Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-05 / 45. szám

2 BALATONVIDEK 1916 október 15. nek városok és falvak, elégnek javak, évtizedek és századok emberi szorgalmának gyümölcsei. Kezdődik-e a vég a nagy dráma finaléja zug-e mindent betöltő zengéssel, nem tudhatjuk, csak reméljük, mert hasonló erőfeszítésre még egyszer képtelen a világ. .Az összes 'erők legvégső megfeszítése ez.« Világtragédia csendül ki e néhány szóból, a népek nagy viaskodásának döntő fordulalát hirdeti a megrázóan rövid mondat. Minden népek, amelyek fegyverben vannak, érzik, hogy a tusakodás most életre-halálra megy, hogy e nagy napok erőfeszítésétől és szerencséjétől évtizedek, vagy évszázadok alatt függ az utódok sorsa. A gyermek, akinek életéről és szabadságáról folyik a rettentő döntés, nem érti még az idők nagy jelentőségét. — Értelmetlenül hallja a nagy harcok híreit, csak akkor borul el ártatlan tekintete, ha körülnéz az otthonban, a régen vidám hajlékban s látja, hogy hiányzik belőle az apja, a nagy testvére. Csak akkor érez ösztönös bánatot, ha anyja fején gyászfátyolt lát, ha fiatalon özvegységre jutott nénje homlokán a korai elvirulás bánatbarázdáit nézi. Ők a küzdelem martirjai, az ő boldogságuk és nyugalmuk reménye a harcosok lelkesítői. A végső erőfeszítés közvetlen érzéseit mink viseljük, akik emberfeletti erőkifejtéssel hordjuk a nagy keresztet, viseljük az élet szivünkbe döfött töviseinek nehéz fájdalmát. A történelem nekik nagy időknek jelzi majd e véres kort. Nekünk szent mindenki, aki segítette sorsunkat eldönteni. A tisztességes és tisztességtelen kereskedők. A tisztességes kereskedők érdekében leiratot küldött a belügyminiszter a vármegyékhez, a törvényhatóságokhoz és a fővároshoz. Mint a leirat emliti, némely vidéki hatóság túlzott buzgalmában átlépte a törvényes hatáskörét az árdrágitási eljárások alkalmával. A belügyminiszternek igaza van, mikor a tisztesség védelmére siet. A becsületes kalmárt meg kell védelmezni a hatósági túlbuzgóság zaklatásától. A tisztességtelen üldözését pedig a legnagyobb eréllyel kell végrehajtani. Az igazság nem lehet igazságtalan. Az igazi igazság csak igazságos lehet. Kíméletlen és rideg a bűnössel szemben, de az ártatlant, a becsületest még tekintettel sem sértheti. Manapság, mikor a kereskedelem világában fájdalmasan gyakori visszaéléseket, az árdrágításokat, a készletrejtegetéseket és a hamisításokat fokozott energiával kell üldözni, másrészt fokozott óvatossággal kell arra ügyelni, hogy ártatlanok ne bűnhődjenek. Itt is évényben kell tartani a büntető törvénykönyv nagylelkű elvét, hogy inkább meneküljön egy bűnös, mint, hogy egy ártatlan bűnhődjön. Nagy higgadtsággal kell tehát az eseteket mérlegelni és a kereskedők üldözését nem szabad túlzásba vinni. Másrészt azonban a tisztességtelen kereskedő üldözése soha nem lehet eléggé túlzott. Azok a lelketlen, kapzsi kereskedők, a kik a háború szomorú viszonyaival visszaélnek, a kik a közönség kiszolgáltatottságát és szenvedését kapzsi gonoszságukkal még fokozzák s ahelyett, hogy kiszolgálnák, nyúzzák, éheztetik, hamisított élelemmel mérgezik az embereket. Üldözni kell a kereskedőt, a ki erkölcstelenül nagy hasznot akar kizsarolni a ruhára, cipőre, tejre, húsra, zsírra, főzelékre, fára, szénre és sok egyéb fontos árura szoruló fogyasztótól. A becsületes kereskedők érdeke, hogy a tisztes kereskedelem megtisztuljon a salaktól. De érdeke az is, hogy az üldöző ne sértsen ártatlant. E két szempontot kell böicsen összeegyeztetni annak, a ki a közönséget is megakarja védeni és a kereskedelem becsületét is megakarja tisztítani a rárakódott salaktól. Akinek szive van, olvassa el. Daliás termettel, acél idegekkel, rózsás arccal, makk egészséggel mentek el. Ki Galíciába, ki Oroszországba, ki a Doberdóra, ki az oláh ellen. Égy ideig állták a harcot. Szenvedtek. Áztak-fáztak, a tél vize bakkancsukba fagyott, áthültek, mint az édesanyjától megfosztott alig pelyhes madárfióka a tavaszi hűvös éjszakában. Erejük fogyni kezdett. Egyszer csak kiesett a fegyver a kézből. Hazaküldték őket. A daliás termet megrokkant. Meggörnyedtek, mint a falu öreg anyókája, megfakultak, mint a háború rossz posztója, a rózsás arc elhalványodott, beesett, mint a rossz altatómesék ijesztő banyájáé. Szemeik tűzben égnek, mintha a szenvedély parázsa akarna lángra lobbani bennük, pedig a sorvasztó láz fűti azt a tüzet. Olyanok lettek szegények, mint a leégett gyertyaszál. Nagyokat lobban, de minden lobbanás árokugrásszerü lépés a kimúláshoz. És ha hozzányúl a kéz az utolsókat összevissza lobbanó gyertyavéghez, amint igazítani akar rajta, megperzselődik, az utolsókat vibráló láng megéget bennünket, ha nem vigyázunk. Ezek a szegény, szánalomra méltó hős, lábon haldokló testvéreink is perzselik a környezetüket, a borzalmas tüdővész csiráit hullatják reánk, akiket nem morzsolt meg a háború. Szinte fáj kimondani — hát menynyire fájhat őnekik — hogy veszedelmesek reánk nézve, ^szre sem vesszük a kezdést egyszer csak a mi szemünkben is kigyullad a haláljegyesi láng és mi is megkezdhetjük a gyorsított menést a temető felé. És Istenem, hányan, hány ezren tértek igy haza a dicsősség árkaiból, hányan vannak már közöttünk, azokon a helyeken, ahol az emberiség e szerencsétlenjeit iparkodnak megmenteni az életnek. Szent, hazafias és emberbaráti kötelesség, hogy gyorsan, két kézzel siessünk a megsegítésükre. Áldozatkészségünkkel alkalmat adjunk nekik, hogy a tudomány megállítsa bennük a sorvadást, visszaadja őket a munka életének. A teljes szánalomraméltó tüdőbeteg katonákat segítenünk kell, hogy az egészségeseket meg ne fertőzhessék, hogy a magyar nép tovább ne pusztulhasson. Á legszebb, legirgalmasabb háborús cselekedetet végzi az, aki anyagi tehetségéhez mérten felkarolja a hős tüdővészeseket. Gróf Széchenyi Viktor főispán, a tudővész elleni egylet elnöke. A »BALATONVIDÉK« EGYES SZÁMAI KAPHATÓK: NÁDAI IGNÁCZ KÖNYV- S PAPIRKERESKEDÉSÉBEN Pfil ÍÍP7 k- egészségtani tanár • InLUuL v. k. specialista orvos BUDAPEST, IV., Károly=körut 2. sz. Sok évi óriási speciális praxisa folytán teljes biztonsággal felismeri és kigyógyítja ugy a férfiaknál, mint nőknél a titkos és nemibetegségeket, valamint az azokból származó öszszes bajokat. Rendel hétköznapokon d. e. 10—12, d. u. 3—5 óráig. Ha személyesen ehetetlen volna megjelenni, válaszbélyeges levélre szívesen ad díjtalan felvilágosítást afelől, hogy otthoni kúrával hogyan szabadulhat meg gyökeresen a bajától. HÍRE K. — Kérelem. A keszthelyi Balatoni Muzeummal kapcsolatban Hadimuzeumot létesítek. Felkérem mindazokat, akik hadifogságba jutott rokonaiktól, barátaiktól és ismerőseiktől levelezőlapokat kapnak, hogy a nélkülözhető példányokat a hadimuzeum számára átengedni és kezemhez juttatni szíveskedjenek. A hadimuzeum számára gyűjtöm a háborús bélyegeket is. Nagy szolgálatot teljesít, aki a háború idején kibocsátott póstaés jótékonysági bélyegeket összegyűjti s a hadimuzeum rendelkezésére bocsátja. Dr. Csák Árpád, a B. M. E. titkára és régészeti osztályának vezetője. — Felolvasás. Folyó hó 6-án hétfőn, délután 6 órakor Lakatos Vince dr. főgimn. tanár, az ingyentej javára a főgimn. tornatermében felolvasást tart. — Belépődíj 30 f. — A Balatoni Muzeum gyarapo= dása. Dr. Kápolnay Kálmánná, szül Domby Anna urnő egy 1798-ban irt régi imakönyvet, 15 darab régi pénzt és Tapolcán, 1763ban született Bacsányi János tapolcai szülőházának fényképét volt szives a Balatoni Muzeumnak ajándékozni. A Hadimuzeum költségeire pedig 10 koronát volt kegyes adni, mely nagylelkű ajándékért s illetve adományért ez uton is hálás köszönetet mond a muzeum nevében : dr. Csák Árpád. — Meghívó. A helybeli vöröskereszt fiókegylet, a helybeli sebesültek karácsonya javáva, folyó hó 10-én délután 5 órakor az Urániában Deutsch Gyula hegedűművész, a keszthelyi zenekedvelők énekkara, Erdős Ella és Palkó Ella közreműködésével hadidélutánt rendez. — Belépő-jegy 1 K, páholy 4 személyre 4 K- Felülfizetéseket köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz a rendező-bizottság. — halottak estéje. Halottak estéjét az idén is méltó kegyelettel ünnepelte meg városunk közönsége. A nagy népáradat már a kora délelőtti órákban megindult a két temető felé, ezerszámra szállítva ki a koszorúkat és csokrokat a halottak csendes birodalmába. Az Ipartestület d. u. 3 órakor gyászlobogó alatt testületileg vonult ki a Szent-Miklós temetőbe, hogy lerója a kegyelet és hála adóját Vaszary Kolos hercegprímás és szülői, továbbá Unterberger Ferenc, Molnár János, az Iparosdalárda volt karnagya és Kern Rezső az iparosok jótevője iránt. Az Iparosdalárda Garay Sándor karnagy vezetése mellett a nevezettek sirjánál i Jaj, de bus ez a sirhalom, Mért oly borús, A temetőben és Bevégeztem című megható gyászdalokat énekelte. A főgimnázium ifjúsága és dalárdája, a tanári kar vezetése mellett szintén zászló alatt vonult ki a temetőbe, megkoszorúzandó Vaszary Kolos hercegprímás és Galdon Károly sármelléki plébános sirját. Az Echardt Antal vezetése mellett előadott gyászdalok után Vaszary Kolos sirjánál : Tóth János főgimn. tanuló, Galdon Károly sírjánál pedig Bendekovics László főgimn. tanuló mondott magas szárnyalású elékbeszédet. A háborúban szerzett betegség következtében Keszthelyen elhalt hős katonák sírjaihoz Boér Sándor ezredes parancsnok és dr. Illés Ignác törzsorvos, kórházparancsnok vezetése mellett vonult ki a katonaság, hogy megkoszorúzzák elhunyt bajtársaik sirját. Felettük dr. Moldovány János főhadnagy mondott szép és megható beszédet. — Este 6 órakor a plebánia-templomban litánia volt az elhalt hivek lelke üdvéért, melyet prédikáció előzött meg. A szent beszédet Major György káplán mondotta, könnyekig meghatva az ájtatos hallgatóságot. A temető bejáratánál keszthelyi úrhölgyek felváltva gyűjtöttek az előttük elhelyezett perselybe a hadiözvegyek és árvák javára. A temető az előbbi évekhez képest csak gyéren volt ugyan megvilágítva, de a megemlékezés és kegyelet sokkal bensőségteljesebb volt, mint azelőtt. — Adakozás. Az erdélyi menekültek javára Szarka Antal ny. plébános 10 K adományozott, mely adományért hálás köszönetet mond Berkes Ottó, a segélyező-bizottság elnöke.