Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-05 / 49. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. szeptember 12. &7. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K - í Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokathirdetési megbízásokat é» reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttér soronkint i korona. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGESZ BALATONKORNYEK Szerkesztőség és kiadóhi'va- ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ tal a «volt Gazdasági Tan- Szerkesztőségi és kiadóintézet épületében . P OLITIKAI HETILAP. hivatali interurbán: 51. A háború alatt sok mindenről le kellett szoknunk, sok mindenre azt kellett mondanuk: nincs. Pedig sok mindenünk volt, van és lesz. Van és lesz, de uzsoraáron. Emlékezzünk csak vissza a mult időkre, a háború első hónapjaira. A fűszeres azzal rémítgette a háziasszonyt, hogy nem lesz kávé, rizs, gyarmatáru, mert nem lehet behozni. A mészáros és hentes hetekre jósolgatta a húsnak zsirnak elfogyását. A suszter, meg a cipőkereskedő azzal vigasztalt bennünket, mikor triplán felemelt áron tette elénk portékáját, hogy nem lesz cipő s ha lesz is: méregdrága áron. És lett méregdrága áron, melyhez a patikaszer nevetséges olcsóság. És a háború tizenhatodik hónapjában konstatálhatjuk, hogy igen is van minden bőven, csakhogy — uzsora áron. A háború előtt öt fillér volt egy darab tojás, a háború alatt a föszolgabiróság 10 fillérben állapította meg annak árát.És mennyit kérnek darabjáért? Szinte szégyenkezünk, mikor ide Írjuk, — 20 — 24 fillért. A tej ára háború előtt 14— 16 fillér volt ; a háború allatt a föszolgabiróság 28 fillérben maximálta literen kint.Közvetlenül a maximálás után pár napig még volt tej a piacon, de nem 28 fillérért-, hanem 32—34 fillérért és mikor az ember a ,,plakát"-ra, meg a főszolgabírói rendeletre hivatkozott, cinikus hangon vágták az arcába: „Hát csak vegyen a plakátról, meg a föszolga bírótól!'' Néhány nap múlva nem csak a tojás, hanem a tej is letűnt a piacról, mint letűnt eddig még minden élelmicikk, amelyet „maximáltak." Hova lett hát a tojás, meg a tej ? Talán a tyúkok és tehenek sztrájkba léptek? Dehogy! Van most is tojás is, tej is bőven. De hát hol van? Megmondjuk. A termelők dugva viszik az egyes házakhoz, ahol a maximális árnál jóval magasabb árat adnak érte. Csak nem bolond sem az eladó, sem az előkelő vevő, hogy a piacon összetaszigáltassa magát az adásvételi ügylet tartama alatt, mikor azért a oJ _ 1 potom néhánv fillér többletért kényelmesen lebonyolíthatja az ügyletet s e mellett az eladó minden nap biztos vevőt a vevő pedig biztos eladót talál egymásban, a — háznál. Így játszák ki a hatósági rendeleteket, amelyek csak arra valók, hogy az ember az utcasarkokon olvasókaszinót rendezzen be magának. A BALATOIWIDEK TARCAJA A hazafias költészet fontossága napjainkban. Irta és a V. K- E. keszthelyi fiókja által rendezett hadi délutánon felolvasta : Dr. Lakatos Yince. Egyik előkelő képes budapesti folyóiratunkban egv végtelenül kedves, sokatmondó s igazán megkapó képet láttam néhány hónapra a most teljes erővel duló európai háborít kitörése után. Lent a szerbiai harctéren egy kis pihenő magyar katonacsoportot ábrázolt az a kép. Egy árnyas fa tövében üldögélt néhány közkatona, a csoport közepén kimagaslott a hadnagy ur daliás alakja, kezében Arany János Toldijával, melyet nagy hévvel olvasott a fiuknak, kik mohó vágygyal hallgatták a szép magyar verseket, melyek csodás egyszerűséggel, az igazi magyar me emondó előadására emlékeztető elhitetéssel domborították ki egy XIV. századbeli magyar vitéznek mindenképen érdekes alakját. Ez a kép varázslatos erővel hatott rám, Tisztességes áron nincs tej, nincs tojás. De próbáljon csak valaki egy tojásért 22—24 fillért, egy liter tejért 36-—40 fillért igérni, házhoz szállítva mindjárt lesz annyi tojása, hogy Dunát rekeszthet vele s annyi teje, hogy az égen az egész „tejút"-at felöntözhetné vele. Kj ^ a hibás? A termelő-e, vagy a fogyasztó ? Azt hisszük., hogy mind a kettő de legjobban azok a fogyasztók, akik eléggé el nem Ítélhető kapzsiságból, nem törődve a hatósági árakkal és a szegény fogyasztó közönséggel, szinte felbiztatták a termelőket a „srófolás"-ra. A vagyonos és intelligens közönségnek magának kellene ellenőrizni a a hatósági árak szigorú betartását és segédkezet kellene nyújtania a hatóságoknak, amelyek munkája csak ugy lehet eredményes, ha azok részéről, akiknek érdekeit védi, támogatásra talál. A hatóságok pedig ne elégedjenek meg azzal, hogy rendeleteket ragasztanak ki az utcasarkokra, hanem azoknak a rendeleteknek kérlelhetetlen szigorral szerezzenek érvényt. Akkor majd nem vágják az embernek a szemébe a piacon olyan szemérmetlen cinizmussal, a mikor a hatóság által megállapított árakra figyelmezteti az eladót, hogy : „Csak aki magam is rajongó szeretettel csüngtem egykor a nagy rriagyar mesélő beszédes ajkain s aki a magyar tanuló ifjúság száz meg száz tagján figyelhettem meg, miként száll ez a mese bűvös erejével nemzedékről nemzedékre, mint lelkesíti hallgatóit, olvasóit nagy tettekre, az édesanya megbecsülésére, az elhagyottak istápolására, mindenekfelett pedig a hazának cselekedetekben nyilvánuló szeretetére, a nemzeti becsület bátor oltalmazására, mindannak értéke szerint való megbecsülésére, ami az egyént, a nemzetet naggyá, tiszteltté, becsültté avathatja. Oh, ehhez a csodálatosan egyszerit képhez nem kellett semmiféle szőrszálhasogató esztetikai magyarázgatás, megértettem belőle tüstént, hogy Arany János Toldija és a magyar vitézi lélek a legszorosabb kapcsolatban vannak egymással. És minő szerencsés a pillanat megválasztása is! Mert ugyebár bajos a jóllakott emberrel megértetni, mit jelent egy tányér meleg leves annak a több napi harcban elcsigázott katonának, aki napok óta ki sem mozdulhatott a lövőárok borzalmaiból ; mit jelent egy pohár hideg viz a szomjúságtól majdnem elepedő vitéznek, ki akárhányszor kénytelen a mocsarat is forrásnak nézni s nem egyszer már-már ajkához emeli a vizes kancsót, de jaj, szólal a kürt riadóra! A béke enyhe ölén éldegélő emberek, mint mi is Isten különös kegyelméből, mert hiszen lehelne cim ti mi sorsunk is olyan, mint azoké a menekülőké, akiknek borzalmas szenvedéseiről oly igen sokat olvastunk az újságokban ; mondom, mi a béke ölén élő emberek dehogy is értettük meg azt a lelket, amely Arany Toldijából kisugárzik. Ide az kell, .hogy halljuk a puskák ropogását, a haldoklók hörgését, erődítmények borzalmasan szép rombadölését, az acélmadarak haláltosztó szárnyalását. Hisz ahová Toldi Miklós, az álnok bátyjától paraszti sorsra kárhoztatott, de már katonasorban levő legényke Lacfi seregének látása után csak vágyódik, mikor azt mondja : Szép magyar leventék, aranyos vitézek: Jaj be keservesen, jaj be búsan néztek. Merre, meddig mentek ? Harcra? háborúba? Hirvirágot szedni gyöngyös koszorúba ? Mentek-e tatárra? mentek-e törökre? Nekik jó éjszakát mondani örökre. Hej, ha én is, én is köztetek mehetnék, Szép magyar vitézek, aranyos leventék! (Folyt, köv.) iszes ha !!8eszerezhetők!! SUJÁNSZKY JÓZSEF könpv-, és papirkereskedésébeu Keszthelyen Kossuth Lajos-utca.