Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-19 / 38. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. szeptember 12. &7. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — t" Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 í Nyilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében . Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó' hivatali Interurbán : 51. POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKíNT EGYSZER: VASARNAP. A nagybirtok- é? a kisbirtoké Az agrárpolitika ellenségei már régóta akarják a magyar gazdák öntudatos szervezkedését azzal is gyöngíteni, hogv látszólagos ellentéteket 7 O^ o iparkodnak felfedezni a nagy és kis-, birtok érdekei között. Ha üven ellentétek volnának,természetszerűleg megszűnnék a -magvar gazdatársadalom egysége, lehetetlen volna a közös munka, hiszen közös — egységes munka csakis közös cél érdekében lehetséges. Különösen közkedvelt állítása az öntudatos földbirtokpolitika ellenségeinek az, hogy az agrártörekvések, főleg az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Magyar Gazdaszövetség akciói leginkább a nagybirtokosoknak használnak. E törekvéseknek a legfőbb célja ugyanis az, hogy a mezőgazdasági termékeknek tisztességes ára legven, vagyis a gazda szorgos munkája megfelelő jutalomra találjon. Miután a nagybirtokos mindig jobban el tudja adni termését, mint a kisgazda. — ebből ellenségeink állítása szerint — világosan következik, hogy az agrárpolitika nem használ akisembernek, csak a nagy uraknak. Erre az állításra cáfolatul elég volna annyit mondani, • hogy az öntu-. datos agrárpolitika nem csupán a terményárak fokozására iránvuló törekvésből áll, hanem egyesíti magában a o« o demokratikus törekvések egész sorozatát, amelvek megvalósulása mégis o o csak a széles néprétegek anyagi és erkölcsi jólétének emelésére szolgál. Ettől eltekintve azonban könnyű megcáfolni azt az állítást is. hogy a max ' . CyJ gas terményárak hasznát inkább és első sorban a nagybirtokosok élvezik. Ennek leginkább a statisztika ! mond ellent. A legutóbbi termésjelentés szerint ís búzát kisbirtokosok 4"2 millió, rozsot 1 2 millió, árpát 1*4 ; millió, zabot 1"3 millió kat. hold területen termeltek. Ezzel szemben a nagybirtokosok területe volt: búzánál 1'3 millió, rozsnál 567 ezer, árpánál 551 ezer, zabnál 555 ezer kat. hold. Vagyis az arány a kisbirtokra kedvező, majdnem háromszor annyi a termő, kisbirtokosok kezén lévő föld, mint az. ami a nagybirtokosoknak hoz hasznot. Az a körölménv pedig, hogy a nagybirtokossal a nagykereskedő is szóba áll a jól kitisztított, egységes termékért többet ád, mint a kisbirtokosnak a kevésbbé kikészitettért a közvetítő, — nem elfogadható érv. Ma már a kisgazda is gondot fordíthat a kikészítésre s igen sok gondot is fordít, — a nagykereskedő figyelmét is magára fordíthatja, ha társul a többi kisgazda társaival. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a kisbirtok intenz.vitását több szorgalommal és- jóval kevesebb befektetéssel lehet növelni — s az agrárpolitika egyik eredményeként — az utóbbi években ez meg is történt, holott a nagybirtok töke hiányában ma is sok helyen csak a régi módon gazdálkodik — nagyon ís kézenfekvő dolog, hogv az .öntudatos és erőteljes, a nemzet létérdekeivel számolni 'tudó agrárpolitika egyformán hasznára van a nagy- és kisbirtokosnak, de hasznára van az egész országnak ís, mert hiszen azok, akik a hasznot élvezik, mégis a nemzet többségét alkotják. A háborús uj tanév. Irta: Somogy, Hosszú szünet után újra megnyílnak az iskolák ajtai. Kezdődik a jövő nemzedék oktatásának nagy munkája. Az rányt az egy éves világháború tapasztalatai adják meg. Az alap pedig csak a hitvallásos oktatás lehet. Létkérdés ez rlemzetünkre. Az A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA Szép kis felfér kezet. Szép kis fehér kezét imára kulcsolva Szenderült hitvesem csendes, mély álomba; Rátekintek s lelkem szárnya is meglendül: Esdő imádsága, Szelíd sóhajtása, Szíve dobogása lelkembe átcsendül. Oh, jól tudom, miért remeg szíve, lelke! Mért dolgozik nappal, sokszor éjjelente; Mi ad neki nyugtot, ha dolgát végezte; Örömmel mért fárad, Mért bont lelke szárnyat, S mért száll föl Istenhez korán s késő este ?! Az én két kis fiam az ó boldogsága; Az ö boldogságuk lelke, minden vágya! Találkozik lelkünk minden gondolatban: Sok édes érzésben Összeforr egészen, S páros csillaglángként lobog olthatatlan ! m•>! »'/•" • íV.wi Átszellemült alvó szép kis feleségem Tiszta szerelemmel, rajongással nézem; S fehér ágya mellett térdre leborulva Az ő imádságát, Lelke sóhajtását Kis kezét csókolva elrebegem újra! PATYI ISTVÁN. Az Isonzo mellől. Isonzo . . . 1915. jul. 22. Nem epizód ez, hanem maga a fő tselekmény, nem ecsethuzogatások, hanem foltok, melyek egymás mellé rakva, kibontakozik a kép a maga egész nagyságával, borzalmaival, csodálataival. Ily foltokból épül fel az isonzoi csata. A foltok az egyes napokat jelentik. E napok, e foltok egymás mellé való rakását az utókor fiára bizom, Én csak egyet ragadok ki, melyet magam láttam, magam 'hallottam, magam is tevékeny részt vettem benne s mely rám nézve a legérdekesebb, mert e napon lőtte át combomat az a huncut taljány. Jul, 26.-a volt. Jobban " kinyitom a mindig lecsukódni akaró szemeimet.. világosodik csakugyan. Csend van. . . még csak puskaropogás sincs sehol. Pedig ez a legegyszerűbb valami. Hisz azért háború, hogy ropogjon. Megvalva az igázat, jelen esetben nem szeretném még ezt sfe, hisz még a reggelimet sem fogyasztottam el. Vagy vacsora ez tegnapról ? Avagy tán a tegnapi ebéd ? Nem tudom. No de hisz ez mindegy. Fő az, hogy egy gyufaskatulya nagyságú conzerv kávé van nálam, Hát siessünk vele, mert az idő már rövid s ismét megkezdődik ez a pokoli, fülsiketítő, idegizgatő valami. Míg nyaldosom a tenyeremben szétmorzsolt kávét, aközben ezen kérdéseket teszem fel magamnak : Ideges vagy-e Jenő, vagy nem ? Rendben van-e az eszed vagy nem ? Hogy miért kérdezem ezt magamtól, ennek is megvan az értelme. Tegnap estefelé ugyanis azt avizálták a jobb szárnyról, hogy a Braun freiter ur a granátzuhogástól megzavarodott. Későb találkoztam is vele a St. veit-i kórházban, de már ott elég értelmesen beszélt. . . Megállapítottam, hogy az eszem teljesen rendben van még ez idáig. Reggelimet elfogyasztottam, rágyújtottam egy cigarettára s felemelkedtem egy kissé fekvő helyzetemből, hogy körülnézhessek óvatosan. . . Még mindig a legnagyobb csend. Csodálatos. Hisz már őt órára jár az idő ! Vagy tán valamj uj módit találtak ki e huncut taljányok ? Tán hang nélküli ágyukkal lőnek ? Mert hogy ne tőjjenek reggel öt óráig egyet se az lehetetlen 1 Amint eltekintgetek az olasz állások felé meghunyászkodva, egyúttal gyönyörködöm is a képben. Fél jobra van Görz panorámája. Lent mint egy 1000 lépésre hömpölygeti sajátságos zöld vizét az Isonzó Gradiskába. Ez ép szemben van velünk. Egy vaskolosszus dől itt néma nyugalommal az Isonzo lágy hullámaiba, melyet valószínűleg a mieink robbantottak fel. Innen egy meréss hajtással elugrik az Isonzo Doberdótól, majd ismét közelebb jön, mig végr a sok olasz hullától