Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-21 / 12. szám

2 BALATONVIDEE 1915. március 21. katona lekötését szükségelteti, ami pedig automatikusan Przemysl szabad operálását, Varsó azonnali elestét és a német keleti hadsereg teljes fel­szabadulását eredményezné. Ezt a szívességet pedig aligha teszik meg nekünk az oroszok. Viszont, ha ketté"" szakítja a seregét és az emberi számitások nem csalnak, akkor a világ történelem legborzalmasabb katasztrófájába rohanna bele. Akkor nem ugy mint mandzsuriában, nem százezrekkel, hanem milliókkal mér­hetné a muszka cár ártatlan áldoza­tainak számát, s aztán már semmi sem mentené meg a pusztulásra jól megérett orosz rémuralmat. o Az O. K- H. és a hadikölcsön. ' A hadikölcsön eredménye meglepett mindenkit. Meglepte a külföfdet, meg ellen­ségeinket, akik eddig azt hitték, hogy náluk nélkül nem boldogulhatunk, de meglepett bennünket is, akik eddig nem is remélhettük, hogy ilyen nagy pénzügyi kifejtésre képesek vagyunk. A mérvadó szakkörök, de még a pénzügyi kormányzat optimizmusát is felül­haladta a siker, mert senki sem merte volna remélni, hogy 6—700 milliónál több befoly­jon a hadikölcsönre. Amilyen jó lehet az állam kasszájának, hogv a sok milliótól ugy felduzzadt, amilyen jóleső az a tudat, hogy ellenségeink pénzügyi­leg sem képesek bennünket legyőzni,éppen olyan jóleső és a tudat is, amit a hadiköl­csön egyik legnagyobb síkerének nevezhetünk, hogy abból a kisdedkorból, amikor mindig más Jábán jártunk, mikor mindig másra tá­maszkodtunk, a mostani világháború alatt kinőttünk és amint sok más tekintetben, ugy a pénzügyi téren felismertük saját erőnket, megtaláltuk önmagunkat és visszanyertük önbizalmunkat. Az állam financiái részére uj< területet nyitott meg a nép. Ebben a tekintetben eddig valljuk be, el voltunk maradva. Nem szüksé­ges vázolnunk, mindenki ismeri az állapoto­kat, csak azt nem ismeri a nagyvilág: miként állott be e nagy változás? Sokan vannak, akik nem tudják megérteni, hogy lehetséges az. hogy azt a kulturmunkát, amelylyel ennyi hosszú időn keresztül hiába kísérletez­tek, most oly rövid idő alatt elértük? Sokan nem tudják," hogyan lehet az, hogy amíg ezelőtt pár hónappal a kisemberek százezrei azt sem tudták, mi fán terem az állami köt­vény és rá nemsokára az 0. K- H. utján már 50.000 ember egyszerre jegyez belőle milliókat. Nagy közgazdasági és kulturmunkát végzett az, ki ezt cselekedte. Minthogy nagy csendben végezte e munkát, azért sokan nem tudják, hogy az Országos központi hiteszö­vetkezet volt az, mely az ugart feltörte és a nép, illetve a kisemberek között az állam kötvényeket elterjesztette. Az elsó eset, hogy az O. K- H.-t a pénzügyi kormányzat részéről megtiszteltetés érte, hogy hivatalos aláírási helynek deklaráltatott, amilyen kitüntetés német szövetkezeteket sem ért, mert ott csak most a második hadikölcsönnél, ugy látszik magyar példára, lettek a szövetkezetek hiva­talos aláírási helyek, ezért az O. I\. H. nagy ambícióval látott hozzá úttörő munkájához és az eredmények igazolják, hogy fáradozása gazdag gyümölcsöket termett. Az O. I\. H.­nak 2500 hitelszövetkezete van, több mint 700.000 taggal, ezt a hatalmas szervezetet mozgatta meg a pénzügyminiszter felhívására az O. 1\. H. a hádíkölcsön érdekében. Ha az Országos Központi Hitelszövetkezetnél és szövetkezeteinél jegyzett hadikölcsön nem is érte volna el az 50 millió koronát, hanem csak egy-két milliót jegyeztek volna nála, mint ahogv azt a skeptikusok jósolták, akkor sem lett volna csekélyebb a./. 0. K. H. veze­tőségének érdeme, mert az ő propagandájá­nak köszönhető, hogy az ország érdeklődése naa;y mértékben fordult a hadikölcsön felé, az ő működésének köszönhető, hogy a kis­emberek százezrei megismerkedtek az allami kibocsátásokkal. Az O. K- H.-nál jegyzett összeg nagy­sága tehát nem fontos, ámbár az is igen tekintélyes; jóval nagyobb tőkeerőkkel és üzlet felekkel bírd pénzintézetnél nem jegyeztek 52 mill., amely összeggel az O. K- H. legnagyobb pénzintézeteink közé, az ötödik helyre küz­dötte fel magát. Ebből az ötvenkét millióból 4 millió koronát kellett stornírozni', a meg­maradt 48 millió koronában mindössze 2 millió az összeg, mely a vidéki, pénzintéze­tektől származik, 17 millió tezaurált pénz, hogy a felrobbantott hidakat Franciaországban már fahidakkal pótolták, a belga hidakat pedig most épitik cementből és vasból. Brüsszelben a legfeltűnőbb sajátság az egészségügyi küzdelem a kelta betegségek terjedésének a hadseregben való megakadályo­zására. A belga fővároshoz legközelebbi állo­máson és a katonai vonatokon hirdetések vannak kiakasztva, amelyek erre a dologra figyelmeztetik a katonákat. Az utolsó előtti állomáson ime egy másik, sokkal szigorúbb és sokkal részletesebb hirdetés ugyanerről. A brüsszeli állomáson orvosok tartózkodnak, akiknek kötelességük a szóbeli hirdetés. A városban külön rendőri megbízottak civilben őrködnek a rosszhírű nők felett. Ha a rendőri hivatalban teljesített vizsgálatból az tűnik ki, hogy szükségből folytatnak hitvány éle'et, rábízzák őket a belga Vöröskeresztre, amily tisztességes foglalkozásról gondoskodik ré­szükre. Ugyanaz a V. K- most avval van meg­bízva, hogy újra vegye fel a küzdelmet'a tuberkulózis ellen, amely a háború után újra erőre kapott, mivel a szanatóriumok hat hónap óta zárva vannak. De most újra meg fognak nyilni. A sebesültek és csonkák. Befejezésül — mondta nekünk Baldo Rossi doktor — ezekhez a megfigyelésekhez hozzá kell tenni, hogy a német egészségügyi szolgálatot mindenütt kiegészítik a bakterioló­giai intézmények fülkéi, a katonai orvosi specialisták termei, az orvosicikkekel gazdagon ellátott raktárak, eszközök, betegápolónöket képző iskolák, hogy a tanulók necsak a betegágynál tudjanak szolgálatot teljesíteni, hanem a mosó intézetekben, konyhákban, radiografikus fülkékben, a mechanoterapiai, elektroterápiái termekben is, stb. A sebesültekre nézve meg kell jegyezni, a németek között igen kevés a lábmerevedés, mert magas csizmát viselnek, a legnagyobb részt ágyulövések érték, mig ellenben az előbbi háborúban a leggyilkolóbbak a puska­lövések voltak. Sokan sebesültek meg a fejükön s ezt könnyen meg lehet magyarázni azzal a ténnyel, hogy most a háborút leg­nagyobb részben lövészárkokban vívják. De a modern gyógyító eljárás alkalma­zása győzödelmeskedik ezeken a nehézsége­ken és az következik belőle hogy a végső ered­mények nem rosszabbodnak, sőt az előbbiek­nél jobbaknak mondhatók. A mult háborúban oly gyakran alkalmazott amputálás most mintegy száműzve van s csak a legkétségbe­ejtőbb esetekre van fenntartva s igy' lehet remélni, hogy ez óriási és véres háború végén nem lesz oly véghetetlen sok meg­csonkított, mint a sebesültek számából és a j sérülések súlyos voltából következtetné az i ember. mely a ládafiából kerül elő, a többi 29 milliót pedig az O. K- H. és annak segítségével a szövetkezetek szolgáltatták. A fősúlyt az O. K- H. az agitálás alkalmával tezaurált pén­zek megszerzésére fektette, ami szép eredmény­nyel is járt. Sok helyen előkerültek a féltve rejtegetett dohos pénzek, másutt levették a nyakék gyanánt használt aranypénzeket, majd ismét máshonnan egérrágta ezreseket küldtek fel az O. K- H.-nak. Az ily módon egybe­gyűlt 17 millió korona elég tekintélyes ösz­szeg, feltétlenül hasznos közgazdaságunkra, de bizonyos, hogy az O. K- H. agitációjának hatása alatt más jegyzési gyűjtőcsatornákon még sok tezaurált millió folyt vissza közgazda­ságunk tengerébe. A végösszeg gyanánt megmaradt 48 millió korona még nemzetközi viszonylatban is megálja helyét: Ausztriában hol 50° 0-nál több szövetkezet van mint nálunk mindössze 30 milliót jegyeztek az osztrák hádikölcsön­ből. Németországban pedig, hol 10 szer annyi szövetkezet van, 72 milliót jegyeztek szövet­kezetek utján. Itt tekintetbe kell vennünk, hogy Ausztriában kétszer, Németországban pedig ötször akkora volt a hadikölcsön ered­ménye, mint nálunk, tehát viszonylag is nagyobb mértékben vették ki részüket a mi szövetkezeteink a hazafias kötelességből. Kenyérgondok. Régi igazság, hogy küzdelem az ember élete e földön. Küzdelem, harc, szenveoés van békességes időkben is elég ; de azt a tengernyi kint s bajt, amit a háború okoz, csak most tapasztaltuk meg. Mialatt künn, a harcok mezőin, ágyúdörgés és puskaropogás, gránáteső és gyilkos fegyverek kattogása közt, hóban, vízben és vérben állanak fiaink, hogy hazánkat s nemzetünket fegyverrel ke­zükben, az ellenség dühétől megvédjék, — mi az itthon maradtak gondolatainkban remegő szívvel kisérjük őket a csatatereken, másrészt meg folytonos aggodalomban élünk a reánk szakadt kenyérgondok miatt. Ezekhez járulnak még a különféle hí­resztelések, amelyek igen alkalmasak arra, hogy a könyen hivő közönség szivét rettegés­sel töltsék el jövő anyagi megélhetés végett. Mikor pedig a lisztkészletek összeírása váro­sunkban is foganatosíttatott, a tömeg rögtön ujjongva állapította meg, hogy ime, beütött a régvárt vagyonközösség, valóra vslt Tro­udhon tana, e tulajdont s életbe fog lépni az ^osztogatás. Nosza lett lótás, futás, lisztnek, zsiradéknak minden képtelen helyre való eldugdosása, elrejtése, sőt még a réz­mozsarak is földbe, vagy legalább is a kály­halyukakba vándoroltak. A futó tűzként elteriedt hirek halatára magunk is tanácstalanul állottunk. Mig a lisztkészleteknek házról-házra való összeírása a lehető legnagyobb sajnálattal megejtetvén, láttuk, hogy senkinek közülünk különösebb baja nem történt. Azonban, talán nem vétünk a felsőbb­ség iránt való köteles tisztelet ellen, ha azt véljük, hogy e tekintetben mégis bizonyos szépséghibát követtek el azáltal, hogy eme szándékolt eljárást alkalmas módon eleve közhírré nem tették, miáltal a napjainkban amúgy is végsőig felizgatott fantáziának ismét csak üres táplálék jutott, mert amint most már tudjuk, a lisztkészleteket azért vették számba, hogy a közélelmezést szivükön viselő gondos intézőink által, a gyorsabb romlásnak alávetett hadilisztből időnkint csak akkora mennyiség szereztessék be, amennyiből napi szükségleteiket a vékonyabb pénzű esaládok is, az új termés beálltáig fedezhessék. Ezért pedig nem gáncsot, hanem föltétlen dicsére­tet érdemelnek. (folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents