Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-07 / 45. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. szeptember 12. &7 . szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — í Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 E Nyilttér soronkint 1 korona. Szerk egéski; hivat ' 't Gazdaság l'an. épületében . KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ JP O L, I rr I JC >V I I I X-C T I L V I *. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. A tengeri rekvirálás^ Mint már ol ^er 24-iki számunkban is jeleztük, a .rmány az 1915. évi tengeritermést zár alá helyezte. Erre vonatkozó rendeletének főbb pontjai a következők : Az 1915. évi tengeri termésnek árusítása és forgalomba hozatala csak a minisztérium által megállapított feltételek mellett történhetik s terméséről a termelő csak a rendeletben megszabott korlátok közt rendelkezhetik. A termelővel egyenlő elbánás alá esnek azok is, akik munkabér részes-müvelés, vagy konvenció fejében kapnak a termelőtől tengerit. A termelő termésének azt a részét, amelyet saját házi és gazdasági szükségletére megtarthat, erre a célra szabadon felhasználhatja. A gazdasági szükséglet cimén a vetőmag 'és az állatállomány szükséglete vehető számításba. Mezőgazdasági szeszfőzdéjében feldolgozásra a termelő tengeri terméséből a pénzügyminiszter 99,700— 1915. sz. rendeletében meghatározott mennyiséget használhatja fel. Tengeri terméséi köteles a termeló a közigazgatási hatóság felszóO ö O litására bejelenteni és termésének saját házi meghaladó részét átengedni. A termelők kötelesek készleteiket és gazdasági szükségletét o o o Hadi Termény-Részvénytársaságnak, vagy a hatóság által kijelölt szerveknek a megállapítandó időben átszolgáltatni és erre a célra a legközelebbi ö o vasúti, vagy hajóállomáshoz szállítani. Ott kapja meg a tengeri árát is. Aki termését be nem jelenti, azt elrejti, vagy eltitkolja s aki készletét jogtalanul elidegeníti, két hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. A tengeri termésnek a saját házi és gazdasági szükségletét maghaladó azt a részét, amelyet a hatóság közszükségleti célokra igénybe nem vett, a termelő adás-vétel utján, vagy más módon elidegenítheti, de csak olyanok részére, akik a jelen rendelet értelmében a termelőtől tengerit vásárolni jogosítva vannak. Ezek pedig a következők : a) Aki maga nem termelő, vagy akinek saját házi és gazdasági szükségletét saját termése nem fedezi, az 1916. évi április hó l-ig jogosítva van saját házi és gazdasági szükségletére akár elővétellel, akár készáru vétellel megbízott utján is bármely termelőtől, bárhol tengerit vásárolni. b) A közélelmezés biztosítása céljából a vármegyei és városi törvényhatóságok, rendezett tanácsú városok, nagyobb ipari telepek, fogyasztási szövetkezetek, menhelyek, internátusok, kórházak, gyógy-, büntető-, javító-, nevelő- és egyéb közintézetek az 1916. évi ápril 1. napjáig a termelőtől szintén vehetnek annyi tengerit, amennyi az ellátandó személyek házi és gazdasági szükségletére kell. c) A Hadi Termény Részvénytársaság és ennek bizományosai bárhol, bármennyi tengerit vásárolhatnak. d) A gazdasági egyesületek vetőmagot saját tagjaik részére megbízás alapján közvetlenül a termelőktől vásárolhatnak. e) Kereskedők, ha tengeri adásvételével eddig is foglalkoztak, annak a törvényhatóságnak a területén, ahol üzleti telepük van, a termelőktől tengerit továbbeladás céljára is vásárolhatnak, de csak oly termelőtől, akinek eladásra szánt tengeritermése legfeljebb száz metermázsát tesz ki. A kereskedő azonban ezt a tengeri menvnyiséget csak az államnak, vagy a Hadi Termény - Részvénytársaságnak adhatja el. f) Tengerit felhasználó iparvállalatoknak, ideértve a mezőgazdasági üzemekkel nem kapcsolatos állathizlalással iparszerüen foglalkozó vállalatokat is, az első fokú iparhatóság meghallgatásával annak a törv. hatóságnak első tisztviselője, ahol a vállalat telepe van, megengedheti, hogy üzemük céljára a termelőktől megA BALAT0NVIDEK TARCAJA Most, mikor egész Európa szeme e kis országra tekint, amikor az egész világ lázas izgalommal várja az ott folyó események végeredményét, amikor a győzödelmesen előretörő szövetségesek mind szűkebbre vonják a hurkot e maradhatatlan és folyton lázongó nép nyaka körül, tán nem lesz érdektelen, ha a Balkán e tűzfészkéről, Petár király országáról e tárca szűk keretében egyet-mást röviden elmondunk. Szerbia a 14-ik század közepe táján hatalmas birodalom volt. Határai a Dunától az aegei tengerig s az Adriától a Fekete tengerig terjedtek s rövid ideig úgy látszott, mintha ez ország népe hivatva lett volna magába olvasztani a görög császárságot. Kicsinyes és örökös viszálkodások s a törökök túlnyomó hatalma azonban megsemmisítették e reményeket. A rigómezei ütközet óta (1389) a szerbek a törökök alattvalói voltak. Egy részük elmenekült, másrészük áttért az izlamra, de akadt egy kis töredék, mely a szabadság iránt soha sem vesztette el érzékét s a török birodalom hanyatlása óta, de különösen a XlX-ik században, több és több önállóságot vivott ki magának. Előbb a montenegróiak, azután a szerbek lettek önállókká. Szerbia tulajdonképen csak az 1878-iki berlini békével nyerte el teljes önállóságát s 1882-ben lett királysággá. Jelenleg a többi európai államokkal lényegileg egyenlő alkotmánya van : nép képviseleti alapon nyugvó monarchia. Lakosai között túlnyomó a szerb, de oláh, bolgár, cigány s albán is van jelentékeny számmal. A lakosság az utóbbi időben igen gyarapodott; a városi elem az összes népességnek egy tizedrésze. A népességzöme szerb. Nagyrészt magas és karcsú termetűek, erőteljes testalkattal s élesen jeliegző arcvonalakkal. A fej arányos, felső része azonban kissé hegyes s a pofacsontok előreállók. Hajuk többnyire gesztenyeszínű. A férfiak rendesen rövid hajat viselnek, egyedül a papoknak van hosszú hajuk s dús szakálluk. A nők a fekete hajat kiváló ékességnek tartják s ezért, ha nem fekete a hajuk, ilyenre festik. A szerb nő nem rendkívüli szép, de kellemes. Öltözetük jóformán minden vidéken változó s a cifraságnak, tarkaságnak szeretete általános. A férfiak általában egyszerűen öltözködnek. Fez, bokáig érő gatya és pitykés mellény nyári öltözetük. Csaknem elmaradhatatlan e mellett az öv, melyből pisztolyok és tőrök fogantyúja látszik. Lábukra bakkancsot és tarka harisnyát húznak. Legsajátosabban öltö-mek a városi lakók, feltűnően sujtásos a ruhájuk, arany paszomántos piros mellényük és csinosan hímzett az ingük. De e szép nemzeti öltözetet az európai divat már meglehetősen kiszorította. A nők helyzete aránylag kedvező, jóllehet a férfinál alárendeltebb lényeknek tekintik. A vérségi kapocs tiszteletére mutat, hogy a fivér nővérének természetes gyámja és oltalmazója. A szerbek a zenét és dalt kiválóan szeretik és népköltészetük egész Európában ismeretes és a tudósok nagy gonddal gyűjtik össze termékeiket. A sok egyházi és családi ünnep a mulatásvágynak gyakorta ismétlődő alkalmai. A inulatásvággyal együtt jár a komoly munka kerülése is. A földművelést a szerb csak szükségből s egészen régi módon folytatja, az ipari foglalkozást kerüli, szolgátatba nem lép s legnagyobb előszeretettel viseltetik a pásztorkodás, katonáskodás és kereskedés iránt, melyek flevn oly terhesek. A tisztán szerbek álta\ vidékeken ennél fogva a baromtenyésztés s különösen a disznókereskedés virágzik. Minden felnőtt szerb e mellett katona is s nagy részt saját fegyverével megy a hadgyakorlatra. Sokkal szorgalmasabbak a többi Szerbiában lakó népfajok, különösen a bolgárok. Igen jelentékeny helyet foglalnak el Szerbiában s a nyári hónapokban ezrenként vándorolnak oda és kertészettel foglalko z ak. Kevésbbé ügyesek, noha a szerbeknél "szorgalmasabbak az oláhok. Hires e faj szívósságának példája. A cigánvok már mind letelepedtek s vannak egyes tisztán cigány, habár nyomorult faluk is. Főfoglalkozásuk a téglavetés. A zsidók száma igen csekély s nagyobbrészt spanyol eredetűek ; minden téren nagy befolyásra tesznek szert, jóllehet a nép gyűlöli őket.