Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-09-21 / 38. szám

1918. szeptemb er 21. BALA'FONVIBÉR maga és társai nevében a nem várt, szives fogadtatást, azután így nyilatkozott: ilme, uraim, ez a horvát invázió !» Ezekkel a szavakkal arra célzott, hogy a fővárosi és dunántúli sajtó, no meg a keszthelyi is, arra a hirre, hogy a balatoni vasutat a zágrábi üzletvezetőség kötelékébe csatolják, horvát inváziót emlegetett. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy erre az alkalomra az ál­lomás épületére villanyos lámpákat szerel­tek fel s az állomás olyan tündéri fényben úszott, amilyenben mindig szeretne úszni. (Sajnos, a villamos körték már nemsokára Ganzék raktárába vándorolnak.) Bemutatkozás után megindult a me­net a Balatonpart felé, ahol már fényes kivilágítás várt a kedves vendégekre. Az üzletvezetőt és a kiránduló társaságot a kedves figye­lem láthatólag kellemesen érintette. Kelle­mes érzésüket a diszlövések és a Rákóczi­induló lelkesítő dallamai csak fokozták. Erre már a Balaton partján rengeteg embertömeg verődött össze, mely a velen­cei est szépségében együtt gyönyörködött a kirándulókkal. Körülbelül 20 percig tartó parti séta után felvonult az egész társaság a •Hul­lám* szálló nagytermébe, ahol díszesen te­litett, virágos asztalok várták a vendég­sereget. Rövidesen megkezdődött a társasvacsora. Ezen a vacsorán nem az volt a fő, mit ettek vagy mit itták (bár őszintén meg kell vallani, hogy Strausz Miksa iparkodott kitenni magáért), sokkal többet élt ennél a szivek megnyílása és az eszmék kicseré­lése. A közös vacsora igazán a szeietet és a jó kedv jegyében folyt le. Az asztalfőn dr. Bacsinszky Vladimír üzletvezető foglalt helyet, mellette jobról Berkes Ottó főgimn. igazgató, balról Beisehl Imre városbíró ült. A második fogásnál Beisehl Imre városbíró állott szólásra. Felköszöntőjében üdvözölte a kirán­duló társaságot s kiváló vezetőjét s azt kí­vánta, hogy a balatoni bűvös légkörben necsak otthonosan érezzék magukat, hanem ha eltávoznak is, mindig szívesen emlékez­zenek Keszthelyre s az itt töltött rövid órákra. Éljenzés után dr. Bacsinszky Vladimír válaszolt Beisehl Imre üdvözlésére. Megköszönte a nem várt szives fogad­tatást Keszthely városának s rendkívül ha­rozottsággnl jehnté ki, hogy a város köz­lekedési viszonyainak j vitására mindent szívesen megtesz, ami tőle kitelik. Ha azon­ban minden vágynak, kívánságnak eleget nem teliét, azt ne irják az ő íovására. ha­nem annak a hibás vasúti politikának tu­lajdonítsák, melynek káros következme­nyeit csak évtizedek múlva lehet pótolni. Keszthelynek, a Balaton metropolisának fejlődésére és haladására ürítette poharát. A következő felszólaló dr. Lakatos Vince főgimn, tanár volt, ki dr. Bacsinszlcy Vladimír izzó szeretettől áthatott szavaira reflektálva megköszönte az üzletvezetőnek eddigi intézkedéseit, amelyekkel a viciná­liák nyomorúságait részben eltávolította s arra kérte, legyen rajta, hogy 10 év múlva a 16-os számú vonat, olyan simán, elegán­san robogjou be a keszthelyi állomásra, mint az a vonat, ametyen az üzletvezető és kedves társasága érkezett. Berkes Ottó szellemes felszólalásában szintén az üzletvezetőt üdvözölte s meg­köszönte neki, hogy módot nyújtott annak a megismerésére, hogy üzletvezetőnk is van, mert mi ezt eddig nem igen tudtuk. O nem döbbent meg akkor, mikor arról hallott, hogy a zágrábi üzletvezetőséghez csatolnak bennünket, mint az előtte szóló, mert úgy okoskodott, hogy veszteni nem veszthetünk, legfölebb csak nyerhetünk. Dr. Újhelyi Sándor zágrábi üzletveze­töségi titkár meghívta a keszthelyieket köl csönös látogatásra, amely látogatás nagy erkölcsi támogatás lenne a zágrábi magyar­ságnak. Dr. Schwarz Zsigmond a hölgykoszo­rút üdvözölte, dr. Neumark Béla vasúti or­vos pedig 1888-ra gondolt vissza, mikor a keszthely — balatonszentgyörgyi vicinális vasutacska megnyílott s mikor szintén örömnap volt, Keszthelyen. Az akkori dísz­lakomán tartott, felszólalásában rámutatott arra, hogy alig nyílott meg a kis vicinális, máris oly nagy ember utazott rajta, mint az angol trónörökös. Ezt ő a vasút fejlő­désére nagyon jó ómennek tartotta. íme, reményei most, az uj üzletve­zető alatt kezdenek teljesedni. Almainak megvalósítójára, dr. Bacsinszkyra üríti po­harát. Dr. Csák Árpád mint fürdőintézö s mint lapszerkesztő szólt. Elmondta Keszt­hely nevezetességeit és -sajnálta, hogy a társaság csak oly rövid ideig marad Keszt­helyen. Dr. Bacsinszky Vladimír a sajnálkozó szavakra kijelentette, hogy a hosszabb ideig i tartó együttmaradásuak csak egy módja van, ha a ketzthelyiek résztvesznek a to­vábbi kiránduláson, amelyre az egész tár­saságot szívesen meghívta. Vacsora alalt a hölgyeket diszes csok­rokkal lepték meg. Asztalbontás után a jó kedvű társaság táncra perdült, aztán rop­ták a lassii magyart, csárdást, meg a bosz­tont hajnal tájig. A külön vonat vasárnap reggel 8 óra 30 perckor indult el a keszthelyi állomás­ról. A társaság Balatonfüreden szállt, ki először, hol ebéd volt, (de fogadtatás nem). Ebéd után hajón átmentek Tíhauyba s on­nan Balatonföldvárra. Este Balatonalmádi­ban voltak, hol megvacsoráztak. Balaton­füredtől fogva együtt volt a társasággal dr. Óvári Ferenc veszprémi képviselő ; fü­redi kalauz pedig Cséplő Ernő, a B. Sz. ? titkára volt. Legjobban megemlegetik a j zágrábiak Balatonfüredet, hol egy liter asz­• tali borért 2 korona 60 fillért fizettek. D> 'iát nincsen öröm üröm nélkül ! Széljegyzet az iskolaév kezdetéhez. A napokban városon jártam. Szep­tember eleje volt. Láttam, ahogy a tanítók hivataloa időben siettek az osztályaikba. S ott már rend, az ő közbevetet,tségük nél­kül pedánsság várta őket. Nem kellett fut­kosniok osztálynapló, beiratá>i ivek után. A katedrájukon várta őket minden. Látom, ahogy nyugodt s megszokott gesztussal fel­húzták nadrágjukat leülés előtt a katedrá­nál. S örömös arccal fogadták kis ember­kéiket s a szüleiket Boldog világ ! Linó­leum, portalan padlózat, redőnyös ablakok, fehér falak, tiszta padok . . . Ma, ahogy visszagondolok, álomnak tűnik föl . . . Messziről kéklik . . . Talán majd . . . De akkorra én már kibeszélem a lelkemet, ki­köpöm a pormarta tüdőmet, mire oda éiek. Mert falun a tanítónak előbb a szaladgá­lásba, mérgelődésbe ölődik energiája, amit a tanításba kellene beledönteni a nyárról szerzett, halmozott fölöslegből. . . M'kor nagynehezen odáig v»rödött, hogy a föl­pofozott iskolában ülhet — beirni, askor jön egy szülő négy gyerekkel. . . Naphosz­szat kuksolhat, naphosszat többet várva. S ha hivatalosan a ridegjére fogja, van át­kozódás, szitok. . . Miért ? Mert a közbe­eső forumok a paraszt, száját kenik mézes madzaggal azért a hülye népszerűségért. Eötvös bárók, most az ünneplésteken jut eszembe Viola-féle alaktok hamis beállí­tottsága. Volt a ti 68-as törvénytek bizott­sági tárgyalásán egy ma is élő, erős, tiszta szemű embertek, Schwarz Gyula. Oh, az látta, hogy a magyar nem olyan XIX. százados szemmel mérhető alak. Az ki­mondta statisztika hiányában is, hogy 5000 -nél több községben nincs még iskola s hogy ideálizmusból, minden ráeröszako­lás nélkül nem is állit a paraszt iskolát, mert annyira anyagias, hogy a legszüksé­gesebbre sajnálja. A 68-as törvény életbe­lépése után félszázaddal látták ezt be az utódok a 907-es törvényben, mikor kény­szeritették az állításra és az iskolábaszoii­tásra a községeket. Első sorban is a pa­raszt falut. Hány keserűség, bánj' ós meny­nyi megalkuvás késteti falun azt a lelkem­ből ki nem kopható látványt, ahogy a be­írat ás eiső napján tolult szülő és gyerek a hüs, ablakredőnyös, linoleumpadlózatos, fa­árnyas udvaru iskolába . . . Ülök és gondolkodom. A beiratás első napján. Mikor egy szii'ő négy gyermekét jegyeztette be . . . Este hat órakor . . . Tehát ez az egy fecske is megkésett . . . A linoloumpadlós iskolák kapuja előtt meg­állhatott volna s nézhette volna, hogy dél­előtt 8 — 12 óráig, délután 2—4 óráig van íratás. V—th. Versenytárgyalás a „Hullám 4 és „Balaton" szállók ügyében Keszthely város elöljárósága Reischl Imre városbíró elnöklete alatt f. hő 20-án d. e. II órakor gyűlést tartolt. A gyűlés tárgya volt a «HulIám» és «B»laton> szállodák bérbeadása. Szekeres jegyző felolvasta a szerződés feltételeit és szóbeli árverésre hívta fel az érdeklődőket. Az árverésen legtöbbet ígért Biró József boglári vendéglős, 1200 koronát. Követke­zett az Írásbeli ajánlatok felbontása. Beisehl városbiró konstatálván, hogy a boritékok sértet lenek, az ajánlatokat felbon'ott a a beérkezés rendjében. Összesen öt ajánlat, érkezett be. Biró József ajánl 10000 koronát. Strausz Miksa 10000 koronát. Antal Jenő 15000 koronát. Bozzay Bálint (12 évre) 11500 koronát. Láng Imre (10 évre) 12000 koronát. HIE E K. — A hercegi család itthon. Hosszabb távollét után a hercegi családnak több tagja tért, haza a mult szerdán este a fél hét Órai vonattal. Ekkor érkeztek meg Festetics Tassilo hercegné ő főméltósága, Ella grófnő és a kis Windischqratz her­cegek. Pénteken este pedig Windischgratz hercegné jött meg a redes esti vonattal. — Személyi hír. Burány Gergely dr. csornai prépost a keszthelyi prém. larsliáz és főgimnázium látogatására folyó hó 16 án városunkba érkezett. Ma pedig Budape tr® utazott. — Megyéspüspökünk jubileuma Emii­tettük, hoyy Berkes Ottó főgimnáziumi igazgató Dr. br. Hornig Károly bibornok püspök ultit jubileuma alkalmával hosszabb táviratban üdvözölte a prém. társház nevé­ben. A,z üdvözletre a következő válasz; érkezett. „Felette megtisztelő szives meg­emlékezéséért fogadja melegen érzett köszönetem és kiváló nagyrabecsülésem kifejezését. Báró Hornig Károly bibornok veszprémi püspök."' — Sajtóvasárnap a veszprémi egyház­megysben. Október 6-én lesz a veszprémi egyházmegyében s igy Keszthelyen is s sajtó vasárnap Ezen a napon az árva kath. sajtó erősítésére gyűjtést, rendeznek a templomokban. Remélhető, hogy ebben az évben a kath. hivek jobban fogják méltá­nyolni a kath. sajtó fontosságát s jobban megnyitják az erszényüket a kath. újság­írás istápolására. — Közgyűlés. Keszthely nagyközség képviselőtestülete a községház tanácstermé­ben folyó hó 22-én d. u. 2 órakor rend-

Next

/
Thumbnails
Contents