Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-20 / 25. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. jimius 20. 25. szám. Előfizetési ár Egész évre . . Fél évre . . . Negyed évre Egyes szám ára 10 K — f K - f K 50 f K 20 f Nyilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőségés kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében . li iiii Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKÍNT EGYSZER: VASARNAP. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. NÉPEGÉ5SÉGÜGY. Irta : Somogyi. V Uí' Minden elismerésre méltó az a mozgalom, melyet a l\

ath. Háziasszonyok Országos egyesülete a nepegésségiigv szervezése érdekében a mult héten Székesfehérvár püspökének elnöklete s Lukács György volt miniszter, Bárczy István székesfővárosi polgármester és a közélet több kitűnőségének részvétele mellett a népegésségügy emelése érdekében megindított. A társadalom nagy megelégedéssel és mondjuk csak ki sok elismeréssel tekinthet kath, egjesületeinknek háborús akciója felé, de a fönt jelzett mozgalom különösen is méltó a társadalom mennél nyomatékosabb méltánylására s megértő támogatására. Mert miről van szó? A nemzeti élet folytonosságának megóvásáról. Az élet e folytonosságán a körülöttünk duló rettenetes emberpusztitó világháború sajnos, nagy és fájdalmas rést ütött! Ezt a rést még csak tágíthatják a háborúval járó különböző járványos betegségek. Pedig az élet békében is nagy kincse nemcsak az egyénnek, de a társadalomnak is. Nekünk magyaroknak kis számunk miatt is kimondhatatlan értéket jelent. Ezt a nagy nemzeti értéket védeni, oltalmazni ma inkább, mint valaha, a legsürgősebb feladat. És pedig annál inkább, minél kevésbbé méltányoltuk azt a múltban. Pedig valljuk csak meg, éppen a közegésség, vagy népegésségíigy volt úgyszólván a társadalmunk „és törvényhozásunknak is egyik legmostohább gyermeke ! Hogy mennyi életet oltott ki s döntött korai sirjába csak a tuberkolozis, a gyermekhalandóság és az alkoholizmus mértéknélküli nem bántalmazott élvezete, elég ha csak a frissen hantolt korai sírokra utalunk. Ezekből a tüdővész évi átlaga számítás szerint 70—80 ezer halálesetet jegyezhet föl szomorú fekete könyvébe ! Minden egyes ilyen sírdomb egy-egy panaszos vád a multak mulasztásaiért! Az okok a szomorú okozatban annyira ismeretesek, hogy azok felsorolása szinte feleslegenek tűnnék föl! Közöttük nem utolsók: a nyomorúságos lakásviszonyok, az ivóvíz egésségtelen volta, alkoholizmus, a szabadságnak már a zsendülő korban kiaknázott s előmozdított szabadossága a mértéknélküli dohányzás élvezetében és abban a pontban, melyről itt ne essék szó ! — Hogy mennyi élet pusztul el évenként az alkoholizmus meleg ágyai: a korcsmák és pélinkamérések odúiban lefotyt verekedések, gyilkosságok miatt, arról csak a bűnügyi statisztika számolhatna be részletesebben! — Mégis évek óta hiába sürgeti minden társadalmi tényező az alkohol kimérésének korlátozását s a korcsmák vasárnapi munkaszünetét ! — A tizenkettedik órája ütött, hogy a közegészségügyét nagyobb odaadással karoljuk föl, — A fertőző betegségek tanyáit, a zsúfolt lakásokat a vidék, különösen a falvak ivóviz kérdését nagyobb figyelemre méltassuk. Főkép most, mikor még a régi bajok okultságát súlyosbítja az orvos hiány is! Éppen az orvoshiány egyike azoknak a szinte mind fel sem sorolható bajok okainak, melyek az egészségügy terén oly hátrányosan hatottak eddig is, a jelenlegi viszonyok között pedig egyenesen veszedelmet jelentenek! Eggyel több okunk van, hogy elismeréssel adózzunk a megindított társadalmi mozgalmunk s felkérjük társadalmi életünk minden tényezőjét, első sorban a minden nemzeti ügy iránt lelkesedni tudó hölgyeket, kövessék az adott példát s higyjék meg oly fontos íeladatof teljesítenek ezzel, mint a csataterek sebesültkezelö és betegápoló egészségügyi csapatai, vagy akár kórházaink vöröskeresztes önfeláldozó ápolói! Életet mentenek! Irgalmasságot gyakorolnak ! Érdemeket szereznek Isten és a társadalom előtt! Akár a csatatér küzdelmeiben, akár az egésségtelen lakásokban, akár az alkoholizmusban, akár tuberkulózusban pusztul el az az élet, a drága magyar élet, kiszámíthatatlan veszteség az a nemzeti élet folvtonosságában! Ezt a vezteséget korlátozi,! megszüntetni ahol csak lehet — a leg hazafiasabb cselekedet! — Ehhez járul azután egy másik, de nagyon kényes feladata a társadalomnak : a nemzetgyilkos Egyke könyörtelen üldözése és hacsak lehet, teljes kiirtasa, hacsak A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA MIÉRT? Lengyel mezőn, tábortűz mellett Gyóni (Áchim) Géza verseiről.) irta: Váth. A Budapesti Hírlapban megjelent a Levél nyugatra c verse. Nem sok idő lelett bele s a vers mellé, mögé egész sor költemény került kinyomatva. A fent emiitett cimen könyvalakban repülhetett a légen át a nevezett lap tulajdonos szerkesztőjének dedikálva és facsimilésen még: Reménykedő magyaroknak Küldöm át a légen. Reménykedő magyarokkal A jó Isten légyen. Gyóni nevének közismertségét a verskötete mellett a Budapesti Hírlapnak köszönheti. Körülbelül az itthoni kiadással egyidő'ben jelent meg Juhász Gyula Uj versek cimü füzetecskéje : Tewan-kiadásban. A katholikus vonatkozásokkal telt igazán remek, befelé szóló költeményekről árva hang se hallatszott a kath. lapok berkeiben, mikor az a Juhász Gyula éveken keresztül hü munkatársa volt a mi belletrisztikánknak. Hanem Gyóni verskötetének neki estek s az Alkotmányon kezdve jobbra és balra leadták a nyugatosokhoz cimzett verses levelét. Nem vették észre, (hisz semmitmondó ismertetéseikből látszott, a nyugatosok legjavának csak rémhírét hallották költve Írásban és szóban) hogy Gyóni a nyugatosoktól sajátította el frazeologiáia nagyrészét, legkirugósabb szavait épen onnan kölcsönözte, vagy parallel kifejezéseket alkotott Ady első, forradalmi hangú verseinek nyomán. Óh, óh, óh, hogy nem néztek szét nagy Ítélkezők ! Miért nem néztek szét ? Meglátták volna, hogy milyen könnyű egy újonnan mások által alakított, finomított nyelvet kisajátítani. Mért, óh mért Ítélnek azok, akik most dörgölik álmos szemeiket ? ! Miért ezt az irodalmi pártizüt idézgették ? Miért ? Mikor teljes költői szépségű, remekségek vannak a füzetben; Ha, engedje Isten! visszajön Gyóni, resteli majd, hogy a fránya magyarkodók, a pártoskodásban rikitó versét adták le a minden párton és irodalmi árnyalaton felülszárnyaló örök szépségei helyett. Óh álomszuszékok, akik nem forgattátok az irodalomtörténetet, mióta az utrabocsátó matúrát, vagy oklevelet kezetekbe kaptátok, láthatnátok belőle a jó Bodnár Zsigmond elméletét a hullámzásról, Kazinczy alig veszi észre a napoleoni háborúkat, nemhogy részt kérne belőle. S épen annak a körnek, melynek irodalomtörténetileg elismert érdeme a nyelv átformálása, kinövelése, csiszolása s a formatökéletesség, megfelel a mai Ady—Babics—Juhász—Kosztolányi-éra. A berozsdásodott, haladásra képtelen nyelvet ők gazdagították, formálták uj igékkel. Persze bagolyvárból ezt nem lehet látni! Eztet tanulni kell s a pénzt könyvre is költeni. Igy meglátják a hires Ítélkezők és a Gyóni versszemelvényezők, hogy a kurucos hangú, szabású verseket rokonhangra épen Ady vezette be az ujmagyar irodalomba, hogy Ima a lengyel dombon mennyire rokon átkában Ady Aki a helyemre áll, a feleségéhez s hazaálmodó versei pedig Ady csöndes bölcsőfaluiába, vagy gyerekkorába való viszszarévedezéseihez, a Ne szomorkodj, Bálint; Varsó-felé a Bujdosó kuruc rigmusával. Hát a nyugatosoktól meghonosított merész magyarkodó kifejezések! (Itt vannak Gyóniból: Gondtöréskor szálkakeresők, anyjuk kinja, kerge cár, sárga kutyák, dögrovás, tetvek, szorítsd, kalózcsorda, britbetyár, tivornyás harc, pucér dámák, nem alkottad kérő szóra szám, zengő ige. stb.) Az asszonyszeretést is az uj költészettől tanulta el Gyóni. Persze egyénitette. Petőfi harci dalaiban nem gondol asszonyára, fiára. Gvóni belekapesolja a Kovács pajtással való párbeszédébe, s a maga lelkét-szivét tükröző majd minden versébe. Rágondol, érte, miatta, neki akar megmaradni : Érzed-e még, Hogy hervad érted szalmaágyon Árva karomba ezer ölelés