Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-21 / 47. szám

1915. november 21. sürgeti és egyúttal rá is mutat arra, hogy nem okvetlenül kell elvérzeni a fogyasztóknak az áruuzsora és a háborus spekuláció hiénáinak karmai között. Munkásközvetitö iroda. a már közel másfél év óta tartó háborúban mind nagyobb lesz azon szegénysorsu nők és gyermekek tábora, akiknek férjük, atyjuk, kenyérkeresőjük a haza védelmében elesett, eltűnt, vagy megrokkant, munkaképtelenné vált. E magukra maradt, sajnálatra méltó és minién rokonszenvünkre érdemes teremtéseknek megélhetését az államsegély nem teszi egészen lehetővé, de ha lehetővé tenné is, itt is azt a régi, kipróbált és jónak bizonyult elvet kell követnünk, hogy a megszorult, vagy szűkölködő embereknek nem annyira pénzsegélyt, mint inkább munkát adjunk, mert a pénzsegély örökké nem tarthat s habár a kérdésben "forgó esetben nem is lealázó, de hosszan tartva, sokaknál a könynyelmü életre nyújthat alkalmat, holott a munka nemesit s az önérzetet emeli, fokozza. Nem alamizsna kell a. háború özvegyeinek és árváinak, hanem munka. Sok háztartásban, ipari, vagy gyári telepen és kereskedői üzletben elkelne a háború okozta férfihiány miatt a szorgalmas és ügyes női munkáskéz, de az illető iparosok, gyárosok és kereskedők nem tudják, hogy ki volna hajlandó ilyen munka elvállalására; viszont a háború özvegyei és árvái sem tudják, hol, merre kínálkoznék nekik a megélhetésüket lehetővé tevő és biztosító munka ? Igy aztán a munkaadó munkás nélkül, a munkás pedig munka nélkül marad. Ezen az állapoton segítendő, határozta el magát a keszthelyi ipartestület ez idő szerinti jegyzője, hogy az ipartestület helyiségében, naponkint délelőtt fél 11-től 11-ig, tehát a hivatalos órát fél órával megelőzőleg elvállalja és díjtalanul eszközli a munkaközvetítést. Felkéri tehát mindazokat a háziaszszonyokat, iparosokat, gyárosokat és kereskedőket, akiknek női munkásokra van szükségük és mindazokat a hadbavonult, vagy ott elesett, eltűnt, megrokkant, vagy bármily okból keresetképtelenné vált katonáknak nekiáltozni . . . Sárszürke emberek állnak, dolgoznak a nagy dereglyén. Sírnak a hullámok. A fátyolos esthomályban szuszogva küzködik a partról viszszacsapódő bősz hullámokkal a hajó, mig a szeszélyes tihanyi parton ki tud kötni a fehér acetylén fényeknél. És már sürög, forog a sok sárga ember a fehér sugarakban és hull egymásra a Balaton töméntelen ficánkoló, csillogó hala a süllő, a keszeg, a ponty, a harcsa, a csuka és az ön, a compó meg a sigér. Áldásos nagy fogás, majd kétszer akkora, mint máskor. A halcsomók körül öreg, borzas bajuszu ködmöndös magyar csoszog ide-oda. — Hátszen szép volna a fogás — szólt az érdeklődőkhöz a vén halász, de megelégednénk uram a felével, ha az én fiammal halásznék. Messze vannak azok nagyon. Az oroszok mind halászok, lehetnek vagy százan, egy csomóban ülnek, megint •énekelnek. A Balaton elcsöndesül. A felhők közül olykor kibúvik a holdvilág és apró szellősz'ímek csillognak ki a foszforeszkáló hullámokból. A harmónikák pedig, a szomor kodók szállnak hegyen-völgyön keresztül nap" kelet felé. Valahol az Ural szakadékai fölött aztán találkoznak szintén utazó, bús imbolygó, nekünk olyan ismerős dalok foszlányaival : összeölelkeznek az elárvult hangok, szétválnak és szállnak, szállnak tovább, az egyik az ismeretlen titokzatos kelet, másik az édes miénk lelkendezve, hozzánk, napnyugat felé. jeit, özvegyeit, gyermekeit, vagy árváit, akik háztartási munkát, úgymint: takarilást, mosást, vasalást, főzést, gyermekek melletti felügyeletet teljesíteni, vagy ipari és gyári telepeken, végül kereskedői üzletekben képességüknek megfelelő munkát vállalni hajlandók, — azok az ipartestület hivatalos helyiségében, a fentebb jelzett időben saját érdekükben jelentkezzenek. Elhalasztják a megyei tisztviselők választását. A képviselőház elé terjesztendő törvényjavaslatok között hír szerint két fontos, uj tervezet van. Az egyik arról szól, hogy a vármegyei alkalmazottak választását halasszák el egy évre. A megyei tisztviselők legtöbbjének mandátuma ugyanis vagy leiárt, vagy lejár, a választásokat tehát meg kellene ejteni. Ezzel szemben Sándor János belügyminiszter azon az állásponton van. hogy amikor a törvényhatósági bizottsági tagok, sőt a választás alá kerülő tisztviselők javarésze is a harctéren küzd, nincs helye uj választásnak, mert sok törvényhatósági bizottsági tag nem gyakorolhatná alkotmányos jogát a választásnál és több tisztviselő nem is pályázhatnék és állás nélkül maradna. Ez pedig a legnagyobb injuria lenne, amikor életét és vérét áldozza a hazáért. A javaslat előadója Telegdi József képviselő lesz. A javaslat rövidesen elkészül és azo/inal ki fogják adni a bizottságoknak, hogy minél előbb a Ház elé kerüljön. Ugyancsak Telegdi József lesz a másik javaslat előadója is, amely a megyei tisztviselők fizetését egyenlővé teszi az állami tisztviselőkével. Ez a javaslat a közeli államosítás előkészítését jelenti és az eddig fennálló egyenlőtlenségek kiküszöbölését fogja eredményezni. Az illetékes tényezők a háború dacára is foglalkoznak az államosítás kérdésével, amelyre vonatkozólag tudvalevően három javaslat volt készen, amiket a háború miatt vissza kellett vonni. A szegény gyermekek felruházása. (A Jótékony Nőegylet figyelmébe.) Küszöbön a szegénység réme, a gondok és könnyek bőséges forrása: a tél. Máskor, a békeidőben is aggodalommal várta jövetelét a szűkölködő; de most, e rettenetes világháború forgatagában, amikor a normális életviszonyok kizökkenve sarkukból, úgyszólván teljesen felfordultak, — százszoros aggodalommal, sokan kétségbeesve gondolnak a küszöbön levő télre, annak dermesztő hidegére, a fa, az élelmiszer és a ruházat rettenetes drágaságára. Kereset alig van, a kiadás ellenben megtízszereződött. A rendkívüli módon mostoha időjárás is súlyosbítja a szegények helyzetét. Mindezek az okok kötelességünkké teszik, hogy a szegény gyermekeknek, — köztük első sorban a háború árváinak, — téli felruházásáról gondoskodjunk. A gondoskodás máskor, békeidőben, némi pénzbeli segélygyüjtésben állott, melyet aztán karácsony táján ruhanemüek beszerzésére fordítottunk. Most azonban a megváltozott körülmények szükségessé teszik, hogy a szegény gyermekek téli felruházását fokozottabb mértékben eszközöljük, sőt módját is némileg megváltoztassuk. Kísérletet kellene tenni, — mint ezt Zircen, dr. Magyarász Ferenc plébános indítványára tették, a ruhanemüek természetben való gyűjtésével. A gyűjtést itt Keszthelyen a fótékony Nőegylet vehetné kezébe. A jobb módú szülők egy kis szemlét tarthatnának gyermekeik ruhatárában s ha akadna köztlik viseltes, avult, vagy kinőtt darab, fiu-,*vagy leányruha, cipő, -í kalap, kendő, harisnya stb. azt beszolgáltathatnák a Jótékony Nőegyletnek. Sőt a Jótékony Nőegylet a gyűjtést is eszközölhetné. Ha a jólelkű nők a szegény gyermekeknek szánt ruhadarabot a hosszú, unalmas őszi és téli estéken egy kissé ki is javítanák, annál nagyobb elismerést érdemelnének. A Jótékony Nőegylet kinyomozná a ruhaszükségben szenvedő szegény gyermekeket s az egybegyűlő ruhanemüeket köztük kiosztaná. Igy az úgynevezett «szemérmes» szegények gyermekei is hozzájuthatnának egy kis ruhához, mely megvédené őket a tél dermesztő hidege ellen és megóvná őket a J meghűlés veszedelmétől és a járványos be| tegségektől. Kedves keszthelyi lányok! Láttunk benneteket a mi szép Balatonunk mellett nyári napokon üldögélni és sokan közületek akkor is öltögettetek kézimunkáitokon. Ennyi szorgalmas, munkára kész, lelkes leány s mindnek résztvevő, meleg szive van, mert, hogy tényleg van, azt máf megmutattátok sokszor. Ez a biztos tudat indított arra, hogy egy eszmét adjunk nektek, amit biztosan, melegen fogtok fölkarolni. — Sokan talán már most gondolkodtok azon, mit hímeztek, varrtok kedveseiteknek a szeretet ünnepére meglepetésül. Kérjétek meg Anyuskáitokat és többi hozzátartozóitokat, hogy ez évben elégedjenek meg egy-egy hálás kézcsókkal, egy pár szívből jövő szeretetteljes szóval és az ajándékokat adjuk egy nemes célra : a katonák karácsonyi ajándékaira. Abból a kedves kézimunkából, festés és égetésből, mit készítünk, egy kiállítást rendezünk pár fillérnyi belépő dij mellett. Bízva városunk jó szívű közönségében, sokan tekintik azt meg, hogy mit tud tenni egy sereg lelkes honleány ! Ázután kisorsoljuk a munkákat. Micsoda boldog tudat lesz az, ha csekély fáradságunkkal sok pénzt tudunk juttatni a hősök karácsonyi ajándékára. Reméljük, sőt biztosan tudjuk, hogy mindnyájan szeretettel fogtok a munkához és ismerőseiteket is igyekeztek — asszonyokat, lányokat egyaránt — ügyünknek megnyerni I Tudjuk, hogy minden nemesen gondolkodó és értő nő nevét megtaláljuk a kiállított tárgyakon. Gondoljunk a kedves apróságokra is, öltöztessünk fel babákat is és a tárgyakat küldjük még december hó 10-ig a Kossuth Lajos-utca 81. szám alá. Szeretettel köszönt bennetek a : Rendezőség. A magyar nőkhöz! A magyar katona még mindig a harcmezőn áll s acél karjával, vére hullásával védi hazánk szent ügyét. A tél beköszönt ; belepi a hó a harcmezőket. Az észak dermesztő szele zug végig a végtelen orosz síkságon ; Tirol kopár sziklái és Szerbia hegyei között, Mindenütt ott találja a magyar harcost, aki küzd az ellenséggel, szembe néz vésszel és viharral, harcol és szenved értünk, a hazáért, a szebb jövőért. Magyar asszonyok ! Gondoljatok mindennap, minden percben a küzdő és szenvedő katonákra, áldozzatok és dolgozzatok értük. Készítsetek számukra téli meleg ruhákat, kötöti sálokat, érmelegitőket, térdvédőket, keztyüket. Az ezekhez^ szükséges pamutfonalat a « Hadsegélyző Bizottsági utján lehet megszerezni. A fonál ára kilogrammonként 15 korona.