Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-03 / 31. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, 1913. augusztus 3. 31. szám. láfS Politikai 1B 43 tiíap. M E G JELENI K FI E T E N KINT EGYSZKii: V A S Á R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkar a kiadóhivatalba kélünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK : . 10 K. — f. Negyedévre 5 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. Gróf Andrássy Gyula közállapotaink romlottságáról. Dr. Fábián Béla könyvet irt a Désy— Lukács-perről. Bevezetése Andrássy gróftól van. A nemes gróf rámutat arra, hogy a közerkölcsök tisztasága alkotja a legfőbb nemzeti kincset. Aranyigazság. Ott vannak a példák. A hires Bizánc belefúlt a korrupcióba, a szegény Lengyelország a „guiuló rubelek áldozata" lett. De nálunk csak jól megy minden ? Ki nyitja panaszra száját ? ! Ott, a pártkassza, most. épitik tajta a „parlamentarizmust". Magyarom, nem örülsz? Nyugodj bele a sorsba, hogy az „elkerülhetlen" pártkassza aláássa ez alkotmányosságot ! Mit bánt az, hogy a mungók „hipokrata módon a többség erkölcsi jogain lovagolnak, mikor tudják, hogy tényleg a pénz erkölcstelen hatalmára támaszkodnak". Talán nincs igaza Andrássynak ? ! ! Gróf Tiszát mindenfelé díszpolgárrá választják Hiába, nagy szó az a hatalom. Hátha pihenést n^ujt az árnyéka?! M<ag a zsarnokság megfélemlít' s nagyot tud ütni... két balkézzel! Még megé jük, hogy a kancsukát is díszpolgárrá választják! Ejnye, ejnye, bizony sok őszinteség nyilvánulhatott meg az etájta dolgokban!! Mégis csak keménynyakú nép ez a tuiáni magyar ! Vagy nem ? ! Tisza és Balthazár. Baltbazár hát pártonkívüli 67-es cégérrel akar a parlamentbe jutni. Jól szint vallott. Papjai már gyűléseznek ellene a volt függetlenségi alelnök ellen. Magyarországon minden megtörténhetik. Lehet, hogy megválasztják a „pártonkívüli" mungót. Hiszen Mezőfi is irt mellette ajánló sorokat. Az is lehet, hogy ő lesz a faltörő kos Tisza keiében az 1848. XX, §. végrehajtásában. Balthazár kísérelné hát meg a francia Combes szerepét — kérdezi az „Esztergom" egyik száma ? Ugvan mit ír majd akkor a B. H. „előkelő egyházi férfia", ki Tisza politikája s a munkapárt kath. irányzata mellett verte a nagy dobot ? ! Báró Hornig Károly bíboros, vaszprémi püspök levele. Előbbre kellett volna tennünk, de itt jön kapóra. A levelet gróf Zichy János, az Országos Kath. Szövetség elnöke kapta. A biboros főpásztor tudatta, bogy a XII. kath. nagygyűlés társvédnökségét szívesen vállalja, de — úgymond — szeretné remélni, hogy „bizonyos, állitólag katholikus tollakból származó, de a katholikus táborba csak konkolyt hinteni képes hangok eredmény nélkül maradnak s fognak jövőre is maradni." Ezek a szavak súlyosak és sokatmondók. Alapos válasz igen előkelő egyházi helyről mindazok számára, kik a B. H -ban legutóbb „előkelő egyházi férfiak" cégére alatt dolgoztak ! A fejlődés utján . . . Irta Gárdonyi Gáspár. A sok munka és újítás után az idén vágyaink teljesedését vártuk. Azt gondoltuk, hogy évenkiut megújuló panaszunk végre elnémul, mert erre feljogosított bennünket a mult évekéhez viszonyított szélesebb körű munka. Az volt panaszunk vesszőparipája, hogy a Balaton sohasem fizeti vissza azt a sok áldozatot, melyet a város az érdekeltekkel együtt a fürdő felemelése érdekében hozott a múltban és hoz a jelenben. Pedig az elégedetlenkedés nem volt mindig jogos. Munka és befektetés hiányában az eredmény sem lehetett kielégitö. Ami újítás volt az elmúlt években, az sem történt a helyes irányban. Mind csak olyan észrevehetetlen, kicsinj'es változás. Ki is vezette volna a fürdőt a fejlődés azon útjára, amely nem vész el a ködben, hanem egy meghatározott, észievehető célpontban végződik ? EB olyan kérdés, amelyre személyek megnevezése nélkül nem lehet válaszolni. Örömmel lehet most megállapítani, hogy mindenütt tapasztalható a lapunkban is többször emiitett fejlődés. Csíráznak a helyes eszmék és megvalósulnak az eddig ábrándos tervek. Végre kezd kibontakozni } a fürdői jelleg. Mert nem elég, hogy ' Balatonunk legyen, hanem gondoskodnunk kell arról is, hogy a fürdőző vendég épen mi hozzánk jöjjön. Nagy a Balaton. Körötte folytonos a vetélkedés, vájjon melyik fürdő képes az idegeneket jobban magához csalogatni ? Nekünk keszthelyieknek nem nagy vigasztalás az, hogy a somogyi parton sok a fürA BALAT ü N/V IDE K_ T AIIC A JA. Nem mondtam el.. irta LAKATOS JÁNOS. Nem mondtam el senkinek sem Mély titlait a szivemnek : Mégis tudják, ltot/;/ én téged Lángolóan szeretlek ! Tudják, mert egy rövid dalban Kiirtani az újságba : Szerelmes a lelkem nagyon Falunk legszebb lányába : Falunk legszebb lánya pedig Csak te lehetsz, hiába ! Mert hiszen a világnak is le vagy legszebb leánya ! Szépséges szép színes álom Mosolyog most rajta . . . Nem tudom én, mért volt neki Oly nagy háborsága, Csak azt tudom, mért van mostan Oly gyönyörű álma : Mert fölötte lebeg lelkem, Lelkemmel szép orcád : Erről pedig reá ragyog Az egész mennyország ! . . . Elcsendesült. ., Irta LAKATOS JÁNOS. Elcsendesült u Balaton, Eltűnt nagy haragja : Pásztortűz mellett. Irta : Ér. Mikor Gosztonvi Jóskával, az urdombi uradalom segédtisztjével kint voltam a mártoni pusztán, ott láttam az öreg Dömötört először. Már öregedő ember volt. Hajában, melyet hosszura eresztve viselt, már osillogtak a fehér szálak. Szép holdvilágos nyári este volt. A vidéken halálos csend uralkodott, melyet néha-néha a vezérürü kolompjának szava zavart meg. A lobogó tüz körül ültünk Jóskával s elmélázva hallgattuk, amint valamelyik bujtár furulyázta azt a nótát, melynek dallamát .-ehogjsem tudtam megtanulni : < Kéri pusztán, az endrödt határban Levetedzik egy nagy hársfa magában. Hej! endrödi határ öreg hársfája, Busutni jár a kis bujtár alája.. Később jött az öreg is Botját, subáját ledobta a főidre s leült mellénk. A tüz vörös fénye érdekesen világította meg az őreit, melyet mélyre szántott már az élek ekéje. Mind a hárman hallgattunk. A csendet végre Józsi szakította félbe : "Lajos bá' — szólt — bemegy-e holnap Benedekre ?> «Hogyan rnoudts, segédtiszt ur ? holnap lenne Boldogasszony ?» — felelte az öreg, mialatt n tüzet piszkálta. Majd hirtelen elváltozott az arca s láttam, amint bütykös ujjával egy könnycseppet morzsolt szét arcán. A.zu'án fogta subáját, botját s szótlanul a karám felé ballagott. Ez mind oly hirtelen történt, hogy önkénytelenül is Jozsir* néztem. 0 mintha megértett volna, közelebb húzódott hozzám s halk hangon beszélni kezdett. Amit most elmondok neked, — kezdte Józsi — azt keresztapámtól — hisz ismered — tudom. Az öreg valamikor pandúrkapitány volt itt ezen a vidéken. Lajos bá' már akkor is itt volt ebben az uradalomban, mint bojtár. Szép legény lehetett, mert még nóta is volt róla. Aztán meg