Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-19 / 51. szám

9 sajátmaga által a tenne szunnyadó nagy erok fölszabadítása által válhatik ura önönmagá­nak és rendelkezhetik célszerűen és hasznosan testi-lelki erőinek tsrmészetes adományaival. A dán földmives nép alacsony SZÍQVO­nalu szellemi műveltségét következő okokkal magyarázta : 1. Az ember csak a pubertás zajos és veszedelmes korának befejezésével jut testi és szellemi erejének teljes cselekvő birtokába; csak ekkor kezd a teljes megértés és önálló felfogás foganatba lépni, csak ekkor lehet számítani az objectiv értékelés becses szel­lemi müvelésére. 2. Egy nemzet életereje csak abban gyö­kerezhetik, a mit magából teremt : saját tör­ténetében és saját kultúrájában. Az idegen hatás csak saját teremtő erejének fokozása szempontjából állhat meg. 3. Az iskolai tanitás eddigi módja, a száraz, lélek nélkül való elvont tanitás (szó­cséplés), mely az ismeret mennyiségében látja egyedül az elérendő ideális célt, ifjúságunkat éppen abban a korban idegeníti el a művelődés áldásától, midőn a lélek fölszabadulva a test bilincsei alól, önálló megértéssel fordul eszmei szempontok felé, eszményítve fogja föl az élet föladatait. Grundtvig fölfogásának helyességéről számos tapasztalat alapján meg levén győ­ződve, nem késett levonni a végkövetkeztetést és fáradhatatlanul sürgette földmives-akade­miák fölállítását. De hogy az ige testet öltsön, hogy az eszme életrevalóságáról általános megértés és meggyőződés támadjon, ahhoz a tett em­bere kellett. Ilyen akadt is csakhamar Kold személyében, egyszerű néptanítóban, ki haza­térve hittéritői keleti útjáról (1848-ban) két kézzel megragadta Cirundtvig eszméjét, mely­nek ez a veleje: a puszta szóbeli közlés magában véve semmi, ha belső értékké, er­kölcsi meggyőződéssé és nemes törekvéssé nem változik át. Erre nézve pedig sikerrel, teljes sikerrel csak a pubertás utáni kor kecsegtet. Mint Grundtvig, I\old is meg győződött, Röddingben fölállított első földmives akadé­miáján megkezdett működése folyamán, hogy a 18-20 éves fiatalsággal-minden jó és szép iránt fogékony levén, meg lehet vitatni és ér­8ALATONVIDEK 915. december 19. tetni a legnagyobb kérdéseket, úgymint a leg­kissebbeket egyaránt, de az ebből származó nehéz munka a tanitó részéről teljes ráter­mettségst, egész odaadást és apostoli hivatást föltételez. Attól fogva maiglan 71 földmíves aka­démiában 7000 földművelő ifjú és leány nyer sikeres kiképzést. Az eszme, mely létre hozta ez intézményt, azóta mindjobbbn mélyül és tartalomban gazdagodik. A földműves nem áll többé tagadólag a kulturával szemben, szellemi vezetőinek meg­értő bizalmat előlegez és szívesen meghajol jóakaró tanácsaik előtt. A nép nem akar többé pusztán adófizető, anyagi kötelezettségek terhe alatt í oskadó pária lenni, az sgész államszervezetnek nem cselekvő, csak szenvedő tagja. Mint népének értelmes, öntudatos része, feladatokat tüz maga elé és ezeket a nép egészének jóvoltá­val és boldogulásával arányban törekszik megvalósítani. A földmives osztály különleges életföltételeivel különleges gazdasági érdekeit csak a többi társadalmi osztály életföltételei — és céljaitól lüggésben, velük együtt, de nem nélkülök és ellenök kívánja realizálni Általános emberi szempontokat nyer, melyek őt a felelőségérzet-parancsolta komoly ellenőrzés sel késztetik polgári kötelességeinek teljesítésére. Egy uj korszak hajnalán nem jobbágy­érzelmű, hanem a nagykorúság teljes beszá­mithatóságával bíró földműves osztályt aka­runk mi magyarok is, olyant, mely átértve nemzet erősítő feladatait, az állam számottevő tagja lesz minden nagy elhatározásnál és ön­álló célokat tűzve maga elé, saját erejével igyekszik a nemzeti kultúra épületének bete­tőzéséhez, hozzájárulni; olyant, mely a szellemi függetlenség összes ismérveivel a magyar nem­zet belső egységének létrejöttéhez a maga részéről is hordja az alapkövaket. A földműves akadémia nem akar uj szakiskolát teremteni! Ilyesmi egyenesen el­lenkezik eszméjével, mely Dániában létre­hozta. Által ános ismeretek nemzeti vonatko­zásaival szélesebb szellemi látókört, magasabb társadalmi problémák megértése iránti fogé­konyságot és önálló polgári törekvéseket akar ébreszteni. Erkölcsileg és szellemileg fölemelni, az az általános kulturai törekvések körébe be­leilleszteni a mai magyar földmives népünket, hogy necsak szeresse földjét, de tudja azt is, hogy miért szereti és miért érdemes szeretni, — ez a jövőbe, egy jobb jövőbe való kipil­lantás javasolja a földműves akadémiáknak vagy ha ugy te'szik — parasztképző magasabb tanfolyamoknak fölállítását nálunk is. Póseli Zsigmond. (Vége.) A termelök figyelmébe. Még csak néhány nap van hátra, mely idő alatt minden termény és gabonakészlet tulajdonos a búzát, rozsot, kukoricát, zabot, borsót, babot, lencsét a legmagasabb áron (maximális ár) eladhatja a Haditermény­Részvénytársaságnak, vagy bizományosai­nak. A hüvelyeseket, a babot, borsót, lencsét ezen idő alatta helyi nyílt piacokon is szabad árulni, vagy a helybeli kiskereskedőknek el­adni. Ezen felül 30 kiló hüvelyest még sza­bad tartani házi, saját szükségletre. December 26 után azonban senki sem rendelkezhetik többé azokkal a hüvelyes- és gabonakészletekkel, amelyeket már no\ember első napja óta mindenki köteles pontosan bejelenteni a községi elöljáróságnál. Ezeket, az összeirt készleteket december 26-ika után közszükségletre igénybevettnek jelenti ki a kormányrendelet és ettől fogva bármikor el­szállíthatják és 4 koronával olcsóbb árat fizetnek érte, mint a mennyi volt a decem­ber 26-ika előtti maximális ár. Nincs tehát semmi ok arra, hogy a gazdák továbbra is visszatartsák készleteiket, hanem a saját jól felfogott érdekükben áll, hogy december 26-ig eladják készleteiket. Többé elrejtésre nem lehet gondolni. Ezen­túl nem a községi elöljáróságok és a köz­igazgatási hatóságok erőtlen közegei vizsgá­lódnak az elrejtett készletek után, kiknek ez irányban kellő gyakorlati tapasztalataik sem voltak, hanem a pénzügyőrség kipróbált szervei teljesitik ezt a funkciót. Ha Plató, a nagy görög bölcs, a köl­tészetet a lélek puszta játékának tekintve, ki akarta tiltani eszményi államából : nálunk fordítva : a költőket a nemzeti eszme leg­hasznosabb munkásainak, a nemzet megerö­sítőinek kell tekintenünk, mint a kik bele­csepegtetik fogékony ifjúságiink szivébe, lel­kébe a szép, igaz és jó eszméit, melyek nélkül erős, öntudatos, az emberiség általános nagy érdekeiért dolgozó népet elképzelni lehetetlen. És hogy nemzeties irányú költőinknek és íróinknak csakúgyan megvan ez a nem­zetnevelő, erősítő, minden áldozatra, fárad­ságra képesítő hatása, azt száz meg száz magyar tanító és középiskolai tanár bizo­nyíthatná dicső küzdő véreinknek a lövő­árokban irt száz meg száz levelével. Nekem is, kinek körülményeimnél fogva nem engedte meg a magyarok " Istene, hogy hazámat karddal is szolgálhattam volna, nekem is birtokomban van nem egy tanít­ványom levele, mely arról tanúskodik, hogy csak az igazán hazafias s minél kevesebb megalkuvást ismerő és hirdető magyar iro­dalmi nevelésnek van az a hatása, hogy nagy költőinknek régi igazságai most is megtörhetetlen igazságok nemcsak itthon, hanem ott is, ahol a drága magyar vér patakokban omlik ; ahol a hősök vérrózsái oly dúsan nyílnak ; ahol igazán ember kell a gátra 1 Ha valamikor, most van szükség arra a haláltmegvető lelkesedésre, amely Gyulai Pál Hadnagy uram c. örökké szép kis ro­máncából kisugároz. És itt engedjenek meg nekem egy kis személyes kitérést, úgy is ritkán van alkalma a nagy közönségnek, a társadalomnak be­pillantania az iskolák belső életébe. Lehet már másfél évtizede annak a kis történetuek, amit el akarok röviden mondani. Az első osztályban Gyulai Pálnak előbb emiitett költeményét olvastam fel a kis fiuknak. Lehet, hogy valaki már elfelej­tette ezt az igazi gyöngyét irodalmunknak, azért felolvasom. Hadnagy uram, hadnagy uram ! „Mi bajod van, édes fiam ?" — Piros vér foly a mentére „Ne bánd, csak az orrom vére." Hadnagy uram, hadnagy uram! El ne essék itt az útban. „Bele botlám egy nagy köbe, Szegezz szuronyt, csak előre!" Megy a honvéd, áll a hadnagv, Mély sebében összeroskad. Hadnagy uram, hadnagy uram! „ Csak előre, édes fiam !" Amint felnézek könyvemből, látom, hogy két fiu keserves könnyeket hullat. Megkér­dezem tőlük, mi bajotok ? Az egyik hüpögve, elcsuklyó hangon feleli: Nagyon sajnálom a hadnagyot. Mélyen megindított akkor is a romlatlan gyermeki léleknek ez az önkénte­len hódolata a költemény hazafias tartalma előtt, de csak most tudom igazán megérteni, mire képes a jó irányú irodalom. Mert azok a kicsi fink, akik akkor sírtak a mély se­beiben összeroskadó hadnagyon, azok ma mint kemény katonák védik hazánkat az orosz ellen. Az egykori kis síró fiu kemény legény, most hadnagy és már hétszer kapott súlyos sebet, a másik pedig zászlós. Nos hát, ha Petőfi feltámadna s el­menne a különböző csataterekre, megváltoz­tatná egyik korholó költeménye hangját s azt írná: Lesz bő gyümölcs a fán, Melynek van virága, 5 igaz virág vagy te, Hazám ifjúsága. Az ilyen irodalmi emlőkön nevelkedett ifjúság tudja újra meg újra átélni a nagv Berzsenyi szavait : Él még nemzetem Istene! Csak sast nemzenek a sasok. S nem szül gyáva nyulat Nubia párduca. Csak lelkes ifjúság teheti magáévá Petőfi honfidalát : Reg kékfestő gyár fest minden szövetet, bármily színre. F^ Feketét 24 óra alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents