Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-12-14 / 50. szám

BALATONVIDEK 1913. december 14. maradhat fenn, melyen alapítva lett. — Ez az alap a kereszténység*. — Ezt tudják és érzik, de a népszövetség nemcsak tudja és érzi, hanem bevallani, hirdetni s azt védeni ís meri. — Ebben pedig nincs semmi <felekezetieskedés» vagy élesség, hanem csak logika. És ebben látjuk mi az eperjesi kath. népszövetségi nagygyűlés jelentőségét, a kath. népszövetség akciójának nemzetnevelő erejét. — A kath. népszövetség a nemzetet nemcsak magyarnak akarja látni, de védeni kívánja azt a nagy erőt is, a mi a magyarság fennmaradását és hegemóniáját biztosítani tudja — a keresztény alapot is, Ismerjük és elismerjük a. történelmi osztályoknak a nemzeti ügy körül szerzett érdemeit s a nemzet vezetésére való hivatottságát, de be kell ismerni velünk együtt mindenkinek. hogy a mai történelmi situációban a nemzeti ügy elöbbvitelét ezek az osztályok ma máiegymagukban munkálni nem képesek. — Számitani kell ma már a nemzeti érzés s intellektuális elsőbbség mellett arra a nagy szociális evalucióra is, mety ma egy uj és pedig erős és hatalmas tényezők, a nemzet zömét alkotó népei hozta a felszinre az eddigi elhanyagoltság, elmaradottság és lenézés mélységéből tette hatalmas és félelmes tényezővé! —A jelenlegi és jövő szociális társadalomban nem a nagy vagyon, a nagy intelligencia és hatalom, hanem a nagy szám, a többség ereje fogja elintézni a nemzet sorsát. Ezt a többségi nagy erőt ismerte föl és méltányolja a kath. népszövetség, midőn szeretettel karolja és foltóte'es módban helyes a többesszám használata, miért volna ez a jelentőmódban rossz ? És í't sem mindenütt rossz, mert kérdő alakban szintén H többesszámmal kérdezőit : Hova mentek ? Hova mennek ? Kimondhatjuk tehát, általános szabályként azt, amit a magyar nyelvtan is tanít, hogy a személynevek mellett az állítmány mindig többesszámban áll még akkor is, ha az alanyok külön-külön egyesszámban állanak is ! Érdek es azonban még a többesszám kérd ése a számnevek mellett is. Szási: Zoltán helyesnek fogadja el az ilyen szerkezeteket : tíz koronák, sok emberek. Csermely eszel eUentétben elveti ezeket a szerkezeteket. É* helyesen ! Mert nincsen akkora töszémnév, amely mellett egyesszám nem állhatna meg. Vagyis minden számnév mellett, mely erre a kérdésre felel: hány? valamint sok, mint, valamennyi, ö*szes stb. mellett mindig egyesszám áll. Némely szólá=módban, mely a magyar nyelv régi korába nyúlik vissza, ily számnevek mellett mégis előfordul a többesszám. Ezt azonban inkább talán latinos hatásnak tekinthetnők, mint általános szokásnak. Ilyenek: A három királyok, vagy Mindenszentek. Ha azonban azt kérdezem hányan ?, azonnal többesszámban áll utána a főnév és ige. Pl. Párosan mentek'el. Hányan vagytok emberek ? Öten v&gyunk. A két, szerkezet összevetéséből az világlik ki, hogy a számnév — n ragjában kell a többesszáui fogalmának rejtőznie. Némelyek «zt állítják, hogy az — n rag a számnévnél a többesszámnak a ragja, "ez azonban kevósbbó valószínű, sokkal hiheföl a nép széles rétegeinek ügyét s azt fölemelve magához, mint a <Meinbrum Sacrae Coronae» — 'a szent korona tagját* nagy hivatásának. tudatára ébreszti s tanitja. És ha jól akarja értékelni a magyar intelligencia a magyar nemzeti érdeket s vezető szerepét meg akarja tartani a nemzet sorsának irányításában és intézésében, akkor ennek az intelligenciának szaki tani kell a múlttal s a népszövetség által követett nyomokon haladva fel kell karolni az eddig elhanyagolt nép ügyét. — Mert a nép nagy tömege csak ugy fog tudni megfelelni nagy nemzeti hivatásá nak, ha hitében, erkölcseiben, kultúrájában fölvértezve ellene tud állani mindannak a csábitásnak, mely őt a javaiban megrontani s a társadalmi anarkhia örvényébe sodorni törekszik. És itt áll elő életbevágó szüksége annak, hogy a történelmi osztályok, elsősorban az intelligencia a változott viszonyoknak megfelelően félhomályu rezerváltságukból kilépve öröklött, vagy szerzett kincseiket, intellectualis tudásuk és ismereteik kincsét a nemeztnek tanulni, haladni kivánó részével szeretettel megosszák s a jobblétre igényt formáló jogukat elismerjék. Ily felfogás mellett nem lesz hatalom, mely ezen csatázóknak a kezéből a vezéri pálcát kicsavarja. — Ez az eszme nyilatkozott meg az eperjesi népszövetségi nagygyűlésen Kassa püspökének beszédes ajkain s Takács Menyhért, a jászói premontrei rend prelátusának ékes s mély értelmű szónoklatában ! Az Istenre kérem intelligenciánkat — olvassa el e beszédeket s igazat ád mindenben e sorok Írójának. több ismét a nyelvtan meghatározása, mely módhatározót, lát benne, amint ezt a párosan világosan mutatja. A ketten, hárman, négyen azt fejezi ki tehát, hogy kettős, hármas, négyen csoportban vaunak, vagyis ketten, hárman, négyen együtt. Az együttességet fejezi ki tehát a többesszám ! Eszerint valóban igaza van Csermelynek, amikor azt mondja, hogy logikus és megokolt, a többesszám használata, amikor a cselekvés közöfi, együttes. Többesszám áll azonban néha akkor is-, amikor nem közös a cselekvés, pl. Egy társaságba érkezik valaki és kérdezi : «Mindenki itt van ?• «Nem, hárman már elmentek.» Ebbeu az esetben nem okvetlenül szükséges, hogy az illetők együtt, menjenek el, eltávozhattak ők fél-félórai időközben ie ! Hogy mikor kell tehát egyesszámot, • agy többesszámot használni, megmondja a nyelvhasználat, a helyes nyelvérzék is. Természetesen nem azoknak a nyelvérzéke után kell indulnunk, akik nincsenek tisztában a nyelvhasználattal. Találóan mondja tehát Csermely: «Magyarországon állandóan vagy egy millió olyan ember él, aki csak tegnap, vagy tavaly, vagy mindössze néhány éve tanult meg úgyahogy magyarul ós ezek azok az emberek, akik a nyelv logikája tekintetében felületesen gondolkozva, borura-derüre nyelvhasználatot csinálnak.! Ne ezektől tanuljunk, hisz ezektől úgyis csak rosszat tanulunk, forduljunk azokhoz a tősgyökeres magyarnak maradt magyarokhoz, akkor nem fog nyelvünkbe annyi botlás, tévedés, helytelenség csúszni, mint manapság. A beszéde, hazafiság, a tudományos fölény, a hivatal és állás tekintélye ma már nem elég a vezérségre. — A cselekvő katholicizmus nagy organizmusa azt fölismerte s ebben van népmentő akciójának óriási jelentősége. Ha az eperjesi népszövetségi nag3*gyülésen a nemzet élő lelkiismerete szólalt meg, Budapesten a gazdák nagygyűlésén a nemzet élete követelte a maga jogait. Ezek a jogok pedig odatörekszenek, hogy a magyar gazdatársadalom, mint a nemzet többségét alkotó szervezet érdeke ellen ne történhessék semmi sem ebben a hazában. Magyarország agrár kultúrállam. Mi vei ez a nemzet élni akar, joggal mondtuk, hogy azon a gazdagyüléseu a nemzeti élet köve telte a maga jogait . , ! A nemzet lelke, élete mellett a nemesek szive, érzése is szót emelt a harmadik helyen Kolozsvárott. A balkáni háború végső kimenetele s nemzetiségeink, különösen az erdélyi románság számbeli és gazdasági térfoglalása nagyban, sőt félelmesen megnövelte vérmes aspirációikat s sajnos centrifugális törekvésüket s a megdöbbenés érzését keltette a nemzet szivében! — A nagy oláhtengerben elszórt kis magyar szigetek, erdétyi magyarságunk védelme s megmentésének nemes gondolata hozta össze azt a tábort a mult vasárnap Kolozsvárott, hogy ott a hátárszéli metropolisban zászlót bontson s a nagy célra az «ErJélyi szövetséget* megalapítsa. — Ezen a nagyjelentőségű j alakuló gyűlésen Apponyi Albert j gróf beszédet mondott. — Szavai úgy hangzottak, mint nagy veszedelem idején a tárogató szava! — Mmtha csak Eperjesen azon a népszövetségi gyűlésen beszélt volna! Arról a tényezőről szólok, melynek javát, kiművelését, a nagy harcra való előkészítését tűzte zászlajára a népszövetség! Ez a tényező a nemzet jövő szociális, gazdasági és nemzeti harcában — a nép. — Ez a <tényező» ha megtudja várni megnyilatkozásának idejét, tud erre az időre elkészülni, tud erőt szedni magába, föl tudja fogni kötelességét*, «/// rettentő halálos veszedelemtől fogja megmenteni a hazát.* Nos tehát, ki nemcsak szóval, de valóban szereti is a hazát — a népszövetség Nelsonjával mondjuk: tegye meg mindenki kötelességét! Ismerje föl annak a tényezőnek értékét, melynek felemelését s anyagi megerősítését irta zászlajára a kath. népszövetség! Ez a nagy eszme szólalt meg és süvített keresztül az országon a tárogató hangján az eperjesi, budapesti és kolozsvári gyűléseken! A világnézetek, gazdasági és nemzeti válságok gyorsvonata megérkezett. Vesztegelni való idő nincs! Jaj nekünk, ha lekéstünk!