Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-17 / 33. szám

3 senki, a város vezetői közül egy árva lelket sem ismerek, a fürdőjegyemet a rendes áron fizettem és hogy a fentieket nem reklámból, hanem azért irtam meg, mert ha az osztrákok már egész iro­dalmat csináltak a Grácban élő nyugdijasokról, akkor talán nekünk is szabad megemlékezni a magyar nyugdijasok városának megalakulásáról, sikeréről és örvendetes fejlődéséről. r. s. Látnivaló, hogy a cikkíró kellőleg ismeri a keszthelyi viszonyokat s minden sorából kitetszik, hogy városunkat nem­csak szereti, hanem valósággal rajong is érte. Nagy jóakaratában talán csak egy té­vedést követ, el, de ez könnyen megbo­csátha'ó s ez az, hogy szerinte «mintegy hatszáz (!) magyar nyugdíjas tartózkodik Keszthelyen, közlük többen olyanok, akik Grácból és más osztrák városokból költöz­ködtek oda*. Ha a dolog igy állna, azt hiszem Reischl bácsi már rég megcs náltatta volna a hévizi villamos vasutat és v;uuti közle­kedésünk sem volna olyan 11} omoi uságos, mint jelenleg, mikor a Máv. vonalán az utnzás Ke-zthelviől Budapestig nettó 8 kerek órába keiül. De erről majd máskor és pedig eiég gyakran fogunk ii ni. Most még c.-ak az 1 indítványoznám, liogy a város a derék cikkírónak hivatalo­san köszönetet szavazhatna, mert ez a me­leg iiás, ha mást nem, legalább egy kö­szönömöt mindenesetre megérdemel. Dr. Tihanyi Barna. Keszthely! fürdőképek. Iita Vércse. I. Konfetti csatán. (Vasárnap este 10 óra felé a Balaton ­parton. A velencei kivilágítás még tart, a part melletti strandon több ember gomo­lyog. Láima, nevetés, sikongatás. A kőgát tövéb-n, viharos multjuk után, egy csomó konfetti hever a porban. A vörös konfetti nagyokat fuj, a sárga konfetti időnként köliög, a kék gőgösen visszahúzódik a t.öb bit61. A konfettiken, mind megannyi ké­nyelmes sétatéren, számtalan bacillusbogár nyüzsög, flörtöl és szapoiodik. Egy da­rabig csend, aztán megszólal á lila konfetti.) Lila konfetti: (a vöröshöz) Nézd a ké­ket, nézd. milyen tőeös, világért, sem ke­veredne közénk. Azt mondja, hogy ömí-z­tokrata, kék vér folyik az ereiben. Óh, óh, azt nem tudja megmondani, hol tartja az ereit. S milyen kopott, a szegélye rojtos... pfuj, micsoda népség. Vörös konfetti: Ne is törődj velük. Mintha az ó nagyapja nem Blau lett volna még. Hát a fehér, ebben az utálatos ten­niszruhában. Itt jön ep 6n, nézd. Fehér konfetti: Áh, uraim! Ismét jó egészségben, mikor utoljára láttuk egymást, nem is gondoltunk, ugyebár, ilyen szeren­csés viszontlátásra. Igen örvendtem, uraim, igen örvendtem. (Tovább gurul. A vörös és lila etrv darabig mereven bánni ulána.) Vörös konfetti: Nahát, ez már több, mint szemtelenség. Mint egy kis király. Nahát. Az ar.yja nyomorult, papírhulladék volt, félreeső helyeken. Es ő. . . «Igei> örvend­tem, uraim, igen örvendtem.» Nahát. A nyomorult, a semmiházi. Lila konfetti: Ne izgasd magad, kérlek. Tudod, hogy árt. Egy ilyen félbolond mi­att .. . (Kis szélroham porral és ujabb baci'­lus tömegekkel szórja be a konfettikét. Nagy zavar.) Fehér konfetti: A tentiiszruhám. Go­rombák Sárga konfetti : (Ordítva a bacillusok koz) Ide ne jöjjenek. En már torkig va­gyok. Menjenek a zöldre. (Köhög.) Zöld konfetti: Mért. épen rám ? Nézze meg, csali iiüy hemzsegnek rajiam. Csak beszél a vi'ágba. Menjenek a piszkosra. Piszkos konfetti: (A piszoktól meghatá­rozhatatlan s'inii) Hát, jöjienek, Még el­bírok. Zöld konfetti : Mit henceg? Azért, mert valaki lírai költő ? Mínth-i nem volna elege. E-< csupa kolera, kolera meg tífusz. Szép-n kifejlődött lues, scarlát., himlő, az persze ninos. (Krákog, köp.) Piszkos konfetti, (egykedvűen) Majd ke­iül még. Küiönt en is van egy luesorti. Es ne köpjön a cipőmre, mert ha én köpök, azt meg nem köszöni. Zöld konfetti: Mit teszi oda a lábát. Es ne gorombáskodjék, Nézd, a kis pisz­kost. Azért, mert valaki liiai köbö? S milyen szaga van. (Tovább gurul ) (A hold eközben mélán felkel és meg­értőn mosolyog.) Fehér konfetti: (közben a kékhez ért) Mii szól ehhez az esthez, kedves rokon ? A hold. Es az illatok ...Ah! Kék konfetti: Wundersc'.ön, wunder­schön. Nagybátyám, a hercegi levélpapír, azt mondaná : prachtvoll. Fehér konfetti : S hogy került vissza kedves rokon ? Kellemes útja volt? Kék konfetti: Elég kellemes. Öaszese­pertek, átszitá tak és újból csomagba rak­tak. Fehér konfetti: 8 hányadik ut már ez? Kék konfetti: (rejtélyesen) Oh, ki tud­ja ezt ? Fehér konfetti-, (hirtelen) Meneküljünk, jön a börhaiisnya. (Nagy zavar.) (Az események mo>t tragikus gyor­sasággal peregnek le. Eyy mezítlábas fin jön, ki a konfettik egy részét porral együtt felmar ólja s egy nyitott csomagba rakja. A ravasz fiatalember megveszi a csomagot.) A ravasz fiatalember: Erzsike, már vége a konfettinek. Erzsike: Kár. • (Amint azi mondja, hogv <kár>, a ravasz fiatalember hirtelen és üg} esen u száját a dobja a konfettiket. Nagy neve­tés, a konfettik visitenak, a lány krákog, • végül hősi módon lenyeli. Tabló. A velen­cei ki íláuitss dühében kialszik) (Avagy lehet, hogy — mint egy Tlio­mas Man;i nov-llu hőse — csak almod la in az'ei'ész-t, amint a légütóbbi konfetti csa­tán éd.-sen e'szender. dtem '. . ) vények tiszták, gondozattak. Sok világvá­rosban s világfürdőn megfordultam 27 nyáron át He Rohitschuál tisztább, gondo­zottabb gyógyhelyei, nem láttam. Sokat láttam nagyszeiübbet és nagyobbméretüt, de tisztábbat, gondozott abbat, kedvesebbet nem láttam sehol. Bájosabbat, szebbet sem. Csoda-e hát, ha a leguagyobb magyar esz­tétikus harminchároniszor tért ide vissza újra ? ! Főterén, amely igen szé'es, vastag­tö«zsü. óriáskoronájú páros vadgesztenye­fasor húzódik végig. Ezek árnyában pa­dok, asztalok. A vendégek jórésze egész napon át itt sütkérezik a szabadba.). Tár­salognak, olvasnak, sétálnak. Némelyek bóbiskolnak; mások megfigyelik, elnézik a hullámzó selymes, virágos közönséget ; az emberi arcokat, alakokat, a hölgyek öltö­zékeit, a legújabb divaiot stb/ Középen magasra sugárzó szökőkút; köiüle az egész főtér középső mezejét, gyönyöiü virág­ágyak, élő világszőnyegek bontják, ame­lyek közt fehér mellékutak kígyóznak vé­gig. Egy gyönyöiü épület magaslik ki a szállók és villák közül : a gyógypalota. Nagyméretű, stilszerti, pompás épület. En­nek a gyógylemie ritkítja párját. Karls­badbau nincs hozzámérhető nagyságú, sem hasonló szépségű terem. Ebben a gyógy­tt-reniben szórakozik, hangversenyez, is­merkedik, zongorázik, táncol, énekel, ke­délyeskedik és mulat a fürdőközönség. Az óriás terem boltja látszólag habosvörös márványoszlopokon pihen ; hatalmas szik­rázó csillárok függnek boltozatáról. A te­rem bútorzata is uj, ragyogó és szolid. Sajátos kedélyességét ád az itt folyó tár­saséletnek a hölgyek szereplése a zongorá­nál, az éneknél s főkép a gyermekek sze­replése. Többnyire a gyermekek táncolnak itt: egyik bolyhos medvéjét táncoltatja, a másik elefántját. Természetesen megesik közben, hogy a szép lányok és tüzesszemü kívánatos menyec-kék is ugrálják s tán­coltatják itt elefántjaikat. Igen kedves, fesztelen, családias jellege van a gyógyte­reml en napról-napra megiijúló, előre meg nem állapított, a jókedvtől szabályozott hangversenyeknek és táncmulatságoknak. Hogy az ily mesterkéletlen kedélyesség a lelki gyógymódok közt mily értékes és mily hatékony, azt a psyehinterek régóta hirdetik. Itt fölösleges tehát a hölgyeknek a nap minden szakában újra agy ong.\ őtör­niök és halálra fárasztaniok magokat az öltözködéssel, HZ önfestés és önszépités művészetével. Testi és lelki egészség és jókedv festi legszebbre az arcot és az te­szi legragyogóbbá s leghóditóbbá a szem­párokat. S nemcsak maga a fürdőhely szép, hanem környéke is ! Sok szép kiránduló­hely van a közelben egy-egy jó vendéglő­vel. A főtérről minden irányban árnyas, pompás fasorok közt gondozott tiszta utak csalogatnak a szép zöld erdős hegyek ki­látó ormaira és tornyaiba. Egy zölderdós hegykoszoru öleli körül Rohitsok-fürdőt, a hegyek tetején itt is, amott is templom­torony emelkedik égnek, hirdetve a stájer nép inéi v vallásos érzületét. Az egész környéken legmagasabbra emelkedik a Donáti-hegy óriás kúpja, ame­lyen századok előtt szintén templom állt. A hegyi erdők iészben fenyves, részben lomboserdők. Az erdők alján gyönyörű páf­rányok, cyc amenok, eurykák virágzanak­Itt-ott források csörgedeznek. Egy-két nap múlva feleségemmel s két, kis fiammal a Donáti ormán foguuk körülnézni. (Alacsony hegyecske : 883 méter megás ) Az ilyen fürdőn való tartózkodásnak igen jó nevelő hatása is van. A korlátol­tabb látókőiü emberekben is kifejlődik itt ösztönszerűleg a legegyetemesebb, legne­mesebb s7,0ciális érzés : az általános em­berszeretet faji vallási és osztálykülönb­ség nélkül: türelmesebbek, gyengédebbe^ előzékenyebbek, résztvevőbbek lesznek egy­más iránt, mert ez a gyógyitófürdó min­denkivel jót tesz s igy általános ember­szeretet re r.anit s megianit az élet megbe­csülésére is, mert oly szép itt az élet. I Szép az élet az ilyen helyen, főkép ha szivünkbe vésődött Comte világelve: «Vivr» pour antrui !» («Másokért élni !»)

Next

/
Thumbnails
Contents