Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-03 / 40. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. szeptember 12. &7. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — i Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f Szerkesztőség és kiadóhiva ial a «volt Gazdasági Tan intézet épületében . Kéziratokat a szerkesztőség ciniére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Nyiutér soronkim. korona KES7' ,1EL\ HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ 5* OJLI T I K V I II K T I JLJ A I*. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 5I. . ' •"Tv Mélyen tisztelt V olvasóközönség! A Balatonvidék szerkesztését- és kiadását október hó l -én átvettem. Célom: Keszthely, Hévíz s az egész Balaton környékének érdekeit a hirlap terén is szolgálni, előmozdítani. Ebben a becsületes szándékomban benne van a munkaprogrammomriak nagy része. Tudom, hogy tövises a pálya, melyre egy évi pihenés után újra léptem, de hosszú, 20 évi hirlapirói és 10 évi szerkesztői működésem ideje alatt hozzászoktam a tövisekhez s valamint a múltban, egy-egy üdvös eszme megvalósítása fölött érzett örömöm enyhítette a tövisszurás okozta fájdalmakat, meg vagyok gvőzödve, hogy enyhíteni fogja a jövőben is. Elismerésre soha sem számítottam, nem számitok most sem, — ha m +án sikereim lennének. Csalódás te' nem érhet. E kedves fészek, a szép Balaton és kies partvidéke iránt érzett szeretetem ösztönöz hirlapirói munkásságra. Tollal is akarom újból szolgálni e várost, melyhez gyermek- és ifjúkori édesemlékek füznekés szolgálni ez istenáldotta vidéket is, hol oly sok munka ' vár az alkotni tudó és alkotni vágyó emberre. A most folyó világháború nem kárhoztathat bennünket, itthon levőket tétlenségre; sőt fokozottabb tevékenységre serkent. Munkálkodni akarok, buzdítva másokat is a munkálkodásra, akikből még nem halt ki a nemes idealizmus ; érzése s akiknek lelkében a jogos önérdek mellett még él a közdolgok és közügyek iránti lelkesedés is. Épen ezért a szép és üdvös eszméknek e lap hasábjain mindenkor helyet adok. Tért engedek a komoly { vitáknak is, amíg azok hangja tisztességes és emelkedett lesz, a jó izlést nem sérti és a személyeskedésig nem fajulnak. Úgyszintén helyet adok a tárgyilagos és igazságos kritikának is, de csak a küzügyek terén s a fentebb hangoztatott feltételek szem előtt tartásával. E lap továbbra is politikai lap marad. Politikával azonban egyelőre nem foglalkozom, mert a most duló világháború alatt különösen nagy szükségünk van a testvéri egyetértésre, a békés és áldásos együttműködésre. Politikai irányomat majd a jövő szabja meg, de előre is jelezhetem, hogy ebben is a higgadt mérséklet fog vezetni, amelylyel leginkább megvalósíthatónak vélem a magyar nemzeti eszméket és ideálokat. A jelenlegi viszonyok nem engedik meg, hogy a lap keretét tágítsam, de újév után már nagyobb terjedelemben fog megjelenni a lap. — Ez költségtöbbletet jelent; de számitok az igen tisztelt olvasóközönség jóindulatára. Hiszem és reménylem, hogy szívvel, lélekkel és (az előfizetések és hirdetések révén) anyagilag is támogatni fog becsületes törekvésemben. Csák Árpád dr. A BALATONVIDÉK TARCAJA ,Kempis üiszhangja lelkemben" cimü ciklusból. Hiúságok hiúsága. (KEMP/S I. S.) Hiúság a kincsek, Hiúság a vagyon. Hiúság, ha bennük BizakodoL nagyon. Hiúság, ha vágyad Hivatalra vonza. H'uság, ha tartod Magad igen nagyra. Hiúság gyönyörbe Temetned a testei. Hiúság a. vágya Tisztátalan tettnek. Hiúság, ha üldöz Hosszú élet vágya, Hiúság nem vágyni Semmi jámborságra. Hiúság, ha csak a jelennel törődöl. Hiúság, ha nincsen Terved a jövőről. Hiúság, ha lelked Csak mulandót szeret. Hiúság megvetni Az örökéletet. Es ha nem az Isten Szent nevébe tetted. Akkor Hiúságok Hiúsága tetted. . . NAGY BARNA. Az fsonzo mellől. ISOHZO 1915. jul. 22. (Vége.) Édes, ja Tanár Ur . Megírtam egy napnak történetét. Elég hűen írtam meg azt. természetesen a maga egész realitásával leírni egy csatát, lehetetlen, hisz cenzúra, női szivek stb. kell gondolni. De amit megírtam, azt hűen írtam meg. ' A tények megtörténtek, ezek mellettem, körülöttem történtek, ezekről tudok. — Ugyanekkor elesett még egy hadnagyunk és főhadnagyunk szétroncsolt lábakkal a iobbszárnyon valahogy hadifogságba jutott. Nagyon bátor ember volt. . . Valószínű beleszaladt nagyon az olasz rajvonalba, körülfogták. Természetesen rögtön elcipelték. Ezt már csak ugy hallottam, s erről nem tudok személyesen. Kapitány ur Róth, ki, mint fent irtani elesett, egy ideig Komárommegyében szolgált, majd Komáromban, nagyműveltségű, finom uri ember volt. Az uj, a modern magyar társadalmat nagyon jól ismerte. Sokszor megfordult Pesten. Színházba járt mindig. Sokat beszélgettünk erről. Különösen a régebbi irodalommal ismertettem meg én. Erről kevesebbet tudott. Amint az egyik barátom írja, ki még ott maradt élve, kitüntetésre vagyon előterjesztve. Természetesen erről még hivatalosan nem tudok. Nem tudom megérteni ki adhatott be, midőn a kapitány ur elesett. * Ami engem illet, én jól érzem magamat. De sajnös, haza nem mehetek. Pedig csak mégegyszer szerettem volna látni gyögyöiü hazámat, magyar népemet Soha, sohase voltam ily büszke magvarságomra! Se transzferálás, se szabadság nem létezik a legújabb parancs szerint. Sőt még a káderhoz (Komárom) sem mehetünk, akik a délnyugati harctéren sebesültünk meg. Csak egyenesen vissza ! Hisz én örömmel megyek, mert magyar vagyok, de hát pár napot szerettem volna csak . . Csak mégegyszer látni azt a ^zép • vidéket! Ha nem lehet, ugy is jól van. Megnyugszom Isten s hazám akaratában. Ma már heielentettem az orvos urnák, hogy elmegyek a frontra, ha már haza nem lehet. De azt mondta, hogy nem lehet még! Igaz, még nem tudnám fel vinni a borjut a Doberdóra ... No, de nem sokára ! Kedves jó tanár ur f Lapját megkaptam. Egy »Balatonvidék«-et is, Nagyon jól esett keszthelyi újságot olvasnom. Hisz annyi kedves, annyi szép emlék fűz ahhoz az aranyos városkához! Mély üdvözlettel szerető, volt tanítványa 1915. szeptember 24. Morgós Jenő.