Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-03 / 31. szám

1913 augusztus 3. BALA'fGN^TDEIt bénák és tehetellenek vágjunk, a kincset a földről nem tudjuk felvenni. Ezzel a bevezetéssel talán elmondtam mindent, amit a hirdetési ügyre vonatkozólag elmondandó vagyok. A rövidség kedvéért csak azt kellene mondanom : iKedves Kartársak, álljunk össze, csináljuk nr.eg anyagi áldozatok árán is a Vidéki Újságkiadók Központi Hirdető Irodáját.» Á'nde megfontoltsággal terjesztjük Önök elébe ezt a nagyfontosságú ügyet, és tiszteletiéi jelentjük, hogy a hirdetési ügy megoldási módját. megta

!áltuk. A kartársaktól tiigg, hogy testié alkossuk-e az életet óhajtó igét. Magyarország vidéki helységeiben van jelenleg cirka 100 napi- és 600 hetilap ; ezek mind, igen l-evés kivétellel, kinos vergődéssel tartják fenn magukat. Oka ennek az, hogy az ujságl.iadtk féltékenykedésLől, félelemből és több megmagyarázhatatlan okból lapjaikat nem tud'ák olyan nivóra emelni, bogy azáltal sulyok, tekintélyük és főként : jövedelmük legyen. Tanulmányoztam a hirdetési üzlet viszonyait Ausztriában és Németországban és arra a tapasztalatra jutottam, hogy ezen országokban aránytalanul fejlettebb viszonyok léteznek még a legkistbb provinc-községekben is, mint nálunk. Ausztriában például az «Újságkiadók Központi Egylete» tartja kezében a hirdetési üzletet, inig Németországban a iSchutzverein der Zeitungsverleger» emelte nagy magaslattá hz újság üzletet Különösen itt, mindenből, ami a hírlapokban megjelenik, pénzt csinálnak. Mi mi gyár újságkiadók mrg valósággal kegyelemkenyéi bői élünk és amellett ezt a keseiü kenyeret is kiütik a kezünkből, amennyiben tág lelkiismeretű emberek pénzünket is megtartják. • Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.* Ez a példabeszéd talán seholseni alkalmazható olyan igazsággal, mint nálunk lapkiadóknál, akik ezidő>zt-rint valósággal mamátikusan távol tartunk magunktól minden eszközt, amely boldogulásainkat előmozdítani, szerencsénket inegulapilani hivatva van. Pedig igazán nem kell hozzá egyéb, mint, sziv és lélek : értékesíteni azt ami birtokunkban vau: lapjainkat. A lapvállalat, ma már olyan üzlet, mely, ha jól tudjuk értékesíteni, jó megél hetést, sőt talán gazdasági gyarapodást is biztosithat nekünk. Erő és hatalom van a kezünkben, i zt kiaknázni — csak rajtunk múlik. Néhány — igen kevés — kartársunk már régen a helyes uton halad és óhajtandó volna, ha az összesség, éppen ezeknek a hathatós ténykedésén felbuzdulna és tisztességes megélhetést biztositana magának. Nem kell ám attól félnünk, hogy nem le>z elég jövedelmünk, ha a hirdetési ügyet h vidékié nézve nagy reform alá vonjuk, illetve jiixirozott hirdetési árszabályt állítunk fel ; meg vagyunk róla győződve, hogy mindenkinek meg fog kétszereződni a hirdetési forgalma, noha esetleg kisebb hirdetési niennj iség fog lapjában megjelenni. Eleinte talán kellemetlenül fogja érinteni a hirdető közönséget, és a közvetítőket a hirdetési árak és ezzel együtt a hirdetési ügy rendezése, egységesítése, de később bele Leli törődnie, mert az egész országban egyöntetű lesz az eljárás és végre rövid idő múlva megszokják, épen ugy, mintahogy mi megszokluk, hogy a munkásoknak ma elbirhatatlbn munkadíjakat, fizetünk. Egyik városban például elhatározták a kartársak hirdetési áraik emelését és ma már elérték azt, hogy 120 koronát kapnak eg}

7 oldal mérlegért, holott régebben 20— 25 koronáéit közölték azt le oldalanként. Eleinte fekudult, a közönség, de fizetett, most már minden neheztelés nélkül rendelnek egy oldalt 120, vagy fél oldalt 60 koronáért való leközlésre zárszámadásaikból. Senkinek még csak eszébe sem jut ma már hangoztatni, hogy ez az ár drága. így vagyunk nagy általánosságban. A jelenben hozzá vannak szokva 1—2—3—4 koronákért tisztes nngyságu hirdetéseket, kapni ; — ezt is drágálják ! — ha a viszonyok kényszerítő hatása és kariársaink energiája ezen árakat kétszeresére vagy báiomszorosára fogja emelni, akkor is drágálni fogják az árukat, de később el fogják felejteni, hogy voltak olyan boldog idők, mikor az újságkiadók paszulyért hirdettek. Sőt mi több : örvendeni fognak a rendszernek, nem lesz meg a bos-zuságuk, hogy minden mérték hé kül az egyik lap 3, a másik 12 koronát számított egy és ugyanazon hirdetésért. Jelszavunk legyen, hogy mindent és mindenért amit a laphoz beküldei ek és ami nem szorosan vett napi esemény vagy tényleg olyan közlemény, melytől másnak nem származik anyagi előnye, — fizetni kell. Hiszen mi is fizelünk például annak kiszedéséért, nyomásáért stb. A közönség is be fogja látni, hogy lapjaink tetemes anyagi áldozatokat követelnek és ezt a l.öz.iek is honorálni kell anyagi hozzájárulásával, mert mi a közönséget, nem saicoljuk. hai em csak átvisszük reá azokat a terheket, melyeket ma indokolatlanul magunk viselünk. Avagy nem a hiúságnak a legmesszebbmenő legyezgetése és a jövőre való óriási reklamirozás és ebből anyagi haszon élvezése-e ez, mikor tőlünk eddig ingyen kívánták a mulatságokon megjelentek névsorának leközlését? Vagy nem abszurdum-e, mikor tudjuk, hogy 600—800 korona költséggel mulatságot rendeznek s tőlünk azt kívánják : hogy ahhoz a reklámot, tehát, a közönséget csalogató közleményeket díjtalanul felvegyük ? Ha nem drága a zenére 24.0 korona, a teremén 4—500 korona, világokért 100—200 korona, kocsikért 60—100 korona, a rendezőség 100—200 korona költsége, nyomtatványokért, táncrendekért 100—300 korona, a rendőrségi szolgálatéit fizetendő összeg stb.. stb., miért ne fizessék meg lapj inlinak 30—40 fillérjével azt a pár koronát a reklámokért, amely reklámok célozzák a közönség érdeklődését, felkölteni?! Vájjon hogy kapnának máskent közönséget a mulatságok, koncertek, orfeumok stb., ha íui be nem harangoznánk arra a közönséget ? «A meggazdagodás utja c«akis a nyomdafestéken kérésztől vezet.> Elvitázha atlan igazság az, hogy a meggazdagodást legtöbbnyire a mi lapjaink mozdítják elő és mi eddig megelégedtünk egy barátságos mosollyal, egy potyajeggy-1 vagy azzal a semmitmondó biztatással, hogy a teljesitett íszivességértí nyomtatványokkal fognak bennünket kárpóto'ni. Álljon ki-ki a talpára és csináljon lapjából tisztességes üzletet, mint ahogy azt tették már rég'11 a fővárosiak. A portéka a mienk, mi azt csakis tisztességes haszonnal bocsátjuk rendelkezésre. Amit a közönség hozzánk benyújt és kéri annak a közlését, ahhoz bizonyára vagy anyagi vagy erkölcsi érdek fűzi. Ha anyagi érdek a kívánság rugója, akkor képtelen, magunk és családunk ellen vétkes dolgot mivelünk, midőn dijtalamd elő mozditói vagyunk másoknak az anyagi javak szerzésére. Ha pedig eikölcsi a rugó, akkor először meg kell vizsgálnunk, vájjon eme sokszor lepelnek használt frázis mögött nem rejlik-e oldalsuuyilá.-ként az anyagi javak megszerzésének a szándéka? Szóval : a lapkiadónak körültekintőnek kell lennie és mindabból, amiből mások rajiunk keresztül akarnak előnyöket, értéket, pénzt, előmenetelt, üzletet stb. szerezni — abból mi is követeljük a minket jogosan megillető részt, hogy nagy anyagi áldozatokkal fenntartott, válla'ataink és befektetett erkölcsi és anyagi tőkéink megfelelően kamat ózzanak. A reklámokat már azért is meg kell fizettetnünk, mert máskülönben a közönség elvonja tőlünk a hirdetést. Tehát ha reklámjaikat ingyen legközöljiik, feleslegessé válik a hirdetés leadása. Ez elleu hathatósan csakis ugy védekezhetünk, ha mindent megfizettetünk Hang versenyek összes reklámjait, progranm okát, és arra vonatkozó közleményeket, zentde, dalárdák reklámjait, programmjait, értesítéseket, gimnáziumok, reál'skolák, akadémia, polgári, elemi iskolák b iratkozfsaira vonatkozó hirdetményeit, ngy városi vagy községi, a hírek, újdonságok rovatába beiktatni kért közleményeket. Cirkusz, orfeum, uiozgószinhéz, lá'váuyosságok, kép. tárlatok reklámjait. Mu'atságokon résztvettek névsorát, stb. Mindezt fizettessük meg magunknak, mert csakis igy tudunk boldogulni. Mert nagy jövedelmi forrás ám ez, tisztelt Kartársaim, Közérdek ma már nincs, minden csaJc üzlet. Szabadjegyet ne fogadjunk el senkitől, mert ez bizonyos kötelességgel jár. Váltsunk a munkatársaknak — amikor annak szükségét, élezzük — belépőjegyeket, meglátják Kartársaim, jobban jönnek ki. A közgazdasági rovat előmozdítja a vállalkozást, tel át kell, hogy nekünk is jövedelmezzen. Pénzintézetekkei és uj alapitásol, kai szemben kétszerezzük meg hirdetési tarifánkat. A sport-iov* tot kamatoztassuk busásan, inert ez is üzlet. Hát vájjon nem szednek-e belépiidijakat és nincs-e másnemű költségük a sport-gyletekm-k, sportkluboknak, vivó-akadémiáknak, lóversenyeknek, ügetőversenyeknek stb. Ha igen, ugy kalkulálják bele a ieklamirozást is, mert ezért mi ezután díjazást követelünk. A nőagyletek mulatságait, közleményeit, köszönetnyi!vánitásait, elszámolásait, jelenvoltak névsorát síb. se kíméljük. Irtózatos pazarlással, 1000—2000 kor. költséggel rendezik alkalmi mulatságaikat, koncertjeiket ; a publikumot óriási dobbal mi toborozzuk ; vegyék fel tehát, a költségvetésbe a lapoknak járó reklámdijakat i*. Ha aztán nekik ugy tetszik, átháríthatják azt a közönségte : felemtlt beléptídijakkal. Egylelek, körök, dalegyletek fizesiék meg a közgyűlést, választmányi ülést jelző vagy báimilyen néven nevezendő közleményeiket garmondsoronkénti reklámszámitással Szállodások, vendéglősök, kávésoknál rendes dijakat, szedjünk a közreadott reklamirozásért, vagy gyűlésre invitáló és bárminő közleményért. Iskolák viz-garendje, újévet, megnyitó, illetve beíratási felhívások vagy mulatságokra való reklámok épugy megfizetendők, mint egyéb fent elsoroltak. Vallásfelekezetek I,özleményei adóról és egjébről, melyek c*ak az ő közönségüket érdeklik, dijazandók. Akkor aztán idegőrlő munkásságunknak gyümölcsét is élvezhetjük. > A fővárosi praKis. A tetszéssel fogadott felolvasás után Balatoni és keszthelyi emléktárgyak, keszthelyi. balatoni és balatonmelléki képeslevelezőlapok remek kivitelben óriási választékban kaphatók Sujánszky könyv- és papirkereskedésében Keszthelyen.