Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-31 / 44. szám

BALATON VÜ>EK 1915. október 31 megrokkanva, munkaképtelenül kerültek' haza; — a megemlékezés virágszálai változzanak most pénzzé, hogy azzal segíthessük legszerencsétlenebb hőseinket, a rokkantakat, s a hősi halált haltak özvegyeit és árváit. A kedveseink sirjára szánt virágokkal fonjunk koszorút az idén a hősök homlokára 5 koronák és fillérek alakjában tegyük le az emlékezés virágszálait a hazafiasság, az emberszeretet s a könyörületesség szent oltárára ! A tisztviselőkért. A kormány törvényjavaslata mái elkészült az állami tisztviselők háborús felsegélyezésére. Minden valamire való magáncég megjavítja tisztviselői fizetését ebben a háborús esztendőben, mert belátja, hogy ilyen drágaság mellett rendes fizetése még a legszükségesebb kiadásai fedezésére is elégtelen. Pedig ezeknek a cégeknek javarésze dmugy sem szokott fukarkodni. Igen sok magasabb rangú államhivatalnok, megyei és községi tisztviselő elcserélné a jövödelmét akárhány olyan magánhivatalnokéval, aki rangban ugyancsak alatta van. A mai időben a legmostohább helyzetben a közhivatalnoki és köztisztviselői kar van. Fix jővödelme épen hogy elég volt a megélhetésre, abból kijönni csak a beoszlás különös művészetével lehetett. És most, mig a más társadalmi osztálybeliek takaréktári betéteiket növelik, addig a lateiner osztály a megélhetéssel küzd. A tisztviselő az, akitől még ma is folytonos áldozatot, a fokozottabb tevékenység mellett mosolygó arcot és fürge készséget várnak. Neki kell rendbe tartani a rendeletek ágas-bogas erdejét, ő másokért dolgozik s e mellett dressiroznia kell magát a koplaláshoz. Igazán itt volt a végső ideje, hogy a kormány figyelme a tisztviselői kar felé irányult és mostoha sorsán a nemsokára benyujtandójtörvényjavaslattal segileni igyekszik. Nekünk is vannak ilyen mostoha gyermekeink : a tanitók. ezek a hasznos elemei társadalmunknak. Ök is a közért dolgoznak s ezen közhasznú működésük mellett nincs idejük, de alkalmuk sincs és nem is lehet jövödelmük fokozására és csupán csak a normális viszonyokhoz mért szerény fix fizetésükre vannak utalva. Mint értesültünk, a tanítói kar kérvényt adott be az iskolaszékhez némi drágasági pótlékért. Az iskolaszék pártolólag terjesztette a városi képviselőtestület elé. A képviselőtestülettől függ tehát tanítóink anyagi sorsának jobbraforditása. Reméljük, hogy a képviselőtestület méltányolni fogja a tanítói kar szerény kérelmét, és meg fogja mutatni, hogy van szive, belátása és igazságérzete. Verbuváljunk! A harmadik hadikölcsön jegyzésének mozgalma egyre nagyobb hullámzásba hozza az egéSz országnak társadalmát s ehhez képest városunkét és vármegyénkét is. Vezető köreink erős hazafias érzése, fáradhatatlan tevékenysége papról napra nagyobb lendületet ád a mind szélesebb rétegekben . terjedő verbuválásnak. Püspökeink pásztorlevelekben, papjaink a szószékről, tanítóink az iskolában, jegyzők a községházánál, élőszóval, rábeszéléssel, felvilágosítással, pénzintézeteink körlevelekben és falragaszokon, vármegyék és városok legfőbb tisztviselői az e célra összehívott közgyűléseken buzditiák a lakosság kicsinyjét, nagyját a kölcsönben való részvételre. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy már eddig is elég szép sikerrel. A buzditók maguk is jó példával járnak elől. Sokan vannak, akik noha már a két első kölcsönre is jegyeztek, most harmadszor is vettek hadikötvényt, némelyeit még egyszer annyit, mint í amennyire a két elsőnek összege együttvéve rúgott. Mindez a dicsérendő szép hazafias felbuzdulás onnét van, hogy az idő sokféleképpen kedvez nemzeti kölcsönügyünk sikerének. Bő termés, magas árak s a harctér minden részéről győzelmes jó hirek, de meg mindezekhez még az is, hogy a lakosság jó nagy része úgyszólván már beletanult a hadikölcsön minden csinja-binjába s szomszédok, ismerősök példáján okulva, ma már mondhatni a legegyszerűbb emberei; is tudják, hogy a hadikölcsön kötvényei nemcsak hogy olyan államilag biztosított papírok, mint akár a legnagyobb bankó, hanem még jobbak, .hasznosabbak is annál, mert busás kamatot hajtanak. Mindezen a köztudatba átszivárgott felismerésen kivül még az is sarkal, és sarkalhat is legtöbbünket, hogy akár van a harctéren valakink, akár nincs, mindnyájan egy szivvel- lélekkel gondolunk arra, hogy katonáinknak fegyver, muníció, bő táplálék, meleg ruha kell, hogy elegendő erejük legyen minben gálád ellenségünk legyűrésére, s ez által a maidan elkövetkező békés korszak áldásainak közelebbhozatalára. Ily meggondolással mindnyájan érezzük, hogy tulajdonképpen a magunk és maradékaink jobb voltáért cselek szünk, ha részt veszünkaharmadikhadikölcsön jegyzésében, mely már eddig is szép sikerrel kecsegtet ugvan, de amelynek mentől fényesebb eredményéért még sokat kell dolgoznunk, sokat kell verbuválnuk. Tegyen meg még a hátralevő napokon a maga körében mindenki minden lehetőt, hogy ez, ugy lehet: utolsó nemzeti erőfeszítésünk minél nagyszerűbb sikerrel záródjék. Verbuváljunk! " Gondoljunk arra, hogy a németek harmadik hadikölcsöne 26 milliárd koronát hozott. Éppen mégegyszer annyit, mint az első kettő együttvéve. Itt az idő. Mi magyarok se maradjunk a németek mögött ! Kérelem. alkotó-fenntartóképesség nagy qualitásai a magyar nemzetnél úgy, mint bolgár és török néprokonainál mindenkor el voltak ismerve. A belső testvéri érintkezésnek közösségét mélyreható kulturfeladatok munkája lesz hivatva megteremteni. Az erkölcsi qualitások rokonérzete könnyen elháritandja az útba gördülő akadályokat és közös ideált teremt a kulturtörekvések egyértelmű fölfogása ellen. Az állami egység tudata a német nemzetnél is a kötelesség morális parancsát magas fokra fejlesztette nemcsak törzsenkint, hanem egyénenkint is. Az erős és élénk jogérzeten alapuló polgári kötelesség és a nemzeti közösség érzete egyazon testvér, melybe életet lehelt, melyet élő valósággá'teremtett a nagy Bismark. A vitézség és hősiesség, mely az előbbi időkben a kötelesség, a becsület és emberség rideg parancsa volt, most a német nemzeti egység létrejötte után, mint reális valóság, a meggyőződés és lelkes odaadás erejével hatott törzsenkint, úgy, mint egyénenkint és a németség által betöltendő jövő nagy kulturfeladat jegyében, a nagykorúság teljes tudatával hat és munkálkodik. A hajdani szent római német nemzetiségű birodalom a maga ziláltságában a vitézkedést és hősieskedést speciális hivatásos mesterségnek tekintette, mely a zászlóhoz, címerhez és a fejedelmi személyhez és az ehhez fűződő személyi érdekeltségi viszonyhoz kapcsolódott. A németség mélyebb és tágabb rétegeit ez a vitézkedés meglehetősen hidegen hagyta, vagyis, ha nem volt valamelyes érdek, melyért küzdeni és vérzeni érdemes volt, a személyi vitézség nem érezte magát lekötelezve. Amit egyes kiválók, Qoethe, Scharnhorst, Blücher, Jahn, Kant és Fichte napjaiban csak félénken, titkolva éreztek és kifejezni csak burkulva, szép alkotások leple alatt merészkedtek, az most a német nemzeti egység nagy müvének betetőzésekor a nép legmélyebb rétegeiig lefelé köztudattá vált. Az a nép, mely teljesen a maga erejéből, szellemi és erkölcsi tehetségeinek közös tudatából, minden idegen támaszték nélkül, sőt ezer gáncsvetés ellenére is kitudta vívni önrendelkezése teljességét, nem tűrhette tovább az idegen béklyókat és haladni fog rendeltetésének önmaga szabta utján. A kivel most életre-halálra szóló szövetségben vívjuk e titáni harcokat, a német nemzet bennünket, magyarokat is a maga szempontjából néz és mérlegel. És e nézőpontból a magyar nemzetnek igen súlyosnak találtatott. A magyar nemzeti egység tudata szociális es politikai értelemben egyaránt fakasztotta és érlelte a magyar lélek szokatlan nagy föllendülésének számtalan virágát. A magyar történelem ezer éves tanusága szerint is a magyar lélek akkor vetett kifelé a nagy világba fényes lobogást, amikor befelé is erős volt, amidőn a nemzeti egység tudata legerősebben járta át a sziveket. Tán felesleges emlékeztetni Szt. László, Hunyady János vagy Mátyás korára ? A magyar hősiesség példátlan föllobbanása akkor szerzett európai hírnevet a magyarnemzetnek. Szélesíteni és mélyíteni kell a jogegyenlőség elvére épített kultúrintézményeket" fejleszteni a jog és kullurtudatot, melynek gyökerei a nemzeti politikai népegység tudatába kapaszkodnak bele. A magyar nemzeti egység teljes kiépítése legyen jövendő leghőbb ideálunk, legyen — ha majd ránk is a teljes nagykorúság napjai elkövetkeznek — a hősiesség kifogyhatatlan gazdag forrása. A béke müveinek nagy feladatai ez eszmében fognak összpontosodni ! A nemzet gigászi küzdelme még mindig tart és bátor hőseink immár több, mint egy esztendje harcolnak lankadatlan hősiességgel a kegyetlen ellenség fegyvere és a természet minden zord veszélye ellen. Most, hogy ismét közeledik a tél, az itthonmaradottak szerető j>ondia megsokszorozódik és a harctéren küzdő véreink meleg ruhával való ellátása elsőrendű hazafias kötelességgé válik. Az első téli hadjárat bőséges tapasztalattal szolgált számos irányban s különösen értékes útmutatásokat nyuit a katonaság téli fölszerelése kérdésében. Megtanultuk, hogy a hideg ellen okosan és céltudatosan védekezni, az egészséget az elemek vad erejével szemben óvni lehetséges. A kincstári fölszerelés egyesíti is a célszerű téli ruházat minden kívánalmait. Az itthonmaradt társadalom azonban ennyivel be nem érheti. Nekünk - a katonáinkra váró mostoha viszonyokkal szemben azt is meg kell kísérelnünk, hogy szerető gondoskodással bizonyos fizikai jólétet teremtsünk a lövész-árkokban, hogy a katona csikorgó, abnormis hidegben se fázzék, a hazulról érkező szeretetadoményok pedig mindnyájunk együttérzésének áldásait vigyék nem csüggedő lelkeikbe. A háborút nemcsak fegyverrel, de erkölcsi eszközökkel is vívjuk s a hadvezetőség gondoskodását a társadalomnak kell megfelelően kiegészítenie, Kérőszóval fordulunk azért a magyar társadalom s különösen a magyar nők meleg szivéhez, melynek a tavahi téli gyűjtés alkalmával tapasztalt fényes megnyilatkozása élénken él emlékezetünk! 11. Kérjük hazánk nemesen érző, áldozatkész asszonyait és leányait segítsenek munkájukkal — tudásukhoz, idejükhöz és anyagi erejükhöz mérten, - hogy elhárítsunk hőseinkről minden szenvedést, amelyet elhárítani módunkban áll.