Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-12-07 / 49. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, 1913. december 7. 49. szám. I^olitilvíii lietilap. M ti G J E LEN1K H E T ENKINT EGYSZ Fii: V A S A R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL i VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK : 10 K. — f.l Negyedévre 5 K. — í.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 60 20 Heti kis tükör. Immaculata. «Az én választottam fényes, mint a Libanon hava ; mint a cse pegő méz nz ő ajkai. Méz es tej van az ö nyelve alatt > Az Énekek Énekének e gyönyörű szavait a kath. Egyház mindig Máriára, az Udvözitö Anyjára alkalmazta, kmek holnap egyik legnagyobb ünnepét üljük. Mennél homályosabb lesz a mi korunk érzés- és gondolatvilága ; mennél jobban elsötétül az erények napja : annál tündöklőbb fénnyel ragyog a Szeplőtelen, az Immaculata, ki egyaránt fényes példa a hajadonnak és anyának, a szegény napszámosnőnek és « királynőnek s akinek magasztalásáia összefogott ének- és zene, ecset és véső, akinek eszményi alakja 2 ezer év alatt sem homályosodott el, sőt egyre nagyobb és nagyobb fénnyel tündöklik. A titkos minősítés. Ugy hírlik, hogy Balogh igazságügyminiszter eltörli a bíráknak eddig divatozott titkos minősítését. Ezt az njítást minden elfogulatlanul gondolkodó ember igazi lelki örömmel üdvözli, mert egy söcét korszaknak gyűlöletes emléke tűnik el vele a magyar közéletből. De va|jon mért szüntetik meg csak a bírák titkos minősítését ? Hát a többi áll. alkalmazottak mért legyenek tovább is kitéve főnökük és főnöknéjük e-e'l ges rosszindulatának ? El tehát a titkos minősítéssel az egész vonalon ! Tanítóink akciójáról. A legnagyobb e ismeréssel és méltánylással emlékezünk meg tanítóink azon nemes törekvéséről, mellyel városunk népokt>.tásügyének fejlesztését, iskoláink nívójának emelését akarják előmozdítani. A hivatása magaslatán álló testület, mely már a múltban is a legnagyobb buzgósággal igyekezett az átlagon, a közepesen felül emelni iskoláink színvonala', most azt a célt tüzie ki te adatául, hogy a modern nevelési elvek és módszerek elsajátítása és iskolául; érdekében leendő felhasználása céljából két tagját külföldi tanulmányútra, illetve pedagógiai kurzusra küldi. E célja elérése érdekében felettes hatóságának erkölcsi és anyogi támogatását kérve, a Következő lelut-s hangú feliratot, intézte az i>kob székhez : Tetyntötes ^s^olaszé^! Az emberi művelődésnek és haladásnak egyik fontos szerve az elemi népiskola, alapvető munkásai pedig a tanitók. Ma már oly elismert tény ez, hogy a nemzetek kulturális haladásának megállapításánál, az iskolák mennyiségét é- minőségét veszik alapul. Innen van aztán, hogy a tanitás és nevelésügy fejlesztése a legelső nemzeti feladatok egyike lett nemcsak a művelt nyugati államokban, hanem nálunk is s annak tökéletesítését a legnagyobb áldozatok árán is igyekeznek előmozdítani. De mig a haladottabb nemzeteknél már évtizedek óta állami feladatnak tekintik a népoktatás és nevelés ügyét, addig nálunk csak a legutóbbi években kendtek komolyan foglalkozni vele, Négy évtizednek kellett elmúlnia, mig az 1868 iki népoktatási törvényünk hézagai a lex Apponyi révén pótoltattak s a haladó kor igénj'einek megfelelőleg kiegészítettek. Népiskoláink tanterve is közel három évtizedig várt a revízióra, mig végre 1905-ben új alapokra fektetve, új irányelveket szabva megjelent, hogy eszközlője legyen nemzeti kultúránk fejlesztésének, megalapozója nemzetünk jövő nagyságának. S mikor az új tanterv és utasítás az iskolai nevelés és oktatás céljául az erkölcsi, értelmi, eszlhefikai és gyakorlati nevelést és oktatást tűzte ki, oly feladatot rótt a tanítóságra, mely nemcsak egyéni rátermettséget, buzgalmat és lelkesedést kiván, hanem a legszélesebb körű tudást, nagy pedagógiai tapasztalatot, taA BALATON VIDÉK TÁRCÁJA. derseimből. Irta MiSUTTA KÁROLYNÉ. I. Látom í nagy kérdőjelet: Kezdetet és végzetet Fűben, fában, földön, égen, A csúnyában és a szépben. Ifjú, rózsás leányarcon, Évszázados sziklaormon, Az erénynek fehér fátylán És a bűnnek sötét szárnyán. A ragyogó fényes napban, Halvány, futó csillagokban, Véghetetlen tengerekben — A szivedben I a szivemben / / (Balatonszentgyörgy.) Egy kis nyelvészkedés. Irta Szilárd Leó, főgimn. tanár. II. A miniszternek már említett utasítása, amely a magyar nyelvnek a középiskolákban ezentúl való tanításának módjairól szól, a nagyközönség figyelmét, sem kerülte el. Voltak többen, nem tanárok, akik tudomást szereztek a nagy közönség számára a miniszter eme rendeletéről ós a napilapok, folyóiratok hasábjain foglalkoztak vele, boncolgatták, részletesen ismertették azt. Hiszen nemcsak az iskola, a tanári kar és a növendék diákság érdeke, hogy a magyar nyelv tanításának eddigi félszegségeit, hibáit helyrepótoljuk, kerüljük, az utasítás oly általános érdekű, hogy azzal közelebbről megismerkedni nem felesleges fáradság, hiszen mint már ein íiettem , erősen hangsúlyozza, hogy a fogalmazásban való ügyességet, készséget akarja mindinkább fejleszteni, fokozni. A napilapok hasábjain egyik cikk a másik után jelent meg, melyek többé-kevésbbó fontos kérdéseket vetettek felszínre. Nem épen mintha a miniszteii utasítás előtt az ilyenfajta kérdések nem lettek volna napirenden, de a miniszteri rendelet kibocsátása ós bírálása egyszerre alkalomszerűvé tette az e tárgyú kérdések megfejtését. A Pesti Hírlapban Szász Zoltán volt egy hosszabb cikksorozat megindítója. Október 11-én megjelent «A magyar stilus» cimü tárcájában néhány szólásmód helyességét, illetve helytelenségét vitatja. Nem tudunk Szász Zoltánnak eléggé hálásak lenni, hogy az ilyen kérdéseket felszínre hozta s ezzel bebizonyította, hogy a miniszter várakozása nem volt hiábavaló. A sajtó előkelőbb lapjaiban visszhangja támadt a rendeletnek ! "Remélem, hogy az intézkedéseimnek. ... az irodalomban és a sajtó előkelő részében is visszhangja támad s eg3Ü'tes erővel útját lehet valahogy állani annak a romlásnak, mely a társasélet, valamint az üzleti élet körében nyelvünkbe ömlő idegenszerűségek által a magyar nyelvet és írásmű vészotet fenyegeti ; másrészt, pedig elérjük azt a célt is, hogy a középiskolát, végző if]ak átlaga jól tudjon írni magyarul* — mondja a miniszter a rendeletben. Sajnos, azonban Szász Zoltán nyelvérzéke nem találja meg a leghelyesebb megoldást és majd minden állításában ellenkezésbe jut a mai általános nyelvhasználattal, összeütközik a mai nyelvszokássa!, pedig ő is a választékos nyelvezetet, a jó stílust, főleg a magyaros stílust tartja leginkább szem előtt. Óvatosságra int az egyes nyelvformák «magyarrá bélyegzéséinél és az élet fejlődésére, az emberek gondolkodására appellál a kifejesósek magyarosságának megállapításánál, miut valami nagyhatalomra. «Még ha tudnók is minden esetben, hogy mi a magyaiosság, akkor is hiába küzdenónk nevében az élet fejlődése, az emberek gondolkodásában rejlő nyelvátalabíiő tendenciák ellen.» Igy fogadja el helyesnek Szász Zoltán az életben oly gyakran előforduló idegenszerűséget, a számnév után a többesszám használatát. «Ugy tudom s úgy ta-