Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-03 / 36. szám

2 BALATONVIDÉK 1916 szeptember 10 . mániának, ha vele tart és ellenünk fegyvert ragad. De szemben fogja találni magát velünk és meg fog is­merkedni az immár világszerte hires magyar vitézséggel s a magyar fegy­verek acélosságával ! Erdélyt köröm­szakadtáig fogjuk védelmezni. Románia nem fog tudni meghódítani tőlünk egy talpalatnyi területet sem, de keserve­sen fogja megbánni, hogy fegyvert fogott hűséges szövetségese ellen, aki öt felemelte. Meg fogja tudni rövidesen, hogy mit jelent Magyarország területi ép­sége ellen törni ! Amily hangosan kur­jongott a háborúért, olyan hangos lesz a siránkozása, amikor a saját bőre árán fogja megtanulni, hogy mi a sorsa annak, aki a magyar-haza ép­sége ellen tör. Megfogja tudni, hogy a szószegésnek, árulásnak, orvtáma­dásnak dijja ugyan arany, de a ju­talma könny, megaláztatás és gyalázat! Romániát a végzet keze taszította bele ebbe a rut, förtelmes bűnbe Ha békén maradt volna, tán háboritlanul élvezhette volna a balkán háborúban védtelenül maradt Bulgária ellen elkö­vetett gazságának gyümölcsét. De a sors ugy intézte, hogy Románia ön­maga lépjen arra az útra, amely bű­neinek bűnhődése felé vezet. Románia a gyalázat során keresz­tül fog eljutni méltó sorsához, melyet a két éves háború fergetegében meg­edzett magyar és bolgár fegyverek tartogatnak számára. Két elkeseredett ellenséggel lesz dolga neki : a magya­rokkal, akiknek véreit, védtelen örege­ket, asszonyokat és gyermekeket, dicső szabadságharcunk idjén vadállati ke­gyetlenséggel legyilkolt s akiktől most Szent István koronájának drága gyön­gyét : a kincses Erdélyt akarja elra­bolni, — s a Bolgárokkal, akiket a balkáni-háborúban elárult és megrabolt. Románia oldalán ott van a hatal­mas entente, de hiányzik onnan az erkölcsi igazság. Már pedig e nélkül, ebben a gigászi küzdelemben puhafává válik az acél. Alattomos, álnok, gonosz, förtel­mes és régi ellenség döngeti hazánk védbástyáját. .. Balsors és szenvedés által sújtott, — de a szenvedések közepette meg­edződött — bus, magyar testvéreim, akik már, vagy még elbírjátok a pus­kát és a kardot, siessetek a haza védelmére ! Hiszen : a nagyvilágon e kivül nincs számodra hely; áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell! Előfizetési felhívás ! Felkérjük mindazokat a tisztelt elő­fizetőinket és állandó hirdetőinket, akik­nek előfizetési és hirdetési dijja Folyó év junius hó 30-án lejárt, hogy azt megújí­tani és a dijjakat lapunk felelős szer­kesztője és kiadója dr. Csák Árpád kezé­hez (Kossuth Lajos-utca 58. sz.) postautal­ványon mielőbb megküldeni szíveskedjenek, hogy a lap megjelenése fennakadást ne szenvedjen. Ezekben a rendkívüli időkben az előfizetési és hirdetési dijjak pontos befizetése méltányos kivánság. Hogyan lehet a Balaton világfürdő ? A balatoni fürdőélet két szempontból bírálandó el : először közegészségügyi, má­sodszor közgazdasági szempontokból. Mind­kettő egyformán nemzeti érdek lévén, ezek­nek kellő méltánylása az államnak elsőrendű érdeke. Közegészségügyi fontosságát, orvosi szempontokból, többen teljes orvosi szak­szerűséggel világították meg. Hogy mást ne említsek, Szaploncai Manó dr. kir. tanácsos, Somogyvármegye tiszti főorvosa »Gyermek­védelmünk és a Balaton szerepe a gyermek­védelemben« cimü nagy szakavatottsággal megirt munkájában tárgyalja a Balatont, mint közegészségügyi tényezőt. Ennek a szempontnak a jogosultsága minden kétségen felül áll s nem volna a valóságnak megfelelő, ha bárki is, mint gyógyító tényezőt kétségbe vonná. Ennek bizonyítására elég a parti te­lepek látogató közönségét a fürdőidény ele­jén és eltávozásuk idején szemlélni. A fáradt, munkában elcsigázott városiak felüdülve, pi­henve, megacélosodva távoznak el innét. A sárgult fővárosi gyerekek mindegyike mint egy-egy kis akrobata hagyta el a partot. Hátha még a balatoni fürdő és üdülőtelepek nagyobb komforttal és üzleti szempontból is több lakáshelviségekkel lennének ellátva ! A rendes 20—25 000 látogató helyett több millió idegent fogadhatna a Balaton. Ez az a közgazdasági érdek, aminek nagy hord­erejét a közvetett és közvetlen adózások és a közvagyonosodás révén az államhatalom érezné elsősorban, mert az idegenbe vándorló és soha vissza nem térő, sok milliót kitevő fürdőköitségek itthon maradnának, — de az Istenadta kedvező helyzetünket az idegenek ideszoktatásávai is lehetne értékesíteni. Az államhatalomnak nemcsak az a kö­telessége, hogy a meglevő objektumokat adóval terhelje meg, hanem iparkodjék az adó-objektum célszerű és okszerű létesülhe­téséhez segitő kezet nyújtani. Erre a Balatonpart legalkalmasabb tér ma, mert ott a beteg idegek és a fürdőzés divatos korszakában minden jól épült szoba meghozza bőven a maga kamatát. Minél több a kiadó lakás, annál több a fürdőven­dég. Minél több a fürdővendég, annál több a megadóztatható lakás és keresetforrás stb., a közvetett adókról nem is beszélek. Ügyet­len üzletember az, aki ai ilyen konjukturákat ki nem használja, nagyon természetes, hogy a megfelelő üzleti szolidság szemelőtt tartá­sával. Ezek mellett meg kellene teremteni azokat a kulturális feltételeket, amelyek a társadalom pénzének befektetéséhez a ked­vet is megadják. A jó ivóvízről való gondos­kodás, a jó utak létesítése, — a parkok, sétahelyek létesítéséhez állami segítség — a balatonparti strandok megkészitése nemcsak Balatonföldváron, hanem a Balaton minden ezt igénylő részén. Az élelmezés kérdésének megoldásához kertészetek, baromfitenyésztő­telepek, állami kis mintagazdaságok felállí­tása nemcsak a protekciós helyeken, hanem a Balatonpart több pontján, ahol mint jó üzlet is kifizeti magát, de a népességnek is, mint mintaadó példa és főleg a kapzsiságot ellensúlyozó intézmény fizetné ki magát. Mindezek beállításához legalkalmasabb­nak tartanám a közigazgatás teljes átformá­lását. Ki kellene venni a Balatonpartot a 3 vármegye körzetéből és külön egy speciáli­san, a Balaton érdekeit képviselő törvényha­tósággá kellene átalakítani, amelyet megfelelő műszaki szervekkel, mérnöki karral és spe­ciálisan a Balatont szerető és vele érző ad­minisztratív erőkkel kellene vezettetni, fejlesz­teni és kormányozni, — természetesen a part igényei és természete szerint alkotott külön statutumnak segítségével. Ha ez az idén érvényesülhetet volna, már évtizedekkel ezelőtt nem építettek volna bele annyi százezreket a Balaton somogyi árterébe, ahol egy tekintélyes nemzeti va­gyon siratja most a rendszer és kellő irá­nyítás hiányát. Erre a három vármegye közigazgatási szervei soha súlyt nem helyeztek. Adminisz­táltak more patrio ugy, ahogy akármelyik igényUlen, a fejlődési vonalokon kivül eső községeket, vagy vidékeket adminisztrálni szoktak. Pedig a fejlődés előmozdítására nagy befolyással lett volna a hatóságok irá­nyító és segitő keze még akkora is, ha csak a meglevő vármegyei szabályrendeletek haj­tatnának teljes szigorral végre. Csak az épít­kezéseknél látjuk ennek is a hiányát, ahol sem az egészségügyi, sem a tüz s egyébb biztonsági, legkevésbbé pedig a szépészeti tekintetek nem jutottak érvényre — tisztelet a kevés kivételnek. De, hogy a főszolgabíró urak egy-egy balatonparti villa építéséről csak a községi elöljáróságok jelentéseiből szereztek tudomást, azt állithatom. Igy az építkezés előtti területszemlék, műszaki ellen­őrzések, csak a főbírói Íróasztalon történtek meg. Bár a főbírói hivatalok erre berendezve nincsenek és a főszolgabirák e tekintetbeni képesítése is hiányos, mégis ha megtörtén­nek, — az építtetők nem lettek volna 10 közül 8 esetben az épitő-vállalkozók szabad prédái, amiről sok villatulajdonos kellemetle­nül emlékezik meg, az épületek szolidsága pedig szomorúan tanúskodik. A Balatonkultusz 28—30 éves múltja azt mutatja, hogy a társadalomban megvolt a jóakarat arra, hogy teremtsen, de a körül­mények, — amelyeknek a kulturát kisérni, sok esetben megelőzni, előkészíteni és óvni kell, azok hiányoznak. Mig ezek a bajok orvosolva nem lesznek, addig a Balaton vi­lágfürdővé nem lesz és nem fogja betölteni a/t a hivatást, amit az egész ország köz­egészségügyi és közgazdasági érdeklői tőle várnak. Szentmihályi fíyula. Két diák, vagy tanulóleány teljes ellátást kaphat a gimnázium közvetlen közelében. — Cim : a — Kiadóhivatalban. — Nincs elejtve a Balaton-Drávacsatorna. A balatoni fürdőszezon végét járja, s a tudósok megállapítása szerint, jövő tavaszra a Balaton vize leapad normális mértékére, hogy harminc évig ismét békességben ma­radjon. Nc-m jajgat tehát már senki, hogy meg kell szabadítani a Balatont a fölösleges vízmennyiségektől. Ilyen körülmények között a felmerült mentési ötletek egyik legnagyobbszerüje, a Nagykanizsa érintésével kontemplált Balaton — Dráva-csatorna terve is, mintha örökre elmerült volna a feledés tengerébe. Ez azon­ban csak látszat, mert mint örömmel érte­sülünk, az általános nemzetgazdasági szem­pontból is óriási jelentőségű tervet, igen nagy befolyású tényezők nemcsak feledésbe me­rülni nem engedik, hanem nap-nap után a legnagyobb ambícióval szorgalmazzák annak mihamarabbi megvalósítását. Három vármegye, Zala, Somogy és Veszprém országgyűlési képviselői ezek, akik nem a reklám nagydobjával, hanem csend­ben, de annál nagyobb buzgósággal fára­doznak azon. hogy a háború utáni Magyar­ország produkcióképességének egyik leghat­hatósabb fokozója, a Balaton Drávacsatorna, — immár teljesen különválasztva minden Ba­laton-mentési problémától — a legrövidebb időn belül megvalósittassék. Az eddigi hivatalos használatra szánt műszaki tervektől külön, egészen uj technikai tervek és számitások készülnek, melyek el­készültével — egy-két hónapon belül, — Nagykanizsára értekezletre hívják össze a Balaton—Drávacsatorna közvetlen vidékének érdekeltjeit, akik közül több hatalmas föld­birtok ura a terv megvalósításához már ed­dig is óriási összegekkel való részvételét jelentette be.

Next

/
Thumbnails
Contents