Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-02 / 27. szám

XX. évfolyam. Keszthely, 1916. iu.nius 4. 2, szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 IC 50 Egyes szám ára — K 20 f Syilttér soronkint 1 korona. KESZTHELY, HEVIZ S AZ EGESZ BALATONKORNYEK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ POLITI K A I II K T ILAP. Nzerkesztöség és kiadóhivatal a * volt Gazdasági Tanintézet épületében.. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 51. A hadi özvegyekért és árvákért. A mellett a sokoldalú, üdvös és hasznos tevékenység mellett, melyet a Keszthelyi Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezet fennállása óta kifejt, nem kisebb értékű az a nemes tevékenysége sem, melyet a háborúban hősi halált halt véreinek özvegyeinek és árváinak gyámolitása körül kifejteni akar s melynek immár kézzelfogható bizonyítékai vannak abban a nagyszerű eredményben, amelyet ez irányú rövid működése óta elért s amellyel bebizonyította, hogy nem csak környékünk népe anyagi jólétének előmozdítása fekszik a szivén, hanem e mellett, még a hazaszeretet, az áldozatkészség, felebaráti szeretet és könyörületesség jegyében is kész és képes működni, segítséget nyújtván azoknak, akik családfenntartójukat, kényé rkeresöjüket elvesztették s megmenteni igyekezvén őket a nyomor borzalmas veszedelmétől és" lehetővé téve azt, hogy az apátlan árvák a haza derék és becsületes polgárai lehessenek. Mindnyájan hoztunk áldozatot ebben a rettenetes háborúban, de senki akkorát, mint a hadi özvegyek és árvák. Őket a háború a legdrágábbtól: kenyérkereső élettársuktól s illetve felnevelő, gyámolító atyjuktól, mindenüktől fosztott meg. Csak aki ezt a veszteséget átélte, vagy szenvedéseinek könnyeit törölte már, — tudja igazán átérezni a hadi özvegyek és árvák sorsának egész keserves kegyetlenségét. A geszthelyi Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezet által megindított nemes mozgalom kell, hogy meleg viszhangot keltsen mindnyájunk szivében s hogy a viszhang nyomán a hadi özvegyek és árvák ügyét mindenki abban a mérvben tegye magáévá, j amennvire ezt sorsa kinek-kinek lehetővé tette. Hogy a Kesztheh i Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezet ennek a nagyo cyj szabású feladatának sikeresén megfelelhessen, szükséges, hogy vidékünk egész társadalma, társadalmának minden rétege e nagy cél szolgálatába állion s abban teljes erejével részt vegyen s hogy ehhez a munkához a legmesszebbmenő erkölcsi és anvagi I támogatási nyújtsa, mert a kivánt és ; elengedhetetlenül szükséges eredményt csak egyesült erővel és vállvetett munkássággal érheti el. A l\eszthelyi Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezet célja nem csak abban áll, hogy a hadi özvegyeknek és árváknak némi pénzsegélyt nyújtson s ez által szorult helyzetükön pillanatnyilag segítsen, hanem hogy azoknak a szerencsétlen asszonyoknak, akik ugy maradtak, mint a szedett szölöág és csak a redöket szántó gond és a szivet sorvasztó bánat maradt velük, — bús özvegységüket elviselhetővé, — azoknak az apátlan árváknak a felnevelését, iskoláztatását és tehetségük és hajlamuk szerint a földmivelésben, iparban, kereskedelemben, vagy a tudományos pályán való kiképeztetésüket pedig lehetővé tegye. Ennek a nemes célnak az eléréséhez azonban pénz kell. A l\

es

zthelyi Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezet a gyűjtési engedély elnyeréséért a kérvényt a belügyminisztériumhoz már benyújtotta, továbbá indítványt adott be a város képviselőtestületéhez is az iránt, hogy az ez idő szerint má: 160,000 koronát mego haladó Fehér György alap kamatait, melyből most csak két árva nyer ellátást, — e célra felhasználhassa. Hisszük és reméljük, hogy Keszthely város képviselőtestülete a beadott indítványt magáévá fogja tenni s ez "által a Hitelszövetkezetnek , ezt a most mindennél elörevalóbb,'nagy fontosságú feladatát elősegíteni. Igen, a hadi özvegyek és árvák gyámolitása, istápolása most mindennél elöbbrevaló feladat. Előbbrevalóbb még a hősök emlékszobránál is. Minden fölösleges és nélkülözhető fillérünket a hadi özvegvek és árvák "A BALATONVIDEK TARCAJA Szétfoszlott remények. Tavasz van ismét, a fák teljes pompájukban díszlenek, a réteket ezer és ezer tarka kis virág borítja és teszi a levegőt illatossá ; a hegyek felől balzsamos, lanyha esti szél fújdogál, mely a völgyben halk suttogássá változik. Minderi oly szép és elragadd. De mindez nem képes lekötni a • vén anyóka figyelmét, ki fakó, karton szoknyájában és toldott-foldott kendőjében sietve lépked a falu felé. Agg kora és megrongált egészsége dacára sem érzi a fáradságot, melyet a gyors menés okoz, hisz az ő szeretett fiának, öreg napjai egyetlen örömének viszi a rózsaszínű tábori levelet a postára. Arcán különféle érzelmek váltakoznak, lelki szemei előtt megjelenik fia, mint egy hős, ki örömmel ragadott fegyvert hazája védelmére. Büszkeséggel telik meg anyai szive e gondolatra. Majd eszébe jut a búcsúzás és elválás, mind megannyi fájó, szomorú emlék. Vájjon visszajő-e még, láthatja-e még valaha? Már két éve lesz, hogy ott kellett hagynia édesanyját s még eddig nem sikerült egy napra sem hazajönnie .— Görcsösen szorítja a tábori lapot és esdekelve emeli szemeit az ég felé, hogy láthassa mégegyszer egyetlen gyermekét. S ezalatt messze-messze alkony száll a tábor fölé. A katonák harsogva dalolják a Himnuszt, majd sorra kerülnek a kedves magyar nóták. Csak egy soványképü, fiatal katona nem vesz részt 3. vig nótázásban. Fejét kezére támasztva csendesen alszik, s hogy boldog álmai lehetnek, arról tanúskodik a kedves mosoly, mely ajkán játszik. Otthon van s a kis fehér ház előtti öreg hárs alatt oeszéli anyjának, no meg egy kis barna leánynak háborús élményeit, kik őt áhítattal hallgatják. Anyjának ráucos keze az övében pihen, s vele szemben annak a nyúlánk barna leánynak nagy kék szemei különös tiizben égnek, amint hallgatja a csodaszerü történetet; kezeit feléje nyújtja s amint megakarja fogni azt a két formás'kis kezet, valaki nagyot kiált a közelben s neki ott kell hagyni az álomvilágban búcsúszó nélkül azokat, kik neki legkedvesebbek, mert — felébredt. Oh, mily keserű csalódásokból áll az élet, mennyire kietlenek és sivárak az utjai! Szerencsések akik álmodni tudnak, mert legalább addig boldogok. Majd megkezdődik a munka, mert támad az ellenség. Fülsiketítő a zaj. A gépfegyverek siirii kattogása, az ágyuk bömbölése, itt egy hörgés, ott egy jajkiáltás töltik be a levegőt. Körülöttük minden az enyészetet hirdeti. Ma ismét bő aratása lesz a telhetetlen halálnak, mely nem tekint sem kort, sem gazdagságot; nem igen válogatós, egyformán kérlelhetetlenül ragadja magával áldozatait. Egynapi nehéz, küzdelmes harc után a dicső magyar katonák legyőzve az ellenséj get, ismét nyugodni térhetnek. De sajnos, a mi részünkről is sok súlyos sebesült van, közöttük ott találjuk hősünket is. Arca fakó, szép szabályos arcán most a kimerültség ül, fénytelen szemei, melyekből máskor annyi elevenség sugárzott, most szomorúan a távolba tekintenek, mintha onnét remélne segélyt. Majd elhomályosodik előtte minden, feje zug, az agya kábul s mire feleszmél, egy nagy, barátságtalan kórházban találja magát. Felakar kelni, de mellében erős, fájdalmas, nyiialást érez. Igen, most már emlékszik, amint kis csapata élén az ellenség sáncai felé rontott, akkor találta mellét az az átkozott golyó. Végtelen kimerültség és bágyadtság lepi Összes harcteri térkép !!Besz@rezhetok!! SUJÁNSZKY JÓZSEF /. feönyy. és papirkeresbedésében Keszthelyen, Kossuth Lajos-utca