Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-11-23 / 47. szám

1913. november 23. beszélő, az illető nemzetiség nyelvét is értő tisztviselők alkalmaztassanak, de, hogy a magyar nemzet a magyar állameszme e hatalmas fegyverét teljesen kiadja kezéből s tisztán nemzetiségi tisztviselőket alkalmazna, nem lenne más, mint — árulás a nemzet érdeke ellen ! Pedig ily hirek szállonganak a románokkal lefolytatott pactumszerzési ügyben ! Az pedig régi dolog, hogy nem zörög a haraszt, ha szél nem fuj ! Ugyanilyen gyászos ára lenne a horvátok tervezett békekötésnek is. A Máv. horvátországi vonalain eltűnnek a magyar felírások, a Julián-iskolák működése megszoríttatik. A szolgálati pragmatikában a a magyar nyelv tudása nem kötelező ! Csak néhány szemelvény az ajánlott engedményekből! De mindegyike szintén halálos csapás a magyarság ügyére! Tudvalevőleg Horvátországban, de leginkább Szlavóniában több százezer magyar él. A horvátok között szétszórtan élő magyarságban a magyar nemzethez tartozó érzést, a magyar fajhoz való tartozandóság gondolatát — a magyar tisztviselőkön — vasúti tisztviselőkön stb. kívül a Julián.iskolák tartották fenn! Valóságos nemzeti missiót teljesítettek ! Működésük korlátozása, a magyarság végveszedelmét jelenti — oda lent! Nem folytatjuk! Csak azt kérdezzük, mit szól e tervhez a Budapesti Hirlap, mely nemrégiben még oly melegen karolta föl a horvátországi és szlavóniai magyarság ügyét! Mit szól mindehhez a magyar, különösen a munkapárti közvélemény! Szabad-e ilyen áron, ideig-óráig tartó partérdekből békét kötni ? Idegen fajok közé ékelt véreinket a biztos pusztulásnak kitenni? Nem akarunk vihart támasztani, mely az ilyen béketerveket az orkán erejével elsöpörje, de rá kell mutatni a belőlük támadó veszedelmekre ! Főkép oly időkben, mikor bennt a legnagyobb jogbizonytalanság s politikai és parlamenti zavar uralkodik. Nem volna-e megfelelőbb elsősorban ia a bel béke biztosítása? Nem volna-e nyomatékosabb a nemzetiséségiekkel és horvátokkal folytatott béketárgyalás, ha agy egységes, kompakt nemzeti közvélemény kisémé és támogatná azt ? Téves illúziókban ringatná magát az a magyar kormány férfiú, ki a jelenleg uralkodó nemzeti közhangulatot akár számításon kivül hagyni, akár lekicsinyelni akarná ! A nagy természet világában ismeretes, halálos mélj

7 csend rendesen nagy viharok előjele szokott lenni. A magyar nemzet életét most uraló mély csend sem a nyugalom, a béke jele, hanem a közeli viharé! Az a bölcs államférfiú, ki a, mély csendet előrelátással arra használja, föl, hogy a vihar kitörését megakadályozza, ha lehet, mérsékelje, ha máskép nem megy — megfelelő békekötéssel. Első sorban tehát magunkkal jöjjünk rendbe, hogy ügyeinket másokkal is rendbe hozhassuk ! Belső konszolidációnk művét épitsük ki, hogy kifelé kellő súllyal léphessünk fel. Saját testünk vérzését kell elállítani, ezt sugalja a józan életfenntartási ösztön s azután gyógyítsuk mások sebeit! A magyar nemzet pedig ma sok sebből vérzik ! Meghasonlás, pártvillongás, egy újfajta polgárháború dúl közöttünk! Magyar magyar ellen viaskodik. A csendet és rendet palotaőrök kardja s pisztolya tartja csak. A tapasztalt hatalmi visszaélések, a közéleti és politikai korrupció csontig-velőig megrontották a nemzet egész idegrendszerét! Ajándékokkal, kiutalásokkal s szórakozásokkal egyideig csillapítani lehet a bomladozó idegrendszer lázongását, de orvosolni tartósan nem! Valamikép hasonlítanak közállapotaink a római birodaloméhoz, mikor a? már a feloszlás tüneteit mutatta! A bukás előestéjén a római népnek sem volt más kívánsága, csak a Panem et circenses! Kenyex-et és színjátékot! Ma közállapotaink és népünkre alkalmazva úgy adhatnánk e kívánságot vissza : Kenyeret és mozit a népnek, azután történjék bármi! Bár ilyen jellemvonás kialakulása észlelhető, még 7 O sem lehet feladata a nemzet sorsát intéző államférfinak, hogy e nemzeti gyengeséggel visszaélve, a hatalom megtartása ós biztosításáért olyan áron kössön békét másokkal, mely a nemzet érdekén ejt halálos sebet! Aki előtt a nemzeti érdek mindenekfölött való, elsősorban saját nemzete, saját faja békéjét hozza rendbe, természetesen nem hatalmi szóval, hanem, ha máskép nem megy, a hatalom feláldozásával is, mert csak megértő, békés nemzeti alapon lehet méltányos áron békét kötni másokkal ! A törvényhatósági bizottsági tagokhoz! Z ilavármegye törvényhatósági bizottsága a belügyminiszter ur 8371/1905. sz. határozatával jóváhagyott 12968/n'. 1904.sz. véghatározatával 2'5%-os, a 44313/1906. sz. belügyminiszteri határozattal jóváhagyott Kedves fiu volt, jó modorral, mindenütt szívesen látták. A temetést megelőzőleg néhány nappal még együtt voltunk a Vigad óban rendezett, tisztibálon, hol fiatalos jókedvben mulatott. A nagy táncban felhevült s minduntalan hirtelen pezsgőt ivott. Én többször figyelmeztettem őt vigyázatlanságára. Haza jövet már rosszul létről panaszkodott. Nem is hagytam felkelni az ágyból, azonnal orvosért küldtem. Roppant aggódtam Endréért, mert baljóslatú sajtelmeim voltak. Az orvos nékem megmondotta, hogy gyorsan pnsztitó tüdőgyulladást, állapított meg, s Endre menthetetlen. Értesítettem hozzátartozóit, a közeledő katasztrófáról. Folyton láza volt, félre beszólt. Ágya mellett szakadatlan én voltam. Végre virradni kezdett. Rendbeszedtem magam s reggeli friss levegőt szedni lementem a parkba. Addig Endrénél az orvos volt. Elmentem a fasor egyjk fordulójáig, majd gyors léptekkel haladtam fel. Ekkor Endrénél consiliumot tartottak. Halála előtt néhány percre eszmélete visszatért, s kért, hogy mondjam meg Ibolykának, az övé volt utolsó gondolata. Nekem átadta iralait megőrzés végett. Szavait lassú hörgés követte, majd ?égül a halál. Endre meghalt és én elvesztettem legjobb barátomat,. Napokon át nem jutott eszembe, hogy Endre Írásait át kellene néznem, ha még oly jelentéktelenek is. Nagy volt a megdöbbenésem, midőn Írásai közt ezen jegyzetre leltem, a mely azután megmutatja az Összeköttetést, Ibolyka és Eridre közt, egyutta) felvilágosítást ad a történtekről 0

S Endre haláláról. I)e én most egy kissé pihenek, vedd át, te a szót, s a kezemben lévő jegyzetet átadtam Egon barátomnak. OUóber 2. Szomorú hangulatban vagyok, mert tudatni kell Ibolykával, hogy elmegyek. Katona lettem a Vácott állomásozó huszároknál. Amint tudom, 2 hónapig nem is láthatom Ibolykát. Október 4. Vasárnap uniformisban tisztelegtem Ibolykáéknáh Ibolyka gyöngéden vigasztalt. Érzékeny bucsut vettünk egymástól. Könnyes szemmel csókoltam meg. Megígértük egymásnak, .hogy sokat írunk. Október 6. Váoott vagyok, úgy érzem magam, mint egy rab madár. Hiába, nehéz a katonaéletet megszokni. Ibolykát értesítettem szerencsés megérkezésemről. Minduntalan rajta kapom magam, hogy Ibolykára gondolok. Mindig magam előtt látom a virágzó leány alakot. Október 15. Caesar lovam megrúgott. Az orvos azt mondotta, hogy a bajt néhány nap múlva kiheverem. Október 17. Ibolyka levelét megkaptam. Biztosit hü szerelméről. Sokat gondolok reá. Október 20. Kicsit sántítok, de már fenn vagyok. A kertben sétálok. Kezemben Ibolyka fényképe, mit hosszas könyörgések után végre elküldött. A hadnagyom nagyon jó emberem. November 3. Hadnagyom közbenjárására 3 órai szabadságot kaptam. Örülök, hogy viszontláthatom Ibolykát. November 4. A viszontlátás örömeit nem Judom leírni. Boldog vagyok. Kár, hogy oly rövid az idő. (Szivesebben eltűrnék l-est, csak itt maradhatnék még. Ezen néhány óra ugy tünt fel, mint egy pár perc.) November 6. Hétfőn kedves csukló-gyakorlatokat tartottunk, aminek következtében ugy megfájdult a karom, hogy alig tudom felemelni. Két hét múlva lesznek a nagygyakorlatok, már őrülök előre. Kora reggel kilovagoltunk, a galopp már egász jól megy. Fel vannak törve a lábaim. Szombaton a tisztikar bankettet rendezett, melyen önkéntesek is részt vettek. November 10. Elég jól éreztem magam. Küldtem egy levelezőlapot Ibolykának, külömben levelet, várok tőle. Napjaim csendben folynak, itt-ott előfordul egy kis komédia. Egyik bajtársam leesett a lováról s kis híjjá, hogy a ló reá nem taposott. Ibolykának mégis van szive, gondol reám is. Szegény, írja, nagyon el van foglalva, azért érkezik oly későn a levele. November 14. Boldog vagyok két csillagra is aspiralok, az egyik Ibolyka. December 22. A karácsonyi szabadságot megkaptam. Mint káplár utazom haza a délutáni 5 óraival. Még ma este találkoztam az én