Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-05 / 36. szám

3. lapjában piszkolják be. Gazdasági okokat emlegettek, de kibujt a lóláb, mert hiszen akkor ha baj lett volna, sequestrum alá kellett volna tenni az érsekség javait, a mit pedig éppen aról az oldalról elleneztek, ahonnan a támadások jöttek. Erre a primás megkérte az Országos Gazdasági Egyesület elnökét, küldjön ki birtokai megvizsgálása végett egy független szakembert, hogy ö is megbizonyosodjék a dolgok milyetén állásáról. Szilassy Zoltánt — hazánk egyik legkiválóbb szaktekintélyét küldte ki az elnök, a ki nyilvánosságra hozott jelentésében megcáfolta a hirdetteti gazdasági derouteot. Erre elült a zaj, de csak egy időre. Ismét kezdődött más irányból. Ezt már nem birta el az agg primás. Leköszönt fentartás nélkül minben méltóságáról. A király kegyeire bizva magát, minden vagyonról cimröl lemondva. Egyedül Ö felségének köszönkette, hogy a fondorkodókkal szemben, akik 20-30. 000 koronás évjáradékot akartak részére biztosítani, 120 000 korona évjáradékot kapott, azonfelül megtarthatta lakásul a budai palotát. E palotát azonban nem sokáig használta, balatonfüredi villájába vonult vissza, ahol valóságos remete életet élt 3 évig, azaz halála napjáig. Azonban itt sem hagvták pihenni. Örök szégyenére mind azoknak, kik ügyeibe felülről befolyhattak — e 3 év alatt valóságos vivisectiot végezték a bíboroson. Valójában egy ember sem akadt azok közül kik neki köszönhették rangjukat, vagyonukat és egyéb kitüntetéseket, a ki komolyan, mindent félretéve, nyíltan melléje mert volna állni. Neki aki ez életben annvi szerencsétlennek a kej resztjét segítette vinni, senki sem nyújtott segélyt. Igy élt, míg a halál meg nem könvörüít rajta. Vaszarv lemondása óta sok tekintély kiköszörülhetlen csorbát szenvedett, nem egy az ujaara tapsolói közül már is fogvicsorgató kritikussá lett, de ez csak szomorú vigasztalás volt számára. Vagyona nem maradt. Életében mindenét a szegényeknek hagyta. Jótékonysági és egyéb adományairól most folyik az összeállítási munka, de tudomásom szerint eddig is meghalladja az a 8,000.000 koronát. Most pedig szólaljanak meg a keszthelyi templom harangjai, mert a város nagy szülötte jön utolsó stációjára. Ide kívánkozott, ahol boldog gyermekéveit leélte, ahol minden bokor és fa kadves voit neki, ahol egy gróf Festetics György nemes áldozatkész hazafiságának emléke és egy Deák Ferenc megvesztegedhetetlen jelleme, tudása voltak annak a törhetlen hazafiasságnak a nevelői, amelyért ő is annyit szenvedett, de arról csak később szólhatunk. Az ö egyedüli védekezése összes támadóival szemben — a maga kívánságára — azért sok bántalommal szemben sírkamrája falára van írva: »Dilexi instítiam.« Gyenesi Mihály. Aki Budapestre utazik, nézze meg a o o Pasaréti lövészárkot í o o Az ország egyetlen hadi látványossága. Pályaválasztás előtt. Irta: Pataky Béla. Az iskolai nagyszünidó vége felé közeledik és nemsokára ismét itt lesz szeptember, a tanév kezdete. Bár a nemzeteket végpusztulással fenyegető világháború a tanulók sorait nálunk is megritkította, de azért újra megnyílnak a tudomány tárházának ajtai. Itt is ott is már megkezdődtek a családi konferenciák s a szülök sokszor tanuló gyermekeik meghallgatása nélkül határoznak azoknak jövendő sorsa fölött, abban a hitben, hogy ők maguk jobban tudják, mely pálya felel meg gyermekeik vérmérsékletének és szellemi képességének foy aztán igen sokszor megtört'' hog - a tanulók hajlamaikkal ellenkező pályát kénytelenek választani és igy a szülői akarat befolyása alatt egész életükre szereucsétlenek lesznek. A fiatalság nagyrészének mind a négy középiskolát végzettek, mint az érettségizetteknek határozni kell a fölött, hogy tanulmányaikat tovább 's hol folytassák, Mire készüljön eiu, tudományos vagy gyakorlati képesítést szerezzen-e? Hogy az élet nagy iskolájába lépve, célját elérve, terveit megvalósítsa és családot alapítva, nemzetének hasznos tagja lehessen. A változott társadalmi életviszonyok következtében az utóbbi évek alatt gyakran hangzott a felhívás a gyakorlati pályára, de kevés eredménynyel, mivel a szülők gyermekeik hajlamait figyelembe nem véve minden áron tudományos pályára nevelték gyermekeiket. Épen ez az oka, hogy olyan sok a proletárok az eízüllöttek száma, mivel képességeikkel ellenkező pályát kellett nekik választaniok. Sok tanulónál már a zsenge gyermekkorban erősen kifejlik a kereskedelem, az ipar valamelyik ága iránt való hajlama, de előítélettel elfogult szüleik csak urat akarnak nevelni gyermekeikből. Hiszen ahol a szellemi képesség, a szorgalom nem hiányzik, neveljenek a szülök a tudománynak férfiakat, de ne neveljék őket hajlamaikkal ellentétben. Nem hiszik a szülök, hogy a hivatali illetve a tisztviselői pályán csak ritkán lehet karriert csinálni. Igaz, hogy mind a kereskedelemben, mind az iparban az önnálló működéshez bizonyos tökére van szükA BAL

ATOhMDÉK TARCÁJA IRKA-FIRKA. Szerelmes strófák prózában. Ovicjiusz ha most itt élne, távoli hölgyéhez talán ilyen levelet irna. * Nálatok talán éppen forrón ég a nap, minálunk most folyton csak esik, az itteni emberek azt mondják, hogy ez igy lesz addig, mig csak a hold nem változik. Ilyenkor én mindig rád gondolok, ilyenkor szoktam én tenéked az én leveleimet irni ... A nagy tó mellől, hová száműzve vagyok, Dulcia, köszöntelek téged az én szivemből! Tegnap ismét küldtem levelet Tibériusz császárnak, hogy engedne már engem haza az én hazámba, én itt nem birom sokáig. Vájjon megjön-e a kegyelem ? Vájjon látjáke még egyszer az én szemeim, Dulcia, a te orcágat ? Mert te hiányzol nekem .egyedül csak te az én szivemnek ! Csak téged vágylak 1 Az embereket, akilc között élnem kell, már egészen megszoktam. Ugy mutatják, hogy kedvelnek, még az adót sem kéirk, tőlem, a versem pedig, melyet nemrég irtam Tiberiuszra, különösen tetszik nekik. Majd minden nőt ismerek és közülük nem egyet szerettem is és mikor ezt én megvallom neked, ugy érzem, hogy nem kell miatta nekem szégyenkeznnm teeliitted. Mert hogy többet is szerettem már közülük, ez is azt mutatja, hogy ezeket a nőket nem lehet sokáig szeretni és ők sem tudnak sokáig szeretni, Az ő csókjukat leviszi az első mosdóviz, a te csókjaid még most is, még mindig itt égnek az én ajkamon. Mióta elváltunk egymástól, mindig a te csókjaibra emlékszem, a te csókjaidat feleni nem tudom, Dulcia, és nem is fogom soha. Tele van a lelkem lobogó piros vággyal utánad 1 Vajha megjönne a kegyelem és visszamehetnék tehozzád ! Nem fut le a homok az órán, hogy én rád ne gondlnék. i^s te gondolsz-e néha rám ? Nem felejtetted-e még el egészen a te leghívebb hívedet ? Óh hátha ! Rómában annyi a szép ifjú !. .. És te olyan csodaszép vagy, a te szemeid olyan tiszták és fényesek,mint a halastavak a császári kertben és a te orcád olyan, mint apómagránát... és te olyan fiatal vagy, Dulcia I Dulcia 1 Ha te megcsaltál engemet! Ha kedvese lettél egynek az ifjak közül! Bocsássák meg nekem hatalmas istenek, ha tán igaztalanul vádolni mertelek! .. . Ha azonban mégis... Ha mégis valaki (ó, legboldogabb ifja a vén Rómának!) megnyerte a te szivedet, hát szeresd vissza minden szereteteddel! Kedvem volna megfordítani a stylust és elmázolni a viaszkon mindent, mit eddig irtam: én már úgysem fogom viszontlátni Rómát soha, sem az aurélius-hidat, hol először láttalak meg tégedet... Te a városba jöttél épen mezei lakotokból, emlékszel ? .. . Énrám hát ne várj! =Nem ! Nem szabad! Te szép vagy, te fiatal vagy még, neked még szaretni kell sokszor és sokat. Eétkeznél magad elllen, ha te énrám várnál. A kegyelem nem jő meg soha. Én tudom! És ha mégis megjönne, már késő lesz, én azt már nem fogom megérni. Én érzem 1 Az én életem itt a nagy tó mellett fog elmúlni. Ahogyan nem könyörült meg a szive rajtam Augusztusznak — te tudod, hogy mennyit rimánkotam hozzá, hogy menuyit hízelegtem neki-ugy nem halgatja meg könyörgésem Tibériusz sem. Ó, mért is láttak meg valamit az én szerencsétlen szemeim, mért is járt el az én buta szájam ! Élj hát boldogul és ha néha nálatok is ilyen szomorú, esős idő lesz és te olyankor egyedül leszel, ákkor gondolj énrám is. A nagy tő mellől hová örökre száműzve vagyok, Dulcia, mea dulcisszima Dulcia, búcsúzom tetőled . ..