Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-11 / 15. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. április 11. 15. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — í Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára — K 20 í Nyilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében . POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKíNT EGYSZER: VASARNAP. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. Heti kis tükö háborús művészet. A keszthelyiek kedves ismerőse, Lukácsy Lajos szobrászművész, a Festetics-szobor és a Goldmarkemléktábla alkotója, kőbe véste az örök magyar dicsőséget és az Istenbe vetett rendületlen hitet. A művészi plakett, mely a vallásos és hazafias érzés szolgálatában áll, a művész saját költségén rendkívül Ízléses kivitelben kerül sokszorosításra. A háborús művészetnek ezt a lélekemelő termékét ajánljuk a szépre, jóra fogékony keszthelyi inteligens közönség szives pártfogásába. Mutassuk meg, hogy a háború borzalmai között is áhítozunk a lelki szépségek iránt. Legyünk méltók ebben is a nagy német nemzethez, amelyben a háború sem tudja csökkenteni a művészet iránt való lelkesedést. ÜNW^jle olyanra ám, mely az utolsó falusi korcs/mára is drákói szigort alkalmazna. És én nem tudom, de talán e téren Keszthelyen is bőséges alkalom kínálkoznék egy kis modern újításra. A magyar vendéglős ipar újjászületése. Szép liazánkban sok mindennek ujja kellene születnie, de semminek sem olyan gyorsan, mint a vendéglős és szállodás iparnak. Teljesen igaza van a 'Vendéglősök Lapia« vezető c kkének, amely rámutat a magyar szállodák és vendéglők elmaradott állapotára, mikor kimondja, hogy csak az olyan vendéglő lendülhet fel majd a ránk következő békeidőben, amely vendéglő a külső csinra is nagy súlyt fog helyezni. A békében nagy idegen forgalom fog kifejlődni Konstantinápolytól Berlinig. Osztrák és német utazók fogják elözönleni hazánkat, ezer és ezer szülő, apa, testvér keresi majd fel Magyarországban elhunyt véreinek sirját, s hányan lesznek majd, akik magyar fürdőkben keresnek pihenőt és üdülést. De vaion minő benyomást szereznek a bennüneket felkereső idegenek, ha vendéglőinkben, szállodáinkban a központi fűtés, a meleg- és hidegvízzel való ellátás, az egészségügyj berendezések stb. hiányozni fognak? Bizony, ha valahol, akkor ezen a téren volna ázükség erélyes belügyminiszteri rendeletre, Fővárosi napilapjaink és a húsvét. Irta: dr. Tihanyi Barna. A keresztény vallás tanításának fenséges eszméi épen, mert az ember lelki szükségeinek, Isten után való szüntelen vágyának megtestesülései, ha időről-időre egyesek és a sokaság előtt feledésbe merülnek is, az Egyház nagy ünnepein teljes fényességükben ragyognak, oly fényességben, amelyet a közömbös vagv hitetlen szemeknek is meg kell látniok. o Karácsony, húsvét és pünkösd ünnepei mint a megváltás legnagyobbszerü mozzanatainak érzékeltetései, még a mi hitetlen korunkban is lebilincselő erővel vonzza kmagukhoz az emberi lelkeket. Jól tudják ezt még azok a vállalatok is, melyek vajmi gyenge kötelékekkel van na csatolva a ker. eszmékhez ; jól tudják, hogy ezeken a nagy ünnepeken az olvasóközönség nem olyan cikkeket vár, mint az esztendő egyéb napjaiban. Innen van, hogy napilapjaink vezércikkírói ezeken az ünnepeken mintegy prédikátori szerepet vállalnak magukra, hogy valami olyan Horatius-féle »non prius audita«, előbb nem hallott témákat fejtegessenek. Meg kell állapítani, hogy a legtöbb lap vezércikke helyes felfogással nézi a húsvéti ünnep tanításait és nemcsak á >B.-pesti Hirlap« idéz az evangéliumból, de még a »Népszáva« is, amely pedig vallásüldözö, vallást gunyuló irányánál fogva oly távol áll az evangelium szellemétől, mint az ég a földtől. Persze idézetében sem sok a köszönet. Végezzünk ezek után egy kis kalászatot a húsvéti vezércikkek mezején, hogv meggyőződhessünk a fennebb általunk elmondott dolgok igazságáról. A „Budapesti Hírlap" vezércikke azt kérdi : Hova lett az emberszeretet, a keresztény erkölcs?'Tán elérkezett a vég kezdete, melyről olyan megdöbbentő igazságok olvashatók Márk evangéliumának 13. részében. Az embereknek a nemes eszmében való öszszeolvadása, pl. nálunk magyaroknál is az egymás megértése : a ker. erkölcs feltámadásának reményét adja. A nemzetek megváltása is csak szenvedések árán lehetséges. Mi is szenvedünk a világháborúban, melyben dicsösséges részvételünk világszerte a magyar név megbecsülését fogja eredményezni. Most kezdenek bennünket becsülni és értékelni. Ha levernek is bennünket, mi csak megdicsőülhetünk. Igy végződik a B. H. Ünnepi elmélkedése. Az „Alkotmány" vezércikkét dr. Vass József, a kiváló népszónok irta: „Megújhodás" címen. Cikkének vezéreszméje az, hogy minden gondolatnak vér volt a sorsa. A nemzet feltámadása a történeti maA BALATOfWIDÉK TÁRCÁJA Este a táborban. — Cenzúrázott harctéri levél. — Kedves Gyurim! Bár nem vagyok pihenőn, eleget teszek kérésednek s irok egy hosszabb levelet. Ma már írtam egy lapot fedezékemben, hogy azt befejeztem, szűnni kezdett a harc 1 és itt ugylátszik, mára megszűnt, csak még a jobb szárnyon van egy ket pik-pak és csak nagy ritkán huz bele a géppuska egy hosszabb vonást a ritka pont-vonás közé. Visszavonultam a fedezékünk mögött levő fenyősáíramba és amíg küldöncöm tüzet rak, én irok. Szinte teljes nyugodtsággal tesszük ezt, hiszen már jó pár napja igy megy ez. Arról már irtain, hogy milyen harcokon mentünk keresztül január 23-án megindult offenzivánkban. Soha el nem felejthető idők I Majdnem nyakigérő hóban, igazi hidegben, éjjel nappal zavartuk az oroszt. Való- i ságos pokol volt, mikor a sötétben, hóesésben belekeveredtem az oroszok közé. Volt idő, mikor a hóba sülyedt szakaszomat eltakarta a hulló hó, s ugy kerestem elő embereimet; láthatatlanok voltak. De ezt le sem írom, csak annyit, hogy az ellenséget kivertiik, sőt elvertük.jó messzire. Most itt kitartunk, hogy a szárnyak is előbbre törjenek. Már napok óta itt vagyok szakaszommal egy hegyen beásva. Innen nézzük a völgyben és a túlsó hegyen levő ellenséget. Ha lőtávolba jön, akkor lövetek, különben csak várunk és hallgatjuk a távolabbi harcokat, melyek néha egy-két lövésből, néha olyan ropogásból állanak, hogy az ember jobb szeretne ott lenni. Igen ! mert az idegesiti az embert, folyton találgatni, ki tüzel olyan erősen, kié a géppuska, amelyik olyan lnsszan szól? No meg, ki fog győzni ott ? Ez nekem annál is inkább fontos, mert ki vagyok különítve és előre tolva. A nagy harcok reggel és estefelé vannak. Mikor aztán márcsak az oroszok >diszlövészeu (össztűz) hallatszanak, akkor tudom, hogy most már csend lesz. Akkor ép. ugy, mint most is -teszem, sátramba húzódom, tüzetrak'-itok, de azt gondossan leplezzük, nehogy holnap reggel az orosz tüzérség első srapnelljeit nekem küldje. Elő a kenyeret, szalonnát! És megindul a kenyérpiritás. Ha látom, hogy igazi csend van, behívom két szakaszvezetőmet s elbeszélgetünk. Megbeszéljük a nap eseményeit, a mult harcokat, de érdekes, legtöbbet beszélünk a végigszenvedett nagygyakorlatokról. Beszélgetés közben elfogyasztjuk feketénket, egész kedélyes lesz a hangulat, s felkérjük Csernust (ő az arcvonalmögötti altisztem, nagyon derék ember), hogy szavaljon. Meg is teszi. Lelkesen szaval. Én nyugodtan hallgatom, de Dobokai (Ez a második szakaszvezetőm) még mindig szidja a tüzéreket, hogy még most is pufogtatnak. Neki mindig a tüzérekkel van a baja. »Egyebet se tudnak, mint pufogtatni (mondja) nem ugy, mint mi!« Ekkor előhozza elmúlt harcainkat. Én csak hallgatok, s gondolkozom. Igen. Nekem gondjaim vannak. Ezért a hatvan emberért én vagyok felelős, de az alattunk' elhúzódó völgy is a gondjaim közé tartozik. Ha ide feljön a muszka, kézbe veszi az utat. Tehát itt kitartás az utolsóig. Intézkedem. - Fiuk! mivel mi innen csak m. k. parancsra megyünk le, a puskát és a szerelvényt tegyétek a fedezékbe. Az őrszem álljon 10 lépést a fedezék elé, a többi bemehet sátrába,' tüzetrakhat és megpiríthatja kenyerét. Az a távoli egy-két puskalövés ne zavarjon-senkit, de azért fokozott figyelem. Rajparancsnokok egy óra múlva jelentést tegyenek. Igy intézkedem minden este. Tovább folyik a beszélgetés a sátorban. Most én beszélek: Gyerekek, ha megverjük a muszkát és mint győzők vonatra ülünk és végigmegyünk szép Magyarországon . . . hm. bizony (Öobokai) olyan büszke leszek, hogy nem mindenkivel állok szóba. És mikor én bekopogtatok majd az én kedves szüleim