Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-11-09 / 45. szám

XVíl. évfolyam. Keszthely, 1913. november 9. 45. szám. PolItiKai lietilap. M EGJELB N I K H ETENKINT E G Y S Z V ii: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL & VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat, a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK : . 10 K. — f.l Negyedévre 5 K. — f.j Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. BO 20 Heti kis tükör. Sajtóreform. Nincs ina betegebb intézménye magyar hazánknak, mint a sajtó. Azok a kis ólomkatonák, melyek bajdanában arra voltak hivatva, bog}' a közérdek harcosai legyenek s az igazi ne­mesítő kujtúrát bevigyék a barbár terüle­tekre s rajtuk az emberiség magvait szór­ják el : azok a kis ólomkatonák ma a piszkos önérdek, a ferdí'és, a hazugság e z­közetvé váltak. A magyar sajtó nagyon beteg s már igazán rászorult egy alapos gyomörmo­sásrA. Nem szabad tovább tűrni, hogy ez az újkori Minotaurüs tovább is tobzódjék a köztisztesség feladásában, az egyéni, családi becsület bepiszkitisában. Az okos reformot minden józan em­ber csak lelkes örömmel üdvözölheti. Bo­tor ember volna az, aki a jót csak azért nem fogadná el a Tisza-kormánytól, mert a Tisza kormány ho ,za. A zalai rák. A megyei lapokat, olvasgatva azt a szomorú, tapasztalatot szerzi nz ember, bogy vármegyénk városai nemhogy előre mennének, hanem gyors lépésben száguldanak hátrafelé, minta jó­féle zalai rák. A kanizsai lap arról panasz­kodik, bogy Kanizsa régi fényét a szom­széd városok elhomályosították s bog? «z csak a D. V. államosításával és tizleiveze­töség (!) felállításával szerezhető vissza ; a megye szivében pedig egy újszülött lap azt dörgi, bogy az a város, melyet Zala­egerszegnek hívnak, egyáltalán nein törő­dik a saját boldogulásával. Ezért hirdet harcot a városra, megyére nézve egyaránt. Szép, szép a haro itt is, ott is, csak az a baj, bogy a zalai rák mégis csak legjob­ban szeret, visszafelé menni. A főgimnázium SZENT Í1MRE-ÜKNEPE. Heríelentíy Ferenc az ifjúsághoz Irta dr. Lakatos Vince. Sokáig emlékezetes marad az a nagyszabású ünnep, melyet a keszt­helyi kath. főgimnázium ifjúsága mult csütörtökön rendezett Szent Imre herceg tiszteletére. A fényesen összeállított pro­gramúi rávallott Berkes Ottó főgimná­ziumi igazgató nagy szervező képes­ségére, mely 'sohasem halad kényel­mesre taposott ösvénj^en, hanem mindig valami ujat, valami megle­pőt rejteget közönségnek és ifjúság­nak egyaránt. A keszthelyi kath. főgimnázium­nak ez a nagyszabású ünnepe nem­csak méltán sorakozik a mult évek nagysikerű vallásos és hazafias ün­nepeihez, hanem egyik illustris sze­replőjénél fogva a rendes ifjúsági ünnepek szokott keretét szinte tul is haladta. Az ünnepi beszédet közéletünk­nek egyik kitűnősége, Rertelendíj Fe­renc, Zalavármegye volt főispánja, a magyar főrendiház örökös tagja vállalta magára, kinek fényes poli­tikai pályája. Zalavármegye székhá­zából indult, ki s aki megyénk köz­gazdasági, közművelődési életében mindig igen jelentős szerepet ját­szott. Az a meleg vallásosság és forró hazaszeretet, mely mélységes hatást keltő beszédének minden szavából kiáradt, megtalálta az utat a hall­gatóság szivébe. De nem ebből a szempontból volt a legfontosabb Hertelendy Ferenc szózata. Minden szivet rabbá tett azzal az ünnepélyes kijelentésével, hogy ő a főgimnázium igazgatójá­nak és tanári karánan örök hálával van lekötelezve. Amennyivel ritkáb­A BALATONVII)EK TÁHCAJA. I EZ PEST! Mozifelvételek a főváros életéből. Irta BERKES RÓBERT. IV. Tetszik tudni. Teszik tudni, éu Budán lakom. És épen ezért, tetszik tudni, én folyton Pes­ten vagyok. De mivelhogy Budán lakom, előbb á' kell mennem Pestre. De mivel én Pestre sohasem megyek (már t. i. per pe­des apostolonim),.tehát valahogy másképen kell átjutnom. Es tetszik tudni, bár na­gyon rosszul teszem, én ezt, az utat min­dég villanyossal teszem meg. Most is épen ott állok egy olyan oszlop mellett, amelyre az van irva, hogy: «MegálIÓb ly.» Persze, ha valami idegén vagy vidéki vetődik a fővárosba, az azt hiszi, hogy ez a villamo­soknak szól. Nahát ez nagy tévedés. Ez a felírás igenis a közönségnek szól. Ezek azok a helyek aho' a közönség megállhat, ba akar, hogv a napi eseményeket m-gbe­szélje. Aki sl szokott látogatni ezekhez a megállóhelyiekhez, az hü képet nyer Buda­pest. egész belső életéről. Szóval itt szü­letnek a legfrissebb cviz»-viccek és itt pattannak ki a legújabb panamák. Tetszik tudni, ezek az összejövetelek a legnagyobb egyetértésben és nyugalomban szoktak le­folyni. Villamos csilingelés nem igen za­varja a társalgást Ezek a kis kocsik, tet­szik tudni, jól vannak nevelve. Ha nagy ritkán meg is étkeznek egy ilyen megálló­hoz, sietve továbl) mennek. Nagj' protek­ció kell »li hoz, hogy valakit, fel is vegyen a kocsi. Tetszik tudni, felvételi vizsgához és nem dohányzáshoz van kötve, hogy v;d«kt bejuthasson egy ilyen fényes villa­nyos kocsit>a való «állásba». E'sö sorban természetesen üresedés kell, hogy legyen, amire a mostani viszonyok mellett nem igen van kilátás. így tehát., tetszik tudni, ha csak közbe meg nem Hal valaki, oda hát nem igen jut f-d senki. Mennyivel ke­délyesebb világ van az omnibuszokon. Ott ba jön egy megtelt kocsi és a Bombatéren lm varnak Öt venen, lekiált a nyájas ka­lauz : cMég négy bel) van !» És akkor felszáll 20 utas és 7 ellenőr. Es ba még egy bely lenne, mind felférnének. Azért mondják a pesti asszony szivére, hogy om­nibusz. Ott mindig van még egy szamára hely. Ámde éu villamosra várok. Es amint várok, várok és elgondolom, hogy ez a villamos társaság tulajdonképen egy egész ronda kis társaság, egyszerre csak hátba vág valaki, de alaposan. És mint a fáj­dalomtól és a dühtől eltorzult arccal visz­szanézek, a merénylő a legnyájasabban rám nevet és azt rebegi : Szervusz öreg ! — Szervusz öreg — mondom én —, de iga­zán nem tudom, miuek köszönhetem ezt a nagy szerencsét. Emlékszel rám ? Kérdi ő. Nem emlékszem. Felelek én. Én vagyok a Bodor Gyurka, mondja ő, együtt jártunk az első gimnáziumba, hát nem emlékszel, mikor nem tudtál felelni, aztán szekundát kaptál, be mérges volt az öreg Gy»gy Ta, azt mondta, bogy meg fog buktatni aztán meg is buktatott. Most már emlékszem. Első gimnáziumba jártam, ez stimmel, tudtam felelni, ez is stimmel. Megbu .tnm, ez pláne stimmel, Bodor Gyurkára ugyan nem emlékszem, de ez nem baj. Nem em­lékszem továbbá az öreg Gyagyára, dehát az ember nem igen szokta megtartani azok­nak a tanároknak a neveit, akik elbuktat­ják, tehát erre ezért nem emlékszem. Kü­lönben is egy tanárnak nagyon sok neve van a diákság körében, lehet, hogy épen ezt azért nem ludom megjegyezni. Denique szervusz Bodor Gyurka örülök, hogy lát­lak, mi járatban vagy Pesten ? Hát kérlek, az öregem (ennek min­denki öreg) fel akar költözködni Pesire ós engem küldött előre, hogy lakást nézzek. Gondoltam, bogy felkereslek és Te leszel olyan szives ós segítségemre leszel, mert, én még nem igen ismerem ki magam eb­ben a nagy városban. — Kérlek, nagyou szívesen. Hanem tudod nit, villamosra úgyis hiába várunk, menjünk át autón. Ass én barátom készséggel beleegyezett. A taxit én fizettem, ebbe színtan készséggel bele­egyezett (megéri a viszontlátás ezt a kis áldozatot). Közbe elmesélte nekem, hogy már kész az uj kid és hogy Tlagacsékat áthelyezték Znio-Fekete-Malomköhegyaljá

Next

/
Thumbnails
Contents