Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-10 / 32. szám

1918. augusztus 10. gokra az irtó háború. Harc volt, amelyben nem védhettük magunkat. Hiába is védtük volna, mert az Is­ten sújtó keze elől úgy sem mene­külhettünk volna el. Most, mikor már túl vagyunk a gyászos napon, bő tér nyilik az elmélkedésre. A hirtelen ránk törő veszedelem közepette sokszorosan lát­tuk a bajt ott is, ahol nem volt olyan nagy ; most utólag pedig arra esz­mélünk, hogy tévedtünk a baj nagy­ságának megítélésében. Mert a pusz­tulás valóban nagy minden téren. 'Alább részletesebben beszámolunk az árviz pusztításáról, itt gondol­junk csak arra, hogy mennyi vesz­teség érte a várost. Az egyébként is semmit érő fürdőévad, azt hisszük, e nappal befejeződött. Fürdősemk itt hagytak bennünket, mi pedig talán busulni járjunk le a Balaton partjára ? A sok baj betetőzéséül még csak ez hiányzott. Az uj szárny­bontás sem tudta a vágyak tömegét a megvalósulás légkörébe emelni. Letörte a vágyak szárnyát egy ná­lunknál hatalmasabb Úr A szomorúság óráiban nem aka­runk senkit sem vádolni, senkinek sem szemrehányást tenni azért, hogy a veszedelem csökkentése miért nem volt lehetséges. De mint mindig, úgy most is kimondjuk, ami a szi­vünkön fekszik: az igazságot. Sze­rény véleményünk szerint az árviz nem vitt volna végbe akkora pusz­títást. ha kellőképen gondoskodva van arról, hogy a víz levezetése könnyű módon megtörténhessék. Ezt azok tudják leginkább, akik szem­tanúi voltak az alsó városrészben a viz dühöngésének. Előkerül tehát újra a csatornázás kérdése. Ez többé nem odázható el. A város nem tér­het ki azon jogos kívánság elől, hogy lakói vagyonának megőrzéséért ezt az anyagi áldozatot meghozza. Szomorú példa int ugyan e mun­kára, de még most sem késő. A csatornázás azután magával hozza az utak, hidak, vízlevezetők rende­zését is. Nem lehetetlen ábrándok teljesítését kéri ezáltal különösen az alsóváros lakóssága, hanem jogos kí­vánságának a kielégítését. Mert a város minden adófizető polgára éle­tének és vagyonának egyformán drágának kell lenni a vezetőség előtt. Az árvízről és pusztításáról, mint szemtanú, K' következőkben számolok be : Vaxátmip délután 4 óra körül vészes felhők tornyosuiak a vidék felett. A sö­tétség kínzó aggodalmakat ébresztett. A nyomasztó lég nem jó jel volt. Mindenki a legrosszabbra gondolt Az ég felé irány­zott tekintetek elárulták a kínos aggodal­mat. Mindenki félt s a következmények azt mutatták, liogy nem alaptalanul. Csak­hamar olyan felhőszakadás következett be, amilyen már 2 évtizede nem volt a vidé­ken. O'y mennyiségű viz esett le, hogy a levezető árkok nem voltak képesek befő gadni. Ebből származott a veszedelem. A felhőszakadás után t.együuk egy körsétát a városban. Legyen első állomá­suuk az alsóváros. A veszedelem itt volt, a legnagyobb. A közeli hegyekről lerohanó viz itt gyü­lemlett, össze. Az utcákon mint valami megvadult szörnyeteg, ugy rohant a pisz­kos ár. A hatal mas tömegű vizet a nagy árok n»m volt képes levezetni. Nem pedig azért, mert a meliékcsaiornák nyilása na­gyon szűk S ig}' csakhamar gyűlt a viz a Vásár tér é-< Rákóczi-tér között. A foly­tonos növekedés miatt- mindinkább vissza­felé nyomult nz ár, állandóan viz alatt tar­totta a közellevö utcákat A házakar. el­torlaszolták, hogj 7 a viz ne tudjon beha­tolni. Mindenki munkában volt. A kétségbe­esés serkentette a dologra. Ebben » pillanatban kell végig nézni az alsóvárost. Aki nem látta, annak nincs ii fogalma arról a kétségbeesett küzdelem­ről, melyet az ember folytatott a vizzel. Az aránytalan küzdelem bizon}- az ember legyőzetésével végződött Jajveszékelő em­berek raja tehetetlenül nézte ellenségét, mert gyenge ereje csakhamar elfogyott. A félelem hangjai igyekeztek túlharsogni a szennyes viz robaját. De ebben is az u'óbbi maradt a győztes. A veszedelem minden fázisát leírni nem lehet Azokról kiki a saját lelkével tudna beszámolni. Halvány képet azonban szerezhetünk róla, ha a pusztulás szinhe­lyet nézzük. Megdöbbentő az a pusztítás, ami sze­münk elé tárul. Itt is, ott is összedőlt há­zak. Az egész alsóváros egy nyomortanya. Az emberek eg}' része néma megadással tekint tönkrement vagyonára, a másik rész pedig sirásáva], jajveszékelésével hirdeti a világnak •izerencsétlen-éi.ét Elpusztult sok minden. De a pusztulás annál nagyobb mérvű, mert szegény embereket sújtott. Kiűzte őket meleg fészkükből, elrabolta, tönkretette kis vagyonukat. A házakba be­törő viz kimosta őket menedékhelyükről. Az ö káruk a legnagyobb, az ö küzdelmük volt a legerősebb, az ő nyomoruk a leg­kiáltóbb. Ok a nap vesztesei, a szegény, a n3'omoruIt árvízkárosultak. Ha szemünk gödié' en csillog a rész­vét könnye az egyesek nyomorán, ne fe­ledkezzünk meg arról sem, hogy mennyi Végiv 870-ben egy arab-szarucéu törzs, az aghlabitd hóditotia meg s uralkodott rajta két évszázadig. Uralma szelid és okos volt, Multa sokat köszönhetett nekik. Em­léke él a világhírű máltai erődökben és a rendkivül sok arabos tulajdonnévben. Maga a sziget mai neve in «rab formája az ősi pún Mell'cha s római Melitet névnek. A XI. század végén a normann hó­dítók tették rá kezüket : Roger, Szicília uralkodója htt Málta ura is. Ekkor kez­dődött, a szicíliai befolyás a szokásokba, .törvénykezésbe ós nj'elvbe. A törökök megjelenvén Európában, tei mészetesen Maitára is rávetették sze­müket, de a szigetlakók bátor e lentáüása minden hódító törekvésüket, meghiúsította. 1522-ben kezdődik Málta újkora. V. (aragoniai) Károly császár, VII. Kelemen pápa közbenjárására az elveszteti Rliodusért kárpótlásul Máltát (és Tripoliszt) a jeruzsá­lemi Szent János-Lovagoknak adományozta. A lovagrend uralma igen változatos volt. Mindenesetre nekik köszönheti Malta, hogy nem jutott végre is török kézre ; fő­városát, Lavalettát is a lovagrend Lava­'ette nevü nagymestere alapította. Az ős­régi erődítmények helyreállítása és szinte beveh»tetienné javítása és sok más meg­becsülhetetlen emléke Maltának a Lovagok nevéhez fűződik. Viszont a Lovagok ma is e szigetről vett nevet viselik (Máltai Lo­vagok) s a máltai nyolc csúcsú kereszt egyik különleges alakja a Szent jeinek. Ámde midőn a békés idők az erköl­csök lazulását okozták, a Lovagrend is el­puhult, fényűző és világias éleiet kezdett élni. Ez/el járt aztán a népnek mind na­gyobb megterhelése, jogainak, kiváltságai­nak íolvtonos megsértése, — a vége a szomoiú dekadenciának : a nép többszöri föllázadása a Lovagrend ellen. Ezt jól t iidta Napoleoii s azon ürügy alatt, hogy onnan akar Egyiptom meghó­dítására indúíni, 1798-biai három napi ostrom után könnyen elfoglalta a szigetet, melyről azt mondotta : «Európa legerősebb pont,ja». Malta azonban már a negyedik hó­napban lálla, hogy a francia uralommal nem sokat nyert; mikor ősi jogaik egyre sérelmet szenvedlek, templomaik kincsei egyre fogyni s végi" vallásuk is bántalma­kat ke/dett szenvedni : föllázadt a franciák ellen s angol és portugál segítséggel két évig úgyszólván internálva t Brtoiták a fran­cia helyőrséget az erődben. .Jött aztán a ravasz angol s 1800. szeptember 4-én ki­kergette a franciákat ; ez persze nemzet­közi diplomáciai bonyodalmakat vont maga után, melyeknek Waterloo vetett véget. Az 1814-iki párisi egyezményben Máltái az angolok kapták meg, amint ö maga hőn óhajtotta. Malta tehát igy került mai urának kezébe. De megbánta, hógy oly könnyel­műen odaadta magát az angolnak. Még ma sincs kibékülve vele. Hiába díszlik a hely­őrségi palotán az 1814-ben oda készült felírás : «Magnae et ínvictae Britanniáé Melitensium amor et Eutopae vox has Insulas confirmat. A. D. 1814 » Pedig kár. Mert solui Maltának olyan jó dolga nem volt talán. Az angol teljes szabadságol enged minden téren : vallási, politikai, társadalmi téren. Féltékenyen őrzi, pompás intézményekkel, gáláns kormány­zással, okos közigazgatással, mindenféle kedvezményekkel felvirágoztatja, gazdasá­gilag, kulturailag. Inkább — hogy lúgy mondjuk — hatalmas, de okos és jó férj, mint büszke és _ szigorú úr. S a máltai mégis csaknem (vagy talái: igazán) utálja és gyűlöli az angolt. Miért ? Erre a fele­let, : ez a nemzetek lélektanának titka ! A mai Malta mindenkép sajátságos és érdekes. Ami nem máltai benne és rajta, angol. Angol H rend (a botos rendőrrel), angol a tisztaság, a célszerűség, a pénz, a bélyeg, a kard helyett sétapalcával járó katonaság, angol a biztonság, itt-ott a fel­írás, a fő hivatalos nyelv (a máltaival), angol az egész szigetet behálózó billiárd­sima országút, angol az erődök csodás és páratlan épsége, — a többi minden mál­tai : a nép, a nyelv, a hit, a becsületes­ség, a kedvesség, a vendégszeretet, a koszt, a házak, a madárfürdőszerü erkélyek, az egész sziget, a jellege, a jelleme, s a XXIV. eucharisztikus kongresszus jellege, külön­legességei, fénye, bája, tüze ! Nyári mulatságokra laiUPÍOllOk, kOltötti ÓS SZe^Üll - igen előnyös áron kapható SUJÁNSZKY könyv- és papirkereskedésében. -

Next

/
Thumbnails
Contents