Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-20 / 29. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, I9Í3. julius 20. 29. szám. JE^olitili^fci líetilap. MEGJELENIK H E TENKINT KGYSZKii: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL 1 VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbizásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK : 10 K. — f. Negyedévre 5 K. — t'.j Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. Ady pere. Azt olvasom, hogy az Ügyészség Ady Endrét, a nyugatosok fejedelmét, egy verse miatt perbe fogta, mert hatóság elleni izgatást talált benne. Az Ügyész ur, aki a pert megindította, kitűnő talányfejtő lehet, mert Ady versei semmivel sem szoktak világosabbak lenni, mint a néhai Pyihia jóslatai, melyekkel az ókor tiszteletre méltó népeinek annyi hiábavaló fejtörést okozott. Kránitz püspök aranymiséje. Veszprém segédpüspöke, akit páhoki plébános korából Keszthelyen i« jól ismernek, aranymisé|ére készül. Hogyan? Megmondja a Veszprémi Hírlap, mely a következőket irja : «Kránitz püspök ur őméltóságának következő adományairól nyertünk biztos tudomást : Százluitezer korona a veszprémmegyei r. katb. elemi népiskolák dologi kiadásaira. Az angolkisasszonyok veszprémi cSancta Maria» intézetének hétezerkétszáz korona. Az irgalmas nővérek veszprémi intézetének háromezer korona. A veszprémi papnevelő intézetnek háromezer korona. A Szent Domonkos papi nyugdíjintézetnek ötezer korona. A Gondviselés tanitói nyugdíjintézetnek ezer korona és végül az alsópáhoki plébánia részére letett párbérváltság alapítványát a most. hozzácsatolt tizennégyezernégyszáz koronával kiegészítette Hatvanezer koronára. Őmél tóságánal; a kor szükségleteit szem előtt tartó nagy alapitványainak örömhíre sok gondokkal fölszántott arcot fog derűre simítani, sok szívben fakasztja fel a hála érzetét, sok kezet kulcsol imára. Mikor túláradó örömmel adunk hírt a cholt kéz» tiszteletet parancsoló munkájáról, kívánjuk 0 méltóságának, hogy ötvenéves papi életének kezdetén legyenek nagy tettei, Istentől sok kegyelem és áldásnak gazdag forrásaivá.* A keszthelyi műkedvelők kiállítása. Irta Lénárd Imre. A vidéken rendezett kiállításokat nem annyira a merkantil érdek, mint sokkal inkább az a nemes cél hozta össze, hogy a nagy centrumok mozgalmaitól nagyon is elmaradt vidék Ízlését és müértését neveljék és lassan lassan a század általános művészeti mozgalmaihoz csatolják. A keszthelyi kiállítást (leg}

ren dilettáns vaay nem dilettáns) szintén csak abból a szempontból Ítélhetjük meg, mennyiben járul hozzá a közönség neveléséhez és az izlés fejlesztéséhez. Az emiitett szempont szerint vizsgálva e kiállítást, óriási értékbeli ellentétek ötlenek szemünkbe mind a nagy általánosságban, mind pedig az egyes kiállítók qualitásában. Természetesen magában véve azt, hogy kiállítást rendeztek, a legnagyobb mérték ben helyeseljük. Azonban, mint már említettem, nemcsak fény, de árnyék is előfordul. S dacára a fényoldalaknak, le kell szögeznünk azt a tényt, hogy ez a kiállítás ugy, ahogy most van, inkább kár ékony hatást gyakorol a. publikumra, semhogy nevelné. Szavam pediglen legkevésbbé sem sújtó kritika akar lenni, de sokkal inkább jóindulatu tanács, amit e sorok Írójától elfogadhatnak, mert mint az Ifjú Művészek Egyesületének igazgató elnöke Budapesten és vidéken nem egy kiállítását rendezte a nevezett művészegyesületnek ós ezek révén a tárlatlátogató tömeg pszichológiáját nagyon is jól ismeri. Igen is kártékony hatású ez a kiállítás már csak azért is, mert eredeti festményeket és kópiákat minden megkülönböztetés nélkül kevertek össze. Ez a publikum nagyfokú J BALATON VID

ÉK T A HCAJ A. Hangulataim a képkiállításon. Irta Gárdonyi Gáspár. Üresen hangzó cim: a keszthelyi mű. kedvelők képkiállitása ; s a cim alatt mégis mennyi tartalom. Rongyos ruhába öltöztetett nemes lélek, szerény külső alatt lakozó tudós. Róla is, mint minden Keszthelyi vállalkozásról lekicsinylőleg beszéltünk. Most már be kell vallanunk tévedésünket. Nem a kritikus beszél belőlem, hanem az ember, aki elmentem, hogy gúnyos mosollyal végigjárjam a sok ki állított képet. Nem csalatkoztam magamban ; mosolyogtam. Ámde mosolyom nem lenézés, lekicsinylés, hanem a szinek által bennem keltett érzelmek külső kifejezője volt. Ahol ennyi tartalmat, ennyi művészi vonást., a színeknek ekkora változatosságát, és harmóniáját látom, ott szinte kétkedően szólal meg bennem a szerény szemlélő. Kritikát is lehetne mondani, igazságos, részrehajlatlan, a művészi követelményeket szem előtt tartó kritikát. Ámde ez mindig hálátlan munka volt s különösen az a mai világban. Beszéljen hát belőlem a csendes szemlélő. A sok kiállított kép és a sok kiállító személy miatt, nem is tudtam, hogy melyik képet nézzem meg először. Kétkedésem közben szemembe ötlöttek a háttér sötét megvilágítású képei. Csikós Bella nevét olvastam a képek alatt. Kedves tájképek. Nem hiányzik egyről sem a víz. Majd erdők közöft. folydogál, majd szelíd lapályokat öntöz. Az égig nyúló havasoknak a parti növényekkel való ellentéte a lélek mélységébe hatol. A parti házikó, a bárkájával vizén ringatózó halász, a sok virág,

r a lélek belső tartalmának a hirdetői. Érzelmeinek lágvsága tükröződik virágos képein még akkor is, ha csendéleteibe egy-egy leheletlen szin kerül. Férfiasan ellentétesek Hencz Lajos képei. A Balaton inspirálja. Ragaszkodik hozzá, mint a haza megszentelt íögéhez. Ismeri a mi várvilágunkat s erős vonásai alól keményen emelkednek a magasba Szigliget és Tátika romjai. A várromot környező erdőségekben bőgő szarvast Hencz Lajos képein élénken látjuk. Tekintetünk mindig a Balatonon nyugszik meg s a festő ért hozzá, hogyan variálja előttünk a zalai, somogyi és veszprémi partok virányos mezőit. Elvezet bennünket a KisBalatonba a Zalán át. Távoli világot mutat be a Cserna völgye c. képén. Látására azt gondolom, hogy most. is azt a vidéket járom. Ráchel imáján az én szivem is megrendül. Mindegyik képén nagy ura a színeknek, a távlat kiváltságai közé tartozik. A nem kritikus kifogásolni valót nem igen talál. Gyakorlott kézre vallanak Jalcab Lajos képei is. Fakadó virágai közt azonban fel-feltünik valami, ami mintha a bimbót hervsdt virággá tenné. Illatozó lég közé varázsolja néhány képe az ábrándozó embert. Jó bevezető és hangulatkeltő a többi képekre, melyeket puha leánykezek vetettek vászonra. Ezek nem művészi alkotások. De nekünk nem is műremekek kellenek. Akkor uem felelne meg a kiállítás a kitűzött célnak. Azért nem mer belőlem megszólalni a szigorú kritikus. Mint igazságos szemlélő bátran megmondhatom az igazat is, mert tudja mindenki, hogy ez igy méltányos. S ha másoknak nem tetszőt irnék, mégis nyugodt vagyok, hi»z az én hangulataimról számolok be. Nékem pedig tetszenek azok a képek, melyek törekvéssel párosult művészetszeretet árulnak el. Bálványossy Ilonka képei, vagy Trsztyánszky Margit virágfestményei nőies színükkel, képzelt, de azért nem bántó alakjukkal életet árulnak el. Dr. Vutskitsné dolgozó asszonyai, dr. Praclcné csendéletei finom árnyalattal megrajzolt valóságok. Matolayné, Mesteriek Dudi, Hilián Böske, Illés Ilma, Tomka Böske képei mind azt hirdetik, hogy a női lélek mennyire fogékony a változatok meglátására. Szinea változásban jelennek meg a női lélek megérzései, a sziuekből következtetni lehet, ae belső érzelemvilágra, minden vonásból a női lélek finomságára és végső következtetésül a gyengéd nem művészi hajlamaira és képességeire. Ugyanezt hirdetik Győrffy | Olga, Stauber Ida, Bernáth Irma képei. Kö_