Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-03 / 36. szám
2 BALATONVIDÉK 1916 szeptember 10 . mániának, ha vele tart és ellenünk fegyvert ragad. De szemben fogja találni magát velünk és meg fog ismerkedni az immár világszerte hires magyar vitézséggel s a magyar fegyverek acélosságával ! Erdélyt körömszakadtáig fogjuk védelmezni. Románia nem fog tudni meghódítani tőlünk egy talpalatnyi területet sem, de keservesen fogja megbánni, hogy fegyvert fogott hűséges szövetségese ellen, aki öt felemelte. Meg fogja tudni rövidesen, hogy mit jelent Magyarország területi épsége ellen törni ! Amily hangosan kurjongott a háborúért, olyan hangos lesz a siránkozása, amikor a saját bőre árán fogja megtanulni, hogy mi a sorsa annak, aki a magyar-haza épsége ellen tör. Megfogja tudni, hogy a szószegésnek, árulásnak, orvtámadásnak dijja ugyan arany, de a jutalma könny, megaláztatás és gyalázat! Romániát a végzet keze taszította bele ebbe a rut, förtelmes bűnbe Ha békén maradt volna, tán háboritlanul élvezhette volna a balkán háborúban védtelenül maradt Bulgária ellen elkövetett gazságának gyümölcsét. De a sors ugy intézte, hogy Románia önmaga lépjen arra az útra, amely bűneinek bűnhődése felé vezet. Románia a gyalázat során keresztül fog eljutni méltó sorsához, melyet a két éves háború fergetegében megedzett magyar és bolgár fegyverek tartogatnak számára. Két elkeseredett ellenséggel lesz dolga neki : a magyarokkal, akiknek véreit, védtelen öregeket, asszonyokat és gyermekeket, dicső szabadságharcunk idjén vadállati kegyetlenséggel legyilkolt s akiktől most Szent István koronájának drága gyöngyét : a kincses Erdélyt akarja elrabolni, — s a Bolgárokkal, akiket a balkáni-háborúban elárult és megrabolt. Románia oldalán ott van a hatalmas entente, de hiányzik onnan az erkölcsi igazság. Már pedig e nélkül, ebben a gigászi küzdelemben puhafává válik az acél. Alattomos, álnok, gonosz, förtelmes és régi ellenség döngeti hazánk védbástyáját. .. Balsors és szenvedés által sújtott, — de a szenvedések közepette megedződött — bus, magyar testvéreim, akik már, vagy még elbírjátok a puskát és a kardot, siessetek a haza védelmére ! Hiszen : a nagyvilágon e kivül nincs számodra hely; áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell! Előfizetési felhívás ! Felkérjük mindazokat a tisztelt előfizetőinket és állandó hirdetőinket, akiknek előfizetési és hirdetési dijja Folyó év junius hó 30-án lejárt, hogy azt megújítani és a dijjakat lapunk felelős szerkesztője és kiadója dr. Csák Árpád kezéhez (Kossuth Lajos-utca 58. sz.) postautalványon mielőbb megküldeni szíveskedjenek, hogy a lap megjelenése fennakadást ne szenvedjen. Ezekben a rendkívüli időkben az előfizetési és hirdetési dijjak pontos befizetése méltányos kivánság. Hogyan lehet a Balaton világfürdő ? A balatoni fürdőélet két szempontból bírálandó el : először közegészségügyi, másodszor közgazdasági szempontokból. Mindkettő egyformán nemzeti érdek lévén, ezeknek kellő méltánylása az államnak elsőrendű érdeke. Közegészségügyi fontosságát, orvosi szempontokból, többen teljes orvosi szakszerűséggel világították meg. Hogy mást ne említsek, Szaploncai Manó dr. kir. tanácsos, Somogyvármegye tiszti főorvosa »Gyermekvédelmünk és a Balaton szerepe a gyermekvédelemben« cimü nagy szakavatottsággal megirt munkájában tárgyalja a Balatont, mint közegészségügyi tényezőt. Ennek a szempontnak a jogosultsága minden kétségen felül áll s nem volna a valóságnak megfelelő, ha bárki is, mint gyógyító tényezőt kétségbe vonná. Ennek bizonyítására elég a parti telepek látogató közönségét a fürdőidény elején és eltávozásuk idején szemlélni. A fáradt, munkában elcsigázott városiak felüdülve, pihenve, megacélosodva távoznak el innét. A sárgult fővárosi gyerekek mindegyike mint egy-egy kis akrobata hagyta el a partot. Hátha még a balatoni fürdő és üdülőtelepek nagyobb komforttal és üzleti szempontból is több lakáshelviségekkel lennének ellátva ! A rendes 20—25 000 látogató helyett több millió idegent fogadhatna a Balaton. Ez az a közgazdasági érdek, aminek nagy horderejét a közvetett és közvetlen adózások és a közvagyonosodás révén az államhatalom érezné elsősorban, mert az idegenbe vándorló és soha vissza nem térő, sok milliót kitevő fürdőköitségek itthon maradnának, — de az Istenadta kedvező helyzetünket az idegenek ideszoktatásávai is lehetne értékesíteni. Az államhatalomnak nemcsak az a kötelessége, hogy a meglevő objektumokat adóval terhelje meg, hanem iparkodjék az adó-objektum célszerű és okszerű létesülhetéséhez segitő kezet nyújtani. Erre a Balatonpart legalkalmasabb tér ma, mert ott a beteg idegek és a fürdőzés divatos korszakában minden jól épült szoba meghozza bőven a maga kamatát. Minél több a kiadó lakás, annál több a fürdővendég. Minél több a fürdővendég, annál több a megadóztatható lakás és keresetforrás stb., a közvetett adókról nem is beszélek. Ügyetlen üzletember az, aki ai ilyen konjukturákat ki nem használja, nagyon természetes, hogy a megfelelő üzleti szolidság szemelőtt tartásával. Ezek mellett meg kellene teremteni azokat a kulturális feltételeket, amelyek a társadalom pénzének befektetéséhez a kedvet is megadják. A jó ivóvízről való gondoskodás, a jó utak létesítése, — a parkok, sétahelyek létesítéséhez állami segítség — a balatonparti strandok megkészitése nemcsak Balatonföldváron, hanem a Balaton minden ezt igénylő részén. Az élelmezés kérdésének megoldásához kertészetek, baromfitenyésztőtelepek, állami kis mintagazdaságok felállítása nemcsak a protekciós helyeken, hanem a Balatonpart több pontján, ahol mint jó üzlet is kifizeti magát, de a népességnek is, mint mintaadó példa és főleg a kapzsiságot ellensúlyozó intézmény fizetné ki magát. Mindezek beállításához legalkalmasabbnak tartanám a közigazgatás teljes átformálását. Ki kellene venni a Balatonpartot a 3 vármegye körzetéből és külön egy speciálisan, a Balaton érdekeit képviselő törvényhatósággá kellene átalakítani, amelyet megfelelő műszaki szervekkel, mérnöki karral és speciálisan a Balatont szerető és vele érző adminisztratív erőkkel kellene vezettetni, fejleszteni és kormányozni, — természetesen a part igényei és természete szerint alkotott külön statutumnak segítségével. Ha ez az idén érvényesülhetet volna, már évtizedekkel ezelőtt nem építettek volna bele annyi százezreket a Balaton somogyi árterébe, ahol egy tekintélyes nemzeti vagyon siratja most a rendszer és kellő irányítás hiányát. Erre a három vármegye közigazgatási szervei soha súlyt nem helyeztek. Adminisztáltak more patrio ugy, ahogy akármelyik igényUlen, a fejlődési vonalokon kivül eső községeket, vagy vidékeket adminisztrálni szoktak. Pedig a fejlődés előmozdítására nagy befolyással lett volna a hatóságok irányító és segitő keze még akkora is, ha csak a meglevő vármegyei szabályrendeletek hajtatnának teljes szigorral végre. Csak az építkezéseknél látjuk ennek is a hiányát, ahol sem az egészségügyi, sem a tüz s egyébb biztonsági, legkevésbbé pedig a szépészeti tekintetek nem jutottak érvényre — tisztelet a kevés kivételnek. De, hogy a főszolgabíró urak egy-egy balatonparti villa építéséről csak a községi elöljáróságok jelentéseiből szereztek tudomást, azt állithatom. Igy az építkezés előtti területszemlék, műszaki ellenőrzések, csak a főbírói Íróasztalon történtek meg. Bár a főbírói hivatalok erre berendezve nincsenek és a főszolgabirák e tekintetbeni képesítése is hiányos, mégis ha megtörténnek, — az építtetők nem lettek volna 10 közül 8 esetben az épitő-vállalkozók szabad prédái, amiről sok villatulajdonos kellemetlenül emlékezik meg, az épületek szolidsága pedig szomorúan tanúskodik. A Balatonkultusz 28—30 éves múltja azt mutatja, hogy a társadalomban megvolt a jóakarat arra, hogy teremtsen, de a körülmények, — amelyeknek a kulturát kisérni, sok esetben megelőzni, előkészíteni és óvni kell, azok hiányoznak. Mig ezek a bajok orvosolva nem lesznek, addig a Balaton világfürdővé nem lesz és nem fogja betölteni a/t a hivatást, amit az egész ország közegészségügyi és közgazdasági érdeklői tőle várnak. Szentmihályi fíyula. Két diák, vagy tanulóleány teljes ellátást kaphat a gimnázium közvetlen közelében. — Cim : a — Kiadóhivatalban. — Nincs elejtve a Balaton-Drávacsatorna. A balatoni fürdőszezon végét járja, s a tudósok megállapítása szerint, jövő tavaszra a Balaton vize leapad normális mértékére, hogy harminc évig ismét békességben maradjon. Nc-m jajgat tehát már senki, hogy meg kell szabadítani a Balatont a fölösleges vízmennyiségektől. Ilyen körülmények között a felmerült mentési ötletek egyik legnagyobbszerüje, a Nagykanizsa érintésével kontemplált Balaton — Dráva-csatorna terve is, mintha örökre elmerült volna a feledés tengerébe. Ez azonban csak látszat, mert mint örömmel értesülünk, az általános nemzetgazdasági szempontból is óriási jelentőségű tervet, igen nagy befolyású tényezők nemcsak feledésbe merülni nem engedik, hanem nap-nap után a legnagyobb ambícióval szorgalmazzák annak mihamarabbi megvalósítását. Három vármegye, Zala, Somogy és Veszprém országgyűlési képviselői ezek, akik nem a reklám nagydobjával, hanem csendben, de annál nagyobb buzgósággal fáradoznak azon. hogy a háború utáni Magyarország produkcióképességének egyik leghathatósabb fokozója, a Balaton Drávacsatorna, — immár teljesen különválasztva minden Balaton-mentési problémától — a legrövidebb időn belül megvalósittassék. Az eddigi hivatalos használatra szánt műszaki tervektől külön, egészen uj technikai tervek és számitások készülnek, melyek elkészültével — egy-két hónapon belül, — Nagykanizsára értekezletre hívják össze a Balaton—Drávacsatorna közvetlen vidékének érdekeltjeit, akik közül több hatalmas földbirtok ura a terv megvalósításához már eddig is óriási összegekkel való részvételét jelentette be.