő volt, de nem tántorította meg elveiben semmi sem. Tollát nem adta el. Szeme előtt egyedül csak a hit és haza eszméje lebegett. Legelőször kisdiákkoromban iskolai ünnepélyen hallottam a nevét. Egyik költeményét szavalták. Később, mikor már nagydiák lettem, ismét felhangzott a neve. Megjelent a sokat emlegetett Nyepozvoliin Ábrányi tollából. Szepessyt sértette a költemény hangja s meg irta rá az Uj Nyepozvolimot, mely az akkor'' évek közhangulatát oly hiven fejezte ki. Nekein legjobban tetszettek Liliomok Lilioma c. Mária-dalai, melyekben katholikus magyar lelke a Magyarok Nagyasszonyának jóságos tekintetét esdi le a nemzetére. Végig olvastam e könyvet s szemem megakadt egy helyen. Gondolatai megrögződtek, sorai viszhangra találtak bennem. Meghatóan sir föl a költő szava Nagyasszonyunkhoz, mikor látja, hogy ismét „mint oldott kéve széthull nemzetünk", de most már nem az elnyomó hatalom vérlázító uraliua, hanem a szegénység, a gyámoltalanság miatt. Feljajdul a tömeges amerikai kivándorlások gondolatára s érzi, hogy a kivándorlók helyét idegen elem foglalja el, mely végzetessé lesz nemzetünk sorsára. Felsirámlik a jajszó : pusztul Szent László hős hona, fiai elhagyják a hont, hol az ősök hamvai pihennek, pedig e hűtlen gyermekek könnyen a boszuló tenger örvénylő habjaiba, az itthoniak értük való könnyek tengerébe vesznek. Ha megtudtuk szerezni vérrel e földet, mtért engedjük más prédájára. ,.BuzakaIásztenger kinek hullámozzon, j Daloló pacsirta kinek dalolgasson, Ha nem magyar kézbe zeng kaszák fcsengése ? \ Megállna a nap is talán keservébe." Keserű hangon ecseteli, távolba szakadt | véreink szomorú végzetét s eszébe jutnak a j Szózat sorai : „A nagyvilágon e kivül Nincsen számodra hely; Áldjon, vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell," II Extra Hungaria non est vita... . Haza vágyódik a magyar. Szive mindig visszavonja az édes hazai röghöz. Legalább halni visszatér, hogy honi föld takarja haló porait. Mi is leSz velünk, ha í Karcsú, templomtorony három kis harangja : Búcsúzó lelkünket el Se sirathatja; Orgonakoszorus kis temetőnk földje Nem lehet koporsónk édes szemfödöje... Dehogy lenne nyugtunk idegen sir alatt! Nagyasszonyunk, állítsd meg a futó hadat I" Ezek a gondolatok tépik, marcangolják a költő fájó lelkét „Esdeklés a kivándorlókért" c. költeményében. Szive keserűséggel te-