Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-03 / 31. szám

1913 augusztus 3. BALA'fGN^TDEIt bénák és tehetellenek vágjunk, a kincset a földről nem tudjuk felvenni. Ezzel a bevezetéssel talán elmondtam mindent, amit a hirdetési ügyre vonatko­zólag elmondandó vagyok. A rövidség ked­véért csak azt kellene mondanom : iKed­ves Kartársak, álljunk össze, csináljuk nr.eg anyagi áldozatok árán is a Vidéki Újság­kiadók Központi Hirdető Irodáját.» Á'nde megfontoltsággal terjesztjük Önök elébe ezt a nagyfontosságú ügyet, és tiszteletiéi jelentjük, hogy a hirdetési ügy megoldási módját. megta !áltuk. A kartársaktól tiigg, hogy testié alkossuk-e az életet óhajtó igét. Magyarország vidéki helységeiben van jelenleg cirka 100 napi- és 600 hetilap ; ezek mind, igen l-evés kivétellel, kinos vergődéssel tartják fenn magukat. Oka en­nek az, hogy az ujságl.iadtk féltékenyke­désLől, félelemből és több megmagyaráz­hatatlan okból lapjaikat nem tud'ák olyan nivóra emelni, bogy azáltal sulyok, tekin­télyük és főként : jövedelmük legyen. Ta­nulmányoztam a hirdetési üzlet viszonyait Ausztriában és Németországban és arra a tapasztalatra jutottam, hogy ezen orszá­gokban aránytalanul fejlettebb viszonyok léteznek még a legkistbb provinc-közsé­gekben is, mint nálunk. Ausztriában például az «Újságkiadók Központi Egylete» tartja kezében a hirde­tési üzletet, inig Németországban a iSchutz­verein der Zeitungsverleger» emelte nagy magaslattá hz újság üzletet Különösen itt, mindenből, ami a hírlapokban megjelenik, pénzt csinálnak. Mi mi gyár újságkiadók mrg valóság­gal kegyelemkenyéi bői élünk és amellett ezt a keseiü kenyeret is kiütik a kezünk­ből, amennyiben tág lelkiismeretű emberek pénzünket is megtartják. • Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.* Ez a példabeszéd talán seholseni alkalmazható olyan igazsággal, mint ná­lunk lapkiadóknál, akik ezidő>zt-rint való­sággal mamátikusan távol tartunk magunk­tól minden eszközt, amely boldogulásain­kat előmozdítani, szerencsénket inegulapi­lani hivatva van. Pedig igazán nem kell hozzá egyéb, mint, sziv és lélek : értékesí­teni azt ami birtokunkban vau: lapjainkat. A lapvállalat, ma már olyan üzlet, mely, ha jól tudjuk értékesíteni, jó megél hetést, sőt talán gazdasági gyarapodást is biztosithat nekünk. Erő és hatalom van a kezünkben, i zt kiaknázni — csak rajtunk múlik. Néhány — igen kevés — kartársunk már régen a helyes uton halad és óhaj­tandó volna, ha az összesség, éppen ezek­nek a hathatós ténykedésén felbuzdulna és tisztességes megélhetést biztositana magá­nak. Nem kell ám attól félnünk, hogy nem le>z elég jövedelmünk, ha a hirdetési ügyet h vidékié nézve nagy reform alá vonjuk, illetve jiixirozott hirdetési árszabályt állítunk fel ; meg vagyunk róla győződve, hogy mindenkinek meg fog kétszereződni a hir­detési forgalma, noha esetleg kisebb hirde­tési niennj iség fog lapjában megjelenni. Eleinte talán kellemetlenül fogja érin­teni a hirdető közönséget, és a közvetítő­ket a hirdetési árak és ezzel együtt a hir­detési ügy rendezése, egységesítése, de ké­sőbb bele Leli törődnie, mert az egész or­szágban egyöntetű lesz az eljárás és végre rövid idő múlva megszokják, épen ugy, mintahogy mi megszokluk, hogy a mun­kásoknak ma elbirhatatlbn munkadíjakat, fizetünk. Egyik városban például elhatározták a kartársak hirdetési áraik emelését és ma már elérték azt, hogy 120 koronát kapnak eg} 7 oldal mérlegért, holott régebben 20— 25 koronáéit közölték azt le oldalanként. Eleinte fekudult, a közönség, de fizetett, most már minden neheztelés nélkül rendel­nek egy oldalt 120, vagy fél oldalt 60 ko­ronáért való leközlésre zárszámadásaikból. Senkinek még csak eszébe sem jut ma már hangoztatni, hogy ez az ár drága. így va­gyunk nagy általánosságban. A jelenben hozzá vannak szokva 1—2—3—4 koronák­ért tisztes nngyságu hirdetéseket, kapni ; — ezt is drágálják ! — ha a viszonyok kényszerítő hatása és kariársaink energiája ezen árakat kétszeresére vagy báiomszoro­sára fogja emelni, akkor is drágálni fog­ják az árukat, de később el fogják felej­teni, hogy voltak olyan boldog idők, mi­kor az újságkiadók paszulyért hirdettek. Sőt mi több : örvendeni fognak a rend­szernek, nem lesz meg a bos-zuságuk, hogy minden mérték hé kül az egyik lap 3, a másik 12 koronát számított egy és ugyanazon hirdetésért. Jelszavunk legyen, hogy mindent és mindenért amit a laphoz beküldei ek és ami nem szorosan vett napi esemény vagy tényleg olyan közlemény, melytől másnak nem származik anyagi előnye, — fizetni kell. Hiszen mi is fizelünk például annak kiszedéséért, nyomásáért stb. A közönség is be fogja látni, hogy lapjaink tetemes anyagi áldozatokat köve­telnek és ezt a l.öz.iek is honorálni kell anyagi hozzájárulásával, mert mi a közön­séget, nem saicoljuk. hai em csak átvisszük reá azokat a terheket, melyeket ma indo­kolatlanul magunk viselünk. Avagy nem a hiúságnak a legmes­szebbmenő legyezgetése és a jövőre való óriási reklamirozás és ebből anyagi haszon élvezése-e ez, mikor tőlünk eddig ingyen kívánták a mulatságokon megjelentek név­sorának leközlését? Vagy nem abszurdum-e, mikor tudjuk, hogy 600—800 korona költ­séggel mulatságot rendeznek s tőlünk azt kívánják : hogy ahhoz a reklámot, tehát, a közönséget csalogató közleményeket díjtalanul felvegyük ? Ha nem drága a zenére 24.0 korona, a teremén 4—500 korona, vilá­gokért 100—200 korona, kocsikért 60—100 korona, a rendezőség 100—200 korona költsége, nyomtatványokért, táncrendekért 100—300 korona, a rendőrségi szolgálatéit fizetendő összeg stb.. stb., miért ne fizes­sék meg lapj inlinak 30—40 fillérjével azt a pár koronát a reklámokért, amely reklá­mok célozzák a közönség érdeklődését, fel­költeni?! Vájjon hogy kapnának máskent közönséget a mulatságok, koncertek, or­feumok stb., ha íui be nem harangoznánk arra a közönséget ? «A meggazdagodás utja c«akis a nyomdafestéken kérésztől vezet.> Elvitáz­ha atlan igazság az, hogy a meggazdago­dást legtöbbnyire a mi lapjaink mozdítják elő és mi eddig megelégedtünk egy barát­ságos mosollyal, egy potyajeggy-1 vagy azzal a semmitmondó biztatással, hogy a teljesitett íszivességértí nyomtatványokkal fognak bennünket kárpóto'ni. Álljon ki-ki a talpára és csináljon lapjából tisztességes üzletet, mint ahogy azt tették már rég'11 a fővárosiak. A por­téka a mienk, mi azt csakis tisztességes ha­szonnal bocsátjuk rendelkezésre. Amit a közönség hozzánk benyújt és kéri annak a közlését, ahhoz bizonyára vagy anyagi vagy erkölcsi érdek fűzi. Ha anyagi érdek a kívánság rugója, akkor képtelen, magunk és családunk ellen vét­kes dolgot mivelünk, midőn dijtalamd elő mozditói vagyunk másoknak az anyagi ja­vak szerzésére. Ha pedig eikölcsi a rugó, akkor először meg kell vizsgálnunk, vájjon eme sokszor lepelnek használt frázis mö­gött nem rejlik-e oldalsuuyilá.-ként az anyagi javak megszerzésének a szándéka? Szóval : a lapkiadónak körültekintő­nek kell lennie és mindabból, amiből mások rajiunk keresztül akarnak előnyöket, értéket, pénzt, előmenetelt, üzletet stb. szerezni — ab­ból mi is követeljük a minket jogosan megil­lető részt, hogy nagy anyagi áldozatokkal fenntartott, válla'ataink és befektetett er­kölcsi és anyagi tőkéink megfelelően ka­mat ózzanak. A reklámokat már azért is meg kell fizettetnünk, mert máskülönben a közön­ség elvonja tőlünk a hirdetést. Tehát ha reklámjaikat ingyen legközöljiik, felesle­gessé válik a hirdetés leadása. Ez elleu hathatósan csakis ugy védekezhetünk, ha mindent megfizettetünk Hang versenyek összes reklámjait, progranm okát, és arra vonatkozó közleményeket, zentde, dalár­dák reklámjait, programmjait, értesítése­ket, gimnáziumok, reál'skolák, akadémia, polgári, elemi iskolák b iratkozfsaira vo­natkozó hirdetményeit, ngy városi vagy községi, a hírek, újdonságok rovatába be­iktatni kért közleményeket. Cirkusz, or­feum, uiozgószinhéz, lá'váuyosságok, kép. tárlatok reklámjait. Mu'atságokon résztvet­tek névsorát, stb. Mindezt fizettessük meg magunknak, mert csakis igy tudunk bol­dogulni. Mert nagy jövedelmi forrás ám ez, tisztelt Kartársaim, Közérdek ma már nincs, minden csaJc üzlet. Szabadjegyet ne fogadjunk el senki­től, mert ez bizonyos kötelességgel jár. Váltsunk a munkatársaknak — amikor an­nak szükségét, élezzük — belépőjegyeket, meglátják Kartársaim, jobban jönnek ki. A közgazdasági rovat előmozdítja a vállalkozást, tel át kell, hogy nekünk is jö­vedelmezzen. Pénzintézetekkei és uj alapi­tásol, kai szemben kétszerezzük meg hirde­tési tarifánkat. A sport-iov* tot kamatoztas­suk busásan, inert ez is üzlet. Hát vájjon nem szednek-e belépiidijakat és nincs-e másnemű költségük a sport-gyletekm-k, sportkluboknak, vivó-akadémiáknak, lóver­senyeknek, ügetőversenyeknek stb. Ha igen, ugy kalkulálják bele a ieklamirozást is, mert ezért mi ezután díjazást követelünk. A nőagyletek mulatságait, közlemé­nyeit, köszönetnyi!vánitásait, elszámolásait, jelenvoltak névsorát síb. se kíméljük. Ir­tózatos pazarlással, 1000—2000 kor. költ­séggel rendezik alkalmi mulatságaikat, kon­certjeiket ; a publikumot óriási dobbal mi toborozzuk ; vegyék fel tehát, a költségve­tésbe a lapoknak járó reklámdijakat i*. Ha aztán nekik ugy tetszik, átháríthatják azt a közönségte : felemtlt beléptídijakkal. Egylelek, körök, dalegyletek fizesiék meg a közgyűlést, választmányi ülést jelző vagy báimilyen néven nevezendő közlemé­nyeiket garmondsoronkénti reklámszámi­tással Szállodások, vendéglősök, kávésoknál rendes dijakat, szedjünk a közreadott rek­lamirozásért, vagy gyűlésre invitáló és bár­minő közleményért. Iskolák viz-garendje, újévet, megnyitó, illetve beíratási felhívások vagy mulatsá­gokra való reklámok épugy megfizetendők, mint egyéb fent elsoroltak. Vallásfelekezetek I,özleményei adóról és egjébről, melyek c*ak az ő közönségü­ket érdeklik, dijazandók. Akkor aztán idegőrlő munkásságunknak gyümölcsét is élvezhetjük. > A fővárosi praKis. A tetszéssel fogadott felolvasás után Balatoni és keszthelyi emléktárgyak, keszthelyi. balatoni és balatonmelléki képeslevelezőlapok remek kivitelben óriási választékban kaphatók Sujánszky könyv- és papirkereskedésében Keszthelyen.

Next

/
Thumbnails
Contents