Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-10 / 37. szám

XX. évfolyátn. Előfizetési ár: Egész évre 10 — K Fél évre . 5v- K Negyedévre 250 K Egyes sz. ára 0 20 K Nyilttér soronkint 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOSutca 58. szám. Keszthely, 1916. szeptember 10. 37. szám. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALAT0NKÖRX ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ POLITIKAI HETILAP. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kia dóhivatali Interurbán : 51. A nemzeti kultura jegyében. A vérrel verejtékező világ borzalmas küzdelme örökérvényű igazságokat, tanulságokat érlel meg a föld kulturnemzetei számára. Megdől a hamis bálványok uralma s mint arany a salaktól, élesen elkülönülnek, elhatárolódnak a népek nagy küzdelmében igaz erőknek bizonyult igazi értékek. Ezekre az igaz értékekre rámutatni, ahhoz nem kell semmi különleges éleslátás, semmi államtudományi bölcsesség. Ott tündökölnek káprázatos ténnyel a csatamezők temetői fölött, glóriás ragyogással az elesett hősök csonthalmain, koszorút fonva a csonka, béna katona homloka köré. Ok eredményezik a harcok diadalait, az ö ellenállhatatlan erejük küzdi ki a békét, amelynek állandóságát biztosítani, a békés munkának irányt szabni, az ellenfeleket egymást megértő munkatársaivá avatni ők hivatottak. Ezen értékeket ható erejük rendiében felsorolni nem feladatunk, de nem is szükséges, hiirhatatlanul ott élnek a köztudatban Van azonban a kiforrott tanulságok között olyan, amely különösen a magyar tanítóságot nagyon közelről érinti A föld képét átformáló, az embermilliók törekvését uj irányokba kényszerítő világrenditő harcok a nacionalizmus, a nemzeti eszmények kultuszának győzelmét készítik elő az érzést, törekvést, minden nivellálni óhajtó kozmopolitizmussal szemben. A világpolgárság zászlóvivői, az emberi szolidaritás vezérhirdetői ajkán gyújtó tűzzel szólalnak meg a nacionalizmusnak, a nemzeti eszményeknek igéi. Mi ez, ha nem hamvszórás, ha nem bűnbánat ? lyinos önbeismerése a tévesztett utaknak, mardosó önvád, hogv hamis oltárok elölt áldoztak. A hamis fényben tündöklő cafrangok, az oltárra emelt bálvány hazug ragyogása, a tisztító vérzivatar első lehelletére megsemmisülnek s az eltűnt fény helyén vigyorgással mered felénk az undok haszonlesés, a rabló kizsákmányolás. Papjai rémülten fordítanak hátat neki s esküsznek, hogy sohasem ismerték. Minden francia csak francia, minden német csak német akar lenni és semmi egyéb. A pálfordulás tanulsága : Az emberi szolidaritás, kulturközösség köre csak addig terjedhet, mig a nacionalizmus, a nemzeti eszmények mesgvéjét nem érinti, amíg azokat gyöngíteni, meghamisítani nem törekszik. o > r> Vájjon a magyar katona magasztosulhatott volna-e a harcok félistenévé, ha testének nyers energiájához nem Hangok a múltból . . . (Versek ) Hallgatom a sirva sugó Szirtes szirtbe enyhén búvó, Balatoni habokat . . . És a multam visszajátszik Uj ütemben zongorázik, Fakult, régi éneket. S bus etűdén mult akkordnak Mint riasztott, ringó csónak, Én is múltba evezek. I. A szent falak ölén. Nálunk verőfényben úszik a tájék, Perzselő dalt dúdol az esteli szél. Utamban — a pici árnyas kertben — Rózsaszín titkok sejtelme kísér. Bámul a messze, lágy lila selyme, És el-el nézem némán, hangtalan.. Hamvadó esték szálló ködében Ébredő lelkem színes álma van. viszi magával társnak fajszeretetét, faji öntudatát, magyarságát? A Kárpátok ormait, a Doberdo szikláit a magyar nemzeti öntudat, a magyar lélekben olthatatlanul lobogó hazaszeretet tette ellenségtől megvivo o hatatlanná. S az itthon maradottak felülmúlhatatlan áldozatkészségét nem a hazaszeretet ősereje teszi-e kifogyhatatlanná ? A minden megpróbáltatások jajjszó nélküli tűrését nem a hazaszeretet csodabalzsama teszi-e érthetővé ? Mily fölemelqn látjuk, tapasztaljuk, hogy" ez igv van. És -hogy igv van, abból az érdem oroszlánrésze a magyar tanítóság józanabb részéé. Öt illeti a pálma, az elismerés, hogy a rábízott drága kincset, a nép, a nemzet lelkét megóvta minden mételytől s nemzeti multunk nagy hagyományait tette a néplélek faji erénveinek sziklafundamentumává. Övé az érdem, hogy a faji öntudat, a honszeretet áldozó papja maradt, hamis jelszavak hamis csillámlása meg nem tántorította s inkább tűrte az ósdiság, a kishitűség, a naivság vádját, de oltárához hütelenné, az eszménvek kutluszában ingadozóvá pillanatra sem lett. Öt illeti az elismerés, hogy a kenvérharc keserű küzdelmeiben nem ritkán, önlelkivel meghasonulva, tört reményei keserűségét nem engedte belopózni munkája templomába s büszke Reszkető fényű kápolna mélyén Gyakran cirógat langyos álmodás.. Habok szárnyán szálló lelkem Mond miért kisért a zokogás ? . . II. Mégegyszer a volt kertünkről. Volt nekünk szép, lombos, pöttön [árnyas kertünk (Világból szakított kicsi kis világ !) Csalóka álmok nem úsztak benne, S nem verték fel csendjét bűnös orgiák Csodálatos kis kert! Mintha maga [volna. Sacelluma az imádás hangulatának ! A suttogó hárson, a leveles fákon, Hódoló zsolozsmák szent ritmusa [áradt. Mint éjjeli lepke halk szárnysuhanása Szólt itt lelkes ifjak miserere hangja, És a szálló, az esdő, a kérő imába Beleszólt a nagy dóm büszke érc[ha rangja. 111. Járok a titkok tengerén. Bámulón nézek messze ködökbe !.. Elmosott tájak végtelen utján Hangtalan hangok csendülő csöndje Dalt dudorász. Libbenő lombok karcsú közén Foltokat fest le az esteli fény . . Sirnak a tájak . . A pázsit ölén, Csend fuvoláz. Szivembe surran serkenő hangja.. . Felajzott húron harsan a nóta . . . Zöldelö rétek enyhe fuvalma Lágyan ölel. Nézem az éjjel támadó álmát. . . Hallom az álmot! . . . Érzi a lelkem ! S hasitom habzón mély vizek táján Titkos örömmel. IV. Uj élet köszöbén. Előttem, még minden szent titok... De jöttén már kelő alkonyainak A titoknak néha lelkébe nyitok.