Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-03 / 1. szám

I - \J ^ ,<r i , e' , X*' 't'. XIX. évfolyam. f / Keszthely, 1915. január3. 1. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — í Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára — K 20 f Nyilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében . BALATONVIDEK Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: fSpMV-B) ^ TÁR ÍARNAP. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. V Heti kis tükör. Tul az izgalmakon. Megtörtént a biróválasztás, mely Reischl Imre eddigi városbíró győzelmével végződött. A jelöléssel, választással járó hullámok zajgása is elcsendesült és ez jól van igy, mert most kezdődnie kell az alkotó munka kitervezésének, a főbb szempontok kitűzésének a város haladása, csinosítása kérdésében. Nagyon jó lesz, ha a szenvedélyes ajkak itt is, ott is, elnémulnak. Reischl Imre rokonszenves egyénisége, úgy hisszük, biztos záloga lesz annak, hogy a város polgárainak nyugalmát a tulbuzgók nem fogják megzavarni s mindenki meg fogja tőle tanulni, miképen kell a közért az anyagi érdekek teljes kizárásával önzetlenül munkálkodni. Ilyen értelemben üdvözöljük az uj városbirót s kívánjuk, hogy a gátak ledöntése után azokat a szép terveket, melyekről eddig csak álmodoztunk, városunk javára megvalósíthassa ! 1ÁN Az uj ev. Az I9l4-ik év sötét lapon, véres betűkkel lesz bejegyezve a történelem könyvébe. Emlékezet óta ilven rettenetes esztendő még nem virradt a ma.'arra, mint az elmúlt. A válságos gazdasági viszonyok mellett világháború zudult a nyakunkba. Búból, bajból tehát bőven kivettük a részünket, csak az öröm kerülte el messzire portánkat. Mintha csak a felsőbb hatalmak kiakarták volna próbálni a magyar nemzet béketürését, kitartását, hitét és reményét, olyan szigorú esztendőt mért ránk a magyarok Istene. A letűnt 1914-ik esztendőre szívesen borítjuk a feledés fátyolát és szemünket vágyakozva emeljük az 1915. év hajnalának láthatára felé. Hitünk, reményünk, hogy a világháború, mely oly sok existenciát tett tönkre, mely annyi családot döntött gyászba, mely oly sok asszonyt tett özveggyé és gyermeket árvává, nemsokára véget ér s hogy uj és boldogító eszmék sugarai fognak ez év folyamán bevilágítani a mult sötét zugaiba és világoso o ságot fognak teremteni ott, ahol eddig a félhomály penészgombái szaporodtak. Hisszük és reméljük, hogy Magyarország politikai és társadalmi rendjében üdvös metamorfózis fog végbemenni. Nem emberek csinálnak történelmet. Az emberek csak exponensei a kornak, az időnek és ha valaki bele akar kontárkodni törvényszerű lefolyásába, azt irgalmatlanul elsöpri. Előttünk az uj esztendő. Még lepel takarja eseményeit és mi kutató, kíváncsi szemmel keressük, hogy mi van mögötte. Pedig talán jobb igy, hogy nem látunk mögéje, talán sok is van ott, amit ráérünk megtudni. De bármilyen legyen is a jövő, balsors a hitünket meg ne ingassa, jószerencse ne tegyen elbizakodottá. Vágyainkban, reményeinkben ne legyünk túlzottak, mert ez biztos csalódáshoz vezet. Egyszerre nem érhetünk el végcélunkhoz, mert a haladás utja hosszú és göröngyös. Számot kell vetnünk a multak mulasztásaival is. A rozsda a csorba csak hosszú köszörülés, csiszolás által távolitható el a kard pengéjéről. Legyünk bátrak, elszántak, összetartok s emelt fővel ugyan, de imádsággal ajkunkon köszöntsük az uj esztendőt. Imádságunk szálljon ahhoz, aki az idők végtelenségének magaslatán trónol és kérjük tőle, hogv legyen irgalmas hozzánk, teljesítse legfőbb óhajunkat, e kies város polgárságának anyagi és szellemi boldogulását. Vegye le rólunk e nehéz keresztet, kíméljen meg bennünket minden csapástól és teremtsen békességet és kölcsönös szeretetet közöttünk ! A BALATONVIDEK TARCAJA Uti emlékeimből. Irta SZOLLÁR ISTVÁN. ^Folytatás.) A Zwinger tulajdonképen kiegészítő része a Muzeumnak. Nevét a kertről nyerte, melynek területén emelkedik. S inig a hoszszukás négyszögletes múzeumépület a legnemesebb renaissance-styl megtestesülése, addig az emeletes galériákkal összekötött hét pavillonból álló Zwingeren a barokk az uralkodó, bár egyes kontúrok és részletmunkák rokokko-stylbe árulnak el. A hatalmas építmény gyönyörűen parkírozott teret zár körül, melynek közepén Friedrich August monumentális szobra áll. E térről körültekintve szépségében áll előttünk az egész Zwinger, mely a műértőnek és laikusnak egyaránt felemelő és elragadó látványt nyújt. A Muzeum és a Zwinger nagyértékü gyűjteményeket foglalnak magukban. A Muzeumban van a hires képtár, a rézkarcgyüjtemény és régiségtár, a Zwingerben az állattani, növénytani, ásványtani, néprajzi és a fizikai osztályok vannak elhelyezve. Bennünket leginkább a képtár vonzott. Ide irányítottuk hát lépteinket s belépvén a fogerba, egy polyglott nyelvű társaságba kerültünk, mely szinte megostromolta a pénztárt jegyért. Képviselve volt e vegyes ajkú társaságban a vén Európa minden nemzete. Sőt láttunk egy pár ferde szemű japánt és vezetővel járó amerikai misseket is. A bábeli hangzavarban elvétve egy-egy magyar szó is ütődött füleinkbe, tehát nem mi voltunk csak egyedül magyarok s ezt oly jól eső érzéssel vettük tudomásul. Atesven a jegyváltás nehézségein, megindultunk a képtár sokágú labirinthusában. A gyönyör és elragadtatás, a csodás áhítat váltakozó és fokozódó érzetét, melyet belőlünk laikusokból a művészi alkotások itt felhalmozott remekművei kiváltottak, hiába próbálnám szavakba foglalni. A képtár jellemzéséül pedig elég tán azt felemlítenem, hogy a Gemáldegalerie az egész világ képtárai között gazdagság és mübecs tekintetében a harmadik helyet foglalja el s hogy benne a régi és újabb festőiskolák^ minden hírneves művésze képviselve van. Őszinte örömmel és büszkeséggel tapasztaltuk, hogy a művészet halhatatlanjainak a felszentelt csarnokából a magyar festőművészet disze és büszkesége : Munkácsy Mihály sem hiányzik. Remek alkotásának — Krisztus á keresztfán — majd annyi időt szenteltünk, mint Raffael páratlan sixtusi Madonnájának vagy Tizián Adópénz c. utolérhetetlen művészettel megfestett képének s a többi csodás mesterműveknek. A képtár helyiségeiben eltöltött pár óra felejthetetlen lesz örök időkre előttünk. Gyönyörtől megittasult lélekkel, de keserii irigységgel sziveinkben afölött, Hogy mind e műélvezetet a magyar csak külföldön találhatja fel, — hagytuk el a képtár helyiségét. A nem kevésbbé értékes rézkarcgyüjtemény osztályában tett rövid séta után búcsút vettünk a Zwingertől. Délutáni programmul Dresden egyéb középületeinek és sétatereinek megszemlélését tiiztük ki. Rövid ebéd utáni pihenés után tehát újra nyakunkba vettük a várost. Az elegáns Seestrassén át indultunk útnak, melyen alkalmunk volt megcsodálni a vaskancellár egy igen sikerült álló szobrát, mely Dresden eddig látott számos szobormüve között a legjobban megnyerte tetszésünket. Majd az Altmarktra értünk, hol a Siegesdenkmal, a régi városház és Kreuzkirche kötötte le hosszabban figyelmünket. A Kreuzkirche mellett megcsudáltuk az öt utcára néző, öt udvarral rendelkező és 100 méter magas toronnyal ellátott új városházat, mely a román és germánstyl érdekes keveréke. Különösen hatásos az épület Rathausplatzra néző frontja. A hosszúkás Georgsplatzot szegélyző pompásabbnál pompásabb paloták előtt elhaladva Dresden óriási kiterjedéssel biró remek sétaterére értünk, mely egységessége dacára szakaszonkint más és más elnevezéssel bir. A Bürgerwiesennel kezdődik s ebből ágazik ki balra a Princ Johann Parkgarten, majd a Sportplatz, mig folytatásai a Zoologischer Garten képezi, amely mellett meg az emiitettek összességénél is nagyobb kiterjedésű Königlichegrosser Garten teriil el. A nagy gonddal ápolt ültetvények közt kanyargó árnyas utakon akár napestig elbolyonghat a sétáló anélkül, hogy sétautja egyhangúvá válnék. A park újabb és újabb szemet gyönyörködtető kedves változatot mutat s nyújt olyan üde és friss levegőt, mintha nem is a város területén belül, hanem valahol messze künn a szabad természet ölén járna az ember. A dresdeni gazdag polgárok nem is hagyják el még a legforróbb nyárban sem imádott szülővárosukat, mindössze a Dresdennel szorosan összeépült, de külön közigazgatás alá tartozó elbeparti Blasewitz városnegyedben levő villáikba teszik át lakásukat. Por, szemét, füst, bűz és egyéb pesti mizéria Dresdenben ismeretlen fogalom ; tehát nincs