Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-27 / 26. szám

2 BALATONVIDEK 1915. junius 13. ugy fel nem szaporodtak a háborúban, mint a mezőgazdaságnak. Egyetlen iparág nem érzi a rekvirálások súlyát annyira, mint a mezőgazdaság. Más ipar pár hónap alatt kiheverheti a háborúban kapott sebeket, de a mezőgazdaságnak erre évekre van szüksége. Tessék csak gondolni az állatállomány pusztulására. És számba kell venni, hogy tömegárut produkál és fogyaszt a mezőgazdaság üzemében, a közlekedés kikerülhetlen zavarai legérzékenyebben a mezőgazdaságot sújtották. Mindezek összevéve jelentékenyen fokozták a termelés költségeit, sőt igen sok helyen a termelést meg is akasztották, lényegesen megcsökkentették. A termés, bármenyire híresztelik irányzatosan annak a kitűnő voltát, semmiesetre sem sikerült ugy, hogy annak a mennyiségében kereshessen a gazda könnyítést. A gazda csak igazságot kér, üzemi igazságot, annak a mérlegében rejtett tételek nincsenek, de benne vannak az egyik oldalon az irtózatosan emelkedett termelési költségek, a másik oldalon pedig meg kell lenni ezek fedezetének, a mit ma csak abban kereshet, hogy a maximális árakat ne képzelödések irányítsák, hanem azok a viszonyok, a melyekkel a gazda küzködik. — Szövetségi hiiséggyürü. A legújabb szövetségi hüséggyürük, melyet az Országos Hadsegélyző Bizottság ad ki gyönyörű kivitelben a két uralkodó dombornyomást! zománcozott arcképével. E gyűrűk örök emlékei maradnak a most duló népek csatáinak és aki e gyűrűt beszerzi magának, nemcsak egy szép emlékkel lesz gazdagabb, de az a tudat töltheti el a lelkét, hogy hozzájárult a hadbavonultak családjainak és mindazon jótékony célú alapok segélyezéséhez, melyek az Orszsgos Hadsegélyző Bizottság körébe tartoznak. Kétféle kivitélben kerül forgalomba: szinezüstből 3 K, Ezüstözött fémből 2 kor. Kapható: Sujánszky .József könyvkereskedésében Keszthelyen. szüreteltek, hogy csak ugy zengett a vidék. Semmi csinált busmagyarság se zengett. A jó labancok persze mehettek Bécsbe jelentést tenni a fiatal császárnak, hogy a nép boldog, hogy leverték a 48-at. itt csak a középosztály gyászolt. Busmagyaros sirvavigadással. Voltak nemes lányok, akik béna uri honfihoz mentek férjhez. A nép befogadta a magaszerü szerencsétlent, de már csak azt tartotta, hogy szép az egészséges. A fegyverletételből szabadult nemesek aztán megfogadták az ilyeneket portásnak, ennek-annak. Ezen a földön a nemes középosztály és a hazafias, bécstelen mágnásság, papság érzi a föld magyaros érzületét. Óh a falusi paraszt nem érti föl, hogy mért kelljen neki gyászbucsut tartani, Nem érti se ésszel, se ököllel, hogy miért? Még mindig az urakra hivatkozik. Ferdés, sanda irigységgel és sárga nemlátoksággal. A tilalom ellenére is táncol, torkig eszik a teknőszám sütött kalácsból, a féltucat számú leölt baromfiból. Vagy az uraktól látta? Igazán nem tudom. De hazugul állították be Jókai óta Gárdonyiig. Baksay S. halála napján legyen ez ráemlékezés, meg álromantikus iskolára. 50P">SF Harctéri levél. *) Északi harctér, 1915. junius hó 8. KEDVES TANÁR UR 1 Innét-onnét elmúlt egy hónapja, hogy nem adtam életjelt magamról. Csendes, békés viszonyok között egy szürke hónap oly simán, oly egyszerűen siklik tova, hogy az ember csak arról veszi észre az utimó közeledését, hogy az igénye ugy magától kissé lejebb száll, hogy annál jobban kitombolhassa magát a nagy l-es szám után. Persze ez itt egész máshogy van. A virágfakasztó május első napjaiban Mars szégyenkezve lassúságán Hermes szárnyait kérte kölcsön, hogy gyorsabb irammal ragadhasson tova bennünket. A mult hónapban még a Kárpátok csúcsain álltunk ört, ma már Oroszország sárga homokjában szánt barázdát ugyanaz a bakkancs. Május közepén léptük át a határt, Magyarország határát. Uzsoki szoroson át kelet üalicia felé nyomultunk előre. Istenem ! De sok magyar gyerek nézett vissza-vissza arra felé, honnét jött, hol a család lakik, hol a mi Édesünk van. De a szívnek hallgatni kellett, mert a muszka hires a gyors lábairól a visszavonulásnál. Az uton látni lehetett a nyomokból a muszkák marathoni futását. Mind több és több töltény csillogott az ut szélén, később már a hátizsákok is lekerültek, s befejezéskép a puskák százai tették színesebbé az oroszok ^teljes rendben való* visszavonulását.. .. Ustricki-üozni az első falu, hol megáll' tunk. Leégett házak, alázatos parasztok, síró asszonyok fogadtak, kik kérdésemre csak egyre hajtogatlák : „muszkále zabráli" (a muszkák harácsoltak) a faluban lévő néhány paraszt szorgalmasan szedegette össze a mezőben elszórt orosz puskákat, s barátságos arccal szolgáltatta be nekünk, Különös nép a galíciai. Jámbor, alázatos, de sunyi! Házigazdám még tegnap orosz tiszt előtt hajlongot megelégedetten, s ma már görnyedve, alázatosan kérdezi: Gospode ! Mlka?(Úram! Parancsolsz tejet ?) S éjjel a kenyérzsákból kilopja a cukrot. Kelet-Galiciában való előnyomulásunkat beszüntették, s ujabb parancscsal más helyre rendeltek. Hogy dobogott a szivünk, mikor ismét Magyarországban voltunk. Mennyi itt a virág, mily édes itt a lét, hogy hullámzik az Alföld kalászóceánja, mennyi méh udvarol a hófehér ruhában díszelgő gyümölcsfáknak, s mi — hazatérők — boldogan éreztük, hogy a jó Isten az országgal van. Nagyberezna— Ungvár— Debrecen — Szolnok — Budapest— Érsekújvár—Pozsonyon át nem sokára Lajta hídján robogtunk át. Ismét elhagytuk a földet, hova az édes emléknek, a komoly kötelességnek annyi szála füz. Száguld velünk az ércparipa, városok, falvak tűnnek el s egyszercsak feltűnnek Krakó tornyai, utunk további folytatasán ismét Kelet-Galíciára emlékeztető szegény falvai, alacsony faházai, silány gabonaföldje eszünkbe juttatták, hogy távol fekszik ez ország a Paradicsomtól, távol van Magyarországtól. Merengésemből éles fütty zavart fel. Tarnovban voltunk. Láthattam a várat, melyről annyi szó esett már a háború folyamán. Az állomás viharvert ábrázata, a felégetett gyárak magukon viselték az orosz látogatás nyomait. Fehérruhás, tüzes szemű lengyel lányok kendőt lobogtatva búcsúztak tőlünk, a napsütött arcok kipirultak és sapkáinkat integetve csókot dobtunk a szépek felé, s magyarul még vissza kiáltottuk : „A viszontlátásra 1 . . ." Vonatunk mind lasabban folytatja útját, felrobbantott hidak csak pár órával előb kijavi tott pálya a legnagyobb óvatosságra int. Este szálltunk ki, s szinte jól esett a négy nap, négy éjszaka után Ismét a már megszokott sátorban gyeptéglával a fej alatt, ugy Isten igazában kialudni magamat. Másnap reggel 5 órakor elindultunk három napig tartó kisebb sétánkra. Mind közelebb hangzott az ágyuk dü)*) Ezt a szép levelet Deutsch Zoltán hatjaprúd küldte dr. Lakatos Vince főgimn. tanárnak. börgése, s egyszer csak hallottuk a fegyver ropogását is. Ismét a harcok fergetegében voltunk. A rajvonaltól ugy 1500 lépésre tartalékban. Az éjszakát nyugodt alvással töltöttük el, s másnap azután „munkára" mentünk. Az orosz nagyvezérkar csak röviden számol be május 25-iki Visztula-San szögletében lefolyt „Olympiád" részleteiről, ezért bátorkodom hosszabb tudósítást küldeni erről, tudva azt, hogy Kedves Tanár Ur érdeklődik az atlétika és egyáltalában a sport iránt. Május 25-én reggel 4 órától az ágyuk szakadatlanul szóltak, jelezve, hogy a nagy ünnepély ne.a sokára kezdetét veszi. Reggel pont 8 órakor vonultak fel a magyar bajnokok a küzdőtérre. Egy harsány „Élőre" kiáltás után megkezdték a marathoni előre rohanást. Az illetékesek szerint a bátor magatartásból, és a bámulatos gyers előre törésből már eleve következtetni lehetett a sikeres eredményekre. A verseny egyéb részleteit nem irom le, csak annyit, hogy a műsoron szerepelt következő mérkőzések keltettek különösebb figyelmet: golyószórás, schrapnellvetés, gránát-dobás, 3000 lépéses síkfutás, 100 lépéses roham stb. stb. ... A mérkőzés végeredménye 0:4 a honvédek javára. A rendezőség a közönséget e szép látványból teljesen kizárta, a versenyeken csupán csak a szereplők vehettek részt. A mi részünkről 18-as honvédek, a másik fél részéről pedig jó öreg muszkák, tatárok, s állítólag cserkész honfiak is tették tiszteletüket. Az előzményekről látni lehetett, hogy az orosz— magyar mérkőzés eredményébea muszkák nem nyugodnak bele, s ismét felvették a versenyt, mely megint csak az ő csúfos kudarcukkal végződött. Kifelejtettem, hogy igen érdekes volt a vizi poló mérkőzés. Hat árkon nyakigérő vizben gázoltunk át, közben a kis schrapnell golyók potyogtak közénk. Néhányan közülünk elég ügyesen kezünkkel-lábunkkal el-elfogtunk egyet-kettőt. A nagy sport-ünnepély emlékére egy cselák tüzérszázados tiszti szolgája orosz schrapnell alumínium részeiből gyűrűket készített, melyek közül én is kaptam egyet. Bele van vésve a dátum és a sport események színhelye. Legközelebb egy márványtáblát akasztok a nyakamba és belevésetem mindazon sport ünnepélyeket, melyeken eddig részt vettem s Isten segítségével még esetleg részt vehetek. Jelenleg honvédék-muszkáék pihennek. Gyűjtik az erőt egy ujabb mérkőzésre. Én e kis időt felhasználva körüljártam a rajvonalat, megszemléltem a terepet, hol mint parti nyulak a homokba beásva élünk, s egyszerűen a jelen állásunkat „Harctér" névre kereszteltem. „Harctér" nyaraló és ideg gyógyhely. Szórakoztató és sport különlegességeiről nevezetes, masszás és vércsapolása világhírű, melyet szakképzett és már több mint tiz hónapja működő honvédek végeznek teljes lelki nyugalommal. A különböző helyeken, legutóbb a Kárpátokban szerzett bő tapasztalataikat a gyógykezelésnél teljesen érvényre juttatják. Igy tehát ne csodálkoznunk, ha a hívatlan orosz vendégeket ily lelkiismeretes kezelés mellett csakhamar kikuráljuk a monarchiából. Hasonló kura, remélem, az olaszoknak is használni fog. Ott egyenlőre —- hallomásom szerint — még csak kísérleteznek e gyógymóddal. A gyengébb idegzetüek kedvéért zene is van. A kis sziszegő orosz golyók, a csattogó robbanók, schrapnell sirás, gránát bugás, gépfegyverkelepelés közé szépen vegyül a nagybőgő szerepét játszó harminc és feles. Szolgám, a Józsi cigány, véleménye szerint e szinfonia A mollba kezdődik és Jaj Durrban végződik. A zenén kívül a sportnak is szentelünk pihenésünk alatt egy-két órát. Jelenleg kizárólag a következő sportot üzzük mondhatnám szenvedéllyel: ásás és vadászat. Azelőtt a turistáskodást is kedveltem, de minthogy maszkáik (ismert nevü család) a Kárpátokból kénytelenek voltak tova költözködni, én is követtem őket a sík terepre. A nyaralóban minden este tűzijáték, világító raketta, reflektor kivilágítás van. Az