Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-16 / 29. szám

BALATONVIDEK 1916. julius 16 módszere szerint (közhatósági garanciák mellett) minden gazda szivesen beviszi Nagykanizsára a termését, ahol azt nyomban megveszik tőle. A polgármester ugyanis körlevelet intézett Zalamegye összes nagybirtokosaihoz, melyben a többek közt a következő is foglaltatik : >Hogy Nagykanizsa város lakossága gabonaszükségletét beszerezhesse, felkérem Nagyságodat, kegyeskedjék az eladni szándékolt gabonanemüeket Nagykanizsa város ellátatlan lakossága részére visszatartani és engem értesíteni, hogy mily menynyiségü buza, rozs, zab, árpa kerül a Cimnél eladásra. Midőn kérésemet Nagykanizsa város igazolvánnyal ellátott lakossága nevében megismétlem, arról is értesítem, hogy az eladásra kerülő gabonát a lakosság egy-egy csoportja egyszerre azonnali készpénzfizetés mellett fogja megvenni és elszállítani.* Ennek a derék polgármesternek ezekben a nehéz időkben a közönségről való előrelátó gondoskodása nem szorul dicséretre 1 Pénz a semmiből. Segítsük a hadiárvákat. Budapesten, pár hónap előtt, egv olyan üdvös mozgalmat indított meg a Hadsegélyző Hivatal, amely azóta több százezer koronát hozott össze — semmiből. A pénz a háborúban elesett hősök özvegyeinek és árváinak segítésére fordítódik. Annyiból áll az égész csuda, hogy amit azelőtt a pesti bérkaszárnyák és budai öreg házak lakói a szemeteskocsira öntöttek, most néhány hónap óta szépen berakták a Hadsegélyzőnek gyüjtőkocsijaiba. Ringyet-rongyot, mindenféle lim-lomot, diribdarab hulladékot, ami a háztartásban már amúgy is kellemetlen, alkalmatlan, elküldték a Hndsegélyzőnek. Ki hitte volna a háború előtt, hogy még az ilyesmiből is pénzt lehet csinálni! Pedig a Hadsegélyző azt csinált belőle. Jó súlyos százezreket. Hej, a háború minden nyomorúsága mellett is, bizonyos tekintetekben mégis jó iskola. Sok minden olyasmire megtanít, amiről azelőtt a büszke magyar faj még csak tudni is méltóságán alulinak tartotta volna. Rongyszedés ? Az csak fütyülős zsidónak való. És ime most Budapesten finom urak, mágnáskisasszonyok, — milliomosok háznépei és pengő sarkantyús fényes katonatisztek foglalkoznak vele. És mindnyájan nagyon boldogok, hogy az azelőtt kissé gyanús, de most már határozottan nemessé tett foglalkozás divattá lett és pompásan sikerült. Mert a rongyszedés valóban kitűnő üzlet — a közügy javára. Abból áll az egész mesterség, amint már mondottuk, hogy mindenféle hasznavehetetlen hulladékot, posztódarabot, fehérnemű rongyot, szétfoszlott szőnyeget, félretaposott gummisarkot, vagy akár kilyukadt foltos szőrdolmány és egérrágta halinacsizmaszárat, általában minden lim-lomot ne dobjunk a szemétre, hanem gyüjtsünk össze s a gyűjteményt aztán szállítsuk be egy központi helyre, amely viszont továbbjuttatja a Hadsegélyzőhöz: (Budapesti Országház) szortírozva, kiválogatva eladja. — A Hadsegélyző szortírozva, kiválogatva eladja egyes gyáraknak. Pénz lesz belőle a hadiárvák segítségére. A gyárak viszont mindenféle hasznos dolgot készítenek a ringyek-rongyokból : meleg takarókat, más egyebeket, még cigarettapapirost is a frontokon érettünk küzdő vitéz katonáink részére. Hát nem nagyszerű ez a gondolat, amely Budapesten már testté vált ? Miért ne lehetne ezt a vidéken is megcsinálni ? Sőt mégis kell csinálni okvetlenül. Szervezkediün k! Állj unk be mindnyájan vidáman — rongyszedőneK. Hadiözvegyek, hadiárvák és érettünk vérző katonáink fognak bennünket áldani, ha most a legjobbkor utánozni tudjuk Budapestet. Rajta, szervezkedjünk. Csináljunk pénzt a semmiből! A gyermekzüllés megakadályozása. A háború utolsó idejében számos panasz érkezett mindenfelől arról, hogy részben a felügyelet hiánya, részben a nem normális viszonyok befolyása folytán a fiatalság túllépte a megengedett határokat s ezért az államhatalomnak kell közbelépnie. Tapasztaltuk nálunk is, hogy különösen az idősebb ifjúság igen könnyen átlépi a fegyelem határait, viselkedése eldurvul, szorgalma ellanyhul. Ezeknek a kényszerítő viszonyoknak hatása alatt Ausztriában rendeletet bocsátottak ki. A rendelet szerint 16 évet be nem töltött fiuknak szigorúan tilos nyilvános helyeken dohányozni, bármilyen rangú, vagy rendű vendéglőknek, vagy kávéházaknak látogatása. Hasonló szigorúan intézkednek a fiatalkorúak mozilátogatása ügyében is. A rendelet szigorú büntetést állapit meg arra nézve, aki segédkezet nyújt-arra, hogy a fenti tilalmat kijátszhassak. Fogház büntetés és pénzbírság jár azért, ha a helyiség tnlajdonosa ilyen kiskorú egyéneket kiszolgál, vagy helyiségében egyáltalában beenged. Minden egyes kihágási esetről fegyelmi megtorlás végett az illetékes iskolai hatóság külön értesítve lesz és ezenfelül amennyiben ez szükségesnek látszik, a patronázs egylet és az árvaszék is intézkedések megtételére kérendő fel. Mint halljuk, nálunk is hasonló rendelet kiadásának eszméjével foglalkoznak és ugyancsak ilyen szigorú rendelkezést fognak nyilvánosságra hozni. Mi már régóta követeljük a radikális intézkedéseket a fiatalkorúak züllése ügyében; kíváncsian várjuk, hogy az örvendetes hir, amely szerint nálunk is követni fogják az osztrák eljárást, valóra válik-e ? ságának a turáni mozgalom, mikor a szintén turáni — és nem szláv eredetű — bolgárokat a köztük nem rég is fennálló véres összeütközés dacára is keblére ölelte. Sokat köszönhet e téren a becsületes sajtónak. A sajtó sok mindent tehet. A mi sajtónk kötelességszerűen fölhasználta a turánizmus hatalmas gondolatát, ha akadt is ünneprontó, mint Szász Zoltán, ki •felekezeti féltékenységből idegenkedik tőle. Q e rm a n u s Gyula, ki nálunk leginkább hivatva van arra, hogy a tőrökségről nyilatkozzék, elitéli azt a szerinte >beteges< rajongást, mellyel a magyar turánisták idealizálják Keletet. Felfogása szerint Magyarország már annyira hozzánőtt Nyugathoz, hogy szükségtelen Kelet kulturátlan talajába kapaszkodnia. Sőt azt is tagadja a cikk irója, hogy a törökországi turánizmus azonos lenne a magyarokéval. Akármelyik részen is legyen az igazság, annyi bizonyos, hogy Túrán eszméje hódit költészetünkben is. Már pedig ha a sajtó és a költészet szivesen látja, elég biztató jel ez a jövőre nézve. Zempléni Árpád .Turáni Dalai« már régebben láttak napvilágot. Egyik lelkes bírálójuk szavai szerint »az ős turáni mondavilág, a turáni sikok végtelenjén szabadon szárnyaló Reg hun-szittya-magyar lélek talán egy költőnk müvében sem oly tőrőlmetszetten ázsiai, keletiesén színpompás és a mondákat tekintve, hamisítatlanul eredeti, mint a Turáni D a I o k-ban, melyek között nem egy örökértékü, hosszabb elbeszélés van.« Érdekes, hogy éppen ezt az erősen turáni szellemű verskötetet fordították le németre s ezzel a magyar géi.iusznak a német irodalomban előkelő helyet biztosítottak és betekintést engedtek német barátainknak az »ősi turáni kultura< mérhetetlen gazdagságába. H a r s á n y i Lajos költeményei már egyenesen szembeállítják Turánt, Keletet a sok jóval kecsegtető, de annál károsabb befolyású Nyugattal. A magyarok innen, hol »ős turáni álom alszik a pusztánc uj örömért a csábító Nyugat felé rohannak. Hiába kiáltoz haraggal" a Tisza utánuk, hiába hívogatja őket vissza a vadlúd a szép Tiszapartra, hátra se néznek. De mikor elérkeznek vágyuk aranyvára elé s a Tiszaparti bús legények ellőtt a Tündérkapu nagy dörrenve bezárul és átkozódva, elkeseredve nyargalhatnak vissza az ősi Tiszához (Magyarok a Tiszánál). Más szóval a mi kulturánk bármily előrehaladott is a mai viszonyok között, azért mi a versenyben Nyugatot le nem győzhetjük, de Keleten a turániak közt mi vagyunk az elsők s a mi kulturánk. „ Vezetni tud s fog Kelet kapujában." Kiss Menyhért is megírja háborús költészetében, ha nem is általában a turániak, de igen is a törökök dicséretét. — Visszaszáll lelke a múltba, mikor Mohamed fiai keblükre ölelték bujdosó kuruc apáinkat. > Mikes Kelemen lelkével köszönti, — mondja egyik kritikusa —- a székely költő a padisacht és népét, kik megértették Kárpátnak hivó szavát s most a próféta palástja s a szűzmáriás lobogó közösen védelmez bennünket. így fejezi be költőnk emelkedett hangú költeményét: 5 ha majd Dunánk a rodostói partra Viszi győzelmünk szent szelámjait, Egy égi ké

z> dzsihádi-zászlót tartva Kassán egy márvány-tömböt felszakít. És káprázatos fényben megjelen A számkivetett nagy fejedelem. kékfestő gyár fest minden CRSpfír^fíF szövetet, bármily színre. Feketét 24 óra alatt.