Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-23 / 4. szám

XX. évfolyam. Keszthely, 1916. január 23. 4. szám Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 i Nvilttér soronkint 1 korona. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGESZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ í» OLI V I K A 1 H E T X L A 1>. Szerkesztőség és kiadóhivatal a * volt Qazdasági Tanintézet épületében . Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat; hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 51. ionfenegró végzete. Montenegrót elérte végzete! Megverve, fővárosától megfosztva, békéért könyörög Nikita, a fekete hegvek ura, a győztes fél nemeslelküségére bizva népe és a saját maga sorsát. Hadvezetőségünk a feltétlen fegyverletételt jelölte meg alapul a béketárgyalások megkezdésére. Ez folyó hó 16-án meg is történt. . Lovcsen elfoglalása, Cettinje bevétele és ezt követöleg Montenegró kapitulációja, éreztetni fogja hatását a világháború további folyamára. Montenegró bár területre és lakosainak számára nézve kicsiny ország, de azért SZÍVÓS és elszánt ellenségünk volt, mely még sok munkát adhatott és sok áldozatot követelhetett volna tőlünk. A meredek hegyek és keskeny, mély völgyek által szétszaggatott terepe, továbbá a gyorsan rohanó hegyi patakok s a sokhelyen csaknem teljesen járhatatlan utai: mind óriási, mondhatnók emberfölötti erőt és elővigyázatot igényeltek úgy a hadvezetőség, mint a harcoló katonák részéről. Mindezekhez járult még a zord időjárás is, mely ellenségeink szövetségesévé szegődött. És hős csapataink, — hála az Isten jóságának és gondviselő segítségének, — mégis minden akadályt leküzdöttek és lépésröl-Jépésre haladva óriási fáradtságos munka árán bár, de elérték céljukat: megtörték egyik legvakmerőbb és legelszántabb ellenségünk erejét. A Lovcsen-hegy elfoglalása főként stratégiai szemportból fontos esemény, de egvik legfényesebb és legdicsöségteljesebb haditénye is a most folvó világháborúnak. A Lovcsen uoyanis közvetlenül Cattaro városa felett emelkedik, állandóan fenyegetve a szép, virágzó és szeob jövőre érdemes tengerparti várost. Lovcsent, — ismerve annak stratégiai fontosságát, — a montenegróiak az angolok és franciák segítségével hatalmasan megerősítették, ango

1 és francia ágyúkkal szerelték fel, melyeket francia tüzérek kezeltek. Az erődöt az entente bevehetetlennek tartotta. És Lovcsen mégis elesett s elfoglalása a központi hatalmak örök emlékű, dicsőséges fegyverténye s az enterrte csúfos vereségi. Most Cattaro nehéz álmából felocsúdva, újra éled; mert Lovcsen, mely eddig Damokles kardjaként függött a feje fölött, a birtokunkba került. A Lovesen-hegv elfoglalása még azért is fontos és jelentőségteljes esemény, mert ezáltal Cattaro és a cattaroi öböl kiépülhet és általa uralni fogjuk az adriai tengerpart nagy részét. Cettinje főváros elfoglalása pedig erkölcsi hatásánál fogva esik súlyosan a latba. Egy főváros elvesztése legyen az még oly kicsi és jelentéktelen is, mint Cettinje, — mindig lesújtó hatással van a lakosság lelkére. Montenegró fegyverletétele erőnk, felsöbbségünk elismerésére; de még azért is fontos, mert ezáltat must tekintélyes haderőnk szabadul fel, melyet szükség szerint más harctérre vethetünk. Büszkeséggel tölt el bennünk a tudat, hogy Montenegró meghódolása egy magyar hadvezér s a magyar sereg evéhez fűződik. Kövess Hermann tábornok neve arany betűkkel lesz beirva e világháború történetének lapjaira és hálás tisztelettel fogja emlegetni még a késő utókor is. Derék, becsületes munkát végzett és elmondhatja Horatiusként: „Emléket emeltem magamnak. Ércnél szilárdabbat!" Bizzunk tovább is a Mindenható segítségében, aki talán előbb, mint hinnők, lábaink elé rakatja ádáz ellenségeink fegyverét és meghozza számunkra a minden oldalon való győzelmünk jól megérdemelt jutalmát, a mindnyájunk által oly hőn óhajtott és boldogító — békét! Agricola. A BALATON\?IDEK TARCAJA Nagy-messze Keletre sötét felhő szállong S keletre vigyázó lelkemre szakad. . . Gondolatim mindig oda messze járnak; Testvér, idegenben, hogy érzed magad? Nagy-messze Keletről, Japán-tenger mellől Idegen Írással jönnek a sorok. Nincs egy magyar szó benn', tudj' Isten (ki irta! Higgyek ez írásnak ? . . Tovább búsulok. Ámde jön egy másik, nem szűnik a sorja, Megdobban a szívem: ez már az övé... Nagy-messze Keletről elvonult a felleg, Szép tiszta az égbolt napkelet felé. Nag? IBarna. A lövészárokból.* Lövészárok, 1915. december 26. Mottó: Menyből az angyal Leszállt hozzátok Pásztorok, pásztorok . . . Fehér ruhába öltözött Volhynia véres csatamezője. Az ég felé törő sudár fenyők hivalkodva díszelegnek holdsiitötte csillogó leplükben, egy-két derékban tört fa búsan elmélkedik a gránátokozta sebében. Karácsony este van. A szeretet, az édes visszaemlékezések szent ünnepe. A boldog gyermekkor édes gyönyöre, a szívből jövő öröm kitörő lelkesedése vesz körül kis födözékeimben. Áll a karácsonyfa, szerényen díszítve, néhány cigaretta, egy-két szivar, csokoládé, egyetlen dísze fámnak. Négy gyertya fog fényt vetni az emlékeik közé húzódó század fiatal tisztjeinek. Hat óra. Meggyújtom a gyertyákat, várom a fiukat, kik nálam akarják az estét eltölteni. * Ezt a levelet Deutsch Zoltán honvédhadnagy irta dr. Lakatos Vince tanárhoz. A hangulatos levelet érdemesnek tartottuk a közzétételre. Lassan, méltóságteljesen jönnek, a kicsapongó, jókedvű fiuk arcán valami néma meghatottság látszik. Gyerekes öröm yillan meg szemükben, boldog érzéssel állják körül a karácsonyfát. Halkan beszélgetnek s nézik, nézik az eltűnt gyermekkor egyetlen élő emlékét, — a kis karácsonyfát. Kis rózsás arcú hadapródunk boldogan majszolja az ajándékba kapott cukrot, 18 éves, talán nem csókolta még más, mint az édesanyja, — de mellén csillog a vitézségi érem. Meggyújtjuk a karácsonyfa gyertyáit s mint álomban felcsendül a régi, hagyományos szent dal : „Mennyből az angyal Leszállt hozzátok Pásztorok, pásztorok, Hogy Betlehembe Sietve menve Lássátok, lássátok • • ." Ssivböl jön az ánek ; a marcona, az ágyuk pokoli tüzében előretörő, a büszke rítézségi érmekkel díszített fiuk szemében ott csillog a legdrágább gyöngy — a könny. Az ének után nyomasztó csend, mereven maguk elé néznek a fiuk, - de messze ie vannak innét, de messze szállt a lelkük — egy pillanatra otthon vannak a kis fehér Reg kékfestő gyár fest minden pri CriPKOrPI* szövetet, bármily színre. V/llOpUl gVi Feketét 24 óra alatt.